Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-11-20 / 47. szám
í?-ik oldal 1946 november 20 __________________Verhovayak La pja________________ Az Amerikai Magyar Segiyakeió Magyarországra küldött bizottságának jelentése. . (Folytatás az 1-sö oldalról] ságok által előkészített listák alapján dolgoztak főképpen, mig ezentúl ezek a hatóságok mindössze adatokat szolgáltatnak, Megértettük, hogy éppen mert a Segélyakció amerikai gyűjtése társadalmi és egyházi alapon nyugszik, igy az elosztás is ilyen alapon történjen. Meggyőződésünk, hogy ha az Amerikai Magyar Segélyakció működését még huzamosabb időn át folytatja, úgy feltétlenül szükség lesz egy született amerikai képviselőre, aki gyorsan és függetlenül intézkedhetne egyrészt az elosztás1 felől, másrészt pedig állandóan a helyszínen tartózkodván, figyelemmel kisérhetné' a viszonyok és szükségletek változását. Minden esetre mindent meg 'tettünk arra nézve hogy az elosztás ezentúl gyorsabb lejgyen. Ennek érdekeben kétféle 1 adományt fogunk tekintetbe venni: általános és céladományok. Ez utóbbiak olyanok, melyeknél már az Egyesült Államokban az adakozók tnegh'atározzák, hogy azok jnilyen-intézményeknek adandók ki, míg az előbbi az általános adományok szétosztásától ezentúl is a magyarországi1' bizottság gondoskodik. I Az eddig küldött gyógyszerek kiosztásáról már többször |;ettünk jelentést. Jelenleg az jíitalunk vitt Penicillin van ■kiosztás alatt. Ez a készlet ez gv végéig eltart még. Megtekintettük a Frigyessi klinika Penicillin osztályát s meggyőződtünk a kiosztás rendességéről, Győrffy adjunktus vezetése alatt. A jelenlegi Penicillin készletből mintegy 40 százalék már vidékre jut. Bár penicillin már kapható Magyarországon. szabadforgalomban is, szegény betegek csakis az Amerikai Magyar Segélyakció Penicillin készletéből tudnak ehhez az életmentő gyógyszerhez jutni természetesen teljesen ingyen. Élelmiszerek terén az elmúlt időben főképen gyermek tápszer kerül kiosztásra, részben az Amerikai Katonai Misszió utján. Nagyobb menynyiségu élelmiszer küldeményünket most osztja szét a bizottság, főként a főváros és a vidéki városok intézmé- £ iiyei kozott. Ruhanemű szétosztás volt már Borsod megyében, az ott létünk alatt érkezett ruhát, cipőt, stb, pedig a bizottság határozata értelmében a jelenleg legnagyobb szükséget szenvedő megyék: Bereg,Zemplén, Szatmár, Szabolcs nincstelen lakói kapják. Ruhára, cipőre, főképen vidéken van szükség, ezért történik ezek kiosztása a fenti megyékben, ahol legsiralmasabbak az állapotok. Néhány kivételes esetben, mint pl. a budapesti Mentőknél, Vakok Országos' Inézeténél stb., Budapesten is került kisebb mennyiségű ruha kiosztásra. Ugyancsak kiutaltunk ruhát és élelmiszert kb. 100 középosztálybeli család részére a Tildy Zoltánná vezetése alatt álló segitőakciónak. Az amerikai képviseleten kívül alkalmunk volt úgy a köztársasági elnökkel — akit két vidéki utján elkísértünk, — valamint a miniszterelnökkel az óhazai helyzetről beszélni. Voltunk a külügyi, népjóléti, közellátási, földművelésügyi minisztériumokban, úgy katholikus, mint protestáns egyházi hatóságoknál, UNRRA -nál, Szentgyörgyi professzornál, Polgármesternél, valamint magyarországi bizottságunk több tagjának irodájában. Meglátogatta küldöttségünk a következő városokat : Cegléd, Kisújszállás, Szekszárd, K i s k u nfélegyháza, Szeghalom. Miskolc, Diósgyőr Szolnok, Mezőkövesd, Pécs, valamint Fejér megye különösen sújtott 18 községét, Székesfehérváron túl Sárkeresztesig. Utainkon igyekeztünk minél több információt szerezni ugv a parasztság, munkásság, mint az értelmiség körében. Alkalmunk volt betekinteni ugy.