Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-12-18 / 51. szám

1946 december 18 6-ik oldal Verhovayak Lapja MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATAIM (Folytatás az 5-ik oldalról) újra a nők megbecstelenitésé­­ről, rablásról és tömeggyilkos­ságokról szóló történeteket. A VÁROSOKBAN A FÉLELEM AZ UR. A magyar nép legalább is a nagy városokban félelemben él. Nem bízik senkiben. Buda­pesten sokan vannak, akik vé­leményüket sem merik nyil­vánítani. Voltak esetek, amikor olya­nok, akik felkerestek, kérdé­seimre nem mertek választ adni attól való félelmükben, hogy valaki meghallja őket. Görcsösen ragaszkodtak ah­hoz, hogy csak akkor beszél­hetnek, ha olyan helyen va­gyunk, ahol senkisem hall­hatja meg, amiket mondanak, de még az ajkukról sem volna képes leolvasni a szavakat. Odaérkezésünk idején kö­rülbelül tizenötezer férfi, nő és gyermek volt internáló tá­borokban. Az inter nálások okaként sok minden szere­pelt. Sokan vannak, akiket puszta állítások alapján tar­tóztattak le. Tárgyalást nem tartottak és hónapok is eltel­nek mire egy vádlott ártatlan­sága kiderül. Magyarország ma is forra­dalmi állapotban van. A közép osztály tagjai úgy érzik, hogy velük szemben különösen meg külömböztetett e 1 ő i t é 1 ettel bántak. A megélhetési lehe­tőségektől megfosztották őket. “B” listákra tették őket és egyes pártok képviselőinek oly irányú kijelentései, hogy a középosztályt meg kell sem­misíteni, nagyon kevés re­ményt adnak nekik a jövőre nézve. SZOMORÚ KOALÍCIÓ. A koalíciós kormány nem mondható szerencsésnek. Meg vagyok győződve arról, hogy oly férfiak mint Tildy Zoltán, Nagy Ferencz és Bárányos mindent elkövetnek azért, hogy Magyarországot meg­mentsék a széthullástól. Ők a magyar nemzet igazi hősei. Arról is meg vagyok győ­ződve, hogy sok mindent ik­tattak törvénybe amivel ők nem értenek egyet és hogy sok minden történik ma Ma­gyarországon az ő akaratuk s óhajuk ellenére. Mindamel­­ett szilárd összetartással foly­tatják a küzdelmet leírhatat­lan nehézségekkel szemben. Emberfeletti bátorsággal és ki tartással harcolnak azért hogy Magyarországon hiánytalanul megvalósuljanak és érvény­ben maradjanak a nyugati de­mokrácia eszméi. A mostani viszonyok azon­ban rendkivüli mértékben megkötik a kezüket. Meg­történik például az hogy egy bizonyos politikai párt vala­kinek az elbocsáttatását kö­veteli vagy azt kivánja, hogy egy törvényjavaslatát elfo­gadják. Ha túlságos ellen­kezéssel állanak szemben, akkor rövid időre rá az oro­szok előállanak azzal, hogy háborús jóvátétel címén 60 ezer tehenet vagy 10,000 lo­vat követelnek. De ha a politikai párt kí­vánságát teljesitik, akkor az oroszok a maguk követelé­sét rögtön leszállítják hat­vanezerről hatezer tehénre. HÁLA LEGYEN ISTENNEK A MAGYAR PARASZTÉRT. Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság elnöke tette a következő kijelentést: “Hála legyen Istennek a magyar parasztért. Nélküle már nem volnánk. A magyar parasz­tot nem lehet megingatni, nem lehet befolyásolni, ő a magyar nemzet megmen­­tője!” Megfigyeléseim alapján egyetértek vele abban, hogy a magyar paraszt igazán konzervatív egyéniség. Nem fél a politikai pártoktól. Nem fél az oroszoktól. A ma­gyar paraszt szilárd jellemű ember, aki tudja, hogy mit akar és előbb-utóbb el is éri azt. A középosztály ezzel szem­ben igen szerencsétlen ma­gatartást követ a magyar demokráciával szemben. A koalíciós kormányt nem sze­reti és a támogatást meg­vonta tőle. A középosztály súlyos hely­zete mély aggodalommal töl­ti el Tildy elnököt. A kor­mány mindent el fog kö­vetni annak érdekében, hogy kereseti lehetőségeket biztosítson számukra, még ha nem is azon a téren, mely k é p z ettségüknek megfelel. I hanem más foglalkozásban, mindaddig, amig a viszo­nyok nem rendeződnek. Meggyőződésem szerint a legboldogtalanabb nép a föl­dön az, melynek polgárai nem gondolkozhatnak és nem cse­lekedhetnek szabadon. S bár- j mennyire hangoztatják is hi­vatalos tényezők azt, hogy Magyarországon szólás-s z a­­badság van, az igazság az, hogy a magyar nép távolról sem szabad. Másrészről azon­ban igaz az is, hogy Magyar­­ország sokkalta szabadabb, mint délkelet Európa orszá­gainak bármelyike. És kétség­telen az is, hogy az összes a ‘“vasfüggöny” mögötti orszá­gok között Magyarország az egyetlen ország, ahol — első­sorban a Kisgazdapárt és an­nak vezetői részéről — ko­moly ellenállás mutatkozik a demokrácia szovjet értelmezé­sének a nemzetre való rá­­kényszeritése ellen. Nem kis mértékben ezzel az ellenállás­sal magyarázható az is, hogy Oroszország a békekonferen­cián minden kérdésben Ma­gyarországgal szemben fog­lalt állást. A MAGYAR NÉP A DE­MOKRÁCIÁT VÁLASZTJA. Magyarországi utunk al­kalmával számos gyárvárost látogattunk meg. Egy kü­lönösen nagy gyár megtekin­tésekor hosszabb beszélgetést folytattam az igazgatóval. Megkérdeztem őt, hogy a munkások körében mily arányban szerepelnek az egyes politikai pártok. Az igazgató igy felelt: “Ha ezt tiz hónappal ez­előtt kérdezte volna, azt kel­lett volna válaszolnom, hogy a munkások 80%-a kom­munista, 15%-a szociáldemo­krata és 5%-a egyéb párti. Ma azonban örömmel mond­hatom önnek, hogy munká­saink 70%-a szociáldemo­krata, 20%-a kommunista, és 10%-a egyéb párti. És ha az orosz megszálló had­sereg elhagyná Magyarorszá­got, akkor meggyőződésem szerint nem maradna a kommunista pártban több, mint a munkásság 3%-a.” Hadd mondjak itt el egy másik beszélgetést, mély Magyarország egyik na­gyobb városában folyt le, ahol autónkkal meg kellett állnunk egy javító üzemnél. Mint mindenhol, úgy itt is azon voltunk, hogy a mun­kásokkal beszélgessünk hogy igy megismerjük a nézetei­ket. S tekintettel arra, hogy a szóban forgó város nem Bu­dapest volt, a munkások nyíltan beszéltek. Többek között az egyik ezt mon­dotta: “A magyar kommunista párt azt állítja, hogy a mun­­lkásokat képviseli. Itt körülbe­lül huszonhármán vagyunk, Valamennyien munkások s világéletünkben munkások is voltunk. Bennünket ők nem képviselnek és nem is képvi­seltek sohasem. Mi tudjuk, hogy mit akarunk és ha Bu­dapesten azt mondják, hogy a nevünkben cselekszenek, akkor nem mondanak igazat. Jobb tennék, ha visszamenné­nek Oroszországba, ahová va­lók. Mert ők nem igazi ma­gyarok!” Meglepődve e bátor kije­lentében megkérdeztem ezt a munkást, hogy nem fél-e, hogy bajba kerül? Azt fe­lelte, hogy nem fél, de Budapesten nem merne ha­sonló kijelentést tenni. De abban a városban nem kel­lett a politikai rendőrségtől tartaniok, mert a városnak csaknem az egész lakossága ugyanígy érez. Lehetetlenség volna fel­sorolnom minden beszélgeté­sünket és megfigyelésünket. A fenti néhány példa csak szemléltető akar lenni arra nézve, amit az egész ország­ban tapasztaltunk. És a ta­pasztalataim alapján arra a meggy őződésre jutottam, hogy a kommunista párt so­hasem fog uralomra jutni Magyarországon. A magyar sohasem fogja önként elfo­gadni a kommunizmust. És ha a magyar nemzet meg­kapja a lehetőséget arra, hogy szabadon élhessen és cselekedhessen, akkor az összpolgárságnak legfeljebb három százaléka maradna benn a kommunista párt­ban. A VALLÁS-SZABADSÁG. Természetes, hogy a lénye­gében vallásos magyar nem­zet körében behatóan fog­lalkoztunk a vallás-szabad­ság kérdésével is. örömmel írhatom azt, hogy a kor­mány nem-kommunista tag­jai mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy az álta­lános vallás szabadságot biz­tosítsák. A hitfelekezetek vezetőinek többsége elismeri e férfiak őszinte jóakaratát és re­ménykednek abban, hogy az egyház és állam között bensőségesebb viszony fog kialakulni Tildy, Nagy, Var­ga és mások vezetése alatt, akik maguk is keresztény emberek lévén, elszánt vé­delmezői a vallás-szabadság­nak. Ha a magyar nemzet nem kommunista vezetői ki­jöhetnének ide Amerikába, hogy itt szabadon kifejthes­sék nézeteiket, az amerikai magyarság tisztába jönne azzal, hogy köztük és az amerikai vezérférfiak között demokratikus gondolkozás dolgában félreismerhetetlen lelki rokonság van. BEFEJEZÉS. A MAGYAR NEMZET MINDEN TÁMOGATÁST MEGÉRDEMEL. Mondanom sem kell azt, hogy a magyar nemzetnek le irhatatlan szüksége van se­gítségre. De mindabból, amit fentebb leírtam, következik az, hogy a magyar népnek nemcsak szüksége van a se­gítségre, hanem azt a legtel­jesebb mértékben meg is ér­demli a nyugati demokráciák részéről. Meggyőződésem az, hogy kötelességünk minden lehetőt elkövetnünk a z ért, hogy a magyar népet átsegít­sük ezen a télen, hogy ami­kor már nem lesz többé meg­szállás alatt, szabad nemzet­ként dönthessen jövendő sor­sáról és igazi, az Amerikai Egyesült Államok mintájára megteremtett demokráciában élhessen. w$39®: 'í ■; GYASZJ HENTES 1946 OKTÓBER HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szív vei jelenti az alant megnevezett tagok el­hunytét. Fiók A tag neve Kora 8 Petlánszky Andrásné----i----------- 60 11 Bolla Vinczéné___________________ 61 12 Szikszai Ferenc--------------------------- 21 13 Oroszi János_____________________ 71 14 Loska István------------\------------------- 46 14. Horváth Miklósné----------------------- 64 17 Kovács Györgyné__________.-----,— 74 20 Magyar Miklósné________________ 54 27 Id. Marchák Mártonná__________ 54 35 Dutka Szilveszterné_____________ 71 35 Varga Árpád____________________ 54 36 Percnyi Mihály__________________ 75 76 Ádámovics Pál_________________ 66 83 Halmi Istvánné ________________ 58 83 Darázsdi István_________________ 67 87 Kovács Mária------------------ 73 132 Szalaj Kálmánná________________ 76 159 Horváth József___________ 54 189 Bowser Norman L.______________ 50 189 Huszti János------------------------------- 66 214 Tresó György __________________ 67 225 Jenei Vendel___________________ 63 234 Gyurkovics Józsefné____________ 68 239 Mecsnobel Gvuláné______________ 59 272 Csatlós Mihály__________________ 23 290 Karpi József Id. ________________ 60 338 Fejszák Mihály__________________ 70 356 Fazekas István, Ifj.______________ 31 356 Molnár Géza W__________________ 29 383 Schneider Lajosné______ 27 417 Vargo István_____,_______________ 35 424 Zajicsek András_________________ 49 439 Demcoe J. István________________ 29 LEGYEN ÁLMUK CSENDES!

Next

/
Oldalképek
Tartalom