Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-20 / 47. szám

í?-ik oldal 1946 november 20 __________________Verhovayak La pja________________ Az Amerikai Magyar Segiyakeió Magyarországra küldött bizottságának jelentése. . (Folytatás az 1-sö oldalról] ságok által előkészített listák alapján dolgoztak főképpen, mig ezentúl ezek a hatóságok mindössze adatokat szolgál­tatnak, Megértettük, hogy ép­pen mert a Segélyakció ame­rikai gyűjtése társadalmi és egyházi alapon nyugszik, igy az elosztás is ilyen alapon tör­ténjen. Meggyőződésünk, hogy ha az Amerikai Magyar Segély­akció működését még huza­mosabb időn át folytatja, úgy feltétlenül szükség lesz egy született amerikai képviselő­re, aki gyorsan és függetle­nül intézkedhetne egyrészt az elosztás1 felől, másrészt pedig állandóan a helyszínen tar­tózkodván, figyelemmel kisér­hetné' a viszonyok és szükség­letek változását. Minden esetre mindent meg 'tettünk arra nézve hogy az el­osztás ezentúl gyorsabb le­jgyen. Ennek érdekeben két­féle 1 adományt fogunk tekin­tetbe venni: általános és cél­­adományok. Ez utóbbiak olya­nok, melyeknél már az Egye­sült Államokban az adakozók tnegh'atározzák, hogy azok jnilyen-intézményeknek adan­dók ki, míg az előbbi az álta­lános adományok szétosztásá­tól ezentúl is a magyarorszá­gi1' bizottság gondoskodik. I Az eddig küldött gyógysze­rek kiosztásáról már többször |;ettünk jelentést. Jelenleg az jíitalunk vitt Penicillin van ■kiosztás alatt. Ez a készlet ez gv végéig eltart még. Megte­kintettük a Frigyessi klinika Penicillin osztályát s meggyő­ződtünk a kiosztás rendessé­géről, Győrffy adjunktus ve­zetése alatt. A jelenlegi Peni­cillin készletből mintegy 40 százalék már vidékre jut. Bár penicillin már kapható Ma­gyarországon. szabadforga­lomban is, szegény betegek csakis az Amerikai Magyar Segélyakció Penicillin kész­letéből tudnak ehhez az élet­mentő gyógyszerhez jutni ter­mészetesen teljesen ingyen. Élelmiszerek terén az el­múlt időben főképen gyermek tápszer kerül kiosztásra, rész­ben az Amerikai Katonai Misszió utján. Nagyobb meny­­nyiségu élelmiszer küldemé­nyünket most osztja szét a bizottság, főként a főváros és a vidéki városok intézmé- £ iiyei kozott. Ruhanemű szétosztás volt már Borsod megyében, az ott létünk alatt érkezett ruhát, cipőt, stb, pedig a bizottság határozata értelmében a je­lenleg legnagyobb szükséget szenvedő megyék: Bereg,Zem­plén, Szatmár, Szabolcs nincs­telen lakói kapják. Ruhára, cipőre, főképen vidéken van szükség, ezért történik ezek kiosztása a fenti megyékben, ahol legsiralmasabbak az álla­potok. Néhány kivételes eset­ben, mint pl. a budapesti Mentőknél, Vakok Országos' Inézeténél stb., Budapesten is került kisebb mennyiségű ruha kiosztásra. Ugyancsak kiutaltunk ruhát és élelmi­szert kb. 100 középosztálybeli család részére a Tildy Zoltán­ná vezetése alatt álló segitő­­akciónak. Az amerikai képviseleten kívül alkalmunk volt úgy a köztársasági elnökkel — akit két vidéki utján elkísértünk, — valamint a miniszterelnök­kel az óhazai helyzetről be­szélni. Voltunk a külügyi, népjóléti, közellátási, földmű­velésügyi minisztériumokban, úgy katholikus, mint protes­táns egyházi hatóságoknál, UNRRA -nál, Szentgyörgyi professzornál, Polgármester­nél, valamint magyarországi bizottságunk több tagjának irodájában. Meglátogatta kül­döttségünk a következő váro­sokat : Cegléd, Kisújszállás, Szek­­szárd, K i s k u nfélegyháza, Szeghalom. Miskolc, Diósgyőr Szolnok, Mezőkövesd, Pécs, valamint Fejér megye külö­nösen sújtott 18 községét, Székesfehérváron túl Sárke­resztesig. Utainkon igyekez­tünk minél több információt szerezni ugv a parasztság, munkásság, mint az értelmi­ség körében. Alkalmunk volt betekinteni ugy.