-h városok, mint a falvak életébe, meglátogattunk kórházakat, sze, génygondozó intézményeket, iskolákat és egyházakat. A magyar rádió utján alkalmunk volt megismertetni az óhazai közönséggel eddigi végzett munkánkat. Módunkban volt megállapítani, hogy az Amerikai Magyar Segélyakció eddigi adományai is jelentős segítséget nyújtottak. Például az első időben is nagy hiányt pótolt. Az adományok anyagi értékénél — és itt meg kell emlékeznünk az egyéni segélynyújtásról a hazaküldött sokszámu csomagokról is —- talán még fontosabb az az erkölcsi támogatás, amit Amerika magyarsága nyújtott. Ezt Miskolc polgármestere a borsodi ruhakiosztás alkalmából igy fejezte ki: “A magát barát nélkül, elhagyottnak érző magyar nép az amerikai testvérek segítsége láttára felocsúdott csüggedéséből és újabb erőt kapott a javító, építő munkára. Az amerikai magyarság óceánon átnyúló segítő keze tehát nemcsak a testi szükségleteken segített, de erőt öntött és önt sokat szenvedett testvéreinkbe, akik közül ma is, sajnos, igen sokan néznek tele gonddal a közelgő tél elébe.” Örömmel tapasztalhatta azonban küldöttségünk, hogy például Ausztriával ellentétben igen nagy munka-és építő vágyat találtunk az Óhazá'ban. Az utolsó hat hónap alatt lényeges javulás mutatkozott, a magyar élniakarás a primitívvé vált élet, valamint az eszköz és géphiány ellenére is csodákat müvei. Hihetetlenül nehéz viszonyok, gyenge táplálkozás, rossz ruházat mellett is épül az ország, a romokat eltakarítják, házaikat javítják, a közlekedés is napról-napra javul és ha a külfölddel való kereskedelmi érintkezés könnyebbé Válna és nyersanyagot kaphatnának, úgy sokkal rohamosabban javulhatna koldussorba jutott népünk helyzete. Magyarország lakosságának minden igyekezete nem változtathat azonban azon, hogy az idei termés, ha jobb is volt a tavalyinál,, de gyenge volt, sok föld maradt műveletlenül és a háborús viszo^mk között létrejött földosztás rengeteg zavart okozott, melynek rendezése még hosszú ideig eltarthat. Annak ellenére, hogy városokban sok mindent lehet az üzletekben vásárolni, a pénz rendkívül szűkén van, nagy a munkátlanság, amit csak fokozott 225,000 munkás és 150,000 közalkalmazott elbocsátása a közelmúltban. Maga az állam olyan szegény, hogy nem képes a legelemibb feladatairól gondoskodni és számos szociális intézményét is csak nagyon hiányosan tudja úgy ahogy ellátni. A vidék rengeteget vesztett állatállományában és gazdasági eszközökben, de mindezek ellenére javulás mutatkozik ott is. A lassanként hazaszállingózó hadifoglyok, menekültek és — last but not least — a szomszéd országokból kiűzött magyarok tömegei még újabb gondot okoznak az egész vonalon. * Az alábbiakban megkíséreljük röviden vázolni, hogy kb. mire volna szükség a segélyezés eddigi, valamint ezutáni ágazataiban: GYÓGYSZERRE általában nincs már olyan égető szükség, mint eddig, • kivéve néhány speciális gyógyszert. Az év végére megtudjuk, hogy további Penicillin szállításokat eszközöljünk-e vagy sem. A miniszterelnökkel is volt alkalmunk a gyógyszerügyekről beható tárgyalást folytatni. Ha a kormány le tudja szállítani a rendkívül magas penicillin árat, úgy ezt sem kell majd innen küldenünk. ÉLELMISZER. _Bár a termés nem kielégítő, élelmiszerek közül inkább tejporra, zsírra és lisztre volna szükség. RUHA, CIPŐ._ A vidék némely, a háború által különösen sújtott részén még igen nagy szükség van általában — ruhában és cipőben pedig az egész országban mindenhol! Az októberi hidegben még mindig sok gyermeket találtunk az iskolákban mezítláb. Ezért különösen fontosnak tartanánk minél több cipő (különösen munka-és gyermekcipő sürgős küldését. Közönségünk, ha cipőt adományoz, csak jó állapotban levő “strapa” cipőket adjon, különben nem éri meg a szállítási költséget, (Az UNRRA által Magyarországnak adott cipő 20 százaléka hasznavehetetlen volt!) SEGÉLYAKCIÓNK TOVÁBBI FELADATAI: Amint fentebb kifejtettük, gyógyszerre már nem lesz olyan nagy szükség, ruhát és cipőt szereznünk kell adományok utján, illetve cipőt ezen kívül valószínűleg vennünk is kell. A még rendelkezésünkre álló és gyűjtendő pénzt pedig felhasználhatjuk