Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-02-28 / 9. szám
8-ik oldal Verhovayak Lapja. 1945 február 28 ★ Verhovay Hős történet ★ LEVELET IR HAZA LUZON HŐSE Lapunk múlt számában közöltük Norman Reader Jr., levelét, mert úgy éreztük, hegy abban tökéletes tisztasággal nyilvánul meg a magyar vérü amerikai katona lelkivilága. Most egy másik levelet mutatunk be, melyet GYOVAY FERENC irt, a luzoni guerilla harcok hőse, aki Corregidorrcl menekült el a hegyek közé és három esztendőn át keresztül folytatta a harcot a japánok ellen s három esztendős küzdelmét a luzoni fogolytábor felszabadításával koronázta meg, hogy azután magasra emelt lobogóval, “mezitláb, szakállasán, rongyosan, de boldogan, énekelve masíroz-' zen vissza az amerikaiak vonalába” öt társával együtt. Ha Reader Norman esetében feltettük a kérdést, hogy mit érezhet, hogyan gondolkozhat egy katona, aki 300 napot töltött a tüzvonalban hazánk 1 e g viharvertebb, legtöbb harcot látott divíziójával, akkor most még inkább jogos ennek a kérdés-1 nek a feltevése, hiszen Gyovay Ferenc még válságosabb • körülmények között töltötte l el a háború három esztendejét. .Luzon szigetének őserdeiben bujkálva, teljesen elszakadva a világtól, megfelelő élelem, ruházkodás nélkül, állandó harcot folytatni az irgalmat és emberséget nem ismerő ellenség ellen oly teljesítmény, mely nem maradhat nyom nélkül annak a lelkében, aki azt véghezvi'tte . . . Gyovay Ferenc Corregidor eleste óta Írott első levele választ ad erre a kérdésre, így ir: 1945 január 30. “Hello, Mindnyájan! Gondolom, hogy igen meglepődnek, amikor arról a kis fiúról hallanak, aki három esztendő óta eltűnt. De nem megmondtam-e édesanyámnak és édesapámnak, amikor Fort Knox, Ky-ban meglátogattak engem, hogy VISSZA FOGOK JÖNNI ÉS TUDOK MAGAMRA VIGYÁZNI?! Nagyon hosszú volna meginni az elmúlt három évnek a történetét. Egyik levelet a másik után írhatnám meg s mégsem juthatnék a végére sohasem. Inkább elhagyom hát majd akkorára, amikor személyesen mondhatom el od ahaza. I)e ne hogyjék, hogy akár Frank Buck hajmeresztő élményei, vagy bárki máséi tultcnnének az enyéimen. Tegnap volt életemnek egyik legboldogabb pillanata, amikor visszamentem és csatlakoztam seregünkhöz. Soha életemben derekabb embereket vagy tiszteket nem láttam! Jó egészségben vagyok s alig várom, hogy ünnepelhessünk! Nagyon várom a hazai híreket. Azt hiszem, hogy olykor többet aggódtam anyám és apám egészségéért, mint magamért. Alig várom már, hogy halljam, hogy mint vannak mindnyájan és hogy az elmúlt három év alatt hogy ment sora rokonainknak és barátainknak. Nem tudom, hogy mikor mehetek haza, de annyit tudok, hogy a legelső dolog amit meg akarok tenni az, hogy megizleljem édesanyám főztjét. Remélem, hogy mindnyájan jól vannak és készek velem együtt ünnepelni. A legjobb kívánságokkal és szeretettel mindnyájuk iránt: FRANK vagy JUNGLE JIM. ’ Győzhetetlen lelke van annak, aki három esztendei leírhatatlan nyomorúság, hontalanság, szeretteitől való tökéletes elszakitoiisájg, szüntelen harc és élvetveszedelem lelketőrlő élményei után tréfásan, mosollyal a szemében tud irni . . . Szinte halljuk a fiatalos kuncogást, a mint levelét igy kezdi el: “Gondolom hogy igen meglepődnek, amikor arról a KISFIÚRÓL hallanak . . :” Kisfiú? Ember ez a talpán, tizennyolc karátos férfi, aki az élet legvéresebb iskolájában megtanulta elfogadni az elkerülhetetlent, belenyugodni sorsába s szembeszállva legyőzhetetlennek látszó nehézségekkel és viszontagságokkal legyőzni azokat! Igazi férfi, hős lélek ez a mi tagtársunk, aki mezitláb, rongyosan és mégis boldogan masírozik vissza az arcvonalba, mely hosszú három esztendővel ezelőtt, úgy látszott, hogy örökre eltűnt mellőle. Igazi férfi nagysága mutatkozik meg szerénységében, mellyel oly határtalan lelkesedéssel magasztolja azo kát a katonákat és tiszteket, akik aligha láttak fele anynyi veszedelmet, küzdelmet és szenvedést, mint ő a luzoni őserdőkben végigharcolt három esztendő alatt. A tűzben megtisztult férfilélek örök jósága mutatkozik meg abban, hogy miközben élete szüntelen veszélyben forog, jobban aggódik szüleinek egészségéért, mint a maga életéért. Gyovay Ferenc derűs, szerető, szerény és lelkes levelében épp úgy megmutatkozik az ő hősiessége, mint a luzoni guerilla harcairól szóló újsághírek. De e beszámoló végére hagyjuk azt a jellemvonását, melyre talán a legbüszkébbek vagyunk. Ez a * jellemvonása akkor mutatkozott mcgr amikor a hadifogság helyett az őserdőben bujkáló, harcát mindvégig folytató guerilla harcos sanyani életét választotta. S megmutatkozik levelének abban a büszke kijelentésében is: “Ugy-e megmondtam édes anyámnak és édes apámnak, hogy VISSZA FOGOK JÖNNI . . MacArthur tábornok szavai visszhangzanak egy amerikai magyar bányászfiu ajkán és ugyanolyan joggal, mert íme három esztendei diadalmas harc után visszajött. Megtartotta a szavát. Megtartotta azért, mert győz hetetlen erővel élt benne az a jellemvonás, mely úgy történetéből, mint leveléből kitűnik. Ez a magyar szülőktől örökölt jellemvonás: A SZABADSÁG SZERETETE! Whitesville, W. Va.-ból, magyar bányászcsaládból származott ez a fiatal hős, aki minden szónál ékesebben mutatta meg Amerikának, hogy milyen értékeket hoztak Amerikába a bevándorolt magyarok. A Verhovay Segély Egylet tagsága hálával és maradandó szeretettel tiszteleg hőse, Gyovai Ferenc előtt! JÓKAI MÓR REGÉNYE a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) Jenő igen fanyar képet csinált mindezekhez. Úgy tetszett neki, mintha Richard bátyja nem valami épen nagyon megtisztelő véleménnyel volna erről az egész társaságróL — Többet ér ennél az egész kompániánál áz a kis szobalány, akivel a lépcsőn találkoztam, — szólt másfelé fordítva a beszédet Richard. — Ej, de helyes kis gyerek! Nem. tudom, ide tartozik-e? Már annak a kedvéért eljárnék az estélyeitekre. Mikor elszaladt mellettem, megcsíptem az orcáját, de mondhatom, hogy olyat koppantott a kezemre, hogy most is sajog bele. Ezt már Jenő hallgatta is, nem is, mert éppen közeledett feléjük egy előkelő kitűnőség, akire már messziről el kellett kezdeni a mosolygást. Akkor aztán Richard is arra fordult, hogy meglássa, ki kényszeríti az öccsét ily önkéntes nyájasságra? Egy magas szikár ur, egész termete csupa szeglet, arca egy rendetlen prizma, szegletbe menő szemöldök, hegyes szögletü orrhegy, trapezialis állkapocs, divergens hegyes bajuszok a felső ajk fölött, s azokkal trigonometrice ellentétes kis hegyes szakái az alsó ajk alatt. Richard ezt az alakot is igyekezett magában kitalálni. “No ez a valaki, akire most itt az öcsém egy távmosolyt intéz, kétségtelenül fő udvari kurír a spanyol követségnél.” Hanem most az egyszer megjárta lavateri tanulmányával. A szegletes ur öccsét csak úgy per tangentem üdvözölve, egyenesen ő hozzá lépett s mind két karját bizalmasan megveregetve becéző tenyereivel, nyájasan és magyarul szólitá meg. — Szervusz Richardkám. Szervusz. Richard hidegvérrel visszaadta neki a köszönést. — Szervusz! Mire a szegletes ur az egyik bajuszán egyet rántott, mintha a válasz nem lett volna egészen Ínyére, mig Jenő zavarodottan harapott ajkába, mintha neki kellene a maga száját megharapni azért, amit Richard mondott. Richard pedig azt hitte, hogy ez a valaki, ki őt itt most tegezi, valahol vallami államcancellári bálon Bruderschaftot ihatott vele s még most is emlékezik rá, amit pedig ő reggelre elfelejtett. Lehet a világon ilyen jó pajtás még sok is. — Hát hogy vagy, hogy? — kérdé a szegletes ur familiáris bizalmaskodással. (Folytatjuk) 1st Lt. CHERNAY J. PÁL Bizony aggódtunk érte ... Hiszen megírta akkor édesapja, hogy egyetlen reménye az, hogy hadifogságba esett, ha sikerült kiugornia és ha leszállás közben nem érte gyilkos golyó... Végtelen örömmel jelentjük, hogy Chernay István és neje uj értesítést kapott a hadvezetőségtől, mely levette az aggodalom rettenetes terhét az ő mély gyásztól már egyszer súlyosan megpróbált hajlékukról. Mert az értesítésben a hadvezetőség azt tudatta a boldog szülőkkel, hogy hős fiuk német hadifogságban van s épségben menekült meg a halálos veszedelemből. Most már csak azt kívánjuk, hogy hatalmas hadaink mielőbb szabadítsák ki a hadifogságból őt is és minden társát s azzal együtt eljöjjön e hosszú, véres háború után a tartós Béke napja. Őszinte szeretettel köszöntjük Chernay István ügykezelőt és kedves nejét e jó hir vétele alkalmából, mely vigasztalást és jó reménységet vitt másik hős fiukért yászoló szivükbe. MEGALAKULT Johnstownban a Magyar Népet Segélyző Bizottság A Johnstown, Pa.-i 8-ik fiók felhívására a johnstowni egyletek és egyházak delegátusai közös gyűlésen kimondották a Johnstown, Pa.-i Magyar Népet Segélyző Bizottság megalakulását és a következő tisztviselőket választották meg: Diszelnökök Nt. Wesselényi Miklós ref. lelkész és Ft. Sasvári Ferenc r. k. plébános. Elnök Dudás Ferenc, jegyző Angyal János, pénztárnok Szabó Lajos, ellenőrök Nagy Tamás és Epcrjessy István. Hisszük, hogy Johnstown magyarsága szivvel-lélekkel ki fogja venni részét az amerikai magyarságnak e közös megmozdulásából és mindent meg fog tenni azért, hogy a magyar nemzet nyomorának enyhítéséhez hathatós támogatással járuljon hozzá. CHERNAYÉK AGGODALMA ÖRÖMMÉ VÁLTOZOTT Január 3-iki számunkban jelentettük, hogy Chernay István, a Sagamore, Pa.-i 196-ik fiók hűséges ügykezelőjének otthonára Chernay József törzsőrmesternek hősi halála által okozott gyász súlyos terhéhez uj aggodalom súlya nehezedett rá, mert a hadvezetőség arról értesítette Chernay Istvánt és nejét, hogy fiuk, Chernay J. Pál főhadnagy Ausztria felett légi ütközetben eltűnt.
