Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-01-10 / 2. szám
(Verhovay Journal) 1945 JANUÁR 10 NO. 2. SZÁM VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM GYÁSZOL A DUNA KIRÁLYNŐJE Trónusa ott áll az ezüst Duna folyásának derekán. Hátával az erdős, kéklő budai hegyeknek támaszkodik és úgy néz meleg tekintettel a kelet felé elterülő végtelen síkságra. Gőzhajók úsznak fel és alá a széles folyam hátán, melyen evezős csónakok százai mint apró pontocskák himbálóznak a hajók-verte hullámon. A Duna két partját végtelen fasorok szegélyezik és árnyékukban Budapest népe sétál vasárnap reggel naponta megújuló gyönyörűséggel merülve el a tájkép utolérhetetlen szépségében. Hat hid köti össze Budát Pesttel ... mindegyik a hidépitészet remeke ... s a hidakon járkáló emberek megmegállnak a folyó közepe felett s onnan néznek le a mélyen alattuk elsuhanó hajókra ... s integetnek az utasoknak. A korzó tiszta, akár egy asztal. Folyton seprik és az utak mellett álló padok mindig friss zöldre vannak festve, úgy, hogy valósággal egybeolvadnak a felettük őrködő fák koronáival.t A királyi palota és a Mátyás templom komolyan néznek le a várhegyről Pestre és annak népére. Büszkén néznek le az Országházra, melynek százíornyu, feketén csillogó épülete díszíti a pesti partot. Büszkén néznek le a Duna két partját díszítő palota sorokra, melyek között egy sincs, mely bántaná a szemet, egy sincs, mely rontaná az összhangot. A szépség városa, a kultúra városa, a békesség városa ez: a Duna királynője. Mikor leszáll az est, fénytengerbe borul a város. A Szent Gell ért hegy vára fényszórók fehér fényében őrzi az alvó Budapest éjszakáját, mely felett Szent Imre keresztje világit éjszakahosszat az Erzsébet-hid égbetörő pillérei felett. A bécsi hajón érkező utasok döbbent áhítattal merülnek el a kivilágított város szépségében, mely olyan, mintha az Ezeregyéjszaka meséiből varázsolódott volna a szemeink elé. így emlékszünk Budapestre mi, akik ott nőttünk fel, ott jártunk iskolába. Ott játszottunk a Gellérthegy várának hatalmas falai alatt . . . A magyarok Országháza ... A németek nem bánják, ha rombadől . . . onnan néztünk le a tündérvárosra, mely megtanított a szépség szeretetére . . . Eleljártunk a Mátyás templomba, hol Liszt zenés miséinek hangjai mellett emelkedett fel áhitatos lelkünk a Teremtőhöz, aki a muzsika hangjával ajándékozta meg az emberi lelket . . . Kijártunk a Margit szigetre, szerelmespárok paradicsomába ... S bizony nem hittük volna, hogy soha többé Budapestet nem fogjuk úgy látni, mint ahogy utoljára láttuk, amikor Istenhozzádot mondtunk neki. Ki hitte volna, hogy a békés szépségnek e városából valamikor a gyűlölet halálos pokla lesz? Ki hitte volna, hogy ez az álomváros valaha csatatér lesz? Pedig igy van. Ágyuk, repülők százai bombázzák a Duna királynőjét és pompás épületei egymás után omlanak össze, hogy romjaikból náci katonák várakat csinálhassanak s úgy pusztíthassák a bosszuszomjas orosz hadsereget. Száz halált hal a Duna királynője s Budapest népe a magyar nemzet ezer éves szenvedéseit éli át újra. Mert minden egyes épülettel valami összeomlik Budapest népének lelkében is. Hiszen soha kis nemzet ily várost nem épített, melynek minden falát évszázadok kultúrája és nemes tradíciója hatja át. Az egyetem, melyben évente tízezer fiú és leány készült élethivatására ... A kórházak és klinikák, melyeket világhírű tudósok kerestek fel a magyar orvostudomány előrehaladottságát tanulmányozni ... A ligetek és hangverseny paloták, melyekben a világ leghíresebb zenekarai adták elő a zeneirodalom remekeit ... A zeneakadémia, mely Bartókot, Kodályt, Ormándyt és másokat adta a világnak ... A színházak, melyek Lukács Pált és felszámlálhatatlan világhírű színészt adtak a világnak ... Az Operaház, melyből Jeritza és mások indultak el meghódítani a föld népeit . . . Könyvtárak és múzeumok mesés értékű műkincseikkel... És most, hogy bombák tüzében egyik épület a másik után dől romba, mintha ez mind megsemmisülne . . . mindaz, amit Budapest népe szeretett . . . mindaz, aminek megteremtéséért és megtartásáért dolgozott és áldozott... Mert ne felejtsük el, csak oly nép épit várost a kultúrának és tudásnak, amelyik szereti és megbecsüli azt s bizony ez Budapest: a művészet és tudomány városa, a Duna királynője. De a nácik másként határoztak. Felrobbantják a házakat, rombadöntik a tudás palotáit és a romokból várakat emelnek, hogy visszavonulásukat védjék. Nekik hiábavaló luxus a tudás, a művészet, a szépség, akkor, mikor vérontásról van szó. Budapest harctér lett. Faszegélyezte utcái a halálhörgés siralomvölgyévé váltak... rombadőlt épületei lesipuskások rejtekhelyei . . . templomai lőszertárak . . . iskolái kórházak . . . A nácik kezében fegyver van . . . Budapest népének kezében már talán zsebkendő sincs, amibe belesirhatna, ha ugyan maradt még könnye azután, hogy látta rombadőlni mindazt, ami életének legnagyobb szépsége volt. Megalázva, megtörve, kiéhezve és dideregve száll sírjába egy büszke város büszke népe . . . s vájjon abban a tömegsírban hányán fogjuk megtalálni az édesanyánkat . . . apánkat . . . testvérünket . . .??? Szenved az egész magyar föld. Égbe sir a magyar nép nincstelensége. De a föld újra fog teremni és újra buzatenger hullámzik majd a magyar Alföldön. De az a város, mely évszázadok kultúráját szívta magába és örökítette meg, az nem támad fel újra ... romokból nem lehet felépíteni azt, ami volt, csak valami újat ... és az uj város talán áramvonalas lesz, modern ... de más lesz . . A lelke, az odaveszett . . . Odaveszett-e igazán? Egyre erősebb jelei vannak a magyar élni akarásnak. Nem szervezhettek ellenállást ... a Gestapo és a náci hadsereg elintézte az ilyen szervezkedéseket ... akárcsak Varsóban . . . Mennyire hasonlít a két város sorsa Mindkét város kapujában ott állt az orosz hadsereg . . . mindkét város népe szabadulni akart ... De fegyvertelenül nehéz szabadulni annak, aki gúzsba van kötve ... És lehetetlenség akcióba lépni akkor, mikor bombák ezreinek robbanásától didereg a város . . . De a városon kívül, ott, ahol az orosz már megtörte a nácik erejét, megmutatkoznak a magyar élniakarásának, minden vereséget túlélő életképességének jelei. Tábornokok, tisztek, katonák ezrei találtak utat és módot arra, hogy kiszakítsák magukat a náci rabláncból és átmentek az oroszokhoz, hogy harcoljanak a magyai nemzet legnagyobb ellensége ellen. És most, még pedig titkos választás utján, az orosz hatóságok elismerésével uj kormány alakult Debrecenben. Az “OFFICE OF WAR INFORMATION” részletes jelentésekben foglalkozik e fejleményekkel. Jelenti, hogy svéd napilapok véleménye szerint a Miklós Béla kormánynak nem lesznek nehézségei, mert a Németországba szöktetett Szálasi kormány sohasem volt törvényes. Megjósolja ez az újság, hogy az uj kormány törvényhozásában fontos szerepe lesz Kállay volt miniszterelnöknek, aki a hírek szerint Budapesten rejtőzködik és hozzáteszi, hogy a Szövetségesek pártján álló kormányt egyformán fogják támogatni úgy a katolikus, mint protestáns egyházak. A francia rádió a legnagyobb lelkesedéssel köszönti az uj magyar kormány megalakulását, hangsúlyozva azt, hogy a magyar kormány TITKOS VÁLASZTÁS eredményeként alakult meg, ellentétben a többi felszabadított országokkal, ahol nem e demokratikus módszer vezetett kormányok megalakulásá-
