Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-07-31 / 31. szám
8-ik oldal Verhovayak Lapja Két nagyváros jofiíleumáii aratott diadalt a magyarság! MAGYAR DÍSZKOCSI MILWAUKEE SZÁZ ÉVES JUBILEUMI FELVONULÁSÁN 350,000 néző csodálta meg a Milwauk;e-i Centurama felvonuláson résztvett 104 díszkocsit, melyek közül a szépségében kimagasló magyar kocsi előállításáért díszoklevelet kapott a várostól a Wiscónsini Közös Magyar Egyletek Nagybizottsága. A díszkocsi előtt látjuk Weiler Györgyöt, a Közöj Magyar Egyletek Nagybizottsága elnökét és Sinitz János pénztárost. A wiscónsini magyarság e kiváló nag/bizottsága rendkivül kiterjedt tevékenységet folytat, amit semmi sem mutat meg jobban, mint az a tény, hogy a kebelébe tartozó magyar egyletek és egyes' segítségre szorult egyének között több, mint ötezer dollárt osztott szét működése folyamán. Ily teljesítményt csak ott lehet elérni, ahol a magyarság lelkesedik a közös megmozdulások iránt és összetart, amikor azok támogatásáról van szó. Ez úgy látszik megvan a Milwaukee-i magyarság körében. S ennek a lelkületnek jelképe ez a gyönyörű díszkocsi, mellyel kapcsolatban Milwaukee város jubileumi bizottsága a következő levelet küldötte Fejes Jánosnak, a felvonuláson résztvevő magyar csoport marshall-jának: Tisztelt Uram: kérem adja át testületének a mellékelt díszoklevelet azért a gyönyörű, házilag díszített díszkocsiért, mel/et a magyarok állítottak elő Milwaukee város 100 éves jubileumán megtartott Ceniurama parádéra. Mindnyájan gyönyörködtünk abban a lelkületben, mely az Amerikát és Magyarországot ' jelképező díszkocsiban jutott kifejezésre. Ugyanakkor hálásak vagyunk sok fáradozásáért Weiler Györgynek, a Centurama bizottság tagjának, aki a nemzetiségek felvonulásának elnöke volt. Abban a reményben, hogy máskor is velünk tartanak, maradunk tisztelettel a MILWAUKEE CENTURAMA.” Gratulálunk a Wiscónsini Közös Mag ear Egyletek Nagybizottsága tagjainak, tisztviselőinek és kiváló elnökének, Weiler György tagtársunknak! CLEVELAND is ünnepel, még pedig a város megalapításának 150-ik évfordulóját. Itt is hatalmas parádét rendeztek, melyen 175,000 néző a leglelkesebb tapssal a magyarok díszkocsiját ünnepelte, melynek művészi kivitelű magyar falusi jelenete fénypontja volt a felvonulásnak. Clevelandban egyébként két magyar díszkocsi szerepelt a parádéban. Az egyik az Óhazát, a másik pedig az amerikai magyarság kulturális teljesítményeit jelképezte, még pedig oly sikerrel, hogy mindkét díszkocsi dijat nyert. Népszerűségben az első dijat, $100-t, nyerte el a magyar falusi jelenetet ábrázoló díszkocsi, mig a tervezésért a másodikat, 50 dollárt, a kulturális teljesítményeket jelképező magyar díszkocsi nyerte el a clevelandi magyarság dicsőségére! Mindkét város magyarsága dicséretet érdemel azért, mert oly nagy sikerrel mutatta be a magyar nép tehetségét és tudását! 1946 julius 31 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) Tehát a fegyveres megyei őrség ott várt a jeladásra. A szomszéd teremben kivont kardokkal, szuronyos fegyverekkel s a szomszéd kaszárnya udvarán lábhoz tett fegyverrel állt reggel oca egy zaszlóalj katonaság, hogy ha netalán a megyei karhatalom nem elég. — Tehát , legyen meg, amint önök kívánnak! — kiálta Rideghváry s azzal hátrafordult. Főbíró ur, tegye ön kötelességét! Az a főbíró és nehány körűié csoportosult tisztviselő Rideghváry teremtményei voltak. Elszánt, vakbuzgó emberek. Amint Rideghváry parancsa hangzott, a főbíró felnyitva az elnök mögötti ajtót, bekiáltott a készen álló fegyveresekhez: — Utánam pandúrok! És azzal maga a legkomolyabban véve az elnöki parancsot, kirántá kardját s tisztviselő társai élén megrohanta a zöld asztal mellett ülőket. Az első meglepetés percében azt hitte mindenki, hogy az talán csak mégis tréfa. Az ónodi gyűlés óta nem történt az, hogy. tanácskozó hazafiak egymás ellen kirántsák kardjaikat bárminő gyülésteremben; csak akkor szörnyedt el mindenki, mikor a vértől elborított alakokat látta