Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-01-02 / 1. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 JANUÁR 2 NO. 1. SZÁM A VERHOVAY HELYE AZ AMERIKAI ORSZÁGOS EGYLETI ÉLETBEN Minden egyesület egyegy kisebb• nagyobb sziget az e mb er v il á g mérhetetlen óceánjában. Tagjait közös érdekek, életkérdések fűzik össze, s ugyanakkor más egyletektől több-kevesebb távolság választja el s kevesen gondolnak arra, hogy e távolságok áthidalásának bán melyik félre nézve lehetne valamilyen előnye. Egyes szigetek aránylag közéi esnek egymáshoz, akárcsak 2 szomszédos sziget, melynek lakói átlátnák a szomszédvárba s igy érdeklődnek is aziránt, ami ott történik. Ily közeli viszonyban állanak egymással az amerikai magyar egyesületek. A bevándorolt magyarság közös problémái és céljai szórni szédságí viszonyba hozzák ezeket az egyesületeket s ezt a viszonyt még el is mélyíti az a tény, hogy a legtöbb magyar egylet szigetének lakója a szomszéd szigeten is polgárjoggal bir . . . ugyanis a helyzet az, hogy a legtöbb amerikai magyar nemcsak egy egyesületnek a tagja, hanem többnek s igy nemcsak egy egyesület ügyei érdeklik, hanem szinte egyforma mértékben kéthárom egyesület életében vesz részt. Igen sok amerikai magyar egyleti tag azonban nem lát túl e szomszédos egyesületek látókörén. Tudja, hogy vannak más nemzetiségű egyesületek s azt is, hogy nagy számmal vannak tősgyöke, rés amerikai testvérsegitő egyesületek, de ezekről csak hallomásból tud s nem igen érdeklődik aziránt, hogy azokban mi is történik. Még kevesebben vannak, akik tudják, hogy az amerikai egyletek tudomást vesznek az amerikai magyar egyletekről, figyelemmel kisérik azoknak munkáját és fejlődését, polgárjogot biztosítanak nekik az. amerikai országos egyletek szigetvilc, gában s számítanak arra, hogy a magyar egyletek számukhoz mért módon résztvesznek az egyletek országos közösségének életében. Pedig a Verhovay Segély Egylet tagjainak minden oka megvan arra, hogy tudomást szerezzen arról, ami az egyletek szigetvilágában, a mi saját körünkön kívül folyik. Ennek a beszámoló: nak az a célja, hogy megismertesse egyesületünk tagjait azzal, hogy milyen helyet szerzett magának a Verhovay az lamerikgi országos egyleti életben. Aki figyelemmel áttanulmányozza ezt a cikket, az rá fog ébredni arra, hogy a Verhovay tagság büszke lehet az egyesületére, mert az már régesrégen túlnőtt azokon a korlátokon, melyek a bevándorlók egyesületeit jellemzik s fontos pozíciót te: remtett magának az amerikai egyleti élet világában. Még egyleti tagokban is megvan a hajlandóság arra, hogy lekicsinyeljék a "magyar egyletet” . . . valami jótékonysági félének nézik azt, hogy tagsági jogokat szerezzenek benne ... A bevándorlóban megvan a hajlandóság arra, hogy lekicsinyelje önmagát és a bevándorlók világát és áliitatos tisztelettel nézzen mindarra, ami “száz száza• lékban amerikai” ... A bevándorlók alapította egyletek tagjaiban megvan a hajlandóság arra, hogy némi lenézéssel beszéljenek a magyar egyletekről s jóindulatú gúnyolódással gondolnak azokra, akik "egyleti öntudatról” beszélnek, mert szerintük büszke öntudatos ságra kevés oka van a "magyar egylet” tagjának ... Most, hogy egyesületünk 60 éves jubileumának esztendejébe lépünk, ideje rávilágitanunk azokra a tényezőkre, melyek egyesüld tünknek az amerikai egyleti élet világában egyenrangúságot biztosítanak. Ideje rámutatnunk arra, hogy minden okunk és jogunk megvan arra, hogy büszke ön tudattal emlegessük Verhovay tagságunkat. Egyesületünk jövő fejlődésének titka az öntudatos, büszke Verhovay tagokban rejlik, akik nem alázatos szégyenkezéssel szereznek uj tagokat . . . Nem úgy kínálják a Verhovay kötvényt, mint a vak ember a ceruzát, tudva, hogy olcsó, silány holmit kínál s tidajdonka pen szívességet kér attól, akit belépésre beszél rá . . Hanem büszke öntudattal közelitik meg ismerőseiket, tudva, hogy kis pénzért nagy értéket ajánlanak . . . Egyesületünk 60 éves jubileumi versenyének sikere azoktól függ, akik tisztában vannak a Verhovay értékével, tekintélyével, súlyával és mindezzel tisztában csak az lehet, aki eljön velünk erre a kis körutazásra, melyen megismertetjük tagtársainkat az amerikai egyleti élet egész világával . . . mert csak ennek ismeretével szó rezhetjük meg azt a széles látókört, mely arra képesít, hogy megismerjük a Verhovay helyét az amerikai egyleti élet világában . . . A NATIONAL FRATERNAL CONGRESS Az Amerikai Testvérsegitő Egyesületek Kongresszusa, a “National Fraternal Congress” 1945 november végén tartotta meg konvencióját