Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-16 / 3. szám
(Verhovay Journal) 31 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 JANUAR 16 NO. 3. SZÁM Ml A KÜLÖMBSÉG? A régi, játékos, találós kérdés jut eszünkbe, amint a lapunkhoz beérkező híranyagot tanulmányozzuk. S szeretnénk feltenni ezt a találós kérdést ebben a formában: “Mi a külömbség a svédek, dánok... és az amerikai magyarok között?” Valami külömbség van! Még pedig a külömbség nem a mi fajtánk javára szól! Azt olvassuk lapunk e számában, hogy a svédek és dánok együttvéve negyedmillió dollár értékű segítséget küldtek az éhező, szenvedő magyar népnek. Nem tudjuk, hogy ebben a percben pontosan mennyi is folyt be a Magyar Segélyakcióra, de úgy sejtjük, hogy a végösszeg éppen közel állhat ehhez... Mi a külömbség tehát? A külömbség az, kedves olvasó, hogy a svédnek és a dánnak a magyar se inge, se gallérja, de nekünk a magyar nép testvérünk, szülőhazánkban maradt vérrokonunk, nevünk viselője, gyermekkori emlékeink részese... És bár a svédeknek és dánoknak semmi közük sincs a magyarokhoz, mégis ugyanannyit adtak jószántukból, önként, az éhező és beteg magyar népnek, mint amenynyit amerikai testvéreik és rokonaik adtak össze. Az idegen adott annyit, mint a testvér! Nem is került egy esztendei keserves könyörgésbe! Mi a külömbség a svédek, dánok és az amerikai magyarok között? * * * De menjünk tovább ... Van még elég önkinzó, önvádló találós kérdés, mellyel jó lesz szembenéznünk! Tudjuk, hogy Svédország sem nem hitetlen, sem nem istentelen, sem nem kommunista ország. Sem a kormányzata. sem a népe nem az. Dániában ugyanez a helyzet. Nincs talán még két ország, melytől messzebb volna a bolsevizmus, mint ettől a kettőtől... De nem kérdezték a magyar néptől, hogy ki a kommunista, ki az istentagadó, ki részes a gazdasági rendszer megváltozásában! Nem kérdezik, hogy kik vannak a kormányban s hogy kiket választott a magyar nép. Nem kérdezték, hogy orosz fegyverek árnyékában vagy szabadon választott-e a magyar nép. Nem kérdezték, hogy ki okozta a mai rettenetes nagy nyomorúságot Magyarországon, az orosz-e vagy a német. Nem kérdezték, hogy meddig marad az orosz a magyar földön. Nem kérdeztek — adtak. Gyorsan, sokat, . bőségesen. Annyit, ha nem többet, mint az egész amerikai magyarság együttvéve! MI A KÜLÖMBSÉG? Az, hogy az amerikai magyarság, mely nem idegen, közömbös távoli szomszédja a magyar népnek, hanem testvére, rokona s földjének szülöttje ... mindezeket kérdezi! És az a külömbség, hogy csak akkor hajlandó kinyitni a zsebét, ha a magyar nép az ő világnézetét lesz hajlandó a magáévá tenni! És az amerikai, az angol, a cseh, román és az orosz kormány mind hajlandók lesznek szótfogadni a kívánságainak... Majd akkor — ad. De addig? Az amerikai magyarság egy részétől — ugyan pusztulhat a magyar! * * * MI A KÜLÖMBSÉG? Az a külömbség, hogy a svédek és dánok királykormányozta népe nem kérdezi, hogy kik osztják és kik kezelik a segélyt... Nem fél, hogy majd útközben ellopják a felét a teherautók vezetői és a másik felét a magyar határon az oroszok ... Pedig a svédek és dánok nem buta népek ám! Európa legcivilizáltabb, legkulturáltabb és legiskolázottabb népei közé tartoznak ... Távolról sem olyan ostobák, mint amilyeneknek minket tartanak egyesek azért, mert mi is elhisszük, hogy a segélyakció pénzét kezelők nem lopják el az adományokat... és hogy azt, ami megmarad, nem rabolják el az oroszok ... Mi elhisszük ezeket és ha ezért vagyunk ostobák, akkor szívesen osztozunk a svédekkel és dánokkal a butaság bűnében... Ez a külömbség ... amerikai magyar testvérek! Az, hogy az idegen lepipált minket, a testvéreket... Meg az, hogy mi feltételeket szabunk a segítségnek, nem úgy mint a svéd és a dán idegen... S végül az, hogy mi gyanakszunk és jobbra-balra kételkedünk, miközben a svéd és a dán idegen szent bizalommal adja át a magyar népnek negyedmilliós ajándékát... Ez a külömbség... És e külömbségért elpirul az arcunk és szégyeljük magunkat! És ezért a szégyenért köszönetét mondunk a svédeknek és dánoknak, mert idegen létükre oly leckét adtak nekünk amerikai magyaroknak, hogy ha most sem térünk magunkhoz, akkor eltemethetjük magyar becsületünket. Mert ha már bűneinkért szégyelni sem tudjuk magunkat, akkor már az Isten sem tud rajtunk segíteni! BROGLEY FERENC IGAZGATÓBAN NAGY HALOTTJÁT SIRATTA YOUNGSTOWN KÖZÖNSÉGE A MEGDÖBBENTŐ HÍR Az egészség, az életerő, a mozgékonyság, a mosoly és jóakarat mintaképe volt Brogley Ferenc... Kimondhatatlanul fáj leírni ezt a szót, hogy “volt”... Hiszen ha az ifjúság és az egészség az életet jelenti, akkor Brogley Ferencnek még sokáig kellett volna közöttünk maradnia... Feleségének nem kellett volna ily fiatal korában özvegyi sorsra jutnia... Két tehetséges, bájos leányának, az alig 17 éves Doloresnek és a 15 esztendős Joannak nem kellett volna elveszítenie a gyermekeit rajongó szeretettel körülvevő édesapát ✓.. s a Verhovay Segély Egylet második nemzedékének nem kellene most megsiratnia egyik leglelkesebb, legmunkásabb vezérét... s az idősebb Verhovay gárdának nem kellene meggyászolnia az egylet jövendő egyik legszebb ígéretét, az ifjú Verhovayak egyik igazi nagyságát... De az ifjúság és az egészség nem jelent biztos életet. Kis családja, melynek világára még mindég ráborult a közelmúlt karácsonyi ünnepek boldog fénye, hiába számított arra, hogy az uj esztendő boldogan, békességben fog eltelni... Hiába reménykedtek abbam, hogy édesapjuk egyre feljebb Ívelő pályájának további sikereit ünnepelhetik majd ebben az uj évben... A boldog reménységek között megkezdett uj esztendő ötödik napján, péntekről szombatra virradó éjjel a Végzet egy csapással elszakított minden drága szálat... Kitépte a férjet szerető hitvese karjaiból... Elragadta leányai mellől az édesapát... S velük együtt a testvérek, rokonok és a jóbarátok ezrei arra ébredtek január 5-én, hogy életük ismét szegényebb lett, sokkal szegényebb, sokkal szürkébb, mert a Halál elvitte belőle Brogley Ferencet... Úgy gondoltunk rá, mint testvérünkre, akinek pittsburglii látogatásai ünnepszámba mentek... S most, nehéz lélekkel, könnyes szemmel meredünk az előttünk felsorakozó betűkre, melyeket oly nehéz megírni...!, mert elvesztettük az egyik testvérünket, akit élete virágjában, felfelé ívelő pályájának feleutján, alig 39 esztendős korában vitt el az élők sorából a kiszámíthatatlan végzet... S gyászunk fájdalmában megkövesedett szivünk nem tudja megtalálni a vigasztalás üzeneteit a legnagyobb vesztesek, özvegye és leányai számára... Az isteni gondviseléssel perbeszállni nem lehet... A végzetet megmagyarázni senkisem tudja... S azt, akit legjobban szerettünk, senkisem pótolhatja ... Tehetetlenségünkben könnyfátyol borul a szemünkre s a fájó szív résztvevő gondolata tört szárnyakkal lebeg a pótolhatatlan férj, édesapa és testvér sírja felett... S nemcsak mi éreztünk igy. így érez Youngstown közönségének apraja-nagyja... A “YOUNGSTOWN VINDICATOR” CIKKE BROGLEY FERENC ELHUNYTARÓL ... Olvasóinknak talán többet is jelent, ha nem mi mondjuk el, hogy kicsoda is volt tulajdonképen Brogley Ferenc. Elmondja helyettünk a “Youngstown Vindicator” cimü tekintélyes napilap, mely nagy cikkben számol be Brogley Ferenc haláláról s a cikk keretében arcképét is közli. “SGT. BROGLEY, A GYERMEKEK BARÁTJA, HIRTELEN ELHUNYT” — cim alatt jelent meg az alábbi történet: Brogley Ferenc, rendőrőrmester, a youngstowni magyarság egyik vezéregyénisége, hajnali félháromkor el hunyt a Szent Erzsébet kórházban. Halálát röviddel éjfél előtt beállott agyvérzés okozta. Pénteken úgy dolgozott Brogley őrmester, mint rendesen, (Folytatása a 2-ik oldalon)
