Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-08-24 / 34. szám
VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 AUGUSZTUS 24 NO. 34. SZÁM KOSSUTH LELKE.. AJÁNDÉKOM BENCZE URNÁK.. A magyar hazafiak nem ok nélkül adták titkos rádióállomásuknak a “KOSSUTH RÁDIÓ’’ nevet. Ezen a rádióállomáson az a lélek szólal meg, mely 96 esztendővel ezelőtt fegyverre szólította a magyar népet az elnyomó osztrák hatalommal szemben. • Ez a rádióállomás bizonysága annak, hogy Kossuth lelke él a magyar nemzet szivében s csak az alkalomra s megfelelő vezetőre vár s akkor felkel poraiból, hogy újra megmutassa a világnak, hogy a magyar a szabadságot jobban szereti, mint az életet. A Kossuth rádió mostanában azt hirdeti, hogy a magyar quislingek megvannak rémülve. “Különleges jelleget ölt a hazafiak háborúja Magyarországon — mondja a Kossuth rádió — mert ezt az országot elfog. lalta szövetségese. A hazafiaknak nemcsak Németország ellen kell harcolniok, hanem a magyar quislingek ellen is, s a rendőrök és csendőrök ellen, kik az árulókat szolgálják. A hazafiak hivatása az, hogy az ország felszabadításáért együtt működjenek ,védjék az ország gazdasági kincseit, előőrsei legyenek a nemzeti felszabadító mozgalomnak és különösen az, hogy a parasztokat védjék a német fosztogatás ellen. A németek, tudva, hogy az országot el kell hagyniok, mindent ellopnak. Ezt meg kell akadályozni. S igy a hazafiak tevékenységének veszélyeztetni kell mindent, ami a németek közlekedésének, katonáik mozgósításának és az ország gazdasági, ipari és termelési forrásainak hasznos.” A közlekedési vonalakat a táviró és telefonvezetékeket, valamint a villanyvezetékeket kell szabotálni — mondja a Kossuth rádió és azt tanácsolja, hogy a hazafiak e tevékenységükben használják fel a magyarságnak “AZ ELLENÁLLÁSRA VALÓ TERMÉSZETES HAJLANDÓSÁGÁT”. Ezeket a rádió leadásokat az Office of War Information kapta rádió közvetítés utján. S ezzel hivatalos bizonyságot kapunk arról, hogy a