Chicagóban. Egyesületünket a konvención Révész Kálmán központi titkár és a Kerületi Szervezők országos gyűlésén a Verhovay Kerületi Szervezőket Tóth György, a chicagói kerület szervezője képviselte. A National Fraternal Congress az amerikai fraternális egyesületek legnagyobb szervezete. Közel kilenc millió amerikai egyleti tag közül majdnem hét milliónak egyesülete tagja en nek a hatalmas testületnek, mely az amerikai közönség előtt képviseli a testvérsegitő egyesületek emberbaráti programját, mig a törvényhozó szervek előtt védelmezi a testvérsegitő egyesületek jogait és tekintélyét, amire különösen az üzleti alapon álló biztositó társaságok által kifejtett versenyben alkalmazott módszerek miatt van szükség. A Verhovay is tagja a National Fraternal Con gressnek. összesen 105 ame(Folytatás a 2-ik oldalon) A Jubileumi év fiók-tisztviselőihez Egyesületünk 60-ik jubileumának esztendejébe lépve testvéri szeretettel köszöntjük mindazokat a fiók-tiszt.viselőket, akiket, fiókjaink tagságának bizalma ebben a jelentős évben tisztségükbe helyezett. Kérjük őket, hogy ezt a köszöntést fogadják jó szívvel, megértéssel és szeretettel, abban a tudatban, hogy egyetértésre, kölcsönös bizalomra és odaadó együttmunkálkodásra sohasem volt nagyobb szükség, mint ebben az esztendőben, amikor a Verhovay Segély Egylet fennállásának 60-ik évfordulóját ünnepeljük meg. Különös szeretettel köszöntjük azokat a régi tisztviselőket, akiket fiókjaik tagsága egyhangú bizalommal megtartott hivatalukban. Az őket újraválasztó tagtársak bizalmát teljes szívvel osztjuk s mint régi jóbarátainkkal fogunk kezet velük, mert hiszen az elmúlt évek gondjait, küzdelmeit és reményeit együtt hordoztuk szivünkben és azok feladatainak megoldásáért egy szívvel lélekkel munkálkodtunk. Reménységgel és örömmel köszöntjük azokat a fióktisztviselőket, akiket az idei évi gyűlés állított uj munkakörükbe. Megválasztásuk bizonyítéka annak, hogy az egyesület ügyeit szivükön viselik s hisszük, hogy amikor megnyílt előttük az uj munkamező, akkor azzal az elható\ rozással fognak munkájukhoz, hogy továbbépítik ezt az egyesületet, melyet hatvan évvel ezelőtt indított el egyre felfelé ívelő pályáján a 13 egylet-alapító magyar bányásztestvér. Hálával és szeretettel szorítjuk meg a kezét minden egyes ügykezelő testvérünknek . . . annak is, aki most lépett tisztségébe és annak is, aki már évek óta áldozta rá idejét, erejét ennek a nagy felelősséggel járó munkakörnek a betöltésére. Megkülömböztetett tisztelettel és hálával fordulunk egyesületünk ügykezelői karához, a mikor ez évi munkájukhoz erőt, egészséget, kitartást és sikert kívánunk. Ezt a tiszteletet és hálát megérdemlik a Verhovay ügykezelők, mert ők az egyesület pillérei..... a testvér segítés ajándékait ők viszik el a rászorultaknak ... az egyesület kötelezettségeinek teljesítését jelentő betegsegély és haláleseti csekkeket ők kézbesítik a kedvezményezetteknek .... A fiókjaikhoz tartozó tagtársak jövőjét ők védik, amikor télen-nyár on járnak utánuk azon dolgozva, hogy megmaradjanak az egyesület tagjai sorában a SAJÁT ÉS HOZZÁTARTOZÓIK ÉRDEKÉBEN ... mert sokszor van kisértésben az ember, hogy elmulassza a havidijak fizetését, de amikor gyászbaborul a ház, akkor hálával gondol arra, aki nem engedte, hogy kiessen az egyesület védenceinek sorából. A tagmegtartás munkája óriási, felelősségteljes és áldozatos munka ... Köszönetét érte az ügykezelő csak akkor kap, amikor a bajsujtotta család visszakapja a havidijait, sok esetben százszoros összegben . . . Elismerést csak akkor kap, amikor évtizedes szívós rábeszélése eredményeként elviheti a boldog családnak azt az Éltéréses Kötvényről szóló utalványt, melynek kifizetése nem fűződik a halál fájdalmas csapásához ... De külömben az ügykezelő nem sok hálát kap munkájáért . . . Rit' kán hálás az a munka, melyben kötelességeik teljesítésére igyekszünk szorítani embertársainkat. Az ily törekvés ellen sokszor lázadozik a hanyag ember és bizony még "erőszakoskodással” is megvádolja az ügykezelőt, pedig az csak a tagtársnak és családjának érdekét nézi és áldozatot hoz azért, hogy segítséget biztosítson neki arra az időre, amikor arra szükség lesz . . . akár neki, akár szeretteinek . . . Ki tudná összeszámlálni azokat a végtelen, késő éjszakába nyúló órákat, melyeket ügykezelő testvéreink eltöltenek abban a munkában, melynek eredményét a tagtársak sohasem látják . . . Csak azt látnák meg, ha nem végezné el ... A hónapról-hónapra megismétlődő számadások elkészítését . . . Ki látja meg az ügykezelőt, amikor havi szám
