Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-09-14 / 37. szám

Mk oldal JÓKAI MÓR REGÉNYE: Á KŐSZÍVŰ EMBER FIAI (Folytatás) Ödön visszautasította az ereklyét. — Köszönöm, bajtárs, én nem hiszek az ereklyékben. Amikben én bízom; azok az én csillagaim. S az én csil­lagaim szerető női szemek. Leonin megragadta barátja kezét. — Vallj meg hát egyet. Két szemet látsz-e csillagaid között vagy négyet? Ödön pillanatig gondolkozott a válaszadáson, azután megszorító barátja kezét és válaszolt: — Négyet. — Jól van — szólt az s azután maga segité barátját felülni a vasokba. Az imsik meghúzta sorba mind a három lovának az üstökét, megcsókolta a pofájukat, keresztet vetett magára s azután befészkelte magát a vasok elejébe s perc múlva repült a szán a főváros hólepte utcáin végig. Reggel volt már, nyolc óra felé az idő, hanem a csillagok még fenn voltak az égen s az ablaktáblák zárva mindenütt. Itt későn virrad. Egész Szmolenszkig kevés változatot nyújtott az ut. Hideg volt, de tiszta idő. A postaállomásokon gyorsan és oontosan váltották fél lovaikat; éji szállást kaptak min­denütt és minden kényelmet, ami pénzért valahol meg­szerezhető. Hanem, midőn Szmolenszkre megérkeztek, a posta­igazgató figyelmeztette őket, hogy holnapra rossz idő vár­ható, mert estenden mindenünnen csoportostul bevonultak a hollók, a varjuk a városba; minden templom teteje tele van velük. — Ejh, mit tudnak ahhoz a varjuk? — feleltek neki sr reggel utaztak tovább. Leonin mondá az imsiknek, hogy Orsáig legjobb lesz a befagyott Dnjeperen végig utazni. Hanem az addig be­déit neki időveszteségről, közbeeső nyomom pálinkabó­lékról, ahol megpihenni sem lehet, mig Leonin ráhagyta nagát venni, hogy csak maradjanak hát az országúton. Az imsik bizonyosan sajnálta a lovait, amiknek a lábát nagyon rontja a jégen utazás; vagy pedig tán szeretője volt valamelyik csárdás leánya az országúton. Szmolenszkről kiindulván korán reggel oly sürü volt a köd, hogy alig bírtak kitalálni a városból. Az imsik min­den lovára csengetyüt kötött, hogy a szemközt jövők bele ne ütközzenek. A kocsiban ülők nem láttak egyebet a ködben, mint égő szivarjaik végét, mely egyre percegett a nehéz légben, mintha salétrommal volna itatva. Ilyenkor olyan nehéz fojtó bűze van a ködnek, mintha a beteg föld dögvészes párázatot izzadna magából. Szinte dél volt, mire kivilágosodni kezdett. Akkor az addigi fakó köd elkezdett ragyogni, mintha billió apró cristálytü repkedne a légben, sürü ezüst fátyollá szövődve, melyen keresztül egy sápadt fehér tányér látható, sugár­ban, melegtelen: az a nap. Egyszer aztán rögtön felszakad a köd s eléderül a táj. Szép fehérre festett táj, ezüst lapon cukor alakok. A fák az ut mellett, a fenyőerdők a távolban egészen beburkolva fehér zúzmarával, a lovaknak mnden szál szőre hókris­tállyal behintve. És néhány percig oly melegen kezdett sütni a nap, hogy a bunda lekivánkozott az utazókról. E tünemény oka nem sokára meglett magyarázva. Észak felől nagy gyorsasággal emelkedett valami sötét köd forma, eleinte kétes lilaszinü, azután mindig jobban bar­nába, sötétkékbe átváltozó, szélein rongyolt, mélyében tö­mör, alaktalan, — és ez a rém egyre emelkedik a nap elé a sik rónán, a távolból nézve ijesztő sebessége kivehető, amint közelit s amint a napot elborítja: az egész tájék egyszerre hamvasszürke lesz. Leonin kitekintve az ernyő alól, halkan dörmögé tár­sának: — No bajtárs, most megkaptuk a buránát. — Mi az a burána? — Majd mindjárt megtudod. A burána meg szokta azt mondani maga, hogy ő kicsoda,. (Folytatjuk); Verhovayak Lapja Kemény György es az “Élet Könyve" Mint napsugaras reggel a poharában! A Verhovay Segély Egylet XX. konvenciója egyhangú határozattal 100 kötetet vá­sárolt meg Kemény György az “Élet Könyve” cimü kö­tetéből, melyet nem a költő maga, hanem az amerikai magyarság adott ki. Ezzel a határozattal a Verhovay Se­gély Egylet az amerikai ma­gyar kultúra és művészet iránti hajlandóságát és meg­értését mutatta meg. Nem elég azonban ily határozatot hozni, hanem abból uj kul­­turszeretetet bizonyító tettek­nek kell származni. Hiába az egyleti pártfogás, ha az ame­rikai magyarság tömegei nem viseltetnek érdeklődéssel és jóakarattal e vállalkozás iránt, az mégis megbukik s ezzel mélységes fájdalmat okozunk annak a költőnek, aki egész életét az amerikai magyarság érzés világa kifejezésének szentelte. Ki az, akinek pél­dául ez a vers ne szólna a szivéhez: SCHENLEY Háboruelőtti whiskey válogatott amerikai semleges gabonaszesszel elegyítve U gY van: a SCHENLEY RESERVE, amelyet Ön vásárol, háboruelőtti whiskey válogatott ame­rikai semleges gabonaszesszel elegyítve. Ezért van annak olyan hasonlithatatlan ize — a finom anyagok teszik ezt, meg a szakszerű elegyítés. Nem csoda, hogy SCHENLEY RESERVE whis­­keyről azt mondják: “Olyan, mint a napsugaras reggel a poharában.” Nem csoda, hogy minden whiskey közül legjobban szeretik. They also serve, who BUY and HOLD WAR BONDS! Hej, de is hosszú sor A magyar koldus sor, Országút hídjának Poros peremén: hej de sok a koldus de sok a szegény. Hej, de szomorú sor • A magyar koldus sor. Mert százszor is koldul, mert ezerszer koldul: Ki magyar utszélen koldustól koldul. Megjelent ez az értékes könyv, de ez ideig az egyle­teken kívül nem mutatkozott iránta oly érdeklődés, mint várni lehetett volna. Mintha beteljesülne az agg költőnek prófétikus írása, melyben igy szól: Benyúltam a szivem közepébe S kivettem onnan egy maroknyi vért, Felkínáltam jajos embereknek, Kikben az éhes lélek enni kért. Odatartottam reszkető kézzel, de rá se néztek éhes emberek, Porba hullt a szivem drága vére s megették azt kóborló ebek. BLENDED WHISKEY 86 proof. The straight whiskies in this product are 6 yrs. or more old. 40% straight whiskey, 60% grain neutral spirits. 23% straight whiskey 6 yrs. old, 17% straight whiskey 7 yrs. old. Schenley Distillers Corp., N. Y. C. Talán mégsem igy lesz?! A könyv ára papirkötésben $2.00, diszkötésben $5.00 s megrendelhető a szerzőnél: George Kemény, 14920 Sta­­helin Ave., Detroit 23, Mich. A régi portára Isten hozta az igazgatóságot (Folytatás az 1-ső oldalról) Mert lesznek, úgy, ahogy mindég voltak, uj ügyek is. A forduló élet uj kérdé­seket hoz. Fél esztendővel ezelőtt hosszú háborúra számítottunk és arra kellett gon­dolnunk, hogy a hosszú háború sok munkába, sok áldozatba és sok életbe kerül majd. Úgy is történt. Sok volt a munka, sok volt az áldozat és sok volt az elpusz­tult emberélet. A márciusi gyűlés idején 27 hősi halottat számlálunk . . . azóta öt­­vénét vetett hozzá a kegyetlen sors De azóta megfordult a kocka. Európa falai ingadoznak és hős katonáink ro­hamlépésben haladnak Berlin felé, villámgyorsan repülnek Tokió felé. És ma már bízvást lehet számítani arra, hogy az európai háborúnak vége lesz. S ezzel uj kérdé­sek nyílnak meg igazgatóságunk számára. Mert bő áradatban jönnek majd haza hő­seink. Kell, hogy készen találjanak bennünket. S az igazgatóság egyik uj fel­adata az lesz, hogy a hazatérő hősök érdekében folytatandó Verhovay munkának uj kérdését megtárgyalják és előkészítsék. Érezzük, hogy ez az igazgatósági gyűlés gazdag és értékes lesz, melyből sok jó fog származni a tagság javára. Ebben a hitben köszöntjük Istenhozottal a Verhovay Segély Egylet sokra hivatott igazgatóságát szeptemberi gyűlésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom