Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-10-26 / 43. szám

2-it °Mal__________________________Lapja TE MÁR IQY MARADSZ NÉKEM 1944 október 26 Hősi halottaink PFC. SPIVAK M. LAJOS Egyesületünk 89-ik hősi halottja Pfc. Spivak M. Lajos a Dayton, O.-i 447-ik fiók volt tagja és e fiók első hősi halottja. Édesanyja, Mrs. Spivak Erzsébet (1622 Mack Ave., Dayton, O.X értesí­tést kapott a hadvezetőségtől, mely szerint fia, Lajos, 1944 szeptember 21-én Peleliu szigetén, a Palau sziget­­csoportban, a japánok elleni ütközetben hősi halált halt. Spivak Lajos 1923 november 14-én született Day­­ton városában. Életét alig 21 esztendős korában áldozta fel abban a hatalmas offenzivában, mely a Középső Csendes Óceán szigetvilágából szoritja viasza a japá­nokat s mely most már elérte a Fülöp szigeteket. Min­den egyes szigeten győztek a mieink, de a győzelem árát mindenhol megadták s nekünk, Verhovayaknak is majd minden egyes szigeten pihen katonánk... Az egyesület nevében őszinte részvétünket fejez­zük ki elesett hősünk édesanyjának, családjának, hozzá­tartozóinak. EGYESÜLETÜNK 89 HŐSI HALOTTJÁNAK EMLÉKE ÁLDOTT MARAD KÖZÖTTÜNK MINDENKOR. NAGY ÜNNEPRE KÉSZÜL AKRON Az Akron, O.-i 91-ik fióknak nagy ünnepe lesz most vasárnap, október 29-én. Ekkor fogja a fiók megünnepelni fennállásának 35 éves jubileumát. Óriási közönségre számi* tanak erre az ünnepre, melynek fénypontja a Verhovay Segély Egylet hősi halottjairól készülő arcképsorozat MÁ­SODIK KÉPÉNEK ÁTADÁSA lesz. Az Akron, O.-i 91-ik fiók hősi halottja néhai Földy József, egyesületünk 2-ik hősi halottja, aki a Fülöp szigeteken ontotta vérét a ha­záért 1942 március 31-én. A központi hivatalt ez alkalommal Bencze János köz­ponti elnök és Gyulay Sándor központi szervező fogják képviselni. Ők fogják átadni Földy József hősi halott gyá­szoló szüleinek azt a gyönyörű arcképet, melyet Hugh M. Poe készitett. A megszólalásig hü, gyönyörű kivitelű kép­ben bizonyára vigasztalást fognak találni hősünk szülei, annál is inkább, mert az a kép az egyesület ajándéka, mely­ben 52,000 Verhovay tagtársunk őszinte részvéte jut ki­fejezésre. A jubileumi ünnepség 12:30-kor veszi kezdetét. Nagy program és bankett után táncmulatság fogja bevégezni az ünnepséget, melyre a 91-ik fiók vezetősége a legnagyobb szeretettel hívja a környék Verhovay fiókjainak tagságát és az egész magyarságot. A jubileum alkalmából a legmelegebb szeretettel kö­szöntjük a 91-ik fiók vezetőségét és tagságát. Kívánjuk, hogy sok esztendőn keresztül működhessenek egyetértés­ben, testvéri szeretetben, a testvérsegités jegyében. Hisszük, hogy az az ünnepség meg fogja erősíteni a 91-ik fiók tag­jait abban az összetartásban, mely a Verhovayak legna­gyobb ékessége. köszönetnyilvánítás A Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar War Bond Bizottság’ közleménye Didergősen futott végig az utcákon a hideg őszi szél. Megcibálta a fák terebélyes koronáit és lerángatta róluk a sárguló leveleket. Hullottak a sárga levelek a földre s onnan megint csak felkapta őket a játékos őszi szél és sodorta, seperte maga előtt. Egy kosárra va­lót felsepert az ő háza elé is és odahalmozta rakásra az ajtó elé. Ott pihentek meg lihegve a nagy futástól a sárga levelek . . . 