Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-08-22 / 34. szám

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 AUGUSZTUS 22 NO. 34. SZÁM Zugó harangok hirdették a békét; Estébe hajlott a nap. Lecsa­vartuk a rádiót, mert a ri­porterek izgatott hangú, sem­mitmondó bemondásai elvi­selhetetlenné fokozták a vá­rakozás feszültségét. “Lehet, hogy csak éjfélkor . . . lehet, hogy csak holnap ...” 1— mondották. Elmerültünk az újságba, melynek hat órás hírei már elavultakká váltak ebben a robogó korban . . . Egyszerre szinte félelmetes, hátborzongató zúgásra riad­tunk fel. Harangok zúgtak ... egyre több harang kongása olvadt bele a hatalmas kó­rusba ... A gyárak szirénái búgtak s egyre több sziréna áradattá növelte a lázas hangfolyamat, melybe fénye­sen csengő foltokat hullatott a száz meg száz templom tor­nyából ég felé szárnyaló kon­­gás . . . S mindezt aláfestet­te egy harmadik hang . . . valami félelmetes moraj, mintha egymillió ember egy­szerre kiáltana, ujjongva, lel­kendezve ...Se három féle hang áradatának egybeolvadó tengere egyre terjedt, szétöm­lőit a városon, s hullámai verdestek a kis külvárosok fák árnyékában szunnyadozó házak ablakait ... Szinte hinni sem tudtunk annak a visszhangnak, melyet a harangok, szirénák és tö­megek zúgása keltett a szi­vünkben . . . Szinte hinni sem tudtunk a lelkűnknek, melyben az öröm és hála ha­rangjai zúgták a boldog bi­zonyosságot: “Béke . . . Bé­ke ...” Elfulladtan nyitottuk meg a rádió elzárt zsilipjeit és Amerika ujjongása áradt be a szobánkba, megtöltve azt fénnyel, ujjongással, leírha­tatlan megkönnyebbüléssel... Mosoly és könny, ujjongás és imádság, lázálomból való boldog felébredés . . . mind benne volt ebben a felejthe­tetlen pillanatban, melyben százharmincmillió ember szi­ve haranggá vált. buzgón, ujjongva hirdetve az elkésett karácsonyi üzenetet: “BÉ­KESSÉG A FÖLDÖN . . .” ¥ Béke. A földi élet legéde­sebb kincse. Az ember szótá­rának aranyfoglalatu, gyé­­mántos szava. Minden lélek Örök sóvárgásának célja. Min­den vágy beteljesülése. Min­den imádság Ámenje. Béke. Még dörrennek a fegyverek s a készenlétben álló katonaság mindkét olda­lon bizalmatlanul figyeli az égben szálló repülőket. De a háború vérrel, halállal terhes förgetegének az egész világot betöltő végitéletszerii dörgése percről percre csendesedik, hogy végre csak egy itt-ott elhangzó puskalövéssé hal­kuljon . . . mint ahogy az el-“ fáradt vihar utolsó, távoli villámcsapásai még egyszer­­kétszer végighasitják az eget, de már a felhős ég túlsó ol­dalán a ragyogó napsütés át­töri a fekete felhőket és su­garaival százszinü szivár­ványt fest az alkonyodó ég­boltozatra . . . Béke. Vége a tömegmészár­lásnak. Vége a vérontásnak. Vége a sok millió család szi­vét gyötrő szüntelen gyötre­lemnek. Vége anyák, apák, feleségek és testvérek szün­telen rettegésének. Vége sok­millió fiatal férfi és nő em­bertelen sárban fetrengő éle­tének . . . süvítő golyók, hul­ló bombák szörnyű hangjában szivükbe hulló halálfélelem­nek. Vége az embertelenség­nek. * De ne felejtsük el ezt: béke csak azért van, mert a győze­lem Amerikáé és a Szövetsé­ges Nemzeteké. Máskülönben nem volna béke. Ha a diktá­torok tengelye nyerte volna meg a háborút, akkor most nem béke kezdődne, hanem rabszolgaság, lázongó lelkek rabláncba kötött nyugtalansá­ga, a szabadság halála, elnyo­matás, szegénység ... s olyanná válna az életünk, mint az ősemberé, aki bar­langokban megbújva rette­gésben, éhségben, nyomorú­ságban töltötte el életét. Ha a tengelyhatalmak nyer­ték volna meg a háborút, a nap besötétülne és gyászolná a civilizációt, melyet évezrde­ken át épített fel az embe­riség. S ne felejtsük el ezt se. A Szövetséges Nemzetek hábo‘ rus céljait egyetlen szó fejezi ki: FELSZABADÍTÁS. A ten­gelyhatalmak háborús céljait — saját bevallásuk szerint — egyetlen szó fejezi ki: EL­NYOMATÁS. Azután ezt se felejtsük el: ha a Szövetséges Nemzetek politikai berendezésük külöm­­bözősége miatt nem tudtak volna összefogni — az elnyo­matásért harcoló zsarnoki ha­talmak nyerték volna meg a háborút. Ha a Szövetséges Nemzetek nem lettek volna hajlandók arra, hogy az ösz­­szes rendelkezésükre álló há­borús eszközöket közösen ke­zeljék és megosszák, elvesz­tettük volna a háborút. És a háborút megindító diktátorok — győzelmüktől megmámoro­sodott fejjel — ujjongva, kár­örömmel taposták volna a sárba mindazt, amiben hi­szünk, aminek élünk és ami­ben reménykedünk. Végül ezt se felejtsük el: ha a nácik vagy japánok ta­lálták volna fel az atombom­bát, nem elégedtek volna meg azzal, hogy csak kettőt dobjanak le. Budapest, Lidice, Rotterdam, London, Coventry és Varsó bizonyságai annak, hogy az ő vérszomjban ne­velt mániákus pilótáik gépe­ikkel befelhősitetíék volna Amerika egét és rettenetes terhüket, akár még a gépük­kel és önmagukkal együtt is, rádobták volna Washington­ra, New Yorkra, Clevelandra, Pittsburghra, Detroitra, Chi­­cagora, San Franciscora és mindenhová, ahová csak el tudtak volna jutni. ŐK SO­(Folytatá-s a 3-ik oldalon) A MAGYAR VÖRÖS KERESZT ÜNNEPÉLYESEN ÁTVETTE A SEGÉLY AKCIÓ GYÓGYSZEREIT Az Amerikai Magyar A budapesti Magyar Nem­zet cimü napilap 1945 július 28-iki számában a nagy je­lentőségű eseményről a kö­vetkező tudósítás jelent meg. Pénteken délelőtt 11 óra­kor az amerikai katonai misszió Kossuth Lajos téri épülete előtt rövid, de IGEN MELEG ünnepség keretében adták át az amerikai ma­gyarok gyűjtéséből származó gyógyszerküldeményt a nagy hiányt szenvedő magyar nép számára. Az ünnepélyen amerikai részről jelen volt William S. Key altábornagy, az ame­rikai katonai misszió veze­tője,, Arthur Schoenfeld követ, a szövetséges ellen­őrző bizottság amerikáí misz­­sziójának vezetője, továbbá George S. Kovach alezre­des, aki az ünnepségen az amerikai magyarok nevében beszélt. A Nemzetközi Vörüs Ke­reszt részéről Hans Weir­­mann kiküldött jelent meg Magyar részről jelen volt: Zsedényi Béla, a Nemzet­gyűlés elnöke, Gyöngyösi János külügyminiszter, Mol­nár Erik népjóléti miniszter, Szabó István, Kovács Béla és Kiss Roland államtitkár, Király vzérőrnagy, az orvos­kar főnöke és népes tiszti­küldöttség, valamint Vas Zoltán polgármester, a nép­gondozó hivatal részéről dr. Tamási miniszteri tanácsos, végül a Magyar Vörös Ke­reszt részéről ' Szent-Iványi Sándor elnök, Kéthly Anna társelnök és Kisházi István országos ügyvezető igazgató. W. S. KEY: MÉG LÉTEZIK A FÖLDÖN HUMÁNUS SZELLEM William S. Key, altábor­nagy a következő beszéd kí­séretében adta át a gyógy­szer szállítmányt a Magyar Vörös keresztnek: — Hölgyeim és Uraim! — Kormányom megbízott­jaként nekem jutott a ki­tüntető szerep, hogy Ma­gyarország népének átadjam az Egyesült Államok lakói által számukra juttatott gyógy szerszállitmányt. A gyógyszerek beszerzési költ­sége körülbelül tízmillió Segélyakció jelentése. pengőt jelent, melyet az Amerikai Magyar Segély­akció gyűjtött össze. Ezt az összeget az Amerikai Vörös Kereszt eljuttatta Svájcba a Nemzetközi Vörös Kereszt­hez, s ez utóbbi megvásá­rolta belőle a gyógyszereket. A... gyógyszerszállitmányt az Amerikai Katonai Légi Szol­gálat hozta Magyarországra. — Az ajándék Amerika baráti érzésének jelképe, me­lyet Magyarország iránt érez. Szeretném honfitársaim ne­vében azt a reményemet ki­fejezni, hogy ez a szállít­mány bárha egészséget és megkönnyebbülést jelentene a magyar polgárok ezrei szá­mára. — Jóleső dolog, hogy e minden idők legkegyetle­nebb háborújának keserűsé­gei közepette még létezik a földön humánus szellem. Ez az emberszerető szellem nem ismer politikai, vallási vagy nyelvi határokat és ennek az emberszeretetnek szellemé­ben nyújtom Amerika né­pe segítő kezét a magyar nép felé. — Ezennel átadom a szál­lítmányt a Magyar Vörös Keresztnek. Az ő kiváló fel­ügyeletével el fognak jutni ezek a gyógyszerek ezer és ezer magyar otthonba. Az altábornagy beszédét többször szakította félbe a jelenvoltak hálás tapsa. Ez­után Kovách alezredes emel­kedett szólásra és magyar nyelven a következőket mondotta: KOVÁCH ALEZREDES: BE KELL HEGEDNIÖK A SEBEKNEK. — Tisztelt Hölgyeim és Uraim! — Az Egyesült Államok magyarjai nevében szólok önökhöz és az ő szavaikat tolmácsolom, amikor az Egyesült Államokból érke­ző gyógyszerküldeményt sze­retettel átnyújtjuk a Ma­gyar Vörös Keresztnek. Más körülmények között egyszerű tény ez és ma mégis milyen nagy jelentőségű. Az Egye­sült Államok magyarjai túl a végtelen óceánon össze­fogtak, hogy a magyarságon (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom