Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-09-07 / 36. szám
1944 szeptember 7 5-ik oldal Verhovayak Lapja Ml VÁLASZT EL BENNÜNKET? Turáni átokról beszélünk. Azt regéljük, hogy a magyar az ázsiai vakvilágból magával hozta azt a tulajdonságot, hogy egymás ellen forduljon és gyűlölködő haraggal támadjon egymásra. Miért támad egymásra a magyar? Látszólag mindég elvek miatt... az egyiknek ez az elve, a másiknak az és az elvért a magyar mindég kész volt késhegyre menni és testvére vérét kiontani. A magyarság életének gyászos színpadán mindég megismétlődött a testvérgyilkosság tragédiája ... mindég a magyar volt a magyarnak legnagyobb elelnsége ... Trianon nem sült volna el oly gyászosan, ha a magyarság nem szakadt volna annyi táborba és az elkövetkező béke sem lenne oly vesztesége a magyar népnek, ha egyszer össze tudna fogni és egyet akarni. * * * Sok ellensége van a magyarnak. T u 1 a j d o nképpen minden szomszédja ellensége, mert hiszen mindég ellensége volt a szegény ember annak, akinek többje volt s a magyarnak dús földjében mindég nagyobb kincse volt, mint a szomszédainak. De soha az ellenség le nem győzte volna a magyart, ha a magyar kitartott volna a közös ellenséggel szemben a többi magyarral. Sajnos, soha sem igy történt. Mikor külső ellenség tört a magyarra, a magyar nép is sok táborba oszlott s ennek volt a következménye Mohács ... Világos ... Trianon ... s ennek lesz következménye az a béke is, amit most fognak megkötni. Mert hiszen a szomszédok szavára nem sokat adnak, akik majd a magyarság sorsát eldöntik. De fognak adni a magyarság szavára. S a magyarság szava nem’ tesz szolgálatot a magyarnak. Mert nincs az az ellenséges szomszéd, aki annyi vádat, annyi rágalmat szórna a magyarságra, mint épp a magyarok. Óhazai magyarok úgy, mint kivándorolt magyarok bábeli zűrzavarban írnak és beszélnek a magyar kérdésről. Ha a jövő béke eldöntői a magyarság szavára akarnának hallgatni, ugyancsak nehéz dolguk volna, mert ezer berekből ezerféle képen szól a magyar nóta. Az egyik igy énekli, a másik úgy. Az egyik revíziót zeng, a másik bolsevizmust, az egyik a királyt hívja, a másik Károlyit, az egyik a munkásságot, a másik a parasztságot, a harmadik a középosztályt, a negyedik az uralkodóosztályt mentené és ki-ki a maga mentési szándékának megokolására ezer vádat és rágalmat szór azokra, akik más tervet szeretnének megvalósulva látni. Az eredmény bábeli hangzavar, melynek következménye nem lehet más, csak az, hogy a béke szerkesztői ráunnak, az asztalra csapnak s azt mondják: “Elég volt! Ha ti magyarok nem tudjátok, hogy mit akartok, akkor majd mi eldöntjük helyettetek a kérdést.” S a döntés olyan lesz, hogy az aztán egyik pártnak sem lesz Ínyére ... * * * Mi lehet az oka ennek a bábeli hangzavarnak? Mi lehet az oka annak, hogy még ma is, amikor a magyar föld ezer sebből vérzik, nem tudunk összefogni s elsősorban a magyar nemzet megmentésén munkálkodni, hogy majd a részleteket azután és magunk között intézzük el? A legtöbb pártember azt fogja felelni erre, hogy az ok: az ELV. Azért harcolnak, mert meg vannak győződve arról, hogy a magyar nemzet életben maradásának nem az a feltétele, hogy kedvező békét kapjon, hanem hogy ilyen vagy olyan kormányforma valósuljon meg benne. Sajnos, kételkedünk ebben Magyarország esetében úgy, mint akár Olaszország, akár Franciaország esetében. Mert senki ne higyje, hogy ez a turáni átok magyar jelenség. EMBERI JELENSÉG EZ, mely megvan- úgy a magyar nép, mint a francia, német, olasz, lengyel, sőt még az amerikai nép tömegeinek keretében is. S AZ ELV CSAK TAKARÓ. Senki sem vallhatja meg nyíltan, hogy neki az elv a MAGA ÉRDEKÉNEK takarójául szolgál, mert akkor senki sem menne utána. Egy amerikai üzlet kirakatában nagy cédulán eza felírás állt: “Vásároljon nálunk... mert szükségünk van a pénzre.” A tréfás felhívásnak volt eredménye, de csak azért, mert mindenki felismerte, hogy tréfa az egész. A legtöbb üzletember úgy próbál jó üzletet csinálni, hogy feldicséri és ELVI MAGASLATRA emeli a maga áruját. S ezt teszik minden egyes országban a különféle pártok propagandistái is. Az, aki azt reméli, hogy bizonyos kormányforma mellett miniszter lehet Magyarországon nem vallhatja meg nyíltan, hogy “kérem, én azért vagyok ezen az oldalon, mert csak igy van kilátásom karrierre”, mert akkor mindenki a szemébe nevetne. Ehelyett kell, hogy bebizonyítsa, hogy a népet az a kormányforma fogja megváltani, melynek létrejötte — mellékesen — miniszteri tárcát fog neki juttatni. Itt van a kutya elásva. Nem elvekről van kérem szó, hanem arról, ami évezredek óta minden emberi megmozdulásnak örök kulcsa volt: ÉRDEKRŐL. Mert a tragikus, szivfájditó igazság az, hogy még a nemzet vérző testén is mindenki a maga érdekét hajszolja és sokan vannak, akik a magyar földet még eltemetni is hajlandók, ha a népek temetőjétől megfelelő kommissiót kapnak az üzlet után. * * * ÉRDEK... Rettenetes szó. Háborúk okozója, emberek pusztulásának forrása, népek összeomlásának oka ... Barátságok ezen épülnek és ezen semmisülnek meg. Emberek érdekből mosolyognak egymásra és érdekből árulják el egymást. Pilátus érdekből mosta kezeit Jézus felett és Judás érdekből árulta el mesterét. Az emberiség történelmének örök rugója, mely mindég visszafelé járatta az emberiség sorsának előre törekvő óráját. Érdek. Franciaország megdönthetetlen Maginot vonala papirvárként omlott össze, mert mögötte nem egy összefogó nemzet állt, hanem önérdeket követő pártvezérek. És Magyarország ez évi sírját is az önérdek ássa meg. Mert ha a magyarság az egész földön összefogna és egy egységes kívánságot hangoztatna, akkor meghallgatnák annak ellenére is, hogy ellenséges nemzet volt... de mert száz pártvezér érdekharcot folytat a magyar föld sorsa felett... egyiket sem fogja meghallgatni senki sem. Illetve az egyiket meg fogják hallgatni... azt, amelyik a győztes népek legfontosabbjának érdekével egyhangban van. S igy a magyar nemzet sorsát nem a nép JAVA, hanem a magyar nép java felett hadakozó pártok ÉRDEKE fog dönteni... Nem vád ez senki ellen sem. Még az is, aki a maga érdeke mellett harcol, elhitetheti magával, hogy az ő érdeke csak javára lesz annak a nemzetnek, melynek nyakára akar ülni. HITLER IS AZT HITTE. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy a magyar kérdés megoldására rámutassunk. E sorok írója nem hiszi, hogy nemzet vagy világmegváltó képeségei vannak. E sorok írója csak elmélkedik a világ során s a tünetek alapján kénytelen megállapítani, hogy a magyart a magyartól nem magasztos elvek szent heve választja el egymástól, hanem csak az érdek. S ezt sem azért állapítja meg, mert hogy esetleg azt hiszi, hogy a magyarság sorsán ezzel egy jottányit is változtatni tudna. E sorok írója úgy hiszi, hogy amig a magyarság EGYSÉGESEN nem tud fellépni, addig hiába beszél a népek asztalánál. Ahogy egy családi veszekedésben a kívülállónak nagyon nehéz megmondani, hogy kinek van igaza, úgy a Szövetséges Nemzeteknek is nagyon nehéz megmondani, hogy a magyarság családi veszekedésében kinekis van igaza. Épp azért hagyjuk el ezt a területet, mert az egész elmefuttatásnak célja csak az volt, hogy a mi Verhovay egyesületi életünkre térjünk. Itt is megtaláljuk ugyanis ugyanazt a jelenséget, ami rákfenéje a nemzeti életnek úgy, mint a világegyetem folyásának. Azt a jelenséget értjük, amikor ÉRDEKEK — ELVEKBE takarózva ütköznek össze. Az egyleti életben is rengetegen vannak, akik magasztos hangon és meginditó beszédekben