Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-09-05 / 36. szám
t-fk. oldal 1945 szeptember 5 _ Verhovayak Lapja A MUNKA ÉS A MUNKÁSNYÚJTS FELÉJE VÉDŐ KART . . (Folytatás az 1-ső oldalról) sége arra, hogy pénzt keressen, sem az, hogy .mennyi pénzt kell belefektetnie abba, hogy tudását megszerezze. Semmi sem számit, csak a munkaidő és a testi erő, amit a munkára kell fordítani ... s nyilvánvaló, hogy e cikk megírása kisebb testi erőfeszítésbe kerül, mint pl. egy tölgyfa kivágása s az Ő észjárása szerint épp azért kevesebbet is ér. IGY SE VOLT Jó, ÚGY SE VOLT JÓ ...! Hát bizony, ezt lehetne elmondani erre a megváltozott helyzetre is. Mert egy igazságtalanságot nem lehet jóvátenni egy másik igazságtalansággal. Bizonyos az, hogy a munkásság elégedetlensége jogos volt mindenkor. Tagadhatatlan, hogy a munkásság követelései igazságosak. De az is igaz, hogy nemcsak az dolgozik, akinek a verejtéke hullik és a tenyere bélekérgesedik a munkába. Dolgozik a tanitó, az orvos, a mérnök, a tisztviselő, a gépiró, a gyorsíró, a színész, az író, a művész, a tudós. És épp úgy dolgozik a gyári munkás, az iparos, a bányász, a teherautó vezető, a vasutas és a liftes. Mindegyik olyan munkát végez, amire szükség van, mindegyik olyat produkál, ami nélkül a világ szegényebb volna. És épp azért nem haladunk előre, ha megelégszünk azzal, hogy megfordítjuk a kereket és felcseréljük a kasztokat úgy, hogy ezentúl a munkás lesz az arisztokrata és az irodai alkalmazott a pária. A világ sohasem fog haladni, amig egyes csoportok jogos követeléseit megtagadják azok, akik uralmon vannak. Az emberiség akkor fog haladni .és fejlődni, ha megszűnik a kgsztrgndszer és minden dolgozó embert egyformán Megbecsülnek, azért a munkáért, amit végez. A HALADÁS ÚTJA Á haladás útját csak a vak nem látja. Nem abból stíl a haladás, hogy az embereket társadalmi osztályok, foglalkozási ágak, nemizétek, vallások, színek és fajok szerint elválasztott kasztrendszerekbe szorítják, hanem abból, hogy ledöntsék a kasztrendszerek válaszfalait és minden ember természetes jogait biztosítsák. El kell érni azt, hogy a munkásnak épp úgy meglegyen a nyugdíjas koráig biztos állása és évi jövedelme, mint ahogy megvan a banktisztviselőnek vagy a közalkalmazottnak. Hazánk kormánya most tusakodik a ‘‘Full-employment” törvényjavaslat felett és nyilvánvaló, hogy a tőkések lobbyistái minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezt a törvényt olyan “nesze semmi, fogd meg jól” formában valósítsák meg. Pedig az összes munkásoknak a gazdasági viszonyokra való tekintet nélküli állandó alkalmazását és biztos fizetését megvalósította nem egy gyár Amerikában. Tehát még a kapitalista rendszer keretében is meg lehet ezt valósitani. Abszurdum az, hogy a munkás holta napjáig ki legyen téve a gazdasági viszonyok szeszélyeinek és a részvénypiacokon folyó sakkjáték következményeinek. Biztosítani kell minden becsületes munkásnak — légyen az testi, vagy szellemi, gyári vagy irodai munkás! — az előmenetelre való lehetőséget. Az ember lelkében kiolthatatlan tűzzel ég az ambíció isteni szikrája. Már nem is megy emberszámba, aki nem akar elérni semmit sem. És ha a munkás — akár- gyárban, akár irodában dolgozzék is — azt látja, hogy haladásra nincs lehetőség, akkor az első adandó alkalommal fogja a sátorfáját és odébb áll, hogy tágabb munkamezőt keressen magának. Biztosítani * kell minden munkásembernék azt, hogy tehetséges gyermekeit taníttathassa, Bármennyit magasztalják is az amerikai közoktatási rendszert, az bizony sok kívánni valót hagy hátra. A magasabb oktatás itt még mindig “business”... az egyetemek magánvállalkozások, pénz után mennek és igy a pénzes diák óriási