Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-24 / 8. szám
1944 február 24 Verhovayak Lapja Az egyleti életnek van jövője! Sehogysem tudunk egyetérteni azokkal a feketénlátókkal, akik mindenáron el akarják hitetni az egyletek tagjaival, hogy az egyleti életnek, a fiókéletnek nincs már jövője, mert rendeltetését betöltötte és igy a fiókélet már csak a múlté. “Az emberek ma nem akarnak gyűlésekre járni, megszokták, hogy a biztositó társaságok bekollektálják a havidijakat és a Verhovay káros helyzetbe hozza önmagát, ha nem követi a nagy társaságokat ezen az utón!” — igy okoskodnak az egyleti életet eltemető tagtársak és jósok. Mielőtt tovább mennénk csak egy lépést is, rá kell mutatnunk arra, hogy már az is téved, aki a biztositó társaságokat akarja követni. A testvérsegitő egyesületet az külömbözteti meg a biztositó társaságoktól a törvény szemében, hogy a tagok igenis eljárnak a gyűlésekre és az egyesület nem kollektálja be tőlük a havidijakat. Mihelyst követjük a biztositó társaságokat a kollektálás utján, megszűntünk a törvény által megkülömböztetett bánásmódra jogos testvérsegitő egyesület lenni és alá vagyunk mindazoknak az adózási kötelességeknek, melyeket a biztositó társaságoknak viselni kell. De még ennél is tovább menve rá kell mutatni arra is, hogy amikor a biztositó társaság elküldi az ügynökét kollektálni, akkor azt az ügynököt nem a társaság fizeti, hanem a biztosított. Minden kollektálással egybekötött kötvény után magasabb dijat kell fizetni a biztosítottnak, mint amennyit nálunk fizet. Azzal, amivel többet fizet, fizeti meg a tag a biztositási társaság ügynökét. Mi ezt az összeget megtakarítjuk a tagnak: a tag sajátmagának az ügynöke és a pénz a zsebében marad. Havidijaink úgy vannak megszabva, hogy azok ügynökök, kollektorok fizetését nem bírják el. Ezt bizonyítani is tudjuk. A Metropolit annál egy 30 éves egyén egy 20 éven át fizetendő halálesetre szóló kötvényért fizet évi $35.63-t, a Prudentialnál $35.76-t, a Verhovayban $28.78-t (és évi 60 centet a fióknak). Tehát a mi kötvényünk évi rátája $7-ral olcsóbb, mint azoké. Nem csoda, hogy látszólag magasabb osztalékot fizetnek, hiszen a nagyobb osztalék összegét a biztosítottnak kell befizetni. Annak azonban, aki havonta fizet, a Prudential 9 százalékkal magasabbra szabja meg a dijat és a Metropolitan 8.83 százalékkal, tehát szintén 9 százalékkal magasabbra, ami évente $3.22-t tesz ki. Ennyit fizet a biztosított ezekben a társaságokban évente a kollektálásért s ez húsz év alatt $64.40-t tesz ki. Annyival drágább lesz a biztosított kötvénye. A fiókdijjal együtt a Verhovayban egy egész évre fizetve ez a kötvény $29.38-ba kerül és ha HAVONTA FIZET A TAG, AKKOR $29.88-ba, tehát évi 50 centtel kerül csak többe, s igy mi minden egyes ilyen kötvényen megtakarítunk a tag számára még $2.75-t, a kollektálás költségét. Tehát a biztositó társaságok kötvénye sokkal drágább, mint a mienk s a havifizetésért, a kollektálásért hétszer annyit kell fizetni a biztosítottnak, mint nálunk. Mégis sokan elvárják, hogy a Verhovay is kollektáljon, de nem gondolnak arra, hogy a kollektálással járó költségeket meg is kellene tériteni és hogy az amerikai biztositó társaságok meg is fizettetik a biztosítottal a kollektálás költségeit, még pedig bőségesen. A gyűlésekre tehát szükség van: AZOK A TAGSÁGNAK NAGY PÉNZT TAKARÍTANAK MEG. A mi rátáink mellett kollektálási rendszert bevezetni teljes lehetetlenség: ráfizetne az egyesület és abból csak a tagságnak volna kára. Ez oly világos, számokkal beigazolható tény, hogy csodálkozunk, hogy oly kevesen akarják megérteni. A gyűléseknek tehát készpénzben megmérhető értéke van minden egyes tagtárs számára ma is, épp úgy, mint a múltban. Ha arra felé haladunk, hogy a gyűléseket leépítsük, akkor magunk alatt vágjuk a fát. Van azonban a fiók-életnek nyilvánvaló szerepe a jövőben is. Sőt, azt mondhatjuk, hogy oly feladatok állanak a fiókok' előtt a legközelebbi jövőben, hogy azokat csak talán azért nem látják meg, mert ezek a feladatok az égig tornyosulnak. Állítjuk s velünk együtt állítják a legnagyobb amerikai testvérsegitő egyesületek régi, hírneves vezéregyéniségei, hogy a háború közvetve és közvetlenül nagy fellendülést ad a fiókok életének, az egyleti tevékenységnek. A HAZATÉRŐ KATONÁKNAK SZÜKSÉGE LESZ AZ EGYLETI ÉLETRE! Azok a fiuk, akik hét világrész sarában, porában vergődve átélték az egyedüllétnek, az elhagyatottságnak, az életveszedelemnek minden gyötrelmét, TÁRSASÉLETRE VÁGYÓDNAK, amikor hazajönnek. Kell, hogy a fiókok felkészüljenek és ELEVEN FIÓKÉLETTEL VÁRJÁK A HAZATÉRŐ FIUKAT, hogy azok az egyesületben megtalálják régi barátaikat, újakat szerezzenek és világlátásuk tapasztalataiban meggazdagodott képességeiknek teret találjanak. Az amerikai magyarság mindörökre elveszti katonaviselt ifjúságát, ha egyházai és egyletei nem fogadják azt tárt karokkal — kész programmal — pezsgő, eleven élettel — a barátság és társasélet dús lehetőségeivel! Nem lesz elég a fiókéletet feltámasztani, ha majd a fiuk hazatérnek. A tény az, hogy már majdnem elkéstünk a feltámasztással, mert a fiuk hazatérése már meg is kezdődött és egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik viszszatértek az égő pokolból. Jaj nekünk, ha nem tudunk nekik mit nyújtani! Jaj nekünk, ha nem tudunk egyleti életünkben oly társadalmi lehetőségeket nyújtani nekik, hogy azok lekössék ezt a háború által nyugtalanná tett ifjúságot. Téved, aki azt hiszi, hogy a hazatérő katonáknak megoldódott a problémája. A háború az ő számára nem akkor fog végződni, mikor utoljára elsüti puskáját, hanem csak akkor, mikor itthon ismét BELEÉLTE MAGÁT A POLGÁRI ÉLETBE — ÁLLANDÓ MUNKÁT TALÁLT — CSALÁDOT ALAPÍTOTT — BARÁTOKAT SZERZETT és mindezekben el tudja felejteni azt a poklot, melyből Isten segítségével hazatért. S ezekben a tagtársaknak segíteni kell. A sebesültek, megnyomorítottak mellé kell állni. S ne felejtsük el: nemcsak az sebesült, nemcsak az nyomorult meg, akinek hiányzik a félkeze, féllába, vagy félszeme. Ennek a háborúnak sebesültje és lelki nyomorékja lesz minden katona, aki -puskájának tüzével, késének hegyével embert ölt, életet oltott ki, városokat bombázott, falvakat gyújtott fel. Rettenetes lelki következményei vannak a hadviseltségnek és ezek a következmények KATASZTRÓFÁVÁ VÁLNAK, ha az ittmaradottak nem képesek a testvéri szeretet művészetével segítségére lenni a hazatérő katonának abban, hogy az itthoni élet lehetőségek kihasználásnak tevékenységében lassan-lassan el tudja felejteni azokat az emlékeket, melyek éveken keresztül fogják még őt a rémület sikolyával ajkán felriasztani. Nem lehet várni. Minden Verhovay tag érezze kötelességének a fiókéletben résztvenni, szorosabbra kovácsolni a tagság összetartozását és igy MÁR KÉSZ, ÉLŐ, ELEVEN, VALÓSÁGOS BARÁTI KÖRREL fogadni azt a katonát, aki lelkének nagy sebével rá van szorulva arra, hogy emberek közt legyen és aki minden szabad percében társaság után fog szomjazni. Ezen MÁR MOST kell dolgozni. Egyleti életet nem lehet felébreszteni majd . . . akkor, mikor szükség lesz rá. Téved, aki azt hiszi, hogy elég, ha a katonákat egy nagy fiók-banketten megünneplik, melyen mindenki “trittol” a fiuknak, mig csak le nem isszák magukat a sárga földig . . . s akkor másnap, már minden a régiben lesz s magára hagyják a fiukat, hogy birkózzanak meg emlékeikkel, gondjaikkal, bizonytalan jövőjükkel — magukban, mert az ittmaradottak elintézik őket egy zajos fogadtatási bankettel. Soha még oly nagy szükség nem volt a fiókéletre, mint most van és lesz. Soha az egyleti életre nem várt még nagyobb, nemesebb és igazibb testvérsegitő tevékenység. Ha e feladatoknak nem felelünk meg, akkor minden testvérsegitésünk csak hazugság, melynek rettenetes árát meg fogjuk fizetni, mikor majd látjuk a hazatért és magukra hagyott katonák keserűségét, eltévelyedéseit és elidegenedését azoktól, akik bondokat venni, vért adni, imádkozni és dolgozni tudtak ugyan a katonákért, de nem tudtak összemelegedni a katonák kedvéért, hogy mikor majd hazajönnek, legyen nekik egy társadalmi fészkük, mely magába veszi őket és leköti őket egy szebb és boldogabb polgári élet számára. NEM FIZETEK TÖBBET A TÖR- _ VÉNYSZABTA MAXIMAUS ÁRNÁL! NEM FOGADOK EL ADAGOLT ÁRUT ÉLELMISZERIEGY BESZOLGÁLTATÁSA NÉLKÜL! 7-ik oldal KERÜLETI SZERVEZŐINK NÉV ÉS CÍMTÁRA. 1. kerület: FRANK J. CHER, 205 East 85th Srt. Room 204. New York (28) N. Y. 2. kerület: JOSEPH SUBITS, 953 Washington Ave., Northampton, Pa. 3. kerület: LOUIS CINCEL, 1408 Mifflin Street, Homestead, Pa. 4. kerület: JOHN FÜLÖP, 240 Langley Ave-, Pittsburgh, North Side, (14) Pa. 5. kerület: NICHOLAS TA- kács, 143 Hall Heights Ave., Youngstown, O. 6- kerület: MICHAEL S1MO, 1141 S. Seneca St. Alliance, Ohio. 7. kerület: THOMAS BUCHTER, 1520 Michigan Blvd. Lincoln Park, Mich. 8. kerület: GEORGE TOTH, 1436 Sunnymede Ave., So. Bend, Ind. Fiók hírek ÁLLANDÓ VERHOVAY PROGRAM. Felkérem Milwaukee, Cudahy, Racine, Waukegan és vidékén lévő fiók tagságát, hogy hívják fel ismerőseik figyelmét a tulajdonomat képező, minden vasárnap reggel 8-tól 9 óráig tartó Független Magyar Rádió órára, mely a WRJN állomásról 1400 Ke. alatt hallható a fenti városok körzetében. Ezen a rádió programon állandó jellegű Verhovay programot indítottam a Verhovay Segély Egylet kötvéayeinek és szociális tevékenységének ismertetésére. Tagtársi tisztelettel WANK GYULA. 187.-IK FIÓK. — GRANITE CITY, ILL. Felhívom a fiók tagságát arra, hogy a folyó hó 13-ikán megtartott rendes gyűlésen határozatilag iktattuk jegyzőkönyvbe a következőket: Minden tag érdeke, hogy a havi gyűléseken megjelenjen, ha azt körülményei valahogy lehetségessé teszik és hogy havidiját személyesen fizesse be és nyugtáztassa, ne pedig másokkal végeztesse el. Az ügykezelő nem járhat ki a havidijakat begyűjteni, mert az uj alapszabályok értelmében kiszélesített hatásköre azt nem engedi meg. Mindenkit szívesen fogadunk a havonként a rendes időben megtartott gyűlésen. A rendes gyűlés után az ügykezelő nyugtázza a havidijakat s a havidijak beszedését minden esetben asztaltársaság követi, melyen tagtársaink egy csésze kávét vagy teát díjmentesen fogyaszthatnak el tagtársaik körében. Női tagtársainkat pedig arra kérjük, hogy egy kis süteménynyel készüljenek fel havonta arra, hogy a tagjainkat megvendégelhessék s igy összejöveteleink sikerét munkálják. Kristián Ferenc, ügykezelő. Vegyen Védelmi Bondot
