Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-02-03 / 5. szám
VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 FEBRUÁR 3. NO. 5. SZÁM HAJÓJA ANGYALA KÉT FONTOS ÜGYBEN fordulunk a Verhovay tagsághoz. Az egyik a Nyugatpenn»ylvaniai magyarságra tartozik, de a másik az egész Verhovay táborra, sőt azontúl Amerika teljes magyar származású polgárságára. M nd a két ügy fontos, mind a két ügyben cselekedni kell, mind a két annyira égető, mint maga a HÁBORÚ. * * * A SZABADSÁG HAJÓJA az első. A Szabadság első amerikai magyar hajója már szeli a tenger hullámait. Mindnyájunk büszkesége, az amerikai magyarszármazásu polgárság szemefénye: A KOSSUTH HAJÓ. De már készül a másik. Még február végéig folynak rá a WAR BOND jegyzések és akkor a MIENK lesz a második hajó is. És a magyar szabadsá gharc ezidei évfordulóját a NYUGATPENNSYLVANIAI MAGYARSÁG azzal ünnepelheti meg, hogy átadja hazájának a magyarmultu amerikai polgárság munkával és verejtékkel megteremtett ajándékát, a SZABADSÁG MÁSODIK MAGYAR HAJÓJÁT. Még nem tudjuk, hogy mily nevet engedélyez a Kincstár, de magyar emberről lesz elnevezve, aki az amerikai haza dicsőséges történelmébe beleírta a nevét. Ezt a hajót a Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottsággal együttműködő, együttáldozó magyar származású amerikai polgárság adja azoknak a War Bondoknak révén, melyeket 1944 FEBRUÁR HAVÁNAK VÉGÉIG a fizetéslevonásokban eszközölt War Bondvásárlásokon FELÜLI hadikölcsön vásárlásokkal szerzett. Még egy pár hét és ez a hatalmas mozgalom bevégződik és pedig DICSŐSÉGES EREDMÉNNYEL, ha a Nyugatpennsylvaniai amerikai magyarság még felhasználj ; a hátralévő napokat és minden erejét latbavetve hozzájárul egy-egy KÜLÖN hadikölcsönkötvény vételével A SZABADSÁG MÁSODIK MAGYAR HAJÓJÁHOZ! * * * A SZABADSÁG ÉS AZ IRGALOM Amikor ezt a hajót vízre bocsájtják, országos ünnepség lesz a vizrebocsájtás színhelyén. De mivel arra nem mehet el mindenki, aki ebben a mozgalomban résztvett, mindenhol jelképes ünnepséget rendezünk, melyekben a magyar telepek lakossága a maga részéről átadja hazánknak AZ AMERIKAI MAGYARSÁG MÁSODIK SZABADSÁG-HAJÓJÁT, a Nyugatpennsylvaniai magyarság ajándékát. így tehát lélekben, jelképesen ott leszünk mindnyájan azon az ünnepélyen, melyen az amerikai magyarság hazafias hűségének a második nagy szimbólumát vizrebocsájtják. VÁJJON MILY ÉRZÉSEKKEL VESZ RÉSZT EZ ÜNNEPÉLYEN AZ, AKI EGY BONDDAL SEM JÁRULT HOZZÁ A MÁSODIK SZABADSÁGHAJÓ MEGALKOTÁSAHOZ? Milyen érzéssel fog ez ünnepre gondolni az, aki ebben a véres háborúban cserbenhagyta fajtáját, nemzetségét és azokat, akik értünk és helyettünk harcolnak, szenvednek, véreznek és . . . ottmaradnak? \ Vájjon sikerül-e majd eltitkolnia szégyenét, hogy nem vett részt e mozgalomban azért, mert sajátmagára költötte mindenét vagy azért, mert nem bízott a War Bondok értékében? Vájjon meg tudja-e majd állni pirulás nélkül azt, hogy BÁR A HAJÓ A MAGYARSÁG HAJÓJA LESZ, neki abban része nincsen?! (Folytatás a 2-ik oldalon) Fontos üzenet minden Verhovay tagtársunkhoz a tagszerzési verseny ügyében! — MINDEN FIÓKMANAGER ÉS MINDEN TAGTÁRS FIGYELMÉBE! — A most meginduló, AZ ALAPÍTÓK EMLÉKÉRE rendezett februári tagszerzési verseny már a kezdet-kezdetén meg fogja mutatni a konvenció által uj alapokra helyezett szervezési rendszer értékét és életképességét. Ha 'ügykezelőink megértik, hogy most, az uj rendszer működésének első hónapjaiban mennyire egyetemes egyesületi és tagsági érdek, hogy megmozduljanak és mindnyájan résztvegyenek a versenyben, akkor a szervezési munka oly megújult erővel indul majd meg, hogy az lendületénél fogva a versenyt követő hónapokban sem fog sem lelassudni, sem megállni. A CÉL, amit kitűztünk, amikor 580 uj tag megszerzését javasoltuk, szerény és elérhető cél. Rámutáttunk arra, hogy ha e négy hét alatt minden ügykezelőnk csak KÉT uj tagot szerez, akkor nem 580, hanem 1,000 taggal fogunk megszaporodni és ennek a sikernek elérése minden egyletével törődő tagot meg fog győzni arról, hogy egyesületünk még nagyon kihasználhatatlan erőkkel és felszántatlan területekkel rendelkezik. És akkor a nagy Széchényi közmondásba ment szavait átváltoztatva azt mondhatjuk, hogy a Verhovay Segély Egylet “nem volt, hanem lesz.” A MUNKAVISZONYOK természetesen gátlólag hatnak a tagszerzési törekvésekre. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ügykezelőink legnagyobb része a hadi-iparban van elfoglalva oly megerőltető és állandó munkában, hogy nem sok ideje és testi ereje marad arra, hogy uj tagok után járjon. Mindamellett mégis hisszük, hogy a szép és értékes nyeremények mégis arra fogják indítani egyesületünk élharcosait, hogy e legközelebbi négy hét alatt két estét rászánjanak arra, hogy legalább is megszerezzék azt a taglétszámnövekedést, amire minden egyes fióktól számítunk. Egyesületünk ALAPÍTÓI példával mutatták meg, hogy nehéz munkás életükben tudtak a jövőjükkel, családjaik és embertársaik jövőjével törődni és a közért is dolgozni. Azok az alapítók oly időben munkálkodtak az egyesületért, amikor a munka még sokkal nehezebb volt és még több idejüket vette igénybe. Azokban az időkben sokan voltak, akik egy hét alatt dolgoztak annyit, mint amennyit ma a legelfoglaltabb munkás is csak két hét alatt dolgozik és sokkal kevesebb kényelemmel és felszereléssel dolgoztak, mint a mai gyárak és bányák munkásai. Ha azok az éjjel-nappal dolgozó ALAPÍTÓK tudtak sikereket elérni egy aránylag uj, kis és bizonytalan jövőjű egyesület terjesztése terén, mennyivel inkább lehet elérni eredményket ma, mikor egy nagy, erős, nagymultu és biztos jövőjű, általánosan ismert és jól bevezetett egyesület terjesztéséről van szó! AZ ALAPÍTÓK HÓNAPJÁNAK emlékei kell, hogy felrázzák a közönyből még a legközönyösebbet is; kell, hogy felbuzditsák arra, hogy e hónapban valami szépet, nagyot és érrtékeset tegyen azért az ügyért, mely minden egyikünknek saját, fontos ügye! Reméljük, hogy hamarosan kezdenek beérkezni “AZ ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYÉRE” jelzésű felvételi lapok
