Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-08-29 / 35. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 AUGUSZTUS 29 NO. 35. SZÁM HADISARC — MAGYAR SEGÉLY HALÁLOS LÓHUS! A budapesti “Népszava” julius 6-iki számában a következő hirdetést olvassuk: “A FEKETÉN LEVÁGOTT HÚS ÉLETVESZÉLYES! A XIV. kerületben takónykórban szenvedő lovat vágtak le csütörtökön és csak egy részét sikerült visszavenni. Aki a XIV. kerületben ilyen húst vásárolt, ne egyék belőle, vagy ha már evett, azonnal forduljon orvoshoz.” A magyarországi lapok vezércikkeiből és hiradásaiból nem sokat lehet kivenni. — Részletesen számolnak be a Népbiróságok működéséről, a politikai alakulatok gyűléseiről, miniszterek és pártvezérek nyilatkozatairól. A lapok tele vannak — beszéddel, de csak úgy konganak az ürességtől, ami az — eseményeket illeti. Tudjuk, hogy földreform volt és van, tudjuk, hogy a nép földhöz jutott, de hogy milyen az élete az újonnan nyert földön, arról nagy a csend. De a napihirek alig egy hasábos rovatában meghúzódó paragrafusok között találunk ilyeneket, mint amilyen a fent idézett hir, mely szivethasitó éllel árulja el, hogy a magyar nép hogyan él. A magyar földre bebocsájtott újságírók hírei némely tekintetben fantasztikusak. Jellemző hiradásai az olyan embereknek, akik senkivel sem beszéltek, csak végigjárták a főutcákat és aztán elárasztották az amerikai újságokat azzal, amit láttak . . . Leirták, hogy Budapesten mily eleven az élet ... az üzletek kirakatai zsúfolva vannak és a tulajdonosok nem győzik kiszolgálni a vevőket . . . tele vannak a kávéházak, színházak . . . vidám élet folyik Budapesten . . . Alig hittünk a szemünknek. Újra olvastuk a cikkeket és akkor rájöttünk arra, hogy az üzletekben nem a magyar közönség, hanem az amerikaiak és az oroszok vásárolnak . . . Miközben a magyar nép ... a Népszava e rövid híradása szerint — lóhust eszik ... s amikor lovat vágnak, akkor egy-két beteg ló nem számit . . . S az éhező vásárlók azóta már e rettenetes kór áldozatai lettek . . . mert Magyarországon a népnek . . . csak lóhusra telik — ha telik. Ez a kis hir mondja el az igazságot. Ez mondja el, hogy mi a MAGYAR NÉP sorsa! Azé a népé, mely amerikai testvéreitől várja az orvosságot . . . aztán az élelmet és a ruhát . . . Közben jön a tél, nincs szén, s bár a bányák működnek, a szenet nem lehet szállítani . . , s így a következő télen Budapesten ezrével fognak elpusztulni a magyarok ... a hideg, táplálkozás hiánya és a betegségek következtében . . S aki már evett a lóhusból, haladéktalanul menjen az orvoshoz ... de hogy az orvos tud-e majd szerezni orvosságot a rettenetes kór ellen, azt csak az Isten tudja ... A SEGÉLYAKCIÓ ELLENZÉKÉNEK MÁSODIK FRONTJA Miközben ily hírek olvastára borzad meg a szivünk, a Segélymozgalom ellenzéke második frontot nyitott. Az első ugyanis összeomlott. Vereséget szenvedett az ellenzék azon a fronton, melyen azt hangoztatta, hogy az amerikai magyarság adományait majd elprédálja a new yorki iroda és ha valami a pénzből, vagy az érte vásárolt gyógyszerekből, megérkezik Magyárországra, azt az oroszok fogják elrekvirálni. Vereséget szenvedett az ellenzéknek ez az érve, melyet nem kisebb atombomba robbantott szét, mint az Egyesült Államok Külügyi Hivatalának, a State Departmentnek közleménye, melyből kitűnt, hogy az első tízezer dollár nem maradt New Yorkban . . . elment Svájcba .. . vettek érte orvosságot . . . elindították Magyarországra . . . Átvették a Magyar Vörös Kereszt közegei és az átvételnél jelen volt az amerikai katonai küldöttség is . . . Ennek gz argumen-, tumnak befellegzett, valami más után kellett nézni. S aki keres, az talál. A segélyakció kerékkötői is találtak. MIT ÉR A SEGÉLY, HA HADISARCOT KELL FIZETNI? Ügyes gondolat, nagyszerű ötlet! Igen alkalmas arra, hogy az amerikai magyarságot lehangolja és elvegye a kedvét az adakozástól, mert hiszen mi értelme van annak, hogy mi akár három millió dollárt is összeadjunk, ha a szegény magyar népnek háromszáz milliós hadisarcot kell fizetnie . . .? A mi amerikai magyar segélyakciónk még a legsikeresebb munkával is csak annyit tud segíteni a magyar nép nyomorán, mint amennyit egy csep viz jelent az Óceán vizében . . . Nosza, indítsunk mozgalmat . . . Beszéljük rá az orosz nagykövetet, hogy engedjék el a magyar népnek a hadisarcot . . . s. akkor többet segítettünk rajta, mintha minden pénzünket a magyar népnek adnánk! EZT TESSÉK MEGTENNI, ÍGY TESSÉK SEGÍTENI! — mondják a Segélyakció ellen megnyitott második front generálisai . . . HOGY KERÜL A CSIZMA AZ ASZTALRA? Bármilyen megvesztegető is ez az uj érv, mégis eszünkbe jut a régi magyar mondás: “Hogy kerül a csizma az asztalra?” Mi köze van a magyar nép MAI nyomorának a hadisarchoz? Az érv ügyes, a gondolat okos, de aki gondolkozik, az rögtön átlát rajta. Milyen kellemes és kényelmes dolog is volna az, ha rá tudnánk venni az orosz nagykövetet, hogy járjon közben a hadisarc elengedése érdekében. Rögtön kijelenthetnénk, hogy mi háromszáz milliót megtakarítottunk a magyar népnek . . . s senkinek se fog eszébe jutni, hogy ez a segítség nekünk EGY CENTBE SE KERÜLT . . . De ez a legkisebb hiba. Bár tudnánk a magyar népen úgy segiteni, hogy egy centbe se kerülne! A sokkalta nagyobb hiba ott van, hogy a hadisarcot emlegető szellemi vezérek, akarva vagy nem akarva, elfeledkeznek arról, hogy a magyar nép NEM MA, NEM EZEN A NYÁRON FOGJA MEGFIZETNI A HÁROMSZÁZ MILLIÓT. Ez a hadisarc a jövő terhe. ÉS A JÖVŐ TERHÉNÉL EZERSZERTE NAGYOBB AZ A TEHER, AMI ALATT A MAGYAR NÉP ROSKADOZIK MOST, EZEN A NYÁRON, EZEKBEN A NAPOKBAN ÉS HÓNAPOKBAN! A magyar nép éhezik! Járványok tizedelik ritka sorait! Még egy pár hónap és a magyar nép fagyoskodni fog! EZ A MA GONDJA! A HADISARC A MESSZI HOLNAPÉ! Kétségtelen, hogy az orosz nép ma nem hadisarcot vesz a magyar néptől, «hanem először is azon van, hogy lábraállitsa, mert azt még az orosz is tudja, hogy halott nemzettől nem lehet hadisarcot kapni! A magyar népet ma nem hadisarcra adóztatják meg, hanem arra, hogy rendbe lehessen hozni a vasutakat, fel lehessen építeni az elpusztult városokat és falukat, s el lehessen takarítani a romok között még ma is rothadó, pestist terjesztő hullákat! Ez a ma gondja! Semmi más! MÁS LAPRA TARTOZIK A HADISARC! Egy árva szóval se mondjuk, hogy a magyar népre rótt hadisarcot