zengedeznek az “egylet javáról”, de ha az ember e beszédeket jól megvizsgálja, kitűnik, hogy a beszélőnek nem az egylet java a fontos, hanem csak a maga érdeke. Az ily ember kitalált valamit, amire ráhúzhatja, hogy az egylet javát szolgálja, de mellékesen neki is hoz állást... dollárt... vagy tisztséget. Az amerikai egyleti élet sokkal többre juthatott volna, ha fejlődését, növekedését egyesek nem rendelték volna alá a saját érdekeiknek. Sokszor valósággal bámulatra méltók azok az érvelések és erőlködések, melyekkel egyesek megpróbálták bebizonyítani, hogy a nekik anyagi hasznot hozó terv miként lehet és lesz majd az egylet javára. Természetes, hogy az ily emberek késhegyre mentek azokkal, akiknek más tervük volt, mely viszont az ő érdeküket szolgálta. Ezek sem mondták meg őszintén, mint az a bizonyos amerikai üzletember, hogy szükségük van a pénzre, hanem ők is igyekeztek azt bebizonyítani, hogy az ő tervük szolgálja az egylet javát. A két terv képviselői között heves harc fejlődött ki, melynek lefolytatása aztán rendszerint konvenciós ezrekbe került. A tapasztalat azt igazolja, hogy az emberek elvekért ritkán mennek késhegyre. Elvi kérdéseket unott gyorsasággal intéznek el. A harc ott kezdődik, amikor önérdek kerül önérdekkel szembe. S TESTVÉREK, EZ VÁLASZT EL BENNÜNKET. Ez választja el nemcsak a magyart a magyartól, hanem a franciát a franciától, a németet a némettől, az amerikait az amerikaitól s mint látnivaló, a lengyelt is a lengyeltől. Ritka, mint a fehér holló az az ember, aki valóban elvért, igazságért, tiszta meggyőződésért harcol. Az átlagembernek csak takaró az elv, a közérdek, az igazság, a meg győződés. Mert valahol mindég kilátszik a lóláb és kisül, hogy az elv, a közérdek, az igazság általa hirdetett válfaja NEKI IS JELENT VALAMIT ... Önérdek — önzés. Önzés a Világ sorának kulcsa, megértésének titka. Ha meglátjuk az események indokaiban az önzést, mindent megértünk. Mi TESTVÉR SEGÍTŐ EGYESÜLET vagyunk ... ily közösségben az ÖNZÉS ÉS ÖNÉRDEK oly visszás ellentmondás, mint a légy a tejben. Azt mondtuk az előbb, hogy a magyar nemzet sorsa kedvezőbben dőlne el, ha összefognánk s mindenki elfelejtené a maga érdekét. S azt mondjuk most, hogy a mi testvérsegitő egyesületünk sólyomszárnyakon szállna magasabb célok megvalósulása felé, ha ki tudnánk kapcsolni működésűnk minden ágazatából az ÉRDEKHAJHÁSZÁST s helyébe tudnánk tenni a KÖZÉRDEK ÖNZETLEN SZOLGÁLATÁT. Se amig tiz ember közül nyolc azon lesz csak, hogy a maga pecsenyéjét sütögesse, addig még a testvérsegités is csak veszekedés lesz... és a testvéri közösség testvérharccá fajul, melyből öröme nem lesz senkinek, csak ellenségeinknek, akik épp azt akarják látni, hogy hogyan vágjuk el egymás torkát. , -j * * * > 's, Istennek hála, úgy a politikai életben, mint az egyesületi életben vannak mégis Krisztus örökösei, akik még a keresztrefeszités árán is hangoztatják az elvi igazságot. Könnyű őket megismerni, könnyű őket meglátni. Ők azok, akik a legtöbb jót teszik s akikre annak fejében a legtöbb sarat dobálják. Ők azok, akikben a legtöbb szeretet lakik s akiket épp azért a leghevesebb gyűlölettel illetnek. Ők azok, akiknek szavában minden becsületes ember csak hinni tud, mig az, aki nem becsületes, minden szavukba beleköt. Ha valaki valaha jót tett egy nemzetnek ... vagy egy egyesületnek ... ezek azok. E babérozatlan munkásai a KÖZÉRDEKNEK, akiket valami titokzatos isteni szikra hajt, hogy ne a maguk javát keressék, hanem az emberiséget SZOLGÁLJÁK. S ha ilyenek nem volnának, béke, haladás nem volna sohasem. De olykor-olykor a tömegek, megutálva az érdekhaj hászók álérveit, mégis az ő felemelt fáklyájuk után mennek... s ilyenkor halad előre a nemzet... vagy az egyesület... egy nagy lépést.