tántorogva székeikről felugrálni, tisztes, békés ősz hazafiakat a zöld asztal mellett megsebesítve, a földre letiporva, s a vértől fecskendő kardokat a légben. Hanem a másik percben aztán az elszörnyedésnek más hangja is támadt. A zöld asztal ülnökei szintén kardot viseltek oldalaikon, fiatal joggyakornokok ugráltak segélyükre az ősz táblabiráknak, s támadt egy oly ádáz orditás, kardcsattogás, dulakodás a gyülésteremben, a minőnek soha hírét sein hallotta senki, és mindez, az adminisztrátor ux legmélíóságosabb színe előtt és jóváhagyásával. Hanem az már azután nem a méltóságos adminisztrátor ur jóváhagyásával történt, Rogy nehány percnyi tusa után a főbírót és fegyveres társait a rájuk visszaröffent fehér tollas nemes fiatalság a szögletbe szoritá kardjaikat kiverte kezeikből, s a legrövidebb utón az ablakon keresztül kiadogatta őket a teremből. Biz azok nem tudni hogy értek le? De hát a fegyveres pandúr-sereg az meg hol maradt? Azok csak nem jöttek elő. A méltóságos ur hasztalan tekintgetett hátra as ajtó feié„ hol maradnak az emberei? Más is bámult azor eleget, hogy nem jönnek sietve! A félig nyílt ajtón ál látszik szuronyaik villogása, még sem jönnek; hallhatjál idebenn jól a kardcsattogást, dulakodást, még sen jönnek. CALIFORNIA! HÍREK ELTEMETTÜK GACSÁLYI SÁNDORT Julius 12-én, pénteken délelőtti temettük el az. 59 éves korában elhunyt Gacsályi Sándor tagtársunkat a Los Angeles-i Református Egyház szertartása szerint a Washington Blvd-on lévő Rosedale temetőbe. A gyászistentiszteletet Nt. Szabó Antal, a gyülekezet lelkésze végezte Nt. Hady Albert, a gyülekezet volt lelkésze segédletével. A temetőben ia Verhovay Segély Egylet 525-ik fiókjának tagága nevében Gyulay Sándor kerületi szervező mondott búcsúztatót. Gacsályi Sándor tagtársunk a pennsylvaniai Springdale városából jött Los Angelesbe, ahol évek hosszú során át egyik vezető egyénisége volt a magyar egyházi és egyleti életnek. Magyarországból, a Szalmái’ megyei Cégény-Danyádról 34 évvel ezelőtt érkezett Amerikába, Halálát gyászolja bánatos szivü özvegye, Emma, valamint gyermekei, Ottó, Jenő, Erzsébet, Sándor és Boriska. De Gaesányi Sándor tagtársunk korai elhunyta nagy ^cmoruságot okozott az 525- ik fiók tagságának is. Hizen ő volt az, aki május 3-iki gyűlésünk alkalmával, •mikor Bencze János köz, önti elnök is, körünkben olt, ajánlotta egy Los Anles-i Verhovay . Otthon megvásárlását. Bizony boldog lett volna, ha megérhette volna álmának beteljesedését. Gacsályi testvér, midőn újra búcsút mondunk neked, mi, akik itt maradtunk, igéríük neked, hogy azon leszünk, hogy a Verhovay agságnak előbb-utóbb itt is legyen egy otthona, ahol társadalmi életet folytatva találkozhatunk időről-időre és gyakorolhatjuk egymással szemben azt a testvérszeretetet és testvérsegitést, melyre elhivattattunk. Gacsályi testvér — Isten veled! Emlékedet a néked kijáró tisztelettel és kegyelettel őrizzük meg szivünkben! Az 525-ik fiók megbízásából: GYŰLAY SÁNDOR kerületi szervező. ValaKi megbabonázta tán őket? Meg ám. Egyike volt ez a scrs véletlen, emberi ész által k nem gondolt intézkedéseinek, a mik ha nem élő em lékező emberek szeme láttára történtek volna, a szkep szisz azt mondaná rájuk, hogy “Theater-coup.” Abban a pillanatban, amelyben a gyülésterem ajta Iából a főbíró bekiáltott a pandúrokra: “utánam pan durok!” a főispáni lakosztály belsejéből, az ellenkező aj tón egy ifjú délceg alak lépett ki e szobába. Az Baradlay Ödön volt. (Folytatjuk) KERESTETÉS Dr. Bánhegyi Imre, pozsonyi orvos keresteti Bánhegyi Cilit, aki 1939-ben vándorolt ki Bécsből, Pittsburghban telepedett le és egy bútorkereskedőnél dolgozott. Dr. Bánhegyi évek ! óta nem kapott hirt tőle és j nem tudja, hogy jelenleg hol J tartózkodik. Ha valaki ismer Bánhegyi Cilit, kérjük kö zölje jelenlegi címét szer kesztőségünkkkel, és ha le hetséges, hívja fel figyelmé erre a kerestetésre. Előre i köszönetét mondunk annai a tagtársunknak, aki ez ügy ben segítségünkre van. A SZERKESZTŐSÉ«:
