Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1945-08-08 / 32. szám

(Verhovay Journal) 1945 AUGUSZTUS 8 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM NO. 32. SZÁM NEM BAJ, HA NINCS FEGYVER - HISZ VAN AZ ELLENSÉGNEK!'' AZ ÜGYKEZELŐK VERSENYÉNEK ELSŐ HÓNAPJA Kováts Mihálynak, Wash­ington ezredes-parancsnoká­nak minden tekintetben mél­tó utódját, a közlegényből egy­szerre kapitánnyá előléptetett Gyovai Ferenc tagtársunkat bensőségesen szép, meleg ün­neplésben részesítette a bá­nyavidék. A 482-ik fiók, Whitesville, W. Va. és a 25-ik fiók, Mt. Hope, W. Va. közö­sen rendezték az ünnepet jú­lius 29-én, vasárnap délután s azon kegyeletes keretek kö­zött került átadásra, a 482-ik fiók hősi halottjának, Gyovai Imre őrmesternek, és a 25-ik fiók hősi halottjának: Pfc. Nagy Jánosnak, U.S.M.C., arcképfestménye is. A hősi halottaink emlékére rendezett eddigi ünnepsége­ink mindegyike a gyász és ke­serűség jegyében folyt le. Ez volt az első alkalom, hogy az Üröm közé öröm is vegyült... És a halottakról való megem­lékezés és tiszteletadás mel­lett: boldog örömkönnyek csillogtak a szemekben- A hosszú esztendőkön át eltűnt­nek hitt, bizony sokszor meg­siratott másik Gyovai fiú előkerült. És közvitézből ka­pitánnyá léptették elő, hogy némiképpen megjutalmazzák hőstetteinek egész sorozatá­ért. , A szülei házból, az iskola padjáról került a katonaság­hoz Gyovai Ferenc. Messze idegenbe, tengereken túlra, szólította a kötelesség. A fi­­lippini szigeteken teljesített szolgálatot, amikor jött a pa­rancs, hogy le kell rakni a fegyvert, mert a japán túl­erővel szemben — egyelőre — nem lehet szembeszállni. Gyovai Ferenc azonban más fából volt faragva. A paran­csot nem teljesítette. Elszö­kött a japán fogság elől, mert tudta, érezte, hogy Őt másra szánta a végzet, semmint hogy elsorvadjon a “sárga ve­szedelem” foglyaként. Az utolsó órákban, a fegyverle­tétel előtt, bevetette magát az Őserdőkbe. Tudta, érezte, hogy reá fontos feladat vár . . . Hosszú esztendők keserves szenvedései, hősi harcai után jött a felszabadító se­reg . . . MacArthur generális csapatait, rongyosan, lefogy­va, de az általa szervezett sza­bad csapatok élén fogadta Gyovai, avval a csillagsávos lobogóval, melyet annyi küz­delem árán, féltő szeretettel őrzött, mert tudta, érezte, hogy az amerikai csapatok visszajönnek. Hűen állta fo­gadalmát: “Mindenünk e zászló, so’se hagyjuk el.. ❖ Szombaton egész nap sza­kadt az eső. A west virginiai hegyek között vezető utón, kétkedéssel szemléljük az eget, de reménykedünk, hogy vasárnapra kiderül- Vasárnap kétségbeesetten nézzük az eget, csakúgy ömlik az eső, amikor — szinte lépésben ha­ladunk — Charlestonból Whitesville felé. Délben az­után megváltozik az idő és ragyogó napsütésben gyüle­kezik a közönség a whites­­villei High School nagytermé­ben, Gyovai kapitány fogad­­tatási és a két hősi halott em­lékének szentelt ünnepségre. Délután 2.30-kor Lengyel István, a 482-ik fiók nevében szives szeretettel köszönti a megjelenteket, megnyitja az ünnepséget s annak levezeté­sére Csanády Pétert, a Ka­nawha Valley National Bank főtisztviselőjét kéri fel. Csanády Péter ismerteti az ünnepség célját, majd a kö­zönség az Amerikai Himnuszt énekli el Pauline Haddad ve­zetésével, Peggie Haddad zon­­gorakisérete mellett. Csanády Péter bemutatja Major Connert, Gyovai pa­rancsnokát. Felállva, zugó tapsviharral üdvözli őt a kö­zönség. A színpadon felállí­tott, hatalmas katonai térkép előtt beszél Conner őrnagy. Csendben, figyelemmel hall­gatja a közönség. Ő hadnagy volt, amikor megszökött a ja­pán fogság elől. Szökés köz­ben az őserdőben találkozott Gyovai közlegénnyel... test­vérnek fogadták egymást. Mutatja a térképen, hol és merre jártak, hogy szerveztek meg kétezer bennszülöttet s ezek segítségével hogy tar­tottak lekötve egy húszezer főből álló japán hadsereget. Csillog a szeme, amikor Gyo­­vairól beszél. Elmondja, hogy ezer veszély közöt hogy állta meg mindig a .helyét • . . hányszor mentette meg az életét. Állandóan vándorolni­­ok kellett . . s amikor egy alkalommal közel félévet ma­radhattak egy területen, ho­gyan tisztított ki Gyovai egy három holdas őserdőt az egyetlen rendelkezésre álló ' szerszámmal, a boló késsel; Az ügykezelő és helyi szervező tagtársak tiszteletére rendezett két havi tagszerzési verseny feleutjához érkez­tünk. összeszámlálva a verseny első felének hónapjában befutott felvételi iveket, azt látjuk, hogy, bár a verseny nem fog rekord teljesítménnyel végződni, mégis az át­lagosnál lényegesen magasabb eredményt fog elérni. Julius havában beérkezett a versenyre 164 Ifjúsági és 169 Felnőttosztályra szóló felvételi iv, összesen tehát 333. Ily eredményt sokszor elértünk verseny nélkül is a háború előtt, de még a háború elején is. Azonban, ha összehasonlítjuk a júliusi eredményt az azt megelőző há­rom hónap eredményével, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a versenyt nem rendeztük hiába. Április havában ugyanis 197, májusban 264 és júniusban 239 uj tagot vet­tünk fel. Százalékban kifejezve tehát a júliusi eredmény az áprilisit 61%-al, a májusit 24%-al és a júniusit 40%-al haladta túl. Vagy pedig vegyük az átlagos számítást. E szerint április, május és junius havában felvettünk összesen ke­rek 700 uj tagot. Ez havi átlagos 233 uj tagnak felel meg. Viszont júliusban, a verseny első hónapjában 333 uj ta­got nyertünk, tehát a júliusi tagszerzési munka kerek száz felvételi ívvel többet eredményezett, mint az azt meg­előző három hónap átlagos havi termelése. Ezeket véve figyelembe, nyugodtan mondhatjuk, hogy a verseny uj lendületet adott a tagszerzési munkának, melynek ered­ményei meg is látszanak. DE NÉZZÜK A DOLOG MÁSIK OLDALÁT! Bármily elismeréssel vagyunk is az eddig elért ered­mények iránt, mégis be kell vallanunk azt, hogy a ver­seny első hónapja nem azzal az eredménnyel végződött} amit joggal várhattunk volna. A verseny első hetének vé­geztével összeszámláltuk a versenyre beérkezett felvételi iveket és akkor az első heti eredmény alapján arra követ­keztettünk, hogy a verseny legalább 800 uj tag elnyeré­sével fog végződni, de igen valószínűnek tartottuk azt, hogy az uj tagok száma e két hónap alatt még az ezret is el fogja érni. Az ezres számot most már — sajnos — nyugodtan elejthetjük. De a 800-as számhoz azért ragaszkodunk, mert számításaink szerint a versenyen az Egyesület ügy: kezelési alapja csak akkor nem vészit, ha legalább ennyi uj tagot szereznek versenyzőink. Ha augusztusban is igv folyik a munka, mint júliusban, akkor a két hónap alatt végzett tagszerzési eredmény kétszázzal fogja felül­múlni a jelenlegi átlagos havi termelést. Úgy is mond­hatnánk, hogy ezt az átlagon felüli kétszáz uj tagot nem szereztük volna meg. ha a verseny rendezésével nem ad­tunk volna uj lendületet a tagszerzési munkának. Már most 200 uj tag, amit az átlagos tagszerzési munka eredményén felül szereznénk, nem lekicsinylendő ered­mény. De nem szabad elfelejtenünk, hogy egyesületünk mindent megtett azért, hogy vonzó dijakkal buzdítsa a tagtársakat a versenyzésre s bizonyos, hogy a tiz leg­nagyobb eredményt elért tagszerző tagtársunknak jut­tatandó nyeremények sem lekicsinylendők. Az alábbiakban ismét közöljük az ügykezelők két havi versenyének nyereményeit. hogy szántotta fel, vetette he, hogy legyen mit enniök. El­mondja, hogy házakat épített, vízvezetéket csinált ... A legnagyobb elismeréssel be­szél Gyovairól, aki amellett, hogy elsőrangú katona és hős vitéz, ezermester is volt az őserdőben. Elmondja, hogy kémeik utján, hatalmas távol­ságból hogyan tudták infor­málni az amerikai parancs­nokságot buvárhajók utján és más módokon. Beszél arról, hogy egy alkalommal, amikor körülzárták őket a japánok s a menekülés útja egy hídon vezetett keresztül, hogy futa­­mitotta meg Gyovai egyik társával a hidat őrző japán katonákat. Elmondja, hogy amikor a maláriás láz úgy le­verte, hogy eszméletlen volt, hogy ápolta vissza az életbe hűséges bajtársa, Gyovai Fe­renc. Könnyek csillogtak a szemében, amikor Gyovairól beszél és szűnni nem akaró tapsvihar között adja át a szót Gyovai kapitánynak. Az őt felállással üdvözlő tapsorkánban percekig nem jut szóhoz Gyovai kapitány. Magas, szép szál legény. Jó­ság, hűség tükrözik a szemei­ben, miközben az őt ünneplő közönséget szinte értetlenül nézi. Szeme megakad drága jó szülein, az egyszerű, ál­­dottlelkü bányászházaspáron, akik ott a west virginiai he­gyek között ilyen nagyszerű gyermeket tudtak nevelni. •. Egyszerű, keresetlen sza­vakban beszél arról, hogy mit csináltak. Magáról azonban sohasem beszél . . . Bajtársá­nak, Conner őrnagynak hősi­ességét, szervezőképességét emeli ki és katonás szerény­séggel hárít el magától min­den elismerést, hiszen ő csak kötelességét teljesítette . . . “NEM VOLT FEGYVERÜNK, DE AZ VOLT A LEGKI1 SEBB BAJ, HISZ VOLT AZ ELLENSÉGNEK . . .” A közönség percekig tartó, szűnni nem akaró tapssal, felállással ünnepelte ismét Gyovai kapitányt. Senator Kilgore üdvözletét Hon. Ben H. Ashworth, a Circuit Court birája tolmá­csolta. Meleg szeretettel kö­szöntötte West Virginia állam hős fiát s rámutatott arra, hogy az amerikai emberséges gyarmatositó politika milyen nagyszerűen bevált a Philip­(Folytatás a 2-ik oldalon) 1- ső dij: egy $75.00 machine). 2- ik dij: egy $50.00 írógép. áru Számológép (adding hordozható (portable) áru (Folytatása a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom