Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-12-13 / 50. szám
8-ik oldal 1944 december 13 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) — Hát a passusomba azt irta a szolgabiró, persze diákul a személyleirásba, hogy “verbi divini minister” ami annyit tesz, hogy az “isteni ige szolgája”, s ime a vámon, a mint megmutatom passusomat, a vámosok elkezdenek per “minister” titulálni, azontúl tráger, fiaker, kellner, valamennyi mind per “excellenciád” ad egyik a másiknak a kezére, előttem, utánam komplimentiroznak, csak hogy a földet nem verik az orrukkal, és vesztegetik rám az excellenciát! Aztán kinyitják előttem a legpompásabb szobákat. Hja, nekem az nem kell, én szegény pap vagyok, nem mulatságból, de kényszerűségből jöttem ide Bécsbe. Ugyan kérem, magyarázza ezt meg ezeknek a kópéknak: én nem tudok németül, arra mifelénk nem beszélik, ezek meg nem tudnak semmiféle más nyelvet. A huszárkapitány elmosolyodott. — S hát párterkám miféle nyelvet tud? — No diákul, görögül, hebraeusul, meg jóformán arabusul is. — No azokkal itt bizony nem fog messze menni. — Szolt a huszártiszt mosolyogva. Azután a főpincértől kérdezett valamit halkan, mire az titkos szexnhunyoritással ir.te, a felső emeletre mutatva. — Hanem hát már most csak menjen be a szobájába, páterkám, én egy negyedóra múlva visszajövök, s akkor majd eligazítom a dolgát a vendéglői személyzettel, de most sietek, mert várnak. — De kérem, az én dolgom még sietősebb; — mondó a pap, s megragadva a tiszt kardbojtját, hogy el ne szalassza. Ha én csak belépek is ebbe a cifra szobába, az nekem mindjárt öt forint. — Mégis csak sietősebb lesz az én dolgom, páterkám, szabódék a huszártiszt, mert engem odafent vár öt pajtásom, akik közül egy meg akar vélem verekedni, s azokat nem szabad várakoztatnom. A pap úgy megijdt erre a szóra, hogy rögtön eleresztő a tiszt kardbojtját. — Hát az ur most dueliálni megy? — No már ugyan mire való ez a bolondság? A tiszt mosolyogva szoritá meg az öreg pap kezét. —No csak várjon rám nyugodtan, szentatyám. Mind járt itt leszek. — De le ne vágják, uram! — Kiálta utána a vén pap hüledezve. — Magam is azon leszek! — szólt a huszártiszt, s kedélyesen csörtetett fel a második emeletre. Az öreg pap be hagyta magát tuszkoltatni az első emeleti lakószobát?. Az egész pereputy folyvást excelenciázva urazta. No ez szép! Gondoló szétnézve a szobában; selyemfüggönyös ágy, porcellán kályha; itt legalább öt forintot fizetek egy napra, ha nem hatot. És még hozzá mennyi léhütő. Más kellner hozza a pakkot, más a lavórt, más a csizmahuzót. Mind e'xcellenciás borravalóra vár. Ezt a cifra pádimentumot sem csiszolták ki ilyen fényesre ingyen. A mint igy évődik magában és számitgatja hozzávetőleg, mennyibe kerülhet egy ily keserves úri nap Bécsben, egyszerre csak sürü lábdobogást és kardcsörgést hall a feje fölött. Ezek épen az ő feje fölött duellálnak: Itt egy nagy dobbanás; ott egy nagy toppantás! most egy csapás; majd egy csörrenés! Előre hátra tuszkolódás-Ezek valósággal duellálnak! öt-hat percig tart a hercehurca. A szegény pap az alatt nem tudja, hogy hová legyen? Kedve volna kikiáltani az ablakon, hogy jöjjenek segítségre! de eszébe jut, hogy hátha őt magát fogják be akkor, mint csendháborítót, ebben a rendes városban. Majd meg arra a gondolatra jön, hogy felrohan a vivők közé, s tart nekik egy prédikációt Szent Máté XXVI. része 52. verse szerint: (Folytatjuk) Verhovayak Lapja Miért idegeskedik? Gyújtson rá OLD GOLD! Alma “Méz” segíti védeni az O. G.-okat CIGARETTA SZÁRAZSÁGTÓL Old Gold pompás vegyüléke sok finom dohánynak ... egy csipet ritka, külön zamatu Latakia levéllel... be van permetezve Alma “Méz”-zel... hogy segítse védeni cigaretta szárazság ellen. Próbáljon egy csomagot! VEGYEN EXTRA $100 ÉRTÉKŰ BONDOT! HALLGASSA a WHICH IS WHICH?-t szerda estéken CBS és a THE COMEDY THEATRE-t vasárnap estéken NBC- VERHOVAY CSALÁDOK -Mióta fiaink a világ minden részében áldozzák életüket érettünk, szokásommá vált, hogy napi postámat megrostálom. Előbb a katona levelek vannak a soron és utána jönnek az egyleti és más levelezések. A múlt hét végén az Army Air Force címeres borítékja ütötte meg elsőnek figyelmemet. New Mexico államból jön a jelentés, hogy ifjú Tóth János, a mi Grand Avenuei Verhovay butcherünk fia, bombardier iskoláit sikerrel elvégezte és mint hadnagy rövidesen az ellenség területén fogja segíteni hazáját a győzedelmes, gyors béke eléréséért. Ifj. Tóth János hadnagy, a Pennsylvania állam montiglowi bányák (No. 40) körzetének szülöttje. Mesébe illő kedves emlékek, egy sza bad ország lehetőségei, a fiatal hadnagy eddigi karrier ja. A Nógrád megyei Mikszáthfalváról közel 30 éve vándorolt ki Tóth János. Windber, Pa. környékére került a fiatal bevándorló, le a dohos szénbányákba nehezen dolgozni. Bányászkodása rövid ideig tartott és hamarosan mint üzletember tűnt fel Tóth János. Nagybátyja, a Scalp Irta: Kunstadt Ernő Leveli Tóth Pál, beviszi a Verhovay Segély Egyletbe, ahol oly emberek mint sheriff Vizi (Vízi Lajos jelenlegi központi igazgató) is tagjai a Verhovay Segély Egyletnek. Alig 20 éves korában megismerkedik Balla Erzsébettel és már készülnek a Verhovay asszonyok a nagy lakodalomra. Születnek a gyermekek: Mary, Irén és utolsónak János, ami ifjú Tóth János hadnagyunk . . . Alig volt két éves a fiú gyermek, mikor a No. 40 bánya környékén egy nagy tűz mindent elpusztított. Tóth János az üzletember mindenét elveszítette. Feleségével és három gyermekével búcsút vett a bánya vidékről és Detroitban ütötte fel tanyáját majd Chicagóba került, Ifjú Tóth János hadnagy tagtársunk Chicagóban végezte el iskoláit, itt élte le gyermekéveit. Családja a 164 fiók kötelékébe tartozik és a fiatal Verhovay gyermek tag két nővérével együtt arany ifjúságának népszerű tagjai lettek. Éveken át a gyermekek részére rendezett karácsonyi ünnepélyek főszereplője volt a János gyerek, sőt többször a fiók nagyobb ünnepélyein is fellépett hegedűjével nagy sikert aratva. Iskolái elvégzése után előbb édesapja üzletében dolgozott, majd hadi munkára ment, ahol egy fiatal temesvári magyar leánykával ismerkedett meg. Mint apja fia, álig 19 éves korában megnősült és utána katonának jelentkezett. A repülőkhöz került és szorgalmasan végezte tanulmányait. Valahol Floridában valami betegség támadta meg és hó napokat töltött el több kórházban és már úgy volt, hogy hazakerül civilnek. Ifjú Tóth János, a montiglowi No. 40 bányák gyermeke, küzdött szervezete és orvosai jóslatai ellen. A Verhovay bányász becsület azt sugalta neki betegágyán, hogy meg kell gyógyulnia, mert hazájának szüksége van reá. Ifjú Tóth János hadnagy ma készen áll a legnagyobb áldozatra és mi, a windberi, scalpleveli és chicagói Verhovay tagok, tagtestvéri szeretetünk minden melegével bocsátjuk útjára egy győzedelmes visszatérés reményében.
