Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-06-26 / 26. szám

á-ik oldal 1946 junius 26 Verhovayak Lapja A magyar sorsfordulat napjai (Folytatás az 1-ső oldalról) cs lehetővé tették, hogy a magyar árvák javára egybe­­gyiijtött pénz most már hamarosan átkerüljön Magyaror­szágba. Eddig a Segélyakció pénztárának kiegészítő hozzá­járulásával együtt 1,000 MAGYAR ÁRVA ELTARTÁSÁ­NAK költsége gyűlt egybe. ❖ * * EZER VENDÉG tisztelgett a Roosevelt szállóban meg­tartott fogadtatás alkalmával a miniszterelnök és miniszter társai előtt. Külön kihallgatáson fogadta a miniszterelnök az egyes felekezetek képviselőit, valamint a Verhovay Segély Egylet tisztikarát is. Ez alkalommal Bencze János központi elnök üdvözölte a magyar miniszterelnököt és a Verhovay Segély Egylet tagsága nevében biztosította arról, hogy a magyar nép mindég számithat ragaszkodó szeretetiinknek áldozatokban megmutatkozó bizonyítékaira. Nagy Ferenc miniszterelnök őszinte megbecsüléssel fogadta egyesületünk küldöttségét, Bencze János központi elnököt, Révész Kál­mán központi titkárt, Szalánczy János központi pénztár­nokot, Ári B. Albert alelnököt és Falussy Alajos igazgatót. A magyar nép nevében mondott köszönetét mindazért, amit a Verhovay Segély Egylet tagsága az óhaza népéért tett. “Alig van Magyarországon oly irni-olvasni tudó ember — mondotta a miniszterelnök — aki ne tudná, hogy mi a Verhovay Segély Egylet. De ezután nem lesz olyan irni­­olvasni nem tudó ember sem, aki ne ismerné az amerikai magyarság legnagyobb egyesületét, a Verhovayt.” ^ * * * TILTAKOZÓ TÖMEGGYÜLÉSRE gyűlt egybe az ame­rikai magyarságnak 1,500 képviselője a New York-i Central operaházban vasárnap, junius 16-án, miközben a magyar kormányküldöttség Tennessee államban járt. Képviselve volt ezen a gyűlésen, melyet az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület, a Bridgeporti Szövetség és a Verhovay Segély Egylet kezdeményezésére hivott egybe az Amerikai Magyar Szövetség, — az amerikai hazának minden magyar­lakta telepe, társadalmi rétege, felekezete és egyesülete. Olvasóink ennek a gyűlésnek lefolyásáról bizonyosan tudo­mást szereztek a Szabadság és az Amerikai Népszava rész­letes beszámolóiból. Ez alkalommal valóban egybeforrt az amerikai magyarság és egy szivvel-lélekkel tüntetett amel­lett, hogy Magyarország részére igazságos békét teremtsen a békekonferencia. A közönség lelkes meggyőződését kifejező remek elő­adások után a tiltakozó nagy-gyiilés egyhangúlag elfogadta a Falussy Alajos igazgató által előadott határozatot, melyben AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYÁT kéri az amerikai magyarság arra, hogy 1) akadályozza meg Euró­pának, egyes hatalmaknak nyújtandó politikai, katonai vagy gazdasági előnyök általi érdekszférákra való felosztását, 2) biztosítsa Magyarország részére a demokratikus né­pek között őt megillető helyet és az 1943 október 31-iki moszkvai deklaráció értelmében adja meg neki a tartós béke egyetlen alapjaként a politikai és gazdasági biztonságot, 3. ) érvényesítse Magyarország határainak megállapítá­sában az Atlanti Charter elveit és tekintettel a néprajzi elvekre hasson oda, hogy a magyar többség lakta határ­­területek visszacsatoltassanak, 4. ) akadályozza meg a kisebbségeknek faji alapon való üldöztetését, megtiltva azok kitelepítését, vagyonuk elkob­zását, mint ez történt a fegyverszünet idejében Csehszlová­kiában; és biztosítson nemzetközi garanciákat a kisebbsé­gek részére minden országban, 5. ) hasson oda, hogy Erdély függetlensége helyre­állittassék egy dunai federáció kereteiben, mely a Magyar­­ország és Románia közötti békének egyetlen lehetséges feltétele, 6. ) mentse fel Magyarországot a megszállás és repa­­rációk elviselhetetlen terhe alól, mert azok Magyarország ujjá-épitését és a nemzet fennmaradását veszélyeztetik és 7. ) hasson oda, hogy Magyarországgal a békeszerződé­sek haladéktalanul köttessenek meg. E tiltakozó tömeggyiilésen a Verhovay Segély Egylet tisztikarának képviseletében a következők vették részt: Ré­vész Kálmán központi titkár, a gyűlés egyik szónoka, Sza­lánczy János központi pénztárnck, Lawrencené Phillips Emma helyettes központi számvevő. Szalay Józesf és Ári B. Albert alelnökök, Falussy Alajos, Kelemen P. János, Kőrös­­főy János, Turner József, Smith Károly és Vizi Lajos, igazgatók. ❖ ❖ * ÁRNYÉKOT mindezekre az eseményekre csak egy kö­rülmény vetett. A magyar kormány küldöttsége külön ki-A VERHOVAY JÖVENDŐ ÜNNEPE (Folytatás az 1-ső oldalról) • Tisztelettel adózunk egye­sületünk azon tagjainak, akik már átköltöztek a túlvilágba, az egyleti munka mesterei­nek, azoknak a férfiaknak és nőknek, akik lehetővé tették azt, hogy ma este a mi szi­lárd és egyre haladó egye­sületünket ünnepelhetjük. Az emlékük maradjon meg mindörökre. Ma, mint egye­sületünk tagságának képvi­selői, testvéri táborunknak gyermekei, együtt ünnepel­jük meg ezt a boldog alkal­mat s örvendező szívvel kí­vánunk még nagyobb jöven­dőt a Verhovaynak.” MEGLEPETÉS Műsoron kívül kért szót Tyukody András, a New York-i 83-ik- fióknak tagja, a jubileumi tagszerzési ver­senynek egyik nyertese, aki — mint a múlt lapszámunk­ban jelentettük — felolvasta a verseny száz nyertesének az Igazgatósághoz intézett beadványát, melyben a jubi­leumi versenynek az eszten­dő végéig való meghosszab­bítását kérik azzal a céllal, hogy a hatvanadik jubileumi évnek végére egyesületünk elérje a hatvanezres taglét­számot. Tomboló tapsvihar követte a tüzes lelkesedéssel előadott kérelmet, melyet Igazgatósá­gunk, mint azt az Aranygyű­rű Versenyt behirdető cik­künkben jeleztük, azon nyomban teljesítette is. A POLGÁRMESTER A lélekemelő jelenet után Ári B. Albert ceremóniames­ter e szavakkal mutatta be Hon. David L. Lawrence pittsburghi polgármestert: “Nagy tisztesség számom­ra, hogy bemutathatom önök­nek azt a férfit, aki nemcsak ebben a városban, hanem az egész országban nevet szer­zett magának kitartásával és határozottságával. Azt a fér­fit, aki egy súlyos közüzemi sztrájk elhárítása érdekében megfogadta, hogy nem hagy­ja el az irodáját addig, amig a vállalat és a munkásság megegyezésre nem jutnak. Több, mint két napon és éj­szakán át szüntelen konfe­renciában volt az egymással szembenálló felekkel, mig csak az igazi demokráciának módszerei, az amerikai mód­szer szerint el nem jutottak arra_ a „megegyezésre, mely egyformán kielégítő volt úgy a vállalat, mint a munkásság számára.” óriási taps fogadta a be­mutatásra Pittsburgh váro­sának polgármesterét, aki őszinte elismeréssel gratulált az egyesület tagjainak és tisztviselőinek. “Csak a nagy­szerű vezetésnek tudható be — mondotta, — hogy az önök egyesülete kiállotta az 1893, 1907, 1914 és 1929. évi de­pressziókat. Mint Pittsburgh városának polgármestere gra­tulálok önöknek és sok sikert kívánok egyesületük további fejlődésére.” AZ INSURANCE COMMISSIONER Ezután Hon. Gregg L. Neel állami biztosítási felügyelőt mutatta be a ceremóniames­ter e szavakkal: “A biztosí­tási ügyek főfelügyelője ő ebben az államban, mely ha­zánk legnagyobb fraternális állama. Ő maga is egyleti tag és az egyetlen állami bizto­sítási felügyelő az országban, aki egy testvérsegitő egylet tisztviselőjét nevezte ki he­lyettesének.” “Gratulálok önöknek — hallgatáson fogadta az egyes amerikai magyar alakulatok vezetőségeit. Nagyon sajnos, hogy többen ezek közül arra használták fel e kihallgatásokat, hogy kiélezzék az amerikai magyar csoportok közötti külömbségeket es a bizalmatlan­ság magját hintsék el a magyar miniszterek lelkében. Ezt az amerikai magyarság nem érdemelte meg. Mert a mi ma­gyarságunk tömegeinek szivében nem élnek ezek az ellen­tétek, melyekhez csak egyes csoportok vezetői ragaszkodnak. Az amerikai magyarságról sokkal külömb véleményt for­málhattak volna a magyar miniszterek, ha a kihallgatáso­kon jelentkezettek épp úgy otthon hagyták volna az áldat­lan testvérgyülöletből születet ellentéteket, mint ahogy azt a Verhovay küldöttség tette. Az amerikai magyarság töme­geinek egyetlen vágya az, hogy segíteni tudjanak az Óhaza szerencsétlen népén. Ebben a vágyban egyek vagyunk és illő lett volna, ha a miniszteri kihallgatásokon csak a ma­gyar nép iránti áldozatos szeretet egysége nyilatkozott volna meg. A magyar történelemben első ízben esett meg az, hogy a magyar miniszterelnök Amerikába jött. Kár volt, nagy kár volt felidézni a miniszterek előtt a turáni átoknak csak egyesek leikébe hazajáró kísérteiét. Sokkal szebb lett volna, ha mindenki azt bizonyította volna be, hogy Ame­rikában felnőttünk és demokratikus elvekben megszilár­dult megbecsüléssel állunk egymás mellett, nem pedig egy­mással szemben . . . Amerika mindent megadott a magyar minisztereknek. Sajnos, az amerikai magyarságtól nem kapták meg azt, amit joggal elvárhattak volna é% ez NEM AZ AMERIKAI MA­GYARSÁG HIBÁJA. mondotta Hon. Gregg L. Neel — és egyben szeretném fel­hívni a figyelmüket arra, hogy MILYEN NAGYSZE­RŰ EGYESÜLET AZ ÖNÖ­KÉ. Ez az egyesület több, mint hét és fél millió dollá­ros vagyonnal, 54,500 taggal, 39 millió dollár értékű bizto­sítással, 63 százalékos halálo­zási átlaggal, befektetésein elért 3.08 százalék kamatjöve­delemmel száz százalékosan szilárd. S ezt önök igazi amerikai­ak módjára érték el. Örülök látni, hogy az elmúlt tiz esz­tendő alatt az egyesület meg­duplázta vagyon és taglét­szám dolgában azt, amit a megelőző ötven év alatt ért el. És amikor azt hallom, hogy a céljuk a hatvanezres taglétszám elérése, akkor csak azt mondhatom, hogy ez az elhatározás méltó egy ilyen kiváló . testvérsegitő egyesülethez, mint amilyen, az önöké. A testvérsegités eszméje a civilizációval született meg. Egymás megsegítésére össze­szövetkezni — ez a gondolat a lelke a testvérsegitési egye­sületeknek. Pennsylvaniában! 111 biztosítással foglalkozó testvérsegitő egyesület van. Ebben az államban találjuk meg az Egyesült Államokban működő testvérsegitő egyesü­letek 13 százalékát és együt­tes vagyonuknak 15 százalé­kát és igy hazánk területén Pennsylvániában a legerő­sebb a fraternalizmus.” Mindenki megérezte Hon. Greeg L. Neel beszédének jelentőségét. Még az egyesü­letére legbüszkébb tagtárs­nak a szemében is megnőtt a Verhovay, amikor az állam legmagasabb rangú biztosítá­si szakértője és a biztosítási ügyek legszigorúbb ellenőre ily félreérthetetlen határo­zottsággal tett bizonyságot egyesületünk szilárdságáról, értékéről és eredményeinek nagyságáról. MAGYAR NÓTÁK “Most pedig pihenjünk egy pár percig — mondotta a ce­remóniamester — s hunyjuk be szemünket és engedjük hogy Miss Kiszely arany­hangjának szárnyai elragad­janak tündérországba. Száll­junk el képzeletben a ma­gyar faluba s idézzük fel ké­pét úgy, amilyennek egykoi láttuk, nádfedeles, fehérre meszelt házaival, melyeknél ablakaiban piros muskátli vi rit, boldog emberekkel, akii a szabadság boldogságává szivükben dolgoznak, énekel nek és táncolnak . . . Mind ez csak képzelet, de mos néhány percen át mégis a: akácok és orgonák illatá érezzük és megértjük, hogj milyen is volt a magyar amikor boldog volt . . .” (Folytatása az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom