Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-02-17 / 7. szám

VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 FEBRUÁR 17 NO. 7. SZÁM EMLÉKET a Verhovay bányászok első hősi halottjának! Nekünk, Verhovayaknak, az egész amerikai magyarság táborunk. De különösen közel állanak hozzánk a BÁNYÁSZOK, mert hiszen egyesületünket 13 bányász indí­totta el a hazletoni báhyavároskából magasra ívelő útjára. Nem csoda tehát, ha különös kegyelettel gondolunk a Verhovay bányászok első hősi halottjára, PFC. NAGY JÁNOSRA. Pfc. Nagy János, a Mt. Hope, W. Va.-i 25-ik fiók volt tagja, a Prudence, W. Va.­­ban lakó Nagy Sándor és neje fia, 1942 december 22-ikén áldozta fel fiatal életét a hasáért, St. Thomason, a Virgin szigeten. Most alkalmunk nyílik arra, hogy a Verhovay bányászok első hősi halottja ne­vének maradandó emléket állítsunk. A Kincstár beleegyezését adta ahhoz, hogy a most gyártásban lévő, egyenként száztizezer dollárba kerülő MENTŐ-REPÜLŐGÉPEK egyikét őróla nevezzék el a Verhovay bányásztestvérek. Egy, igazán könnyű feltételt szabott a Kincstár és ez az, hogy a bányászoknak a negyedik War Bond mozgalom ideje alatt száztizezer dollár bondvásárlást kell igazolni. Semmi kétség afelől nem le­het, hogy a Verhovay bányászok nem egy, hanem tiz mentő repülőgép árának meg­felelő hadikölcsönkötvényt jegyeztek a 4-ik kampány alkalmával: a feladat tehát most nem abból áll, hogy adjunk el hadikölcsönöket, hanem csak abból, hogy MUTASSUK KI, hogy vásároltunk legalább is annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy a kék egét a sok között egy PFC. NAGY JÁNOS nevét viselő mentőgép is szelje. A gondolat nagyon természetes annak lelkében született meg, aki a magyar bá­nyászok kedves újságját, a MAGYAR BÁNYÁSZLAPOT szerkeszti. FÁY-FISHER AN­DORT kétszeresen érdeklik a Verhovay bányászok. Részint azért érdeklik, mert a Bá­nyászlap szerkesztője, de másrészt azért is, mert ő is tagja a Verhovay tábornak, s mint olyan a huszadik konvenciónak is delegátusa volt. Megszületett a lelkében a gondolat és elhozta azt a Központi Hivatalba, ahol ter­mészetesen az illetékesek örömmel fogadták e nagyszerű eszmét és azonnal megmoz­dítottunk mindent, hogy az megvalósítható legyen. Az eredmény megvan. 1944 már­cius 20-ikán, Neio York városában a hadvezetőségnek az amerikai magyarság részé­ről átadandó LÉGI AMBULANCEOK között lesz egy, rnely PFC. NAGY JÁNOS ne­vét viseli, ha: — KI TUDJUK MUTATNI, HOGY A VERHOVAY BÁNYÁSZOK 1944 JANUÁR 1 ÉS FEBRUÁR 16 KÖZÖTT LEGALÁBB SZÁZTIZEZER DOLLÁR ÉRTÉKŰ WAR BON DOl VÁSÁROLTAK, ÉS PEDIG BELEÉRTVE A BÉRLEVONÁSOK UTJÁN JEGYZETT HADIKÖLCSÖNÖKET IS. Semmi, de semmi kétség nincs afelől, hogy a Verhovay bányászok ezt megtet­ték. Egyedül arról van szó, hogy ezt BIZONYÍTANI kell. Ezért a bányavidékek ügy­kezelőihez körlevelet küldtünk, melyben arra kértük őket, hogy látogassák meg a bá­nyásztársaikat és írják össze MINDAZOKAT A HADIKÖLCSÖN 'VÁSÁRLÁSOKAT, me­lyeket AKÁR KÉSZPÉNZÉRT, AKÁR BÉRLEVON ÁCSBAN eszközöltek MINDAZOK, akik HAJLANDÓK WAR BOND VÁSÁRLÁSAIKAT EZ ALKALOMMAL PFC. NAGY JÁNOS EMLÉKÉRE ÁTENGEDNI. A jelentéseknek február utolsó napjára a központi hivatalban kell lenniök. Nehéz dolog ily rövid idő alatt végigjárni az egész telepet. Kérjük azért tagtársainkat, hogy KÖNNYÍTSÉK MEG ÜGYKEZELŐ TAGTÁRSAINK MUNKÁJÁT AZZAL, HOGY EL­MENNEK HÁZÁHOZ és egy cédulára Írják fel nevüket, címüket és az általuk január 1 és február 16 között War bondokra elköltött és levont pénzek összegét. Ilyesformán ügykezelőink magasabb eredményeket fognak elérni és A BÁNYÁSZOK HAZAFIAS HŰSÉGÉT és BÁNYÁSZTÁRSUK IRÁNTI FORRÓ KEGYELETÉT fogják bizonyíthat­ni. E kérésünk szives és azonnali teljesítését kéri minden Verhovay bányásztól a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KÖZPONTI ELNÖKSÉGE. Lázasan folyik a szeretet munkája — NAPONTA ÁTLAG 30 FELVÉTELI KÉRVÉNY — Tegnap 37 felvételi kérvény érkezett, ma 34 s ez igy megy, mióta megkezdődött AZ ALAPÍTÓK EMLÉKVER­SENYE. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a napi átlag leg­alább harminc felvételi kérvény. Ha buzgó ügykezelőink megtartják ezt az iramot a hónap végéig, akkor megköze­­litőleg EZER UJ TAGGAL erősödik meg a Verhovay tag­ság tábora. Ezt a nagyszerű eredményt nem lehet egyetlen körül­ménnyel megmagyarázni. Legalább is három oly körül­ményre tudunk rámutatni, melynek szerepe van abban, hogy az Alapitók Emlékversenye ily nagyszerű lendület­tel folyik. Az első körülmény az, hogy AZ ALAPÍTÓK EMLÉKE valóban hatással van buzgó ügykezelő és tagszerző test­véreinkre. Ez a hónap valahogy felidézte annak emlékét, hogy az a 13 egyszerű bányász mily bátorsággal indult neki egy idegen világban a testvérsegités munkájának és hogy kitartással, szorgalommal mily nagyszerű eredmé­nyeket ért el. Ugyanaz az egyesület, melynek nehézsé­gei voltak, amikor az első haláleseti dijakat ki kellett fi­zetni, ma évente közel fél millió dollárt fizet ki özvegyek­nek, ' árváknak, betegeknek, csonkultaknak. Milyen nagy­ra nőtt az a kis bokor, melyet 13 bányász ültetett Hazle­­tonban! Ma félszázezer tag húzódik meg a terebélyessé nőtt tölgyfa hatalmas, védő árnyékában. Érzik a mi de­rék ügykezelőink, hogy ez a fa, ha nem is nőhet az égig, de sokkal magasabbra még nőhet s terebélyes koronájá­nak egyre terjedő árnyékában még sokkalta nagyobb tá­bor húzódhat meg. A másik körülmény a kitűzött dijakban kereshető. A mai világban három ily szép, értékes óra nagyon kívá­natos nyeremény, különösen, ha elgondoljuk, hogy azo­kat a dijakat a nyerők a rendes kommissiókon kivül nye­rik el. Alig van ügykezelő, aki ne vágyódna arra, hogy a zsebében, vagy a csuklóján ott viselje a VERHOVAY ARANYÓRÁT! A harmadik körülmény a testvér-szeretet elvének megértésében mutatkozik meg. Ügykezelőink ma már job­ban megértik, mint valaha, hogy aki életbiztosítást, be­tegsegélyt, balesetbiztosítást kínál, az jót tesz az embertár­saival. Még soha özvegy, árva, magára maradt férj, cson­kult, beteg tag szemrehányást nem tett annak, aki neki a biztosítást eladta. Ellenkezőleg: örökre szivébe zárta azt, aki huzódozásáf'leküzdve, rábeszélte arra, hogy te­gye meg azt, amivel hozzátartozóinak kenyerét és nyugal­mát biztosítani tudja. — Száraz, rideg kifejezésnek hang­zik az, hogy valaki biztosítást kínál. De amit ügykezelő­ink tesznek, az nem egy árucikk eladása, nem luxushol­minak a vásárlóra való ráerőltetése. Valódi, tökéletes testvérsegités ez: katasztrófák megelőzésének, kétségbe­esés meggátlásának egyedüli biztos eszköze az. Az az ügy­kezelő, aki a Verhovay kötvényt kínálja, JÓT AKAR AN­NAK, akinek kínálja s az embertársai iránti féltő szeretet hajtja, amikor azon dolgozik, hogy minden családban ele­jét vegye a sorsfordulatok okozta nélkülözéseknek. Büsz­keséget, öntudatot adó hivatás a biztosítással való fog­lalkozás és minden ügykezelő megkapja igazi jutalmát e munkának akkor, mikor a baleset, vagy betegség, vagy gyászsujtotta házba bekopogtat a Verhovay Segély Egylet utalványával. — A Verhovay Segély Egylet tagszerző ügy­kezelője nem biztosítási ügynök, ő JÓ BARÁTJA minden egyes tagtársnak, minden egyes embernek, akihez elláto­gat. Jó barátja is marad. Mi nem pusztán üzleti viszony­ban vagyunk a kötvénytulajdonosokkal. Családias vi­szonyban vagyunk. Egy asztalhoz ülünk s legyen az a fe­hér asztal, vagy a tárgyalóterem asztala: közünk van egy­máshoz, baráti szeretettel vagyunk egymás iránt. Nem csoda, hogy ezt megérzik a magyar testvérek s szívesen elfogadják a nekik felkínált kötvényt, mert az

Next

/
Oldalképek
Tartalom