Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-11-22 / 47. szám
1944 november 22 45-ik oldal Verhovayak Lapja A mi leegyszerűsített hálaadásunk Irta: YARTIN JÓZSEF Az idegen származású, amerikaiak sokkal bensőségesebben és nagyobb hálaérzéssel ünnepük meg Hálaadás napját, mint a benszülött amerikaiak, akik már több nemzedék óta itt élnek ezen az áldott földön, mert hiszen az ő számukra magától értetődő mindaz a jó, ami e hazában osztályrészül jut nekik. A legtöbbje jól keres, jövedelmez az üzlete s bizony sokan csak azért ünnepük meg Hálaadás napját, mert úgy szokás, no meg azért, mert jó alkalom a pihenésre, no meg egy kis esti mulatságra. — Megünnepli ezt a napot a becsületes ember, de a gazemben is, a gazdag is, meg a szegény is, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy a szegény embernek kevesebb jut az asztalára és igy kevesebbért érez hálát. De az idei Hálaadás napjához sck kérdés fűződik, melyeket talán csak nem ró fel nékünk az emberi gyarlóságot is megértő és megbocsájtó Úristen! Megünneplik, de vájjon miért és mily érzéssel a fronton harcoló katonák, akiknek e napon is ezer poklot kell átélni és pulykapecsenye helyett bombazáport kapnak? S vájjon megünnepelhetik-e ezt a napot az anyák, apák és testvérek, akiknek hálaadási lakomáját könnyek áztatják? A legzavartalanabb, legőszintébb hála azoké, akik az utolsó fél évszázadon belül jöttek ebbe az országba. S annál nagyobb a hálájuk, minél újabb keletű a bevándorlásuk. A mi hálánkat összefoglalhatjuk abban, hogy Istennek mondunk köszönetét azért, hogy itt lehetünk ebben az áldott országban, mert bármily rosszul is menjen esetleg sorunk, mégis paradicsomi állapotban élünk itt ahhoz képest, amiben tengerentúl volna részünk Hogy mit jelent szabad Amerika áldott és békés földjén élni, azt igazán csak azok a megkínzott és hontalanná vált, világgá kergetett menekültek tudnák megmondani, akik úgy néznek Amerikára, mint a nyugalomnak, biztonságnak, az Ígéretnek földjére. Mily hálásak volnának ők, ha itt lehetnének és járhatnák szabadon az amerikai utcákat, nem félve attól, hogy bomba hull rájuk, nem rettegve Gestapotól, náci pribékektől, nem rettegve attól, hogy legkedvesebb hozzátartozóját elhurcolják valami ismeretlen helyre, kegyetlen sorsba, honnan többé hirt nem kaphat tőle. Ők is tudják, hogy Amerikában is kell küzdeni a kenyérért, tudják, hogy sokan nyomorognak, éheznek, fáznak is, de mi ez mind ahhoz képest, amin nekik kell keresztül menni! Hálaadás napján emlékezzünk meg azokról a szerencsétlenekről, akik epedve vágyakoznak Amerika partjaira, a biztonság, a lelki és szellemi szabadság földjére. Adjunk érte hálát Istennek, hogy nekünk megadatott, hogy mint szabad polgárok, e földön élhetünk s minden erőnkkel tegyünk eleget, még pedig hálatelt szívvel, azoknak a hazafias kötelességeknek, melyeknek teljesitésével is csak részben tudjuk visszaszolgáltatni azt a nagy jót, amit Amerika nekünk adott, amikor polgárpapirt adott a kezünkbe. Hivatalos közlemény KATONÁINK SZÓTÁRT, LEVELEZŐT KÉRNEK Napról-napra kapjuk a leveleket katonáinktól, melyekben kérik, hogy Tábori Levelezőt és Szótárt küldjünk nekik. Sajnos, nem teljesíthetjük a kérést, mert teljesen kifogytunk e nagysikerű kiadványunkból, pedig összesen 12,000 példányt osztottunk szét. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk fiókjaink ügykezelőihez, hogy amennyiben volna náluk megmaradt Tábori Levelező és Szótár, szíveskedjenek azt lehetőleg azonnal a Központi Hivatalnak megküldeni. A központi hivatal a legnagyobb készséggel megtéríti a tagtársaknak a postaköltséget. Ne engedjük ezeket a könyveket raktárod heverni, mikor ország-szerte, de még a frontokról is katonáink százai kérik, hogy megkaphassák a könyvet, melyre égető szükségük van. A fennmaradt könyvek sürgős visszaküldését kéri tagtársi tisztelettel a KÖZPONTI HIVATAL. HŐSI HALOTTAINK PFC. CZINKI JÁNOS Egyesületünk 94-ik hősi halottja Pfc. Czinki János, a detroiti 36-ik fiók tagja, csendes, szerény fiú volt — irta róla a “Stars and Stripes” cimü amerikai front újság szeptember 29-iki számában, — aki “kompánia küldönc volt a 91-ik divízióban s róla lehetett volna legkevésbbé feltételezni, hogy 42 németet ejtsen foglyul a 4-ik német ejtőernyős osztagból.” Ezt a hőstettet Foggiá-nál hajtotta végre vitéz tagtársunk, ahol csapatjával a frontvonalba menve egy hegygerinc mentén mentek végig. Czinki Jánost valami ösztön hajtotta és a hegygerinc másik oldalára ment, ahol öt német u. n. “pill-box” erődítményt látott. Időközben két társa is csatlakozott hozzá és hármasban mentek előre. Egy német katona kidugta az egyik árokból sisakos fejét, de Czinki abban a pillanatban már lőtt is. Később megtalálták és foglyul ejtették a súlyosan sebesült németet. Két társa fedezte most őt és ő magában beugrott az egyik gödörbe, ahol német katonákkal találta szemben magát. Kirántotta a kézigránátját és meghúzta a gyújtót és erre a német katonák feldobták a kezüket és “Kamerad” kiáltással megadták magukat. Meghallották ezt a többi németek is és átjöttek az ő kis váracskáikból. A három katona 42 foglyot hajtott maga előtt vissza a táborba. Mellesleg 12 gépfegyvert is zsákmányoltak. Persze nagy hire ment e hőstettnek, de Czinki szerényen elhárítja a dicsőséget a társaira, akik viszont visszatolják azt rá. Megjegyzi az újság, hogy ez nem az első nevezetes tette Czinkinek. Hire ment ugyanis annak, hogy a Ford gyárban jól fizető hadimunkáról mondott le, hogy katonának mehessen. Sajnos, Czinki János több hőstettet már nem fog végrehajtani. Felesége, született Barkó Helén, aki Detroitban 8752 Olivet Street alatt lakik, értesitést kapott a hadvezetőségtől, hogy férje, az olasz fronton 1944 október 23-án hősi halált halt. A 31 esztendős fiatal embert utolérte hős katonák végzete és halálával ismét egygyel megnövekedett a Verhovay katona özvegyek száma. Mély részvétünket fejezzük ki özv. Czinki Jánosnénak és elesett hősünk családjának. Legyen vigasztalásukra az a tudat, hogy Czinki János dicsőséges szerepet játszott az olasz háborúban s nagy segítségére volt társainak és hazájának a győzelem elérésében. EGYESÜLETÜNK 94 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR. A HÁBORÚ — FORGATAGÁBAN A NYUGATI OFFENZÍV A egyre újabb sikereket érlel meg a front egész hosszában. Patton tábornok mechanizált hadosztályai, miután Metz városát teljesen megtisztították az ellenségtől, erőteljesen nyomultak tovább a Saar-vidék irányában és a legújabb hírek szerint már német területen harcolnak. A francia első hadsereg ugyanakkor Belforton át — amely az első világháború idején bevehetetlen vár hírében állott s amelyet ezúttal a németek kétségbeesett helyzetükben csak gyenge egységekkel védelmeztek — előretörtek több mint húsz rnérföldnyire és elérték a Rajna folyót. A front északi szakaszán, Aachentől keletre és északkeletre, amerikai, angol és canadai hadosztályok erős német ellenállással dacolva már feleuton vannak Aachen és Köln között. Mindezek az egységes terv szerint végrehajtott hadműveletek egy közvetlen célt szolgálnak: semlegesíteni a Rajna, Ruhr és Saar völgyeiben összpontosított német bánya- és ipartelepeket, megbénítani a német háborús termelésnek egy jelentős részét. Minden jel arra vall, hogy hamarosan a szövetségesek ágyúinak lőtávolábán lesznek ezek a német hadviselés szempontjából nélkülözhetetlen üzemek. AZ OROSZ FRONTRÓL még mindig csak német for- • rásból érkeznek olyan ■ hírek, amelyek szerint ott is hatalmas, általános offenziva van készülőben. A lettországi fronton állítólag félmilliós vörös hadsereg áll rohamra készen. Ugyanilyen erővel áll az orosz magyar földön, Budapest környékén is. Úgy tetszik — és ez némi reményt önthet szivünkbe —, az oroszok nem rohammal akarják bevenni a magyar fővárost, hanem körülkerítő hadmozdulatok segítségével. Egyes osztagaik hir szerint már a Budapest-Bécs vasútvonalon állnak. A németeknek talán nagyobb gondot okoz a Bécs városát fenyegető veszedelem. A Magyarországért folyó harc figyelemreméltó politikai fejezete messze, Moszkvában játszódik le. Vörös tábornok a moszkvai rádión át felszólította a magyar hadsereget, hogy Horthy kormányzó kiáltványához híven forduljon a németek ellen. Ez magyarorosz fegyverbarátság lehetőségét nyitja meg s ha a magyar hadsereg a szövetségesek oldalán harcol a közös ellenség ellen, ennek a háború utáni rendezésnél biztosan nem marad el a hatása.
