Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-09-25 / 39. szám

1946 szeptember 25___________________________________V erkoVdydk Lapja A KÖTVÉNY BEVÁLTÁSI JÁRVÁNY 7-ik oldal j ÚJABB ÁRLESZÁLLÍTÁSSAL J i Október t2-én záru! ■ : PEDLOW! KAPITÁNY ÉS BRACK MIKLÓS HATODIK NAGY ISZERETETCSOMAGggy akciója MAGYARORSZÁGBA és CSEHSZLOVÁKIÁBA Ül A CSOMAGOK SÚLYA 90 FONT KÖRÜL LEHET vagy kisebb csomag ■ 20 FONTOS sSllTM,Fs500 Sj 20 FONTON FELÜLI MINDEN FONT 20 CENT • ^ __________ ___________ B MINDEN CSOMAG ANNYI DOLLÁRRA VAN ■ BIZTOSÍTVA, AHÁNY FONT A CSOMAG SÚLYA B Minden csomagot egy vagy két erős zsákba kell varrni, ■ vastag kötéllel átkötni és tintával vagy tintaceruzával megcímezni. Ha csak élelmiszert küld, azt legcélszerűbb _i erős faladéba csomagolni. Papir vagy papirdoboz burko­lattal nem veszünk fel csomagot. NE FOGADJA EL NYUGTÁJÁT, HA AZON ■ CAPT. PEDLOW NEVE NEM SZEREPEL! H .......... ^ '■ 1 ■“,i ......... ■ A hol nincs gyiijtőállomás,--------------CÍMZÉSI MINTA:--------------­FROM: ____________________________ (írja ide az ön nevét és cimét) TO: ....................................................................................................................................... (írja ide az óhazai rokon nevét és cimét) (Lent a jobb sarokban ez írandó): CAPT. JAMES G. PEDLOW 1220—2nd Avenue New York 21, N. Y. onnan postán (insured) vágj American Railway Express ut. ján kell a csomagot az egye* dűli new yorki főraktárba kül* deni és az itteni címzési minta szerint megcímezni. — Ugyan« akkor levélben beküldendő $ csomag szállítási dija is csekk, money order vagy készpénzben. Utóbbit ajánlott levélben küldje A new yorki főraktár cime: Capt. James G. Pedlow „ 1220—2nd Ave. (a 64 St. sarkán) New York 21, N.Y. g§ ■BBBBBBIBBBBBBBS Biztosítási és egyéb üzleti szaklapok jelentik, hogy or­szágszerte rendkívüli mér­tékben emelkedett a köt­vény beváltások száma s a havi számvevői jelentésekből látjuk, hogy e tekintetben a mi egyesületünk sem kivé­tel. Mig csak egy-két évvel ezelőtt havonta legfeljebb 8 tagtársunk váltotta be a kötvényét, az utóbbi fél esz­tendőben a havi átlag 40 volt, tehát a kötvényeknek készpénzre való beváltása a szokásos havi átlagnak' ÖT­SZÖRÖSÉRE EMELKE­DETT. Nyilvánvaló, hogy nem túlzás, amikor a köt­vény beváltások szokatlan emelkedéséről úgy beszé­lünk, mint valami országos, ragályos járványról. Amerikában talán még so­hasem Írtak annyi uj bizto­sítást, mint mostanság, de ez a megnövekedett forgalom olyan csak mint a lyukas hordóba öntött viz, mert az uj felvételek özönének egy nagy része elvész a régi köt­vények beváltása következ­tében. • v Minden biztositó társaság­nak nagy kárt és veszteséget jelent ez, de nem várhatjuk a közönségtől, hogy emiatt könnyeket hullasson, mert a kötvényét beváltó tag nem törődik azzal hogy az ő egye­sülete vagy biztositó társa­sága halad-e vagy sem, csak azzal, hogy ő megkapja a pénzét. De mi e kérdésről nem is az egyesület fejlődése szempontjából Írunk. A köt­vény beváltása homlokegye­nest ellenkezik azzal, ami a tagnak érdeke volna s mivel a testvérsegitő egyesület tisztviselőjének főfeladata az, hogy a tagság érdekeit néz­ze, ezt a kérdést kizárólag az érdekelt tagtársak szem­pontjából tárgyaljuk. A JÁRVÁNY OKAI. Miért van az, hogy ma öt­ször annyi tagtárs váltja be a kötvényét, mint az elmúlt évek folyamán? A központi hivatalhoz beérkezett ügyek nagy tömegének áttanulmá­nyozása után megállapít­hatjuk, hogy a kötvények készpénzre való beváltását kérő tagtársak legtöbbjét a következőkben felsorolt okok egyike vezeti. 