Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-03-27 / 13. szám
1946 március 27 Verhovayak Lapja 5-ik pldal "Támadjon e hősök véréből szabadság, jólét minden nép számára!" (Folytatás a 3-ik oldalról) fuj a szél” és “Sonnyboy” fájdalmas dallama könnyeket csalt a közönség szemébe ... VENDÉGEK BEMUTATÁSA Ezután a vidéki vendégek, egyleti és egyházi képviselők és fióktisztviselők bemutatása következett. A közönség meleg tapsokkal köszöntötte a következőket: Mr. Rogo, a Michigan állami Insurance Department tisztviselőjét, Lansing, Mich.ból, Bencze János, központi elnököt, Révész Kálmán, központi titkárt, Szalánczy János központi pénztárimkot, Lauranchokné Phillips Emma, helyettes központi számvevőnőt, Szalay József központi alelnököt, Cleveland, Ohio; Kelemen P. János igazgatót, Dayton, Ohio; Kőrösfőy János igazgatót, Alliance, Ohio; Dobos András igazgatót, Columbus, O.; Turner József igazgatót, Youngstown, O., Vizi Lajos igazgatót, Scalp Level, Pa.; Smith Károly igazgatót, Lorain, O.; valamint a két helybeli igazgatót, Macker Gyulát és Richard Phillipset, majd Kunstadt Ernőt, az Ellenőrző Bizottság elnökét és nejét, Chicago, Ill.-bói, Nyiráti Sándort, az Ellenőrző Bizottság tagját és Lukács Jolánt, a bizottság jegyzőjét, ki a helybeli 429-ik fiók ügykezelője is; azután Simó Mihály kerületi szervezőt, Cleveland, O.; Tóth György kerületi szervezőt, South Bend, Ind.; Nemes József kerületi szervezőt, Youngstown, O., és Takács Miklóst, a detroiti kerület szervezőjét és Rettmann Farkasnét, a központi hivatal régi alkalmazottját; továbbá Székely Istvánt, a római katolikus egyház főgondnokát, Bajnai Károlyt, a Magyar Református Egyház főgondnokát, Horváth Istvánt, a Független Magyar Református Egyház főgondnokát és az Első Magyar Ref. Egyház, a Görög Kath. Egyház, a Baptista Hitközség képviselőit, Kovács Gusztávot, a Kossuth Egylet, Somogyvári Gézát, a Bridgeporti Szövetség 414-ik osztálya, Nagy Istvánt, a Luther Márton Egylet képviseletében, Simó Jánost, a Székely- Magyar Szövetség elnökét, Kalmár Irmát, a Székely- Magyar Szövetség ifjúsági osztályának részéről; Fodor Gyulát, a Detroiti Újság szerkesztőjét, Mrs. Pálos Ernőt, a Detroiti Magyarság, és a Magyar Rádióóra képviselőnőjét, Tóth Józsefet, a Cleveland, Ohioi 14-ik fiók ügykezelőjét, Magyarosi Mártont, az Alliance, Ohioi 369- ik fiók elnökét, Nyers Istvánt, a South Bend, Ind.-i 132-ik fiók elnökét, Kerekes Gyulát, a Toledo, O.-i 27-ik fiók ügykezelőjét és a detroiti fiókok következő tisztviselőit: 36-ik fiók: Marczis József elnök, Vadász József alelnök, Heck József jegyző, Lukács István ügykezelő, helyi szervező, Papp Gáspár ellenőr, Azari András, Józsa István és Knerli József számvizsgálók, Szalai Ferenc és Szalai József beteglátogatók; a 356- ik fióktól: Bejezi József elnök, Phillips Richard ügykezelő; a 429-ik fióktól: Robb Dániel elnök, Mrs. Lucas Jolán ügykezelő; a 443-ik fióktcl: Tóth Kálmán elnök, Szalai István alelnök, Letenyei István jegyző, Szabó József ügykezelő, helyi szervező, Berghoffer Károly ellenőr, Mrs. Orris István, Vizsi Kálmán számvizsgálók és Trimai József beteglátogató; az 500-ik fióktól: Nyíri László elnök, Gyiraszin János ügykezelő, Boldizsár József, Matuska György, Cseszlai József és az 511-ik fióktól: Blizman József elnök, Csont Dániel ügykezelő; végül Burdahán Mihályt, a Munkás Betegsegélyző Egyesület 62-ik osztályának, Sipos Jánost, a Testvériség 1040-ik osztálya, Ferenczi Pétert, a Szabadság napilap, Sparing Károlyt, a Magyar Jövő, Borgondi József elnököt, a Hentes és Füszerkereskedők Egyesülete, Hungler Sándort, az Amerikai Magyar Demokrata Club, Barry Józsefet és nejét, a Cleveland, O.-i 14-ik fiók, és Mrs. G. R. Baileyt, a Magyar Women’s Club képviseletében. A LEGNAGYOBB DICSÉRET A bemutatások után az áldomásmester felszólította Col. Owen J. Cleary-t, a Michigan állami haderő parancsnokát. “E hősi halottak családjai felé őszinte részvéttel fordulok — mondotta Cleary őrnagy — és szeretném érzéseimet egy oly mondással kifejezni, mely a legjellemzőbb a katonaságra. Egyenruhás embert nem érhet nagyobb dicséret, mint amikor azt mondják neki: “Jól végezted munkádat-” A Kötelesség kiváló végrehajtásáért a legnagyobb elismerést egy emberről akkor fejezzük ki, amikor elköltözött az élők sorából. E gyászoló családokra áll úgy a dicséret, mint az elismerés. Igaz, hogy szenvednek a fájdalom súlya alatt, de lelkileg azon kevesek közé tartoznak, a kiket a hadvezetőség emlékirataiban mint hősöket örökítünk meg. Az itt ünneplő közönség ihletet merit az elhunytak teljesítményeiből. És amikor őket ünnepeljük, akkor rájuk vonatkoztatjuk ezt a hagyományos kifejezést: “Jól végezted munkádat!” Súlyos próbák előtt állunk. Önöket nemzetük fájdalmas kérdései is érintik. De mindezek a kérdések megoldódnak, ha e hősöknek teljesítményei úgy megihletik hozzátartozóikat, hogy betöltik a helyüket ebben az ő vérük által megvédett amerikai demokráciában. Mert Amerika helyzete biztos addig lesz, amig e hősökről megemlékezünk és követjük az ő példájukat.” Phillips Richard igazgató, a 356-ik fiók ügykezelője, mondotta Igazgatóságunk nevében az angol ünnepi beszédet, közvetlen egyszerűséggel fejezvén ki az egyesület tagságának mély részvétét a gyászoló hozzátartozók iránt. Majd Révész Kálmán központi titkár emelkedett szólásra... ÓHAZAI MAGYAROKNAK TISZTELEG AMERIKA ... A múlt hónapban — mondotta a központi titkár — a budapesti amerikai katonai delegáció minden tagja különleges küldetésre ment ki. Az amerikai kormány megbizásából felkeresték az öszszes e háborúban a csillagsávos lobogó alatt hősi halált halt magyar származású amerikai katonák óhazai szüleit és átadták nékik a második legmagasabb katonai kitüntetést: a Distinguished Service Cross-t. Ha amerikai hazánk ily gyönyörű példáját szolgáltatja óhazai véreink elismerésének, vájjon mi, amerikai magyarok elmaradhatunk-e mögötte? A magyar nép leírhatatlan nyomora arra kötelez bennünket, hogy a legnagyobb áldozatkészséggel segitsiink rajta ... Sajnos, nagyon lanyhán teljesiti az amerikai magyarság ezt a kötelességet . . .” Ráolvasta az amerikai magyarságra központi titkárunk azt a bűnös közönyt és nemtörődömséget, mellyel sok helyütt elfordulnak az Amerikai Magyar Segélyakciótól és a közönség fájdalmas felbólintásából láthattuk, hogy teljesen egyetértett vele ebben a keserű megállapításban. Zugó tagssal fogadta a közönség azt a kérését, hogy ezen az ünnepen, önkéntes adományokkal gyarapítsa a magyar népnek nyújtható segély összegét. A detroiti fiókok tisztvise-1 lői kalapokkal jártak szerte a padsorok között és Ifj. Sándor Alex segédprimás és a zenekar magyar nótáinak j hangjai mellett megindult í az adakozás. Percek alatt végigjárták a gyűjtők a közönséget és a detroiti magyarság érző szivére jellemző, hogy e néhány perc alatt több, mint háromszáz dollár gyűlt egybe a Segélyakció jevára ... A KÉPEK LELEPLEZÉSE Elérkezett a várva-várt pillanat. Bencze János központi elnök a mikrofon elé állott és meghatódott hangon szólott Egyesületünknek a gyászoló hozzátartozók iránti részvétéről. “Egyesületünk hatvan évvel ezelőtti megalapítása óta mindenkor testvérsegitő egyesület volt — mondotta a központi elnök — és mindenkor kereste a szeretet és részvét tetteinek útját. Ez a titka annak, hogy egyesületünk a legnagyobb amerikai magyar egyletté vált ... Ez a mai nap a részvét tettének napja. Egybegyültünk, hogy tizenhét Verhovay hősi halott