-h városok, mint a falvak életébe, meglá­togattunk kórházakat, sze­­, génygondozó intézményeket, iskolákat és egyházakat. A magyar rádió utján al­kalmunk volt megismertetni az óhazai közönséggel eddigi végzett munkánkat. Módunkban volt megállapí­tani, hogy az Amerikai Ma­gyar Segélyakció eddigi ado­mányai is jelentős segítséget nyújtottak. Például az első időben is nagy hiányt pótolt. Az adományok anyagi értéké­nél — és itt meg kell emlé­keznünk az egyéni segély­­nyújtásról a hazaküldött sok­­számu csomagokról is —- ta­lán még fontosabb az az er­kölcsi támogatás, amit Ame­rika magyarsága nyújtott. Ezt Miskolc polgármestere a bor­sodi ruhakiosztás alkalmából igy fejezte ki: “A magát barát nélkül, el­hagyottnak érző magyar nép az amerikai testvérek segítsé­ge láttára felocsúdott csügge­­déséből és újabb erőt kapott a javító, építő munkára. Az amerikai magyarság óceánon átnyúló segítő keze tehát nemcsak a testi szükséglete­ken segített, de erőt öntött és önt sokat szenvedett test­véreinkbe, akik közül ma is, sajnos, igen sokan néznek te­le gonddal a közelgő tél elé­be.” Örömmel tapasztalhatta a­­zonban küldöttségünk, hogy például Ausztriával ellentét­ben igen nagy munka-és épí­tő vágyat találtunk az Óhazá­'ban. Az utolsó hat hónap alatt lényeges javulás mutat­kozott, a magyar élniakarás a primitívvé vált élet, vala­mint az eszköz és géphiány ellenére is csodákat müvei. Hihetetlenül nehéz viszonyok, gyenge táplálkozás, rossz ru­házat mellett is épül az or­szág, a romokat eltakarítják, házaikat javítják, a közleke­dés is napról-napra javul és ha a külfölddel való kereske­delmi érintkezés könnyebbé Válna és nyersanyagot kap­hatnának, úgy sokkal roha­mosabban javulhatna koldus­sorba jutott népünk helyzete. Magyarország lakosságának minden igyekezete nem vál­toztathat azonban azon, hogy az idei termés, ha jobb is volt a tavalyinál,, de gyenge volt, sok föld maradt műveletlenül és a háborús viszo^mk között létrejött földosztás rengeteg zavart okozott, melynek ren­dezése még hosszú ideig el­tarthat. Annak ellenére, hogy váro­sokban sok mindent lehet az üzletekben vásárolni, a pénz rendkívül szűkén van, nagy a munkátlanság, amit csak fokozott 225,000 munkás és 150,000 közalkalmazott elbo­csátása a közelmúltban. Maga az állam olyan szegény, hogy nem képes a legelemibb fel­adatairól gondoskodni és szá­mos szociális intézményét is csak nagyon hiányosan tudja úgy ahogy ellátni. A vidék rengeteget vesztett állatállományában és gazda­sági eszközökben, de minde­zek ellenére javulás mutatko­zik ott is. A lassanként haza­szállingózó hadifoglyok, me­nekültek és — last but not least — a szomszéd országok­ból kiűzött magyarok tömegei még újabb gondot okoznak az egész vonalon. * Az alábbiakban megkísérel­jük röviden vázolni, hogy kb. mire volna szükség a segélye­zés eddigi, valamint ezutáni ágazataiban: GYÓGYSZERRE általában nincs már olyan égető szük­ség, mint eddig, • kivéve né­hány speciális gyógyszert. Az év végére megtudjuk, hogy további Penicillin szállításo­kat eszközöljünk-e vagy sem. A miniszterelnökkel is volt alkalmunk a gyógyszerügyek­ről beható tárgyalást folytat­ni. Ha a kormány le tudja szállítani a rendkívül magas penicillin árat, úgy ezt sem kell majd innen küldenünk. ÉLELMISZER. _Bár a ter­més nem kielégítő, élelmisze­rek közül inkább tejporra, zsírra és lisztre volna szük­ség. RUHA, CIPŐ._ A vidék né­mely, a háború által különö­sen sújtott részén még igen nagy szükség van általában — ruhában és cipőben pedig az egész országban minden­hol! Az októberi hidegben még mindig sok gyermeket találtunk az iskolákban me­zítláb. Ezért különösen fon­tosnak tartanánk minél több cipő (különösen munka-és gyermekcipő sürgős küldését. Közönségünk, ha cipőt ado­mányoz, csak jó állapotban levő “strapa” cipőket adjon, különben nem éri meg a szál­lítási költséget, (Az UNRRA által Magyarországnak adott cipő 20 százaléka hasznavehe­tetlen volt!) SEGÉLYAKCIÓNK TO­VÁBBI FELADATAI: Amint fentebb kifejtettük, gyógy­szerre már nem lesz olyan nagy szükség, ruhát és cipőt szereznünk kell adományok utján, illetve cipőt ezen kívül valószínűleg vennünk is kell. A még rendelkezésünkre álló és gyűjtendő pénzt pedig fel­használhatjuk olyan segítési módra, melynek révén az ó­­haza népe sajátmagán is se­gíthet. Itt különösen a vidék lakosságára gondolunk, mely­ből az amerikai magyarság zöme származik. Igen nagy a szükség kisipari és mezőgaz­dasági szerszámokra, gepekre, tenyészállatokra. Úgy a Föld­­m ü v e lé s ügyi Minisztérium mint a Parasztszövetség révén megkaptuk a szükséges ada­tokat, úgyhogy konkrét ter­veket dolgozhatunk ki, hogy ezeket a termelés és újjáépí­tés szempontjából nélkülözhe­tetlen eszközöket akár ado­mányozás, akár pedig vásár­lás utján megszerezhessük ó­­hazai testvéreink számára, így maradandóbb és örökké emlékezetes támogatást tud nyújtani az amerikai magyar ság. Általános volt eddig a pa­nasz, hogy a küldött segítség szétfolyt, sokszor nyom nél­kül. Ez nem csupán a mi ak­ciónkra vonatkozik. Mr.Curtis az UNRRA budapesti Welfare osztályának vezetője szintén azt a véleményét fejezte ki, hogy specializálnunk kell ma­gunkat bizonyos ágban. Azt hisszük, hogy a mi esetünk­ben legjobb a sokáig magára hagyott falvak népeit segíte­nünk, különösképen. Mig odaát a miniszterelnök vezetése alatt álló tárcaközi bizottság fogja valószínűleg megkísérelni a külömböző ak­ciók munkájának koordinálá­sát, mi itt szintén felvilágo­sítjuk a Magyarországra se­gítséget küldő különféle szer­vezeteket, hogy legcélsze­rűbb, ha mindegyikük egy­­egy munkakört vállal el. Csak ily módon, kölcsönös megálla­podással, lehet elkerülni a duplikációt. Utánajártunk annak is, hogy az Amerikai Vöröske­reszt képviselői minél hama­rabb bejuthassanak Magyar­­országba, hogy megkezdhes­sék áldásos munkájukat. ÁRVÁK ÜGYE.'Magunkkal hoztuk a népjóléti Miniszté­riumból beszerzett 850 árva jegyzékét, továbbá a Magyar Vöröskereszttől 300, a Kecs­keméti Árvaháztól 290 és a Karitász jóléti intézményei­től közel 1000 árva jegyzékét. E szerint a Segélyakció ez­­irányban is fokozottabb mér­tékben folytathatja tevékeny­ségét. ÖSSZEFOGLALÁS: Isten­nek hála, Magyarország népe, ha rendkívül lassan és elkép­zelhetetlenül nehéz körülmé­nyek között is, keserves és ki tartó munkája árán kezd kilá­balni a háború következmé­nyeinek nyomorúságából. Az eddigi segítségért, amit az amerikai magyarság a Segély akció révén nyújtott, elhoz­tuk Tildy Zoltán köztársasági elnök köszönetét. Valóban megható volt az a szeretet és hála, amellyel utunkon elhal­moztak és ami számtalanszor megnyilvánult irányunkban, úgy vezető emberek, mint a föld egyszerű népe részéről. Szól ez a hála az Egyesült Államok magyar és nem-ma­gyar adakozóinak* akik felé most is annyi reménységgel és bizalommal tekintenek. Minden javulás ellenére is — mely mindössze csöpp a tengerben — tagadhatatlan, hogy az Óhaza lakosságának javarésze rettenetes tél elé néz! Jól tudjuk, hogy az ame­rikai .magyarság sokat adott a közös célra, még többet sa­ját rokonai, barátai megsegí­tésére, igen sokan erejükön felül is! Visszaélni sem óhaj­tunk ezzel a testvéri szeretet­tel, mégis úgy érezzük a lá­tottak alapján, hogy az ame­rikai magyarságnak még egy utolsó nagy erőfeszítést kell tennie, hogy óhazai testvéreit átsegítse a közeli tél borzal­main. Adjunk tehát cipőt, tö­mény élelmiszert, munkaesz­közöket, adjunk pénzt, hogy a környező országokból szer­számot, állatot vehessenek és szállítási eszközeiket, gépei­ket kijavíthassák. Filmeket hoztunk úgy a Parasztszövet­ségtől, mint az Actio Catholi­­ca-tól, melynek bemutatásá­val reméljük ujraébreszteni az adakozási hajlandóságot. Más országokból szintén to­vább folyik Magyarország megsegítése, még hozzá-több oldalról és nagyobb mennyi­ségben, mint mitőlünk. A svájciak, svédek, dánok hatal­mas akciója már működik, több saját truck-al szállitván az adományokat rendeltetési helyeikre. A Catholic Welfare Conference és a Church World Service nagy szállít­mányai vannak utón, az Ame­rikai Vörös Kereszt is remél­jük hamarosan megkezdi mű­ködését* Vájjon mi, amerikai magyarok, a magyarság leg­nagyobb tengeren inneni tö­­(Folytatása a 3-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom