Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-09-21 / 38. szám

6-ik oldal 1944 szeptember 21 _____________________Verhovayak Lapja---------------------------------­ÉRVÉNYTELENÍTÉS Alapszabályunk IV. részé­ben, az I. fejezetben a 31-ik §-ban, a 11-ik pontban szere­pel ez a szó: “Érvénytelení­tés.” Az e pont alatt olvas­ható szöveg a kötvényeken is szerepel, mint az általános feltételek szerves része. Ha vannak, akik elolvassák a kötvényeiket, amikor azokat megkapják, azok bizonyosan megakadtak ezen a feltéte­len, mely igy szól: “Ha a tagsági igazolvány két teljes éve érvényben van és arra két teljes havidijat befizet­tek, az egyesület nem fogja megtagadni a segélyösszeg kifizetését, amely a tagsági igazolvány szerint esedékes stb. stb.” Aki ugyanis ezt ol­vassa, az nyilván azt kérdez­hetné, hogy vájjon az egye­sület megtagadja-e a halál­eseti dij kifizetését akkor, ha a kötvény nincs még két éve érvényben? Le kell szegeznünk itt azt, hogy az egyesület soha, semmi körülmények között nem tagadja meg a jogos igény kifizetését. Ha valaki hétfői napon megkapja a köt­vényét és a következő keddi napon elüti egy autó úgy, hogy belehal, az egyesület szó nélkül és hiánytalanul ki fogja fizetni a kötvényben kikötött összeget. De ha igy van, akkor mi az értelme ennek a feltételnek? Van-e oly eset és ha van, me­lyik eset az, amikor az egye­sület ÉRVÉNYTELENÍTI a kötvényt? " -A felelet az, hogy ily eset van. Nem sokszor, de egy­néhányszor megtörtént egye­sületünk történetében, hogy az egyesület megtagadta a haláleseti dij kifizetését. Az egyik ily esetet példakép le­írjuk itt, hogy mindenki tisz­tában legyen ennek a felté­telnek az értelmével. * * * * Egy uj tagnak jelentkező honftársunk ezer dolláros kötvényre szóló felvételi ivet irt alá s azzal elment egy orvoshoz. Az orvos hozzáin­tézett kérdéseire azt felelte, hogy soha semmiféle komoly betegségben nem volt, jó egészségnek örvend, súlyt nem veszített és semmiféle panasza nincsen. Ezután az illető orvos lelkiismeretesen megvizsgálta és kiállította az orvosi ivet úgy, hogy tanú­bizonysága szerint a jelölt egészséges és felvehető. Az egyesület főorvosa a felvételi iv alapján felvehetőnek je­lentette ki a tagjelöltet és a központ kiadta neki a köt­vényt. Hat hónapra rá a tag kór­házban meghalt és az örökö­sök bejelentették az egyesü­letnél a haláleseti díjra való igényüket. Ismételjük, hogy, ha az illető tag baleset, vagy rövid lejáratú betegség, mint pl tüdőgyulladás, vagy hir­telen szükségessé vált operá­ció következtében halt volna meg, akkor az egyesület szó nélkül kifizette volna az örökösöknek a dijat. Azonban a halálesetet igazoló ivre rá kell vezetni a halált okozó betegséget is és ennek a tag­nak oly betegsége volt, mely feltétlenül régi keletű kellett hogy legyen. Már pedig a felvételi ivén a tag kijelen­tette, hogy soha semmiféle betegségben nem szenvedett. A központi hivatal erre le­velet irt annak a kórháznak, melyben a tag meghalt és kérte, hogy a betegségre vo­natkozólag adjanak bővebb felvilágosítást. És most jön a meglepetés. A kórháztól ugyanis az a felvilágosítás ér­kezett, hogy az illető tag több éven át szenvedett attól a bajtól, mely végül halálát okozta. Abban a kórházban, melyben meghalt, már több mint egy évvel a halála előtt kezelték fájdalmas betegsége ellen s már akkor megmond­ták neki, hogy a baja nagyon súlyos és felgóyulására nem sok remény van. Kezelést és orvosságot adtak neki, azon­ban a tag nem szerette vagy nem bírta a kezelést és el­ment egy másik orvoshoz, aki kenőcsökkel kezelte, ami a baját azonban se nem gyógyí­totta, se nem enyhítette. E hivatalos adatok birtoká­ban a központi hivatal tehát tudomást szerzett a követke­ző megdönthetetlen tények­ről: A tag tudta, hogy beteg és az orvosnak mégis azt mond­ta, tehát hazudta, hogy soha beteg nem volt. Tudta a tag azt is, hogy betegsége végzetes baj, mégis makkegészségesnek tüntette fel magát azért, hogy bizto­sítást kaphasson az egyesü­lettől. A tag tehát TUDATOSAN valótlan adatokat mondott be és CSALÁSI SZÁNDÉKKAL lépett az egyesületbe. Tudva nagy bajáról, azt akarta el­érni, hogy az egyesület né­hány havi, vagy egy, esetleg két évi havidij lefizetése el­lenében fizessen ki ,az örökö­seinek ezer dollárt. Elhall­gatta, hogy kórházban feküdt s hogy odajárt kezelésekre, elhallgatta baját, fájdalmait, egyszóval összes adatainak bemondásában hazudott, hogy célját elérje. Már most, ha kötvénye több mint két esztendős lett volna s a havidijak rendesen be let­tek volna fizetve, akkor az egyesületnek ki kellett volna fizetni a haláleseti dijat. De ez a tag még egy éve sem volt tagja az egyesületnek és az egyesület bizonyítani tudta, hogy az illető tag csa­lási szándékkal, valótlan ada­tok alapján vette ki a bizto­sítást és ennek alapján, hi­vatkozással AZ ÉRVÉNYTE­LENÍTÉSI SZAKASZRA, mely a kötvényben is olvas­ható, MEGTAGADTA A HA­LÁLESETI DIJ KIFIZETÉ­SÉT. * * * Kérdezhetné valaki, hogy miként lehetséges az, hogy a vizsgáló orvos nem vette észre, hogy a tag beteg volt már akkor, amikor megvizs­gálta? A felelet egyszerű erre a kérdésre. Az orvost egy betegség megállapítására rendszerint csak a beteg pa­naszai vezetik. Nem sok oly betegség van, amit az átlagos orvosi vizsgálat a beteg se­gítsége nélkül meg tud álla­pítani. Tüdőbaj, szívbaj, cu­korbaj, rendellenes vérnyo­más megállapítható, viszont például rákbetegség nem ál­lapítható meg egyszerű orvosi vizsgálattal, ha a beteg nem vallja be, hogy nem tud enni és hogy veszített a súlyából és hogy fájdalmai vannak. Ha mindezeket elhallgatja a beteg s oly orvoshoz megy, aki nem ismeri őt, az nem veszi észre, hogy a vizsgá­latra jelentkező elváltozott, soványabb, sápadtabb, mert hiszen sohasem látta azelőtt és a szokásos vizsgálat nem deríti ki, hogy az illetőnek esetleg nagyon súlyos baja van. Ezt tette az illető tag is és ennek következtében csú­szott át a vizsgálaton. Természetes, hogy az örö­kösök nagyon megharagudtak azért, hogy az egyesület a haláleseti dij kifizetését meg tagadta és mindenkinek azt hirdették, hogy a Verhovay Segély Egylet nem fizeti ki a vele szemben támasztott jógos követeléseket. Az is természetes, hogy az ilyen vádak nem használnak az egyesületnek, még akkor sem, ha világosan be lehet bizo­nyítani, hogy e vádak ha­misak. Még az ügykezelő is pa­naszkodott azonban az egye­sületre és kijelentette, hogy lehetetlenség uj tagokat sze­rezni, ha az egyesület vala­kinek megtagadja a haláleseti dij kifizetését. Úgy látta, hogy az egyesület érdekét szolgál­ná, ha az egyesület kifizetné az összeget annak ellenére, hgoy a tag a kötvényt csa­lással szerezte meg. Nem adunk igazat annak az ügykezelőnek, aki igy gon­dolkozik. Tapasztalatból tud­juk, hogy gondolkozó embe­rek inkább megbecsülik azt az egyesületet, mely kellő elővigyázatosságot gyakorol az igények kielégítésénél. Csak nevetség tárgyává válna az olyan egyesület, amelyik minden csalónak bedülne és nyakló nélkül kifizetne oly igényeket is, melyek törvény­­ellenesek, csak azért, hogy elkerülje a rosszindulatú pletykát és rágalmat. Minden gondolkozó ember tudja, hogy az egyesület va­gyona a tagságé. Épp azért minden tag joggal elvárhatja, hogy az egyesület becsülete­sen, józanul és megfontoltan gazdálkodjon az egyesület pénzével. Hiszen az, aki csa­lási szándékkal lép be az egyesületbe, csak kivételt ké­pez. E kevés kivételen kívül minden egyes tagtársunk be­csületes elgondolással, a rá­vonatkozó adatoknak őszinte bevallásával lett tagja az egyesületnek. Már pedig egy becsületes ember sem szereti, ha abból a vagyonból, melyet az ő verejtékes munkával szerzett doháraival is segít növelni, nem becsületes emr berek csalással szerzett igé­nyeit elégíti ki ‘az egyesület. Igaz, hogy egy ilyen ezer dolláros igény kifizetése nem vágná a földhöz az egyesü­letet. Csakhogy itt nem csak ezer dollárról van szó, hanem az elvről és azokról a követ­kezményekről, melyek az elv feladásának a nyomában jön­nének elő. Sikerüljön ugyan is csak egy embernek hamis adatok bemondásával köt­vényt szerezni és örökösei­nek a kötvény összegét oda­juttatni, azonnal lesznek szá­zával oly emberek, akik egész­ségi állapotuk miatt nem ve­hetők fel, de mégis szeretné­nek biztosítást, akik azonnal követni fogják a sikeres pél­dát és el fognak menni oly orvoshoz, aki nem ismeri őket s meg fogják próbálni azt, hogy a vizsgálaton hazugsá­gokkal átcsússzanak. S ha már ily tagok százával vol­nának, akkor már az egyesü­let ugyancsak megérezné a következményét annak, hogy keztyüs kézzel bánt el az el­sővel, aki ily utón csúszott be az egylet tagjai közé. Az egyesület csak egészsé­ges egyéneket vehet fel tag­jai közé. Igaz, hogy az egész­séges emberek is megbeteg­szenek s sokan meghalnak fiatalon. De az idő előtt el­haló tagok száma egy átlagos szám, melyet a tapasztalat alapján számítottak ki bizto­sítási szakemberek s míg ezeknek az idő előtt elhaló tagoknak a száma nem ma­gasabb, mint a rendes átlag, addig a tagság vagyona ki­bírja az ezek után járó ha­láleseti dijak kifizetését. Ez a kockázat már bele van szá­­mitve minden tagnak a havi­dijába. Ha azonban a beteg embe­reket tömegesen veszi fel az egyesület, akkor az idő előtt elhaló tagok száma az átlag­nál sokkal magasabb lenne és azt már semmiféle bizto­sitó intézmény nem bírná ki. Ezért kell az egyesület tiszt­viselőinek éberen őrködni afelett, hogy ilyen téren se történjen semmi visszaélés. És ennek az érdekében irta bele az egyesület a köt­vények szövegébe is az “ér­vénytelenítési” záradékot. Ha valaki beteg, de egészséges­nek tetteti magát, betegsége két éven belül alighanem erőt vesz rajta és ha akkor az egyesület be tudja bizonyí­tani, hogy a tag tudva és szándékosan hamis adatokat mondott be, akkor az egye­sületnek joga és kötelessége a kötvényt érvényteleníteni. Természetes, hogy az egye­sület sohasem fogja és nem is tudja érvényteleníteni azt a kötvényt, amelynek tulaj­donosa nem mondott be ha­mis adagokat. Ha az egyesü­let nem tudja bebizonyítani, hogy a tag hamis adatokat mondott be, akkor nem ta­gadhatja meg a haláleseti dij kifizetését. Az egyesület ezt nem is kísérelte meg soha­sem. De amikor oly égbeki­áltó esetről van szó, mint amilyet leirtunk e cikkben, ott az egyesület tisztviselőit lekiismeretlenség és hűtlen pénzkezelés vádja érné, ha nem tenne meg minden lé­pést annak érdekében, hogy a valóság kiderüljön. És ha a valóság az, mint ami volt a fenti esetben, hogy a tag valótlan adatok bemondása révén tudott csak az egylet tagjává válni, akkor isteni és emberi törvény és jog sze­rint az egyesület nem köte­lezhető arra, hogy fizessen. Az egyesület vagyonát becsü­letes emberek pénze alkotja és csak becsületes emberek részesedhetnek ebből, a mind­nyájunk közös vagyonából. Természetes, hogy az egye­sületnek nem használ, ha ily esetek előfordulnak s a helyes eljárás az, hogy az ilyesmit megelőzzük. Minden tagjelölt figyelmét fel kell hivni e fel­tételre s figyelmeztetni, hogy hamis adatok bemondása a kötvény megsemmisítésére vezethet, ha a tag két éven belül elhalna. S az is fontos, hogy az ügykezelő ismerje a tagjelöltet, mert hiszen, ha ismeri, akár közvetve, akár közvetlenül, akkor rendsze­rint azt is tudja, hogy az il­lető volt a kórházban, járt-e kezelésekre s ha a tagjelölt ezt nem vallja be, akkor már az ügykezelő is tisztában le­het azzal, hogy e jelölt nem igaz szándékkal kéri felvé­telét. Ily esetben az ügyke­zelő kötelessége, hogy az ille­tőt NE AJÁNLJA felvételre. A felvételi iv második olda­lán az ügykezelő által kiállí­tandó rovafok épp ezt a célt szolgálják.-----------V----------­KUTYAVÁSÁRON — Ez a kutya éppen olyan okos, mint én vagyok. — Ne mondja ezt meg senkinek, külömben nem fogja tudni eladni ezt a buta kutyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom