Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-07-25 / 30. szám
1945 julius 25 7-ik oldal HŐSI HÄLOTTAINK (Folytatás az 6-ik oldalról) met férjének elvesztése alkalmából. Mindnyájan fájdalmasan érezzük hiányát és eleste épp úgy fáj a barátainak és társainak, mint önnek, mert katonai szolgálata, hűséges, odadása és önfeládozása nélkülözhetetlenné tették ót. János ütközetben esett el 1945 április 2-án Nyugatnémetországban, amikor csapata, mellyel mint osztagvezető teljesített szolgálatot, heves ellenállásra talált, miközben az ellenséget megtámadta. Őrjáratot vezetett s mikor az ellenséges gépfegyver golyói eltalálták, azonnal meghalt. Nyugat-Németországban temettük el egy amerikai katonai temetőben. Egy katolikus tábori lelkész végezte az utolsó szertartást. Csak nagy erőfeszítés és önfeláldozás árán érhetjük el céljainkat és őrizhetjük meg eszményeinket. Az ön férje fontos feladatok teljesítésében megmutatta. hogy felelősségét felismerte és el is vállalta még a legnagyobb áldozat árán is. Csak ily példával érhetjük el azt a jobb világot, melyben élünk és amelyben hiszünk. Ezt a levelet ezredem és a magam nevében Írom. Legyen az örök Vigasztaló az Ön oldalai mellett a gyász órájában, és segítse önt kitartásra. Mély tisztelettel: JACK J. RICHARDSON, vezérőrnagy.” Orosz János, technikai őrmester, Johnstown, Pa.ban született 1919 április 16-án. A Johnstown, Pa.-i 8-ik fióknak volt a tagja, e fiók 3-ik és a nyugateurópai front 68-ik Verhovay hősi halottja. Felesége egyesületünk 22-ik hadiözvegye. Néki és hősi halottunk hozzátartozóinak mély részvétünket küldjük. CPL. TXJLAI ISTVÁN EGYESÜLETÜNK 165-IK HŐSI HALOTTJA Tulai István, Seanor, Pa.-ban született 1912 április 8-án. 1942 május 9-én esküdött meg a Newark, N. J.-i Első Magyar Református egyház templomában Czalinger Anna Irénnel, Roseland, N. J.-ből. Az ifjú feleség most kapta a távirati értesítést a hadvezetőségtől, hogy férje Németországban meghalt május 5-én. — Mindössze négy nappal harmadik házassági évfordulója előtt halt meg e kedves tagtársunk, a Newark, N. J.-i 70-ik fiók volt tagja és első hősi halottja, a 69- ik Verhovay katona, aki Nyugateurópában vesztette el életét a haza szolgálatában. Feleségének, egyesületünk 23-ik hadiözvegyének s férje hozzátartozóinak egyesületünk tagsága nevében fejezzük ki együttérzésünkét. Kétszeres fájdalommal sújtanak mindannyiunkat ezek a halálhírek, melyek az európai háború befejezése után érkeznek. Bár a harcok befejeződtek, még egyre-másra jönnek a gyászhirek, melyekben az életben maradottak számára tovább folyik az az véres háború, melyet szeretteink segítettek megnyerni. EGYESÜLETÜNK 165 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR JÓKAI MÓR REGÉNYE: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI (Folytatás) — No azon nem csodálkozom annyira, hogy akad, aki eladja az emlékbe kapott arcképet, mint azon, hogy akad, aki megveszi. Mi a gutát csinál ön ezekkel az arcképekkel? Hogy ád rajtok túl megint? Salamon csendes mosolygással ringatta fejét kaftánja gallérprémje között. — Nagyon jó üzlet ez, nagyságos kapitány ur! Az, aki eladja a megunt, a meggyülölt arcképet, potom áron ide engedi. Akkor azután csak az a mesterség, megtudni, kinek a képmása lehet ez? Járnak a Porcellán-utcai No. 3-ba sokan: délceg urak, fényes hölgyek. Ezt a furcsa képtárt nagyon szeretik kutatni. Némelyik aztán rátalál a magáéra: azt sem kérdi, hogy adod, Salamon? Fizet nagylelkűen s elviszi a képet; nem tudom, mit csinál vele tovább! Verhovayak Lapja Ünnep Pocahontason Egyesületünk 13 bányásznak köszönheti fenhállását és épp ezért mindig különös szeretettel fordulunk a bányászvidékek Verhovay ünnepségei felé. Julius 15-én délután egy órakor ünnepe volt a Pocahontas, W. Va.-i 23-ik fiók tagságának, mely diszebédet rendezett a fiók 15 éve tevékenykedő elnöke, Nagy Gáspár tiszteletére. A bankett a magyar református egyház termében folyt le. Kovács Péter, a 23-ik fiók ügykezelője köszöntötte a közönséget és felkérte Nt. Bertók Béla ref. lelkészt az asztali áldás elmondására, mely után a fiók női tagjai nagyszerű ebédet szolgáltak fel a vendégeknek. Ebéd után Kovács Péter ügykezelő felkérte a fiók vendégét, Brogley Ferenc, Youngstown, O.-i igazgatót a kitüntetés átadására. Brogley Ferenc a 13 bányászra való visszaemlékezéssel kezdette meg beszédét és rámutatott arra, hogy a Verhovay Segély Egylet tulajdonképen e tizenhárom amerikai magyar bányásznak sőt minden amerikai magyar bányásznak maradandó emlékműve, mert hiszen bányász-szivekben született meg a testvérsegités gondolata és bányászok voltak, akik az eszmét felkarolták és akik végtelenül sokat tettek azért, hogy egyesületünk fejlődjön és a legnagyobb amerikai magyar egyesületté váljon. Ezt a fejlődést egyesületünk oly tagjainak köszönheti, mint amilyen Nagy Gáspár fiókelnök is, aki tizenöt éven át idejét és erejét áldozta arra, hogy egyesületét szolgálja. Megemlékezett Brogley Ferenc igazgató Nagy Gáspár négy fiáról, akik katonai szolgálatban harcolnak a győzelemért. Mennyivel boldogabb ünnep is volna ez, ha Nagy Gáspár tagtársunk e négy fia is itt lehetne — mondotta Brogley Ferenc,—hogy együtt örvendezhessenek édesapjukkal, amikor 15 évi egyleti munkásságának megkoronázásaként az egyesület kitünteti őt. Nagy Gáspár nemcsak az egyesület iránti kötelességeit rótta le híven, hanem eleget tett fogadott hazája iránti kötelességének is. E szavakkal átadta Nagy Gáspárnak a Verhovay érmet és az azzal járó díszoklevelet, melyet Nagy Gáspár könnyekig meghatottan vett át, úgy, hogy szinte szólni sem tudott. Végre erőt véve megindultságán, megköszönte az egyesület igazgatóságánál?, hogy őt kitüntette és szolgálatairól megemlékezett és ígéretet tett arra, hogy továbbra is szolgálni fogja a Verhovay Segély Egylet növekedésének ügyét. Ez a kitüntetés — mondotta Nagy Gáspár, — még jobban lelkesíti arra, hogy mindent megtegyen a Verhovay testvérsegités eszméinek terjesztése érdekében. Ezután Brogley Ferenc igazgató Nagy Gáspár fiók— Ez ugyan ördöngős egy üzlet, Salamon ur! Salamon ur bizalmasan tévé reszkető kezét Richard« karjára, s hamisan hunyorítva suttogá: — Ismerem ám én az Ön arcképének az eredetijét is. Szokott idejárni. Hüh! Ha az ezt a képet meglátja nálam. Az ilyen costume-képért nagyon nagylelkűen szoktak fizetni! — No de azt a szégyent én nem fogom rajta elkövetni, Salamon barátom. Bármennyire utálva gondolok is arra, aki e képhez hasonlít, nem akarok vele olyasmit tenni, amiért ő is jogot találjon engemet megutálni. — Ön arany ember, kapitány ur! Ön bizonyosan házasodni készül? Hej, nem igaz? Már van is más arckép ennek a helyén? Mit? — Igaz, Salamon ur, házasodni akarok, de más arckép azért nem került ennek a szegére. — Meg tudnám ám én azt is szerezni. Oh én mindennek tudom a módját* Mit? Nem lehet? Nekem van egy festőm, akinek csak azt kell mondanom: eredj ide vagy amoda, nézd meg jól ezt vagy amazt; azután gyere haza és fesd le. És az lefesti az emlékezet után olyan jól, hogy majd megszólal. Nos? Kívánja ön? Miért csóválja a fejét? Az ön menyasszonyát nem lehet meglátni? Olyan magasan áll, vagy olyan rejtekben? Talán zárdában van? Ön csak egyre csóválja a fejét? Az még titok. Azt nem szabad megtudni senkinek. Talán épen valami szegény leány? Jól van, jól, kapitány ur. Én nem tudakozódom. Nem kérdezek én soha semmit. Hagyjuk abba. — Hanem hát — hogy adja ön ezt a . . . Danae asszonyságot? Richard bosszúsan csörrentett kardjával. — De megmondtam már, hogy ez nem eladó. Visszakérem. (Folytatjuk) 9 Vásároljon mindenki War Bondot és Bélyeget elnök feleségéhez fordult és megköszönte neki azt a megértést, mellyel lehetővé tette a férje számára azt, hogy az egyesületért munkálkodhasson. Azután angolra fordította a^ szót és a jelenlévő angol vendégeknek megmagyarázta az ünnepély jelentőségét. A megható jelenet után Kovács Péter ügykezelő Kovách Lajos tagtársat hívta fel. Ez a fiatal, második generációs tagja a 23-ik fióknak a Pocahontasi High School matematika tanára és a sportélet vezetője. Kovách Lajos Nagy Gáspár elnöki tevékenységét méltatva, az egyleti “megénekeletlen hősének” nevezte őt és lelkes munkájáért a legnagyobb elismeréssel szólt róla angolul elmondott beszédében. Majd Nt. Bertók Béla ref. lelkész emelkedett szólásra. Beszédében nemcsak lelkes Verhovay tevékenységéért magasztalta Nagy Gáspárt, hanem rámutatott arra, hogy mint kiváló üzletember ugyanakkor Pocahontas közönségének osztatlan bizalmát is megszerezte. Megemlékezve példás családi életéről, úgy állította őt a közönség elé, mint a jó férj és az igazi édesapa mintaképét. Ugyanakkor hálával szólt Nagy Gáspárnéról is, akinek hűséges megértő szeretete tette lehetővé férje számára azt a munkát, melynek eredménye ez a kitüntető ünnepség. — Beszéde végén a Verhovay Segély Egylet tevékenységét méltatta és kérte a közönséget, hogy zárja a szivébe a Verhovayt, melynek elismerés jár azért, hogy a távoli munkamezőn küzdő tagtársairól is hálával emlékezik meg. Szívből jövő jókívánságaikat fejezték ki Nagy Gáspár iránt Soltész József a 32-ik fióktól, Kovách Pál a 23-ik fióktól és Magyar József a Gary, W. Va.-i 32-ik fióktól. A bankett után testvéri szeretettel maradt együtt a közönség, mely youngstowni vendégét, Brogley Ferencet, meghódította vendégszerető szívességével. Ezúton is szivből gratulálunk Nagy Gáspár tagtársunknak, a 23-ik fiók érdemes elnökének, a hazeltoni 13 magyar bányász által megteremtett testvéries tradíciók örökösének, aki szivében, lobogó fáklyaként, hordozza azt a testvéri és emberbaráti szeretetek mely egykor arra indított 13 magyar bevándorolt bányászt, hogy testvéreik támogatására megalapítsák a szeretet egyesületét. Adjon Isten néki és hűséges hitvestársának erőt és egészséget a további munkára és adja meg nékik Isten azt, hogy négy fiukat épségben, egészségben láthassák viszont a háború diadalmas befejezése után.
