Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-17 / 7. szám
10-ik oldal Verhovayak Lapja A munka frontjának névtelen hősei Az amerikai ipar csodákat produkált Pearl Harbor óta. Készületlenül talált bennünket a háború és hihetetlen rövid idő alatt a legjobban felfegyverzett, felszerelt nemzet lett belőlünk. Sőt szövetségeseinket is kitűnő hadianyagokkal, felszerelésekkel segítettük. Stalin József is elismerését fejezte ki az amerikai iparral szemben, amikor a teheráni konferencia idején kijelentette, hogy az amerikai segítség nélkül aligha tartanának ott, hogy a nácikat már lengyel földön kergetik. Az amerikai ipar csodákat produkált, mert az amerikai munkás megfeszített inakkal, erejét, idegeit és egészségét se kiméivé dolgozik a hadiiparban. Az amerikai munkás tudja, hogy minden erőfeszítést megér az az életszínvonal, amelyre ő eljutott és amelyet elvesztene, ha a túlsó oldal győzne. Az amerikai munkásnak sok veszíteni'valója van ebben a háborúban és ezzel tisztában vannak a munka frontjának névtelen hősei. Azért dolgoznak erejüket megfeszítve, zokszó nélkül hosszú órákat, hogy mennél több hadifelszerelést termeljenek és fiaink mennél előbb dialalmasan befejezhessék a háborút, letiporják azokat a nemzeteket, melyeknek vezérei poklot zúdítottak a földre. A munka frontjának névtelen hősei között TE is ott vagy magyar testvér. Az amerikai magyar munkást ott találjuk úgyszólván minden üzemben. És dolgozol erődet megfeszítve a munka helyeden, bányák mélyén, acélgyárakban, repülőgyártó telepeken, hajógyárakban és más helyeken, ahol a győzelemhez szükséges felszereléseket állítják elő. És mig a szenet lapátolod, mig a forró acéllal dolgozol, mig rivetelsz — fiadra gondolsz, akit feleségeddel együtt féltve neveltél fel és aki most Isten tudja hol teszi kockára életét. A keresetedből levonnak erre a célra. Te még ezen felül is adsz kölcsönt. Tudod, jó helyre adod. A világ legbiztosabb értékpapírját kapod cserébe dollárjaidért. És a kölcsön is azt a célt szolgálja, amiért inaidat megfeszítve dolgozol: hogy fiad a diadallal befejezett háború után mennél előbb hazajöhessen. A kölcsönt Te nem veszed 60 nap múlva vissza. Te szégyenlenél odaállni a posta vagy bank ablakhoz és viszszakérni a pénzt, amit Te a hazának adtál kölcsön. Te inkább nélkülöznél testvér, de azt biztosan nem tennéd. Te érzed, tudod, hogy a nemzetnek most szüksége van a te dollárodra és Te ha odaadtad, megvárod mig a haza abban a helyzetben lesz, hogy nem lesz szüksége a pénzedre. A magyar ember nem hálátlan és a hála-fizetés ideje most van azért, hogy minket, nincstelen magyar zselléreket, akik ide uj hazát jöttek keresni, nemcsak befogadott, hanem emberi sorba emelt ez az ország. » Te elmégy, feleséged is elmegy ugy-e oda, ahol vért gyűjtenek sebesültjeink részére. Nem tudod: nem-e a te fiadnak lesz szüksége arra a vérre, amit feleslegedből adsz. Hát hogyne adnál szívesen a Vörös Keresztnek véredből. Életet mentenek meg azzal! Ott vagy mindenütt, ahol csak adni kell. A munka névtelen hőse vagy és a haza áldozatkész fia. Ha egyszer valaki kimutatást fog készíteni arról, hogy az amerikai magyarok milyen arányban harcoltak az itthoni fronton: azt hiszem gyönyörű számhoz fogunk jutni. Józan János úgy véli, hogy az amerikai magyarságnak nyolvan százaléka dolgozik hadiiparban, feszíti meg erejét, hogy haditermelésük kielégítő legyen. A haza ezt nem fogja elfelejteni. Egyszer biztosan számon kérik majd, ki, hol és mint töltötte a háború idejét. Józan János büszkén mutat majd az amerikai magyar tömegekre. Azoknak idősebbje a munka frontján harcolt, annak voltak névtelen hősei, mig fiaik, leányaik a háborús frontokat járták, ott adták életüket a hazáért, ott szereztek becsülést maguknak és annak a fajtának is, melyből származnak. Józan János a legnagyobb tisztelettel és becsüléssel szalutál a munka frontjának névtelen hősei, az amerikai magyar hadiipari munkásság előtt. 1944 február 17 BEÁLLTAK A BETEGSEGÉLYZŐ OSZTÁLYBA ENTERED SICK BENEFIT CLASS Fiók-Br. 20 Komendat Frank 27 Farkas Martin 37 Benda Nicholas 101 Gara Béla 108 Horanszki Julius Andrew 150 Takacs Mihály 164 Varga John 295 Banos Coleman 394 Toma Joseph 423 Pochik John 442 Hopko Mrs. John 514 Molnár Frank J. 12 KERÜLETI SZERVEZŐINK NÉV ÉS CÍMTÁRA. 1. kerület: FRANK J. CHER, 205 East 85th Srt. Room 204. New York (28) N. Y. 2. kerület: JOSEPH SUBITS, 953 Washington Ave., Northampton, Pa. 3. kerület: LOUIS CINCEL. 1408 Mifflin Street, Homestead, Pa. 4. kerület: JOHN FÜLÖP, 240 Langley Ave., Pittsburgh, North Side, (14) Pa. 5. kerület: NICHOLAS TA- kács, 143 Hall Heights Ave-, Youngstown, O. 6. kerület: MICHAEL SIMO, 1141 S. Seneca St. Alliance, Ohio. 7. kerület: THOMAS BUCHTER, upo Michigan Blvd. LincolnT’ark, Mich. 8. kerület: GEORGÉ TOTH, 1436 Sunnymede Ave., So. Bend, Ind. 94 KÖDÖS ÉVEK hatvannégy fillért kaptam vagyonomért a Bratislaviában. Két hét sem múlt el a bevonulás óta s folyt még az ünnepség; Pán Kolarik is ott volt még, elbocsájtó iratra várt — s a városháza előtt máris disszonáns hangok zavarták az ünnepet: “Munkát, kenyeret — vagy vissza a cseheket!” Pán Kolarik mosolygott, kis elégedettség csillogott vastag szemüvege mögött: “Svet je cirkus”; a világ cirkusz, mondta s én szégyeltem magam előtte. Felpofoztam volna a tömeget a városháza elátt. S felpofoztam volna azt a suhancot is, aki a szomszédunk falára kipingálta éjjel otromba betűkkel: “Minden drága, viszsza Prága!” Kétségbeesetten vitatkoztam a cseh tanítóval; felelőtlen elemek ezek, örök ellenzékiek, akiknek sohasem jó úgy, ahogy van! Pán Kolarik mosolygott s mosolyában több volt minden ékesszólásnál, örültem, amikor megkapta végre elbocsájtó-levelét; a bucsuzkodásnál egyre arra gondoltam restelkedve, hogy várhattak volna a munkanélküliek s a suhanc is legalább addig, amig elutazik Pán Kolarik. Milyen zagyva helyzet volt az átalakulás ideje; a mecenzéfi íttragadt, rikkancs-ösmerősöm pedig örült, hogy Eperjes nem tért vissza: “Onnan nősültem, legalább ritkábban jöhet át az anyósom!” Tizenötkoronás sorsjegyem volt, kihúzták Prágában hetvenöt csehkoronával, s nem akarták kifizetni a bankban: “Várni kell, mig rendeződnek a dolgok!” / Felsajgott bennem; Úristen, hát mikor rendeződnek már a dolgok? S mikor lesz vége már az ostoba kijelentéseknek, hogy “mi nem kegyelmeseket, hanem magyarokat vártunk!” Személyesen kellett hallanom, amikor egy áthelyezett hivatalnok ilyen szörnyüt mondott: “Akkor lesz itt elégedettség, ha a Felvidék lerongyolódik az Anyaországhoz.” Egy kis étkezdében pedig, ahol a megszállás alatt is apró zónákkal csaptam be gyakran korgó gyomromat, egy hivatalnoknő igy nyilatkozott: “Meg lehet szokni ezt * KÖDÖS ÉVEK 95 az idegen várost, csak az a baj, hogy itt a kereskedősegédek is úgy öltöznek, mint a rendes emberek.” ó, milyen bolond vágy mart belém, hogy ráborítsam pattanásosan is szép arcára zónámat, ha nem sajnáltam volna a finom pörkölt levét! 22. . . . Visszanéztem félutamról. Ma is nyögök s görnyedek sorsom alatt és Szabó Lőrinc-sorokat morzsolok hangtalanul magamban: “Harminc év van már benned, óh! — Harminc év, mennyi gyötrelem! — Harminc év, mennyi bujdosás! — Harminc év, mennyi, mennyi szenny! — Bújj el magadba, nyomorult! — Egy még szent s tiszta: az agyad, — Melyben a test számára — Csak undor s megvetés maradt!” Hunyt szemem mögött, neonkarikák és villámalaku vibrálások kczt, amikor kedvem szottyan rá, látni tudom küzdelmes kisebbségi sorban elsuhant éveim bármelyikét és most, születésnapomon, felkuporodva a három X tetejére, visszapillantok életemre s keservesen felcsuklik bennem Halász Ferenc főtanitó ur egyre inkább legendává ködösödő régi sírása: — J’accuse! . . . —VÉGE—