helyeseljük, vagy igazságosnak tartjuk. A világért sem! Tiltakozunk ellene és ami csak telik tőlünk, megtesszük, hogy ne kelljen megfizetni. Van az amerikai magyarságnak képviselete, mely minden lépést megtesz ennek érdekében! De teljes tisztelettel kérdezzük, hogy mi köze van a hadisarc ügyének a magyar segélyakcióhoz? Valamikor bennünket azzal vádoltak meg, hogy “naivak”, “hiszékenyek” vagyunk, mert arról álmodoztunk, hogy az amerikai magyarság össze tudna fogni, egy táborban egyesülhetne a magyar nép érdekében. Elismerjük, hogy naivak voltunk, bár akárki beláthatja, hogy nem bűn és nem hiba, ha valaki csak jót tételez fel az embertársairól. De ha mi naivak, hiszékenyek voltunk, mennyivel naivabbak, hiszékenyebbek azok, akik hiszik (ha ugyan hiszik), hogy az amerikai magyarság tiltakozására az orosz kormány majd elengedi a hadisarcot? Az európai eseményekből láthatjuk, hogy azj angol és amerikai kormány * még közös erővel sem képes megingatni az orosz kormányt elhatározásaiban . . . Hát majd az amerikai magyarságnak, az egyleteknek és egyházaknak sikerülni fog az, ami nem sikerül Trumannak? Ha mi naivak, hiszékenyek és álmodzók vagyunk, akkor a hadisarc ellen tiltakozó testvérek egyenesen a fel-I hőkben járnak, ahonnét még még csak nem is láthatják azt, ami a földön folyik. DE TEGYÜK FEL — ismételjük, hogy csak tegyük fel! — hogy ez sikerülne és az orosz kormány elengedné a hadisarcot ... Mi történne? Meggyógyulnának a betegek? Felépülnének azok, akik a takónykóros lóhusból ettek? A szén odagurulna magától Budapestre? Az öszszeomlott épületek kövei szépen, engedelmesen összeállnának és felépülnének? A be; vetetlen földek csodamódra dús aratással ajándékoznák meg a magyar népet? Ugy-e nem?! Nem bizony. Az igazság az, hogy ha az egész hadisarcot el is engednék a magyar népnek, DE MOST NEM SEGÍTENÉNEK RAJTA, akkor jövő tavaszra FELE ANNYI MAGYAR maradna életben, mint ahány ma vergődik a magyar sors nehéz keresztje alatt. A magyar segélyakcióra MOST van szükség! A hadisarc elengedésére akkor lesz szükség, amikor azt behajtani készülnek! A hadisarc egész más lapra tartozó kérdés, mint a segélyakció és aki a hadisarc miatt nem segíti a magyar népet, az a magyar testvérek sírásója! NEM BÚJHATUNK KI! Bármi a helyzet ma Magyarországon, nem bújhatunk ki a segítés kötelessége alól. Akár tetszik, akár nem Magyarország mai berendezése, nem büntethetjük érte halállal azt a szerencsétlen népet, mely évszázadokon át a nagy nemzetek rugólabdája volt, de amelynek helyzete még soha ily gyászos nem volt, mint ma, amikor még az amerikai magyarság is pártpolitikai és világnézeti kérdésektől teszi függővé azt, hogy segitsen-e rajta, vagy rugjon-e rajta egyet. Megkérdezzük-e a haldokló néptől, hogy “keresztény vagy-e vagy hitetlen?” Megkérdezzük tőle, hogy demokrata-e, vagy kommunista? S a válaszától tesszük függővé, hogy segitünk-e rajta, vagy nem? Nem mozdul meg a vallásos amerikai magyarság lelkiismerete, amikor a templomaiban hallja a példázatot az irgalmas samaritánusról, aki segített a kifosztott, megsebzett utason, akitől elfordította a fejét a pap és a levita? (Folytatása a 4-ik oldalon)
