Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-11-16 / 46. szám
1944 november 16 Verhovayak Lapja 7-ik oldal TISZTVISELŐ VÁLASZTÁS Egyre több fiók hirdeti azokat, ahol már elhamvadt az évi gyűlést és azzal együtt a tisztviselő-választást. Ezzel kapcsolatban válik időszerűvé arra gondolni, hogy miért is kell választani, meg arra, hogy kit kell megválasztani, de arra is, hogy kik a választók. Bár majdnem általános a panasz egyleti berkekben arra nézve, hogy a tagság nem jár a gyűlésekre, de még az évi gyűlésre sem, a helyzet még sem ily reménytelen. Vannak fiókok, ahol kötéllel kell fogni a választókat. Akad fiók, ahol még az évi gyűlésen som jelenik meg más, csak az elnök, az ügykezelő és az ellenőr. (Ilyen helyen is elmehetne legalább a beteglátogató, ha másért nem, hát azért, hogy vigasztalgassa a közönybe belebetegedett tisztviselőket!) Nyilván, ilyen helyen nehéz választani. Majdhogynem úgy van, hogy a tisztviselők kénytelenek önmagukat újraválasztani, mert hiszen mindegyikben van annyi amerikai, magyar és Verhovay becsület, hogy nem ereszti el a kormánykereket addig, mig azt másnak kezébe adni nem tudja. Vannak azonban fiókok, ahol igen nagy számban jelennek meg a tagtársak a gyűléseken és még nagyobb számban az évi gyűlésen, mert érdeklődnek az egyesület ügyei iránt és biztosak akarnak lenni afelől, hogy a fiók ügyei megfelelő kezekben vannak. Ilyen -helyeken itt-ott heves kortesmunka is folyik. A régi vezetőket kritizálják, vezető állásra pályázók pedig nagy dolgokat igéinek, ahogy az már szokott lenni, akár elnököt, akár szenátort, akár bírót, akár pedig — fiók ügykezelőt választ a közönség. Ahol heves viták, sőt személyeskedések előzik .meg a választó gyűlést, ott nem kell elkeseredni senkinek. Ott legalább van fiókélet, érdeklődés és abban a fiókban lehet valamit csinálni. E két véglet között állnak azok a fiókok, ahol a nagyszámú tagságot huszharminc tag képviseli. Nyilván nem .egészséges állapot az, ha 500 tag helyett 30 ember választ, mert 30 ember nem fejezheti ki a közakaratot. Nem egyformák tehát a fiókok és épp azért nincs ok arra, hogy kétségbeesve eltemessük az egyleti életet. Vegyük hát elsősorban azokat a fiókokat, ahol az egyleti élet csak pislog, meg egészen. ÖSSZE LEHET-E HOZNI A TAGSÁGOT? Hiába rázza keserű tapasztalatokban megőszült fejét ügykezelő uram és elnök uram . . . igenis össze lehet hozni a tagságot. Ha az évi jelentés és a tisztviselő választás miatt nem gyűlnek egybe a tagok, akkor más cimen kell összehívni a tagtársakat. Oly tárgysorozatot kell eléjük tenni, amiért eljönnek és akkor a vonzó tárgyak elintézésével együtt le lehet tárgyalni a jelentéseket is és meg lehet ejteni a választást is. Persze hiába próbáljuk meg a tagság érdeklődését azzal felkelteni, ha azt jelentjük ki, hogy “fontos ‘ügyek várnak elintézésre.” A tagság egyszer-kétszer elhiszi, hogy fontos ügyek kerülnek szőnyegre és elmegy a gyűlésre. De ha aztán a gyűlésen kisül, hogy az a fontos ügy csak a megszokott havi vagy évi herce-hurca, akkor soha többé nem fogja elhinni, hogy fontos ügyek is akadnak a fiókban. Már most mi lehetne az a fontos ügy, ami összehozza a tagságot? FIÓKOKAT FELTÁMASZTÓ ÜGYEK A Verhovay tagtársak nagy sikerrel kapcsolódtak bele az itthoni front háborús erőfeszítésébe. Vörös Kereszt munka, de különösen a War Bondok eladása érdekében való szervezkedések rengeteg oly tagtársat megmozdítottak, aki azelőtt a füle botját sem mozgatta az egyleti életre. Tucatjával sorolhatnánk fel azokat a fiókokat, melyek uj életre lendültek, mert munkoprogramjukba belevették a War Bond bizottságok megszervezését. Anyák, apák, katonafeleségek érdeklődtek az iránt, hogy mit tehetnének katonai szolgálatot teljesítő fiaik érdekében és amikor erre az egyleti élet módot nyújtott nekik, érdeklődtek az egyleti élet iránt is. A War Bond munka fiókjaink tucatjait támasztotta uj életre. Most pedig oly közös, magasztos és követelő ügye van az egész amerikai magyarságnak, melyben 100 amerikai magyar közül 98 szivvellélekkel vesz részt. Ez az ügy A MAGYAR NEMZET SEGÉLYEZÉSE. Az a «szerencsétlen magyar nemzet, melynek ezer seb sújtotta testéből ömlik a vér, az amerikai magyarságtól várja felszabadulása első órájában a kenyeret és a ruhát. Ennek az ügynek a szolgálatára az összes tekintélyes magyar testületek összefogtak és KÖZÖS BIZOTTSÁGOT ALAKÍTOTTAK. Ez a közös bizottság fogja irányítani az egész mozgalmat és a segélyek elosztását. De magának a segélynek előteremtése a helyi csoportok tagságának a dolga lesz. Onnan jön a pénz, ott folyik a munka. Minden Verhovay fiókban most, a tisztviselőválasztó gyűlésen kell megszervezni a magyar népet segélyző mozgalmat. Be tudjuk bizonyítani, hogy oly fiókban, ahol évszámra egyetlen gyűlést nem lehetett tartani s egyetlen mulatságot nem lehetett rendezni, SZÁZÁVAL GYŰLTEK EGYBE A TAGOK ÉS ISMERŐSÖK, AMIKOR A MAGYAR NEMZET MEGSEGÍTÉSÉRŐL VOLT SZÓ. Nincs jobb alkalom a fiókélct felébresztésére, a tagság érdeklődésének felkeltésére, mint a szenvedő magyar nemzet fájdalmas ügye. Ebben a formában azt mondhatjuk, hogy fiókjaink haladó életén segítünk, ha a szerencsétlen magyar nemzet felé kinyújtjuk kezünket. Ezért az egy ügyért a tagság hajlandó lesz végighallgatni az évi gyűlés többi tárgyait is és résztvesz a választásban is. És a magyar nemzet megsegítésének ügyében folyó további munkálkodás jó ideig életben fogja tartani a tagság érdeklődését. Ez most az aktuális ügy. Használjuk fel. Egyetlen fiókunk se legyen, mely ebbe a mozgalomba nem kapcsolódik bele. A saját anyját senki sem hagyja elpusztulni úgy, hogy még feléje se nézzen . . . Aztán itt van hazatérő katonáink ügye. Annyi mozgalom, annyi terv, anynyi elgondolás születhetik meg ezen a téren a tagság lelkében, hogy az hosszú hónapokra uj életre pezsditené a fiókot. Fiókjaink életének feltámasztására tehát csak ezt a tanácsot adhatjuk: adjanak a tagság elé oly tárgyat, mely a tagtársakat érdekli. Legyen a tisztikar a tagság vezére oly megmozdulásokban, melyek a tagság szivéhez szólnak. A tapasztalat bizonyítja, hogy nincs oly fiók, mely ettől fel ne ébredne s uj utakra nem indulna el. MINEK VÁLASZTANI? Ha a tagság szivéhez szóló ügyekkel sikerült egyszer összehozni egy rendesen látogatott gyűlést, akkor az jó alkalom arra, hogy meggyőzzük a tagságot a tisztviselő választás értékéről és felelősségéről. A tagság nagy része talán azért nem érdeklődik a választások iránt, mert úgy érzi, hogy eredményesebb eljárás volna, ha a Központ nevezné ki a tisztviselőket, tekintettel arra, hogy a Központ jobban tudja, hogy mire van szükség s mily képességekkel felruházott tag való tisztviselőnek. Ez a közömbös magatartás talán maradványa annak a lelki örökségnek, amit sok bevándorolt magyar hozott magával az óhazából, ahol a falu jegyzőjét úgy “választották”, hogy a főbíró által odahelyezett jegyzőt egyszerűen meg kellett éljenezni. Az Uj Haza azonban a demokratikus eljárás értékelésére nevelte a bevándorolt magyarságot. Mi már nem hiszünk a messziről és felülről jött kinevezésekben, hanem abban, hogy vezetőinket mi magunk nevezzük ki a többség akarata szerint. S ez igy van rendjén. Mert ugyan ki tudhatná jobban, hogy ki való ügyekezelőnek, elnöknek, ellenőrnek, s hogy ki bírja a tagság bizalmát, mint maga a fiók tagsága? Egy mindössze 100 tagot számláló kis fióknál is hozzávetőlegesen százezer dollár biztosítási vagyonról van szó. Szeretnénk csak egy embert is látni, aki nem akar beleszólni abba, hogy ezt a hatalmas vagyont, melynek ő is egyik tulajdonosa, ki kezelje! Már pedig a fiók ügykezelők és tisztviselők nemcsak ezt a rengeteg vagyont kezelik, hanem ugyanakkor vezetői is kell, hogy legyenek a fiók társadalmi életének s élén kell, hogy álljanak mindazoknak a megmozdulásoknak, melyek közvetve vagy közvetlenül a fiók tagságának erkölcsi és anyagi fejlődését, társadalmi elismertségét növelik. Ugyan ki az az ember, akinek mindegy, hogy őt ki képviseli más testületek és hatóságok előtt abban a községben, melyben lakik? Ha egyszer tagtársaink ráébrednek arra, hogy a fiók tisztviselőségnek mily nagy jelentősége van, akkor megszűnik a közöny és épp oly fontos lesz nekik a tisztviselő választás, mint amilyen fontos a tagtársak számára azokban a fiókokban, ahol ezt megértik. Mi volna, ha fiókjaink elnökei a választó gyűlésen felolvasnák bevezetésként cikkünknek ezt a részét s ezzel segítenének a tagtársaknak, hogy megértsék a tisztviselő választás demokratikus eljárásának értékét s azzal kapcsolatban az ő felelősségüket is? KIT VÁLASSZUNK? A fentiekből már világos, hogy milyen egyénekre eshet a tagság választása. Becsületes, lelkiismeretes, pontos emberre, férfire vagy nőre, aki számolni, írni rendesen tud s akiben van érdeklődés úgy a tagszerzés munkája, mint azok iránt a nagy társadalmi kérdések iránt, melyek megoldásában minden fióknak részt kell vennie. Erről többet nem kell Írni. A nagyobb kérdés inkább az, hogy hogyan lehet megnyerni az ily tulajdonságokkal rendelkező tagtársat arra, hogy elfogadja a tisztséget? Mert sok helyütt bizony a helyzet az, hogy arra nem való ember pályázik a tisztségre, mig arra való tagtársak vonakodnak elfogadni azt. Mint ahogy semmi sincs ok nélkül, úgy e vonakodásnak is megvannak a okai. Például: minden ember szeret dolgozni ott, ahol munkáját értékelik. Vájjon fiókjaink tagjai megmutatják-e tisztviselőiknek, bogy munkájukat értékelik? Akárki, akármit mond, vannak sajátos nemzeti vonások, melyekben az egyes nemzetiségek különböznek egymástól. Egyike a legáldatlanabb magyar nemzeti vonásoknak az, hogy a magyar nagyon szeret kritizálni, de rettentő mód fél elismerést adni. Ha a hibáért kritika jár, akkor a jó munkáért elismerés jár. Már pedig ott, ahol csak a kritika járja, senkinek sincs kedve dolgozni. Ezzel együtt kell járnia a ko-operációnak, az együttműködésnek. Úgy a havidijak fizetésében, mint a társadalmi megmozdulásokban való részvételében a tisztviselőt nem szabad magára hagyni. Ha a fiókjaink tagjai az uj tisztikarnak, annak megválasztása előtt, komoly Ígéretet tesznek ily irányban, akkor biztosan akad arravaló férfi vagy nő, aki ennek az ígéretnek reményében1 elfogadja a tisztséget. A tisztviselő jelölteknek pedig csak egyet üzenünk. Azt, hogy amilyen mértékben növekszik az egyesülőt, oly mértékben növekszik munkájuk jutalma és tisztségük tekintélye. S aki az egjíesulét növekedésének munkájában becsülettel részt veszp'áz az élen fog állni akkor is, amikor már ily tekintetben is nagyon is érdemes lesz Verhovay tisztviselőnek lenni bármelyik fiókban.
