Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-03-02 / 9. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOL'YAM 1944 MÁRCIUS 2. NO. 9. SEGÍTSÉG!! Nincs ennél borzalmasabb, ijesztőbb, vérfagyasztóbb kiáltás. Akár a sötét utcában hátbatámadott, akár az égő házba szorult, akár a vizbe fűlő hangján hangzik el, úgy hat, mintha egy éles kés metszene el egy pillanatra minden életet. A döbbenet pillanatnyi némaságát aztán ijedt kiáltozás, izgatott futkosás váltja fel. Majd csüggedt tehetetlenséggel állja körül az összekeveredetett tömeg azt, akihez a segítség későn érkezett el .. . ( Ennek a háborúnak szakadatlan ágyudörgéséből, szüntelen motorzugásából és gépzakatolásából állandóan kihallatszik sebesültek, haldoklók ezreinek “SEGÍTSÉG” kiáltása. Bokrok alól, gránáttölcsérek mélyéből, összedőlt házak romjai alól . . . sebzett, összetört testek roncsaiból hörögve, fuldokolva, lihegve, egyre halkabban tör ki a segítő kéz utáni sóvárgás epedő kiáltása. . . sokszor csak sóhajként ... és mégis mintha hangosabb volna minden dörgésnél, ropogásnál, zugásnál. Rohamban előre futó katonák meghallják ezeket a tompa, könyörgő sóhajokat . . . meg-megtorpannak egy pillanatra ... a könyörgő hang huzza őket, mint egy eleven, utánuk erővel kinyúló kéz ... de nem szabad megállni ... a katonának lőni kell, ölni kell, előretörni . . . nem hagyhatja félbe a háború gyilkos munkáját azért, hogy sebesült társa fölé hajoljon . . . Aztán csend lesz ... a harc egyre messzebb húzódó háborgása lassan elmúló robajjá válik, melyet csak olykor-olykor hasit ketté egy eltévedt golyó robbanása . . . a harcizaj gyengülésével tompa, alig-alig ismétlődő ^sóhajjá gyengül a sebesültek százainak végső erőfeszítéssel kitörő lihegése: “Segítség . . . segítség . . . bajtársak . . . segítség . . .” S egyszerre csendes élettel telik meg a feltépett harctér. Némán, nesztelenül, nem sietve s mégis sebesen mozgó alakoktól lesz eleven a véráztatta föld. Fiatal fiuk, szanitécek . . . karjukon a VÖRÖS KERESZT . . . Itt-ott lecsap egy elkésett bomba, amott egy akna robban fel s vele repül köziilök is kettő-három ... de a többi tovább megy. Némán fülelnek s éles fülük, mint valami végtelenül érzékeny rádiókészülék, felfogja a halál karjába szédülő sebesült utolsó, halk sóhaját is. Ott teremnek mellette . . . Itt egy morfiuminjekciót adnak, amannak egy lécet kötnek a karjára, amott egy vérző arcot takarnak be tiszta kötéssel . . . itt meg bajonettre tűzött fémedényből életadó VÉR csepeg egy eszméletlen sebesült testébe, hogy a hazulról elküldött vér visszahozza őt az életbe . . . az övéi közé ... '> Nesztelen, gyorsan mozognak. Mindegyikük percenként egy életet ment meg . . . közben a felrobbanó golyók az ő soraikat is megtizedelik ... de mennek tovább, megmenteni azt, aki még él. - ; Siró gyerekhangon . . . tompa megadással . . . kétségbeesett jajgatással .. . reménykedő kitartással . . . erős férfihangon . . . érthetetlen hörgéssel ... a szenvedés végtelen skálájának minden hangján hangzik ezer gödörből, ezer árokból, ezer rom közül . . . “Segítség . . . segítség . . . segítség . . .” És jön a segítség . . . Egy kis kötözés, egy kis fájdalomcsillapító, egy kis simogató jó szó . . . s tovább járja az irgalom legáldottabb útját a Vörös Keresztes szanitéc . . . Majd jönnek a hordágyvivők . . . s viszik hátra a sebesülteket . . . s amott a Vörös Keresztes mentőautó . . . ahol már a Vörös Keresztes ÁPOLÓNŐ várja a szegény (Folytatás a 2-ik oldalon) $3.200,000 a nyugat-pennsyivániai amerikai magyar War Bond mozgalom szenzációs eredménye A Nyugatpennsylvanlai Amerikai Magyar War Bond Bizottság eddigi munkájának eredménye $3,200,000 értékű Hadikölcsön kötvény a Nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság hitelére. Ebből a Nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság Liberty hajójának mozgalmára befolyt $2,600,000 és azonkivül befolyt 600,000 dollár. Ennek a teljesitménynek nagyságát csak az tudja megítélni egészen, aki közelről figyelte a bizottság munkáját, látta a kimutatásait és szemmel tartotta a bizottság szigorúan keresztül vitt ellenőrzési módszerét. Több, mint száz buzgó munkása volt a bizottságnak, akik közül vagy harmincán hétről-hétre, napról-napra .dolgoztak azon, hogy a bizottság kitűzött célját elérje. War Bond bódékban ültek és árusították a bélyegeket, házról-házra jártak bondokat eladni, leveleztek, telefonáltak, buzdítottak, toboroztak. A március 12-iki jelképes hajóavatás alkalmával ezek az előmunkások külön megtisztelő ünneplésben fognak részesülni az úgynevezett “gyertya-gyujtási” szertartásban, mely az ünnepségnek egyik legmeghatóbb mozzanata lesz. E munkások lelkesedésének tudható be az, hogy a magyarság hitelére elszámolt 3,200.000 dollár értékű War Bond legnagyobb része a kis “E” osztályú bondokból került ki, nem pedig a bankok és intézmények nagy hadikölcsön jegyzéseiből. Megható mozzanatai voltak ennek a mozgalomnak. Mrs. Tarnopowitz, a Kincstár idegennyelvü osztályának helyi vezetője, megindultan mondotta el a bizottság legutóbbi beszámoló gyűlésén, hogy mint jelent meg egy hetven éves magyar ember, aki csekélyke nyugdiján él, munka nélkül van, de alkalmi munkákat keresett csak azért, hogy War Bondot tudjon venni a Liberty hajóra. “Az ilyen War Bond vételek többet jelentenek nekem. mint az intézmények által vásárolt nagy összegek — mondtatta Mrs. Tarnopowitz — mert ezek mutatják azt, hogy a magyarság mily szivvel-lélekkel vesz részt ebben a megmozdulásban.” Mrs. Tarnopowitz rámutatott arra is, hogy a Bizottság által elismert War Bond jegyzések teljes egészükben hiteles és kizárólag erre a célra jegyzett War Bond vásárlások voltak. Semilyen War Bond jegyzésért hitelt nem kapott a magyarság, csak azokért, melyek külön a bankok által lepecsételt jelentő ivén voltak e célra meghatározva. Minden egyes War Bond vételt az a bank vagy postahivatal hitelesített, melynél a War Bondot vásárolták. S végül meg kell jegyeznünk azt is, hogy ebbe az öszszegbe nem számit be egyetlen egy olyan War Bond sem, melyet fizetés levonás révén vett a magyarság. Egytőlegyig olyan War Bondokról van szó, melyeket a nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság a hivatalokban és gyárakban bevezetett 10 százalékos levonáson FELÜL eszközölt. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy ez a 200,000 dolláros eredmény a nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság lelkiismeretességének, hazafias áldozatkészségének és az eszme iránti lelkesedésének hü tükre! És ha arra gondolunk, hogy a mozgalomba belekapcsolódott magyar telepek lélekszáma tekintetében Amerikában ez a vidék az ötödik helyen áll, akkor méltán érezhetünk elismerést.