fölényben van a szegény szülők tehetséges, igyekvő gyermekével szemben. Igaz, hogy adnak ösztöndíjakat, de távolról sem eleget.. Ez az oka annak, hogy számtalan szegény fiú végzi el az egyetemet úgy, hogy nappal dolgozik, éjjel tanul s mire elvégzi az egyetemet, idegroncs lesz belőle. A kásztrendszer átka az is, hogy “kabátos” ember sohasem hajlandó a fiából mesterembert faragni. Pedig a tanúit emberek gyermekei között is számtalan a tehetségtelen diák, akit csak a legnagyobb kínnal tudnak átvonszolni a vizsgákon, hogy azután értéktelen munkát végezzen valami irodában, holott esetleg kiváló mechanikai hajlamai lehetnének, melyeket egy műhelyben sokkal jobban érvényesíthetne úgy a maga, mint az embertársai javára. Az embernek értékét és annak alapján jövőjét nem az határozza meg, hogy mi(Folytatáí az lső oldalról) dollárt vagy többet, mig 40 osztály adománya ezer dollár alatt van. Természetes azonban, hogy ezen utóbbi osztályok között sok olyan van, mely rendkívül kis magyar kolóniában működik s igy kisebb összegű adományában sokkal nagyobb áldozatkészség nyilatkozik meg, mint egyes nagyobb magyar telepeken működő osztályok magasabb összegű adományaiban. Meg kell jegyezni azt is, hogy eddig összesen 98 fiók alakult meg. Rövidesen száz osztálya lesz a Magyar Segélyakciónak. Amikor mindezek beküldik a gyűjtött öszszegeket, hatalmas lépésekkel fog haladni a Segélyakció életmentő munkája. Még mindég vannak telepek, ahol az adományokat nem továbbítják a New York-i irodának, pedig most már semmi ok nincsen a bizalmatlanságra. A Segélyakció vezetősége becsületes munkával dolgozik a magyar nép megmentéséért, az amerikai magyarság adományait eljuttatja Magyarországra és ezek az adományok el is jutnak a rendeltetési helyükre. Ugyanakkor a Segélylyen származású és milyen gazdag, hanem az, hogy mily tehetséges, mily hajlamai vannak és mily szorgalmas. Jobb tehetséges cipésznek lenni, mint tehetségtelen mérnöknek. Neki is jobb, másnak is jobb. S ugyanezen elv alapján egész életére tönkre van téve a szegény ember tehetséges gyermeke, ha oly munkában tölti el életét, melyben tehetsége nem érvényesül. AZ IGAZI MUNKA-ÜNNEP Akkor lesz majd igazán ünnep a Munka Napja, amikor a válaszfalakat ledöntött emberiség eljut oda, hogy minden munkást megbecsül és megfizet a munkájáért úgy, hogy az a testi vagy szellemi munkás élvezhesse a föld javait, melyeket Isten minden embernek szánt. S ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen, szükséges, hogy a dolgozók kölcsönös megbecsüléssel összefogjanak, megértsék és megbecsüljék egymást és közösen munkálkodjanak azért a napért, amikor a Munka Napja nem üres frázis lesz, hanem igazi Ünnep, melyen az emberiség hálás lélekkel emlékszik meg azokról, akik a Munka eszméjének megértéséért és becsületes értékeléséért harcoltak. Az elnyomott nép jogaiért nemcsak háborúban kell harcolni, hanem békében. Sőt — békében még inkább! akció nyíltan elszámol működéséről, közli számadásait, melyek a kormányhatóságokhoz beküldött számadások pontos másolatai. Itt az ideje, hogy az egész amerikai magyarság kövesse a Los Angelesben élő magyarság felejthetetlen példáját! A KIADÁSOK Az augusztus 10-ikével lezáródó első félévben a Segélyakció kiadásai $22,153.17-t tettek ki. Ebből 10,000 dollár ment a (magyar népnek küldött orvosságokra, $479.55 fedezet nélküli csekkekben terheli a kiadások rovatát és $11,673.62 ment adminisztrációs és propaganda költségre. Előre látjuk, hogy az utóbbi tételt alaposan meg fogják tárgyalni oly körökben, ahol minden áron be akarják bizonyítani azt, hogy az “American Hungarian Relief, Inc.” túlsókat költ adminisztrációs célokra. Meg fogják ismételni azt a