1.) A közönség ma sokkal tájékozottabb, mint egykor, abban a tekintetben, hogy mi mindenre jó az életbizto­sítás. Évtizedekkel ezelőtt az emberek azért vettek biz­tosítást, hogy eltemettetésük költségeiről előre gondoskod­janak. Ma már nemcsak az ügynökök, hanem a biztosí­tottak is tudják, hogy az életbiztosítást sok egyéb cél­ra is fel lehet használni. Tudják, hogy a biztosítás módot nyújt gyermekeink taníttatására, házunkat vagy üzletünket terhelő adósság fedezésére, egy akár 40—50 éves korunkban, akár pedig késő öregségünkben felhasz­nálható tekintélyes tőke megteremtésére, stb. Minden esetben a biztosítás oly ta­karék betétet jelent, mely­ben az első havidij kifizeté­sétől kezdve a kötvényen megnevezett teljes összeg biztosítva van. Nyilván, amikor az élet­biztosításnak ennyi felhasz­nálási módja van, akkor az, hogy kinek milyen kötvényt adjunk el, attól függ, hogy az illető milyen körülmények között él. A jómódú üzletembert aligha érdekli az a kötvény, amit a bányászember öröm­mel fogad el. A három gyer­mekes családapának más­fajta biztosításra van szük­sége, mint a gyermektelen házaspárnak. Mikor tehát valakinek biz­tosítást akarunk eladni, akkor figyelembe vesszük az illetőnek gazdasági helyze­tét, hivatását, családi álla­potát, korát és egyéb körül­ményeit és ezek összeegyez­tetése alapján állapítjuk meg hogy az illető egyéni körül­ményeinek melyik fajta köt­vény felel meg legjobban. Már most a kötvény bevál­tások igen nagy részének az az oka, hogy az ily ügyekben nagyobb táj ékozottságot szerzett tag rájön arra, hogy neki annak idején nem azt a kötvényt adták el, amire leg­inkább szüksége volna. Be­cseréli tehát a kötvényét, mert helyette másikat akar kivenni, olyat, melynek fel­ételei jobban megfelelnek az ő helyzetének. Sajnos, bár már régóta sokféle kötvényünk van, sok régivágásu tagszerző meg­elégedett azzal, hogy a ráta­könyvének csak az Egész Életen át Fizetendő, Halál­esetre szóló biztosításra vo­natkozó lapjaival ismerked­jen meg. Mindenkinek ezt a kötvényt adta el, tekintet nélkül arra, hogy más köt­vénnyel jobban szolgálhatta volna az uj tagok érdekét. Ily esetekben tehát a felü­letes, gondatlan, tájékozat­lan tagszerzési módszernek gyümölcseit aratjuk le. A nagyobb baj azonban, hogy ennek az aratásnak az árát elsősorban a kötvényét be­váltó tag fizeti meg, ugyanis mindenki tudja, hogy a köt­vényének készpénzért való beváltásánál a tag nem kap­hatja vissza a befizetett havi dijak teljes összegét, bár sokan vannak, akik ezt várják, sőt akadnak bőven olyanok is, akik ezt egyene­sen megkövetelik. De hiába, kivétel nélkül minden biz­tositó a befizetett havidijak­nak csak egy töredékét fizet­heti vissza, a többit a tag elveszti. MIÉRT E VESZTESÉG? A biztosítás és a takarék­­betét között a külömbség ebből áll: a biztosítás az első havi dij befizetésétől kezdve garantálja a köt­vényen megnevezett teljes összeget, melyet az örökö­sök akkor is megkapnak, ha a biztosított néhány hóna­pon belül elhalna. A bankbetét ezzel szem­ben csak annyit fizet az örö­kösnek, amennyit a betevő befizetett és azt a kis ka­matot, amit a betétek jöve­delme kitesz. A bank tehát semmiféle kockázatot nem vállal, mig a biztositó tár­saság vagy egylet minden egyes tag esetében vállalja a kötvény tulajdonosnak a kötvény elérése előtti esetle­ges elhalálozásával járó koc­kázatot. Már most az a tag, akinek kötvénye tiz évig volt érvény­ben, havi dijaival segített kifizetni mindazokat a halál­eseti igényeket, melyek e 10 év alatt felmerültek. A kifi­zetett haláleseti segélyeknek az egyes tagra eső részét az egyesület nem térítheti visz­­sza, mert az ki lett fizetve és ha az illető tag is ez időköz­ben halt volna meg, akkor az igy kifizetett haláleseti segélyek magukban foglal­ták volna az ő örököseinek kifizetett haláleseti segélyt is. Az egyesület össztagsága egyenlő mértékben viseli ezt a kockázatot s ebben rejlik a biztosítási tervnek a mél­tányos és igazságos volta. A tag által befizetett havi­dijak egy részéből tehát az egyesület az illető beállása óta felmerült haláleseti se­gélyeket fizette ki. A tag havi dijainak egy másik részét a központ és a fiók által vég­zett ügykezelés költségeire fordítja a biztositó társaság vagy egylet. Ez is ki lett fi­zetve, ezt sem lehet tehát neki visszatéríteni. Ez a két tétel oly tekin­télyes összeget emészt fel, hogy a kötvénynek a tag rendelkezésére álló készpénz tartaléka csak az érvényes­ség harmadik éve után kezd felépülni. Attól fogva ez a tartalék évről-évre emelkedik, amig csak a kötvény elérése ide­jén ez a tartalék el nem jut arra a pontra, amelyen a tartalék, vagyis a kötvény készpénz értéke felül múlja a tag által befizetett havi­­dijak együttes összegét. A kötvény elérésének ide­jén tehát a tag vagy a ked­vezményezett nem annyit kap, amennyit befizetett, ha­nem annál többet. Ezt a hasznot az egyesület keresi meg a számára azzal, hogy a haláleseti segélyek kifize­tése után fennmaradó össze­geket kedvező kamatláb mel­lett fekteti be a tagság ja­vára. Nyilvánvaló tehát, hogy egy kötvény beváltási értéke í jhasem érheti el az elérés ideje előtt a befizetett havi­dijak összegét, mert az egye­sület össztagsága által vál­lalt kockázat egyenlő elosz­tása szerint az egyesület a tag által befizetett havi­dijak egyik részét haláleseti segélyekre fizette ki, a má­sik részét pedig ügykeze­lésre, és igy csak a harmadik rész, a kötvény készpénz tar­taléka, bocsátható a tag ren­delkezésére, hacsak a tag nem tartja a kötvényt ér­vényben mindaddig, amig a tartalék el nem éri a köt­vény névértékét. A VESZTESÉG ELKERÜL­HETŐ. Amikor egy tag be akarja váltani a kötvényét, hogy helyette egy másik, neki job­ban megfelelő kötvényt kér­jen, meg kell magyarázni neki azt, hogy ezzel az el­járással a kötvényébe befek­tetett pénzének nagy részé­ről le kell mondania, mert azon ő vásárolt és kapott is biztosítást a kötvény érvé­nyességének teljes ideje alatt. Az egyesület tagsága koc­kázatot vállalt, amikor, mondjuk, ezer dollárra biz­tosította őt, és ezt az össze­get ki is fizette volna az örö­köseinek, ha ő időközben meghalt volna, úgy, ahogy mások után kifizette, tehát a kockázatnak ráeső részét neki is vállalnia kell, úgy, mint az összes többi tag­nak. Meg kell neki magyarázni azután azt, hogyha e régi kötvényét nem váltja be, ha­nem érvényben tartja mind­végig, akkor semmit sem fog veszíteni, mert végeredmény­ben minden fajta kötvén^ hasznot hajt a biztosított­nak, vagy örököseinek, mert a mindvégig érvényben tar­tott kötvény után többet fi­zet ki az egyesület, mint amennyit ő befizetett érte. Nagy kár volna tehát erről a haszonról lemondania. Ép ezért azt tanácsoljuk neki, hogy a kötvény bevál­tása helyett inkább vegyen hozzá még egy másik köt­vényt, olyat, mely az ő kívá­nalmainak megfelel. És ha az illető tag nem tudna két kötvényért fizet­ni, akkor mutassunk rá ar­ra, hogy a kötvény bevál­(Folytatása a tí-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom