Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-10-05 / 40. szám
(Verhovay Journal)31 72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 OKTOBER 5 NO. 40. SZÁM 44BALSORS AKIT RÉGEN TÉP ff • • Ha van nemzet, mely jogos feljajdulással örökítheti meg himnuszában népének örök fájdalmát — a magyar nemzet az. Ha van nép, melynek múltja egy évezreden át Könny, Vér és Verejték szüntelen omlásával volt terhes — a magyar nép az ... Ha van nép, melyet régen, óh nagyon régen . . . immár ezer éve tép a balsors . . . ha van nép, mely már megbünhődte a multat és jövendőt — a magyar nép az. Ma a magyar föld ege felett vészterhes fellegek tornyosulnak. Rettenetes tragédiája volt a magyar nemzetnek a Mohi-puszta, Mohács, Világos és Trianon ... de egyetlen egy alkalommal sem volt oly fekete az ég a magyar föld felett, mint most . . . 1944 őszén. A balsors megmaradt, de a vig esztendő nem jött el. A balsors súlyosabb lett, mint valaha és a vig esztendő messzebb szállt, mint valaha.... A magyar nép a nemzetek törvényszékén a vádlottak padján ül. A vád ismeretes: a nácikkal való együttműködés. A védelem egyre halkabb, egyre erőtlenebb. Közel már az ítélethozatal napja s egyre erősebb a kétely, hogy a magyar népnek lesz-e önrendelkezési joga, lesz-e reménye arra, hogy oly föld darabon élhessen, melyen folytatni tudja nemzeti létét. A magyar nemzet egyetlen vérrokonára, a finn nemzetre sújtott békefeltételek sejtethetik velünk azt, hogy mi vár a magyar nemzetre. o o o Mi, amerikai magyarok elszakadtunk a magyar földtől. Ki régebben, ki nemrégiben. Volt, aki haraggal, volt aki keserűséggel, volt aki áldó imádsággal szivében jött el az Uj Világ partjaira. De akár régen jöttünk ki, akár nemrégiben . . . akár átokkal, akár áldással szivünkben, egy bizonyos: az, hogy magyar földön születtünk, magyar föld kenyerét ettük s a magyar föld az édesanyánk. És épp azért erkölcsileg elkerülhetetlen a számunkra az, hogy szörnyű bajában melléje álljunk, mint fiai és leányai. Bármi vádak éljenek is egyesek szivében a szülőföld ellen, ezeknek a vádaknak el kell némulni. A haldoklóval nem tarthat haragot senki. A sebesültet nem lökheti a sírba a saját fia-lánya. KI ÁLLJON A VÁDLOTT ANYA MELLÉ, HA NEM FIAI ÉS LEÁNYAI? Micsoda gonosz lelketlenség volna azt mondani a saját, bajba jutott szülőföldünkre, hogy “úgy kellett neki!” Ha ezt mondanánk, fogadott hazánk polgárai MEGVETNÉNEK érte. így érzett a Verhovay Segély Egylet igazgatósága, amikor a magyar nemzet nyomorának enyhítésére huszonötezer dollárt szavazott meg a XX. konvenció delegátusai jóváhagyása reményében. A szavazólapok rövidesen kimennek a delegátusokhoz és a delegátusoktól függ, hogy ez az igazgatósági határozat konvenciós határozattá válik-e vagy sem. Delegátus Urak és Hölgyek! Verhovay Testvérek! Folyik a munka az amerikai magyarság berkeiben annak érdekében, hogy a magyar nemzet igazságos elbírálást kapjon. Nem tudjuk megmondani, hogy ez a munka sikeres lesz-e vagy sem. De egy bizonyos. Bizonyos az, hogy még mielőtt eldől, hogy a magyar nemzet mily elbírálást fog kapni, addig is a MAGYAR NÉPNEK ENNI KELL. Mig a magyar nemzet a világ népei törvényszékében a vádlottak padján ül, fiainak és leányainak kötelessége meglátogatni, vigasztalni, szeretni és táplálni ezt a népet, melyet oly rég tép a balsors . . . Kötelessége azért, mert a sülyedő hajót csak a patkány hagyja el. Mi rendíthetetlenül hiszünk a magyar nép ártatlanságában. Törhetetlen hittel vagyunk meggyőződve arról, hogy a magyar nemzet lelki rokona az amerikainak szabadság szeretet, demokratikus gondolkozás dolgában. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy akárhogyan is gondolkozik a magyar nemzet, segítségre van szüksége . . . © © © Tudjuk, hogy lesznek, akik közömbösen fogadják a Magyar Népet Segélyző Mozgalom megindulását. A múlt világháború utáni idők keserű tapasztalataira hivatkozva azt mondják, hogy a segítség úgy sem oda jut el, ahová el kell jutnia. Ismét mások attól teszik függővé segítségünket, hogy a magyar nép hajlandó lesz-e majd alkalmazkodni uj életformájának kialakulásában a segítséget nyújtó csoportok elgondolásaihoz. Ismét mások arra fognak hivatkozni, hogy igy is túlsók teher nehezedik ránk . .. Egy kis történet jut eszünkbe. Egy jómódú, de zsugori atyafit megközelítettek egy kínai segélyakció nevében s adományt kértek tőle. Gondolkozott az atyafi, aztán kijelentette, hogy nem ad. “Van nekünk hazánkban is elég szegényünk”. Rövid idő múlva egy uj mozgalom indult meg, melynek célja az volt, hogy nyomortanyák lakosait szebb otthonokhoz juttassa. Megközelítették az atyafit s emlékeztették arra, hogy legutóbb azt mondotta, hogy hazánkban is elég segíteni váló van. Az atyafi azonban a fejét rázta s igy felelt: “Minek máshová menni segíteni, a mi városunkban is elég rendezni váló van.” S akkor a városka lakossága elhatározta, hogy a temető körül kerítést fognak állítani. Nosza elbizakodtak a gyűjtők, hogy most csak szép adománynyal fog kirukkolni az öreg zsugori, hiszen most igazán a saját városkája ügyéről volt szó! Pórul jártak. Mert az atyafi megint csak gondolkozott, aztán nagy bölcsen igy vágta ki magát: “Kerítésre nem adok. Mert aki kívül van a temetőn, az úgyse akar bejutni, s aki meg bent van, az úgysem tud kimenni.” Egy kicsit igy vagyunk azokkal is, akiknek mindég van valami ürügyük arra, hogy még a saját lerongyolt édesanyjukon se segítsenek. Persze se huszonötezer se ötvenezer dollár nem lesz elég ahhoz, hogy HATHATÓS segítséget nyújthassunk. Senki sem várhatja, hogy ily aránylag kis összegből épp az ő rokonának jusson egy nagyobb rész. A Verhovay Segély Egylet nem az első magyar egyesület, mely arra határozta el magát, hogy a magyar nemzet segítésére nagyobb összeget tesz félre. Ebben már megelőztek más magyar egyesületek. És az egyesületeknek ez elhatározásában az amerikai magyarság többségének közakarata nyilvánul meg. Szükséges azonban, hogy az egyesületek adományait az amerikai magyarság egyéni adományai növeljék meg oly tekintélyes összeggé, hogy abból aztán igazán lehessen segíteni. Mindebből következik kettős kérésünk. Az egyik az, hogy a konvenciós delegátusok hagyják jóvá az igazgatóság határozatát. A másik pedig az, hogy minden fiók járuljon hozzá ehhez a mozgalomhoz és minden egyes tagtársunk vegye ki a részét belőle. Hiszen szülőanyánkról van szó, akiről azt mondja a magyar himnusz: uBALSORS AKIT. RÉGEN TÉP ..