5 a hideg őszi szél egy má­sik sárga levelet is odasodort a házába. Sárga borítékja vészt jelentett. Reszkető kéz­zel felbontotta, csak az első sort tudta elolvasni könny­ben égő szemével: “A hadügyminiszter végte­len sajnálattal jelenti, hogy fia . . .” Elzsibbadó kezéből kihullt a távirat és oáahullt a többi sárga levél közé. © © O Lassan a fák mind elhul­latták szőke hajukat, s ko­paszon meredt ágakkal vár­ták a tél hideg ölelését. Rö­videk, sötétek lettek a na­pok és a szürke felhőkből hullani kezdett a hó és las­san ráborult a fákra, az ut­cákra, a házakra, az egész falura. Kilépett az ajtón és té­tován húzta be maga után. óh, de nem szívesen ment le A NIHOFF KÉP ÁTADÁSA (Folytatás az 1-ső oldalról) Egylet 52-ik fiófcja nevében, Modok György a Verhovay Segély Egylet 33-ik fiókjától, Kiss Lajos a Verhovay Se­gély Egylet 409-ik fiókja megbízásából, Hegyi József, az... 1WO scalpleveli,- Budai Miklós az IWO wi*lberi fiók jától, Mokrai István a Refor­mátus Egyesület fiókjától, Udvar Lajosné, Cairnbrook, Pa., a Verhovay Segély Egy­let 517-ik fiókjától és Gu­lyás István a Verhovay Se­gély Egylet vintondalei 61-ik fiókjától. Hálás ovációval fogadta a közönség ifj. Dobos András, Pocahontas, Va.-i igazgató, a 23-ik fiók ügykezelője meleg hangú üdvözletét, melyben az egyik bányászvidék igaz­gatója köszöntötte a másik bányászvidék tagságát. Az ünnepség a Verhovay testvérszeretet és együttmű­ködés jegyében folyt le és örökre emlékezetes marad mindazok lelkében, akik azon résztvettek. Itt igazán meglátszott, hogy a Ver­hovayak egy nagy családot képeznek, akik megosztják egymás fájdalmát, hordoz­zák egymás terhét. a faluba, óh, de bánta, hogy megígérte, hogy el­megy. De hát el kell menni, mert megígérte. És meg kel­lett ígérnie, mert a titkár oly szépen kérte, amikor el­jött, hogy meghívja. Való­sággal könnyek voltak a sze­mében, mikor igy szólt hozzá: “Nagyon megértem a fáj­dalmát, Mrs. Barát. . . . na­gyon megértem, hogy nem , kíván emberek közé menni. De lássa, a maga fia nem­csak a magáé volt, hanem mindnyájunké. És neki aka­runk tisztességet tenni, már pedig hogyan tehetnőnk meg azt, ha az édesanyja nincs közöttünk?” Megígérte, hogy elmegy. S most indult el a havas ut­cák süppedő szőnyegén. Le-, felé vitt az ut a völgybe, ahonnan jöttek féléje a ko­rai éjszakában kigyuló lám­pák. Aztán egyszerre a fa­luban volt s odaért a fénye­sen kivilágított Verhovay Otthon elé, ahol ismerősök léptek eléje, kezet szorítot­tak és bevezették a terembe, hogy a főasztalnál leültes­sék: ünnepélyre, mulatságra ké­szült a Verhovay fiók, de most mintha valami mély áhitatos csend ülte volna meg a termet. Sokan voltak, tele volt a terem, de mint­ha mindenki megérezte vol­na, hogy egy édesanya van közöttük, aki szivében ko­porsót hordoz. A fia kopor­sóját. Mert a hadvezetőség levels nem irt mást, csak azt, hogy meghalt a fia, hősi halált halt az ellenséggel való véres küzdelemben. De nem írták meg, hogy mikor halt meg, hol halt meg, eltemették-e.... és az édesanya szivében ott hordozta a koporsót, melyet nem tudott hová letenni a leikéből. © © © Folyt a program, beszédek hangzottak, hozzá is szóltak, de nem tudott figyelni. Üres tekintettel meredt a semmibe . . . szemei a mesz­­szi távolt keresték . . . azt a megtalálhatatlan szigetet a végtelen Csendes Óceánon, ahol a fia egy jajkiáltással összeesett és talán édes­anyját hivó szóval adta ki lelkét . . . Az Egyesület központi el­nöke ült mellette s most ő emelkedett szólásra. Hozzá beszélt és ő megpróbálta a gondolatait ráterelni, odafi­gyelni, de mikor a fia nevét hallotta, könny árasztotta el a szemét és leikéből vissza­­fojthatatlanul tört ki a bá­nat. Aztán az elnök hátra lé­pett és levette a fátyolt egy asztalra tett tárgyról. Döb­bent csend zuhant rá a te­remre. Oly mélységes csend lett, hogy annak ereje még az özvegy édesanyát is rá­­kényszeritette, hogy felnéz­zen és hátratekintsen oda, ahová mindenki nézett. S mi kor odaesett a tekintete a fia képére . . . felugrott s úgy állt, mint aki feltáma­­dottat lát .. . A fia volt ... az ő sze­gény, drága fia . . . De nem úgy, ahogy ő mindég elkép zelte fájdalmas anyai érzé­sében . . . egy szétlőtt sziget szikláira borulva . . . fáj­dalomtól eltorzult arccal . . . haláltusában elgyötört test­tel... Nem, ez az ő fia volt, úgy, ahogy elbocsájtotta anyai szivének forrón áldó imádságával. Szemében ott volt az a régi huncut csil­logás, arcán az ifjúság örök mosolya derült . . . s oly ele­ven volt, oly valóságos, hogy egy percig azt hittej mindjárt kilép a keretből, hogy magához ölelje őt. . . O O © Késő éjjel volt. Kiderült az ég és fényes csillagok ra­gyogó szemmel nézték a föld szép fehér télikabátját. Az édesanya ott állt a szobában s nézte a fiának a képét. Jó szomszédok hazákisérték, el­hozták a képét és felakasz­tották neki, aztán szép csendesen elmentek, ő ott­maradt a fiával és könnyein keresztül nézte, nézte az ő drága hazatért fiának vo­násait. Beszélt hozzó. “Visszajöttél hozzám, kis­fiam, ugy-e s most már nem fogsz elmenni többet. Az élet tel harcolni nem fogsz, gond és fájdalont nem fogja el­torzítani szép sima voná­saidat. Te már igy maradsz meg énnekem mindég . ipy, ahogy lenézel rám. . Felsóhajtott, mint akinek nagy teher hullott le a szi­véről. Odament az ablakhoz és lenézett a falura, ahol a Verhovay Házban még min­dég égtek a lámpák s szinte látta, hogy mulatnak, tán­colnak és dalolnak a tagtár­sak. Nem bánta. Könnyein keresztül is mosolygott, s mosolyát leküldve a falura halkan suttogta: “Köszönöm . . .*------------------V----:------------­KÖTVÉNYÜKET VISSZA­VÁLTOTTÁK CASH SURRENDER SEPTEMBER 30, 1944 Fiók-Br. 14 Cseh Lajos 47 Yuhas John 83 Böszörményi Alex 285 Molnár Frank 310 Dudás Julia 5-Member* Most, hogy vizrebocsájtot­­ták a “Kováts Mihály” Li­berty hajót, a Nyugatpenn­sylvaniaiv Amerikai Magyar War Bond Bizottság ezúton kívánja kifejezni köszönetét a mozgalom elnöknőjének, Nt. Urbán^ Józsefnének, Mc­Keesport, Pa., jelenleg Bronx New York, e mozgalom si­keréért, mert az ő fáradha­tatlan munkásságának köszön­hető, hogy a Nyugatpennsyl­vaniai Amerikai Magyarság­nak sikerült megszerezni ezt a Liberty hajót. A Nyugat pennsylvaniai Amerikai Magyarság sohasem fogja elfelejteni Nt. Urbán Józsefné vezéri tevékenysé­gét és most nagy büszkeség­gel kívánjuk kifejezni szivből jövő köszönetünket és hálán­kat mindazért, amit e bizott­ság munkájának sikeréért tett. A Nyugatpennsylvaniai Amerikai Magyar W7aí Bond Bizottság.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom