Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-09-04 / 36. szám
(Verhovay Journal)31 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 SZEPTEMBER 4 NO. 36. SZÁM CSOMAGOK ÉS DOLLÁROK. — ÓHAZAI ÜGYEK ÉS HÍREK — A MAGYAR ÁRVÁK JÓTEVŐI -A SOUTH BEND, IND.-! VARB3ÓSCLU8 TAGJA! Az amerikai magyarság a postai forgalom megnyílása, óta sok pénzt és még több csomagot küldött Magyarországon éhező véreinek. A Segélyakció támogatásán kivül egyéni küldeményekkel is igyekezett enyhíteni az Óhazában sínylődök nyomorát. S bármennyire érezzük is, hogy kevés volt az, amit küldtünk, bizonyos, hogy az a kevés is ezrek életét mentette meg .s. tízezreket óvott meg a végső kétségbeeséstől. Többnyire csomagokat küldtek az amerikai magyarok, mert hiszen köztudomású volt, hogy a magyar pengőnek értéke nem volt s élelmiszert, gyógyszert, ruhaneműt semmilyen pénzért nem lehetett kapni. Mióta a forint forgalomba került, a helyzet megváltozott. Azt írják a lapok, hogy az elbújt cikkek előkerültek és most már mindent lehet kapni — forintért. S mivel mindent lehet kapni forintért, vannak, akik azt tanácsolják, hogy ezentúl inkább pénzt küldjünk csomagok helyett, mert pénz küldésével hathatósabban segítjük rokonainkat s ugyanakkor Magyarország pénzügyi helyzetének megszilárdításához is hozzájárulunk. Bár az utóbbi megállapítás minden körülmények között megállja a helyét, az elsőn jobb egy kicsit elgondolkozni. A washingtoni magyar követség sajtóirodájának augusztus 22-én kelt közleménye tartalmazza az órabéreket, fizetéseket és piaci árak jegyzékét, valamint a forint értékét külföldi pénznemekben. Azt látjuk, hogy a munkások órabére 38 és 188 fillér között váltakozik, mig a közalkalmazottak havi fizetése 120 forintnál és a nyugdijak összege 72 forintnál kezdődik. Átlagos számítás szerint tehát azt lehet mondani, hogy a dolgozók legnagyobb része óránként 1 forintot keres meg. A dollár értéke 11 forint 62 fillér. A piaci árakat nézve pedig azt látjuk, hogy a zsír fontja 15 forint, a cukor 7 forint s egy pár cipő ára 100—120 forint. Ha tehát tiz dollárt küldünk haza, akkor abból az óhazaiak egy pár cipőt vásárolhatnak, vagy pedig nem egészen 8 font zsírt, vagy nem egészen 17 font cukrot. Nos, cukorról ne beszéljünk, mert azt úgysem lehet kapni. De a zsir fontja 40 cent, tehát 8 font zsir ára $3.20 s igy a szállítási költséggel együtt nem kerülne 5 dollárba sem 8 font zsirt hazaküldeni. Tiz dollárból bizonyára két pár cipőt tudnánk hazaküldeni, olyan minőségűt, amilyet odaát egy párat vásárolhatnak ezért az összegért. Nyugodtan mondhatjuk tehát azt, hogy hogy ha élelmet vagy ruhát küldünk rokonainknak, akkor kétszerannyit küldhetünk, mint amennyit ők vásárolhatnának ugyanazért az összegért, nem számítva a pénz átutalásának költségét. Most nézzük a dolog másik oldalát. A forint értékálló pénz, de kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet ma is rettenetesen nehéz. A munkásembernek 30 órát kell dolgoznia ahhoz, hogy megvehessen két font zsirt. Hány órát dolgozik az amerikai munkás, amig két font zsirt megkeres? A feleletet mindenki tudja. Az óhazai munkás 100 órát, tehát két és fél amerikai munkahetet dolgozik, mig egy pár cipőt vehet magának (feltéve, hogy a pénz másra nem kell!). Az amerikai munkás egy nap alatt keresi meg egy cipő árát. Sok megkeresi egy fél nap alatt. Ha tehát az óhazai dolgozónak 20—30-szor annyit kell dolgoznia egyegy árucikkért, akkor nyilvánvaló, hogy törpekeresetéből nem telik sem zsírra, sem cukorra, sem cipőre, sem ezer más dologra. S mivel Amerikából 10 dollárért kétszer annyit lehet az Óhazába küldeni e cikkekből, mint amenynyit odaát ezért a pénzért meg lehet venni, nyilvánvaló, hogy a csomagok küldése továbbra is életbevágóan fontos! Arról nem is kell beszélnünk, hogy ha a dollár özönével menne (aminthogy nem megy) Magyarországra, akkor erősítenénk a magyar pénzügyi helyzetet, de gyengítenénk az amerikait. Tekintettel arra, hogy a magyar nép számban sokkal kisebb, mint az amerikai, ettől tartani nem kell ugyan, de bizonyos, hogy árucikkek itteni beszerzéséAz Amerikai Magyar Segélyakció South Bend, Ind.-i osztályának kebelében működő Varróklub oly gyönyörű munkát végez, hogy csak a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel emlékezhetünk meg róla. Ez a varróklub az elmúlt hat hónapon keresztül minden hónapban 33 magyarországi szegény és árva újszülöttet látott el egy-egy évre ruhanemüekkel s azon kivül 3—4 éves gyermekek részére 70—75 font ruhát is küldött. Hálás szeretettel mutatjuk be a képen szereplő nemes szivü nőtestvéreket: — Tokay Imréné, Bognár Mihályné, Nyers Istvánná, Kováth Tini, Ágh Lajosné, Laklia Ferencné, Bálint Ferencné, Benczúr Dezsőni, Duffner Jenőné, Gombor Ferencné, Szabó Lajosné és Horváth Péterné. Hripka Istvánná és Szabó Jánosné szintén munkás tagjai ennek a klubnak, de a fénykép felvételénél nem lehettek jelen. Mondanunk sem kell, hogy a hosszú asztalokon előttük azok a drága kincsek vannak, melyek a kis gyermekek iránti szeretetnek bizonyságait viszik tengerentúlra. Azok a kis árvák talán sohasem fogják meglátni jótevőiket . . . helyettük mi köszönjük meg nekik jóságukat, áldozatkészségüket, magyar árvákért való gyönyörű munkájukat! vei és átküldésével hazánk termelőit és munkásait pártoljuk s ugyanakkor az Óhaza népén kétszerannyit segítünk, mintha dollárok küldésére szorítkoznánk. Természetesen azonban, hogy a nyomorgó magyaroknak pénzre is szükségük van oly célokra (orvosi kezelés, elkerülhetetlen utazás, stb.), melyeknek megvalósításában a csomagok csak részben nyújtanak segítséget. Ily esetekben pénzt IS kell küldenünk, amit annál is jobb szívvel megtehetünk, mert egy-két órai keresetünk révén annyi pénzt adunk az óhazaiaknak, amennyiért nekik ötször, sőt tízszer annyi ideig kell dolgozniok. Tiz-tizenöt dollár tehát megduplázza a keresetüket. De ez nem dönti meg azt a megállapítást, mely szerint csomagok küldésével 100 százafékban több segítséget nyújtunk, mint pénz küldésével. Mindezeket meg kell fontolnunk, amikor az óhazaiakon akarunk segiteni. Hála Istennek, most már van értéke a magyar pénznek és igy dolláral is hathatós segítséget nyújthatunk. De mindaddig, amig a magyar munkásnak 30 órát kell dolgoznia egy kiló zsírért és 100 órát egy pár cipőért, addig bizonyos, hogy a zsírral és a cipővel jobban jár, mintha annak árát küldjük meg neki, különösen mikor itt helyben kétszer annyit vehetünk meg és küldhetünk el, mint amennyit dollárjaink odaát vásárolnának. Ahol nagyobb szükség van a pénzre, oda küldjünk pénzt, de ha élelemről, ruháról, gyógyszerről van szó, akkor még mindig sokkal olcsóbb, mert fele annyiba kerül, ha innen küldjük azt el hozzátartozóinknak. A washingtoni magyar követség sajtó irodájának hivatalos közleményében foglalt adatok alapján más következtetésre eljutni nem lehet. EGYÉB HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL A követség hírszolgálati irodája jelenti, hogy a Szent István napi ünnepségeket nagy pompával ünnepelte meg az idén a főváros. Mindszenthy hercegprímás celebrálta a szentmisét a Bazilikában és Dudás püspök mondotta a szentbeszédet. A körmenet onnan a Hősök emléj kéhez vonult s a kidiszitett ! útvonalon minden forgalom szünetelt. E napon avatták fel az uj Szabadság hidat is. A kegyeletes emlékezésnek és az országépitésnek kettős ünnepe volt tehát az idén Szent István napja. HADIFOGLYOK Megérkezett az első hadifogoly szállító vonat Magyarországra. Az orosz vonatparancsnok közölte, hogy a Szovjet Unió még ez év fo- I (Folytatása a 2-ik oldalon) /