emlékének üljünk kegyeletes ünnepséget . . . Lehet, hogy már 18-an vannak . . . hiszen King tagtársunkat már régen az eltűntek között tartják nyilván és napról-napra kevesebb remény van arra, hogy az élők között találják meg . . .” Fájdalomtól elcsukló hangon olvasta fel a tizenhét hősi halott nevét . . . Szomorú kötelességének teljesítése után Macker Gyula igazgató, Szalay Vince és Kovách Lajos, a két utóbbi katonaruhában, egyenként leemelték a zászlókat a képekről és átadták a lobogókat Sgt. Haleynek, akinek vezetése mellett összehajtogatták a 17 lobogót, hogy azután mint a kormány ajándékát átadják azokat a gyászoló családoknak ... S a hozzátartozók fokozódó zokogásának szivettépő hangja mellett egyenként a közönség elé tárultak a remek, élethü arcképfestmények . . . A leleplezés befejeztével a közönség felállott s a katonai osztag gyászszertartását meghatódott szívvel nézte végig . . . Felülmulhatatlanul fájdalmas jelenet volt ez, melynek méltóságát emelte a színpadra felvonult katonaság, melynek vigváz-állásban merev arcán is visszatükröződött a bajtársak elvesztésének elmulhatatlan fájdalma . . . A KÉPEK ÁTADÁSA Nt. Nagy János, a Független Magyar Református Egyház lelkésze megindult szavakkal mondott köszönetét a Verhovay Segély Egyletnek lennek a magasztos ünnepnek a megrendezéséért és a családok nevében fejezte ki háláját azért az emlékért, melylyel az egyesület megajándékozta őket ... Nt. Becker Jakab ev .lelkész, állami képviselő angol imádságot és áldást mondott és ekkor következett az arcképfestményeknek átadása. Ezt a fájdalmas feladatot a fiókok ügykezelői végezték el gyönyörű szépen, méltósággal, szeretettel és tapintattal. — Elsőnek Lukács István lépett a színpadra és sorban elmondta a hősi halottak neveit és haláluk napját és helyét, miközben egyenként levette a képeket az emelvényről és átadta azokat a legközelebbi hozzátartozóknak, akiket a fiók elnöke vezetett nagy gyengédséggel a színpad elé. “Cpl. Padar Béla — jelentette be az elsőt Lukács István — elesett 1942 december 2-án Északéi fikában . . . Sgt. Lada Ernő, elesett ütközetben 1942 december 26-án Uj Guineában ... Cpl. Orosz József, elesett 1944 junius 4-én Olaszországban ... Pfc. Kish István, elesett 1944 julius 21- én Franciaországban . . . P£c. Kish G. Emil, elesett 1944 augusztus 1-én Franciaországban . . . Pfc. Kemény Károly, elesett 1944 augusztus 25-én Franciaországban... ! Pfc. Czinki János, elesett 1944 október 23-án Olaszországban . . . Cpl. Rendeskor Ferenc, elesett 1945 február 128-án Németországban . . . I Pfc. Jf j. Nagy Gáspár, elesett i 1945 április 23-án Luzon szigetén . . .” Az egyesület és a 36-ik fi- I ók részvétének őszinte kife- I mzéseinek kíséretében adta I át a képeket a zokogó hozj zátartozóknak. Majd Phillips Richard lé: pett a színpadra és személyes jóbarátainak elvesztése i feletti gyászának megindultiságával jelentette be a 356- ik fiók hősi halottait: “Sgt. Tóth István, elesett 1944 december 1-én Luxemburgban . . . Pfc. Fauer János, I hősi halált halt a tengeren í 1944 december 25-én . . . Részvétének kifejezésével adva át a képeket a gyászoló hozzátartozóknak, átadta helyét Szabó Józsefnek, a 443- ik fiók ügykezelőjének és helyi szervezőjének, ki megindultan biztosította a fiók négy hősi halottjának hozzátartozóit a fiók tagságának el nem múló együttérzéséről, majd az ő ajkáról is elhangzott a szomorú névsor: “Pfc. Nagy R. András, elesett 1944 november 18-án Németországban . . . S'Sgt. Keskeny Frigyes, elesett 1945 január 1-én Belgiumban . . . Pfc. Keskeny S. Lajos, elesett 1945 január 8-án Franciaországban . . . Sgt. Horváth P. Lajos, elesett 1945 május 23-án a Negros szigeteken....” I (Folytatása a 6-ik oldalon)