vádat, hogy a Segélyakció vezetősége “eladminisztrálja” az amerikai magyarság pénzét. Azt fogják mondani, hogy “ime, csak tízezer dollár ment el segélyre, de több mint tizenegy ezer dollárt adminisztráltak el!” Lesznek, akiket az ilyen “a számok beszélnek!” elvére épített érvek félrevezetnének s épp azért akarjuk elejét venni az ilyen okoskodásnak .azzal, hogy rámutatunk a “számok beszédének” igazi értelmezésére. Először is nemcsak tízezer dollár ment el segélyre, hanem azóta már 20,000 dollár, de még azon felül is már megteszik az előkészületeket arra, hogy további 30,000 dollárt indítsanak útra. Összesen tehát már 50,000 dollár továbbítására tették vagy teszik meg a lépéseket a Segélyakció vezetői. Másodszor figyelnünk kell arra is, hogy a bevétel meghaladja a százezer dollárt: ennek 11%-a ment el adminisztrációs költségekre, ami a kezdet nehézségeit véve figyelembe, alacsony tételnek minősíthető. Harmadszor: még ennél is kevesebbre rúgott volna az adminisztrációs kiadások tétele alatt elkönyvelt összeg, ha az amerikai magyarság azonnal és vonakodás nélkül belekapcsolódott volna a mozgalomba. Sajnos, sok helyen rengeteg rábeszélésre volt szükség, rengeteg meggyőző röpiratot kellett kiadni s az adományokat nem továbbították minden helyről úgy, ahogy azok befolytak, paert sok helyen visszatartották azokat. Negyedszer: minden mozgalom megindulása több pénzbe kerül, mint a már megindult mozgalom lefolytatása. Egész bizonyos, hogy a Segélyakció működésének első FIÓK-HIREK LAPZÁRTA minden pén" teken délelőtt. A péntek reggel utáni postával érkező hírek már nem helyez" he tők el a lapban. Kérjük ügykezelő tagtársainkat, hogy híreiket úgy küldjék el, hogy azok lapzárta előtt a szerkesztőséghez érkezzenek. 40-IK FIÓK. — MARTINS FERRY, O. — FELHÍVÁS! Szeptember 16-án a First Presbyterian Churcbben (Walnut Street) délután 3 órai kezdettel istentisztelet lesz SZÁSZ EDWARD hadnagy, a 40-ik fiók 3-ik hősi halottja emlékére, aki 1945 február 15-én esett el ütközetben Manilában. Szeretettel kérjük fiókunk minden tagját, hogy ez alkalommal jelenjen meg a templomban, hogy igy fejezze ki kegyeletét e hősi halottunkkal szemben, akinek haláláról maga Mac Arthur tábornok személyesen irt levelében értesítette édesanyját: özvegy Szász Jánosnét. Tagtársi üdvözlettel: Bartza György, elnök. Konyha Bálint, ügykezelő. Nagy Gábor, számvizsgáló. 108-IK FIÓK. — YOUNGSTOWN, O. — Következő havi gyűlésünket szeptember 9-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartjuk meg. Tekintettel arra, hogy a nyári hónapokban gyűléseket nem tartottunk, most sok fontos ügy vár elintézésre s ezért kérem a tag társakat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. Fiókunknál a következő tagok betegek: Mátyási József, Bártfay János, Tóth Lajos, Lucái János, Szabó József, Czőke Géza, Szőke József, Mrs. Sándor Mária. Mielőbbi felgyógyulást kívánunk nekik. Turner József, ügykezelő. 176-IK FIÓK. — ROEBING, N. J. — Augusztus 25- én, szombaton este tartotta meg a fiók rendkívüli gyűlését, melyen résztvett Ári B. Albert igazgató és Cher Ferenc kerületi szervező is. A tagok elhatározták, hogy ezen (Folytatás a 3-ik oldalon) évét befejező jelentés már sokkal kedvezőbb helyzetet fog felmutatni, mint az első FÉL év végén kiadott jelentés. Ha az első fél év végén megjelent kimutátásban az adminisztrációs költségek a bevételek 11%-át tették ki, akkor bízvást számíthatunk arra, hogy ez az első év végére legalább 8%-ra és másfél évre 6%-ra fog lecsökkenni. Ne engedjük tehát, hogy a kutmérgezők félrevezessenek, hanem a legnagyobb fokú áldozatkészséggel siessünk a magyar nép segítségére. S ez a jelszó, a végszó, a legfontosabb szó: SIESSÜNK!