olyan segítési módra, melynek révén az óhaza népe sajátmagán is segíthet. Itt különösen a vidék lakosságára gondolunk, melyből az amerikai magyarság zöme származik. Igen nagy a szükség kisipari és mezőgazdasági szerszámokra, gepekre, tenyészállatokra. Úgy a Földm ü v e lé s ügyi Minisztérium mint a Parasztszövetség révén megkaptuk a szükséges adatokat, úgyhogy konkrét terveket dolgozhatunk ki, hogy ezeket a termelés és újjáépítés szempontjából nélkülözhetetlen eszközöket akár adományozás, akár pedig vásárlás utján megszerezhessük óhazai testvéreink számára, így maradandóbb és örökké emlékezetes támogatást tud nyújtani az amerikai magyar ság. Általános volt eddig a panasz, hogy a küldött segítség szétfolyt, sokszor nyom nélkül. Ez nem csupán a mi akciónkra vonatkozik. Mr.Curtis az UNRRA budapesti Welfare osztályának vezetője szintén azt a véleményét fejezte ki, hogy specializálnunk kell magunkat bizonyos ágban. Azt hisszük, hogy a mi esetünkben legjobb a sokáig magára hagyott falvak népeit segítenünk, különösképen. Mig odaát a miniszterelnök vezetése alatt álló tárcaközi bizottság fogja valószínűleg megkísérelni a külömböző akciók munkájának koordinálását, mi itt szintén felvilágosítjuk a Magyarországra segítséget küldő különféle szervezeteket, hogy legcélszerűbb, ha mindegyikük egyegy munkakört vállal el. Csak ily módon, kölcsönös megállapodással, lehet elkerülni a duplikációt. Utánajártunk annak is, hogy az Amerikai Vöröskereszt képviselői minél hamarabb bejuthassanak Magyarországba, hogy megkezdhessék áldásos munkájukat. ÁRVÁK ÜGYE.'Magunkkal hoztuk a népjóléti Minisztériumból beszerzett 850 árva jegyzékét, továbbá a Magyar Vöröskereszttől 300, a Kecskeméti Árvaháztól 290 és a Karitász jóléti intézményeitől közel 1000 árva jegyzékét. E szerint a Segélyakció ezirányban is fokozottabb mértékben folytathatja tevékenységét. ÖSSZEFOGLALÁS: Istennek hála, Magyarország népe, ha rendkívül lassan és elképzelhetetlenül nehéz körülmények között is, keserves és ki tartó munkája árán kezd kilábalni a háború következményeinek nyomorúságából. Az eddigi segítségért, amit az amerikai magyarság a Segély akció révén nyújtott, elhoztuk Tildy Zoltán köztársasági elnök köszönetét. Valóban megható volt az a szeretet és hála, amellyel utunkon elhalmoztak és ami számtalanszor megnyilvánult irányunkban, úgy vezető emberek, mint a föld egyszerű népe részéről. Szól ez a hála az Egyesült Államok magyar és nem-magyar adakozóinak* akik felé most is annyi reménységgel és bizalommal tekintenek. Minden javulás ellenére is — mely mindössze csöpp a tengerben — tagadhatatlan, hogy az Óhaza lakosságának javarésze rettenetes tél elé néz! Jól tudjuk, hogy az amerikai .magyarság sokat adott a közös célra, még többet saját rokonai, barátai megsegítésére, igen sokan erejükön felül is! Visszaélni sem óhajtunk ezzel a testvéri szeretettel, mégis úgy érezzük a látottak alapján, hogy az amerikai magyarságnak még egy utolsó nagy erőfeszítést kell tennie, hogy óhazai testvéreit átsegítse a közeli tél borzalmain. Adjunk tehát cipőt, tömény élelmiszert, munkaeszközöket, adjunk pénzt, hogy a környező országokból szerszámot, állatot vehessenek és szállítási eszközeiket, gépeiket kijavíthassák. Filmeket hoztunk úgy a Parasztszövetségtől, mint az Actio Catholica-tól, melynek bemutatásával reméljük ujraébreszteni az adakozási hajlandóságot. Más országokból szintén tovább folyik Magyarország megsegítése, még hozzá-több oldalról és nagyobb mennyiségben, mint mitőlünk. A svájciak, svédek, dánok hatalmas akciója már működik, több saját truck-al szállitván az adományokat rendeltetési helyeikre. A Catholic Welfare Conference és a Church World Service nagy szállítmányai vannak utón, az Amerikai Vörös Kereszt is reméljük hamarosan megkezdi működését* Vájjon mi, amerikai magyarok, a magyarság legnagyobb tengeren inneni tö(Folytatása a 3-ik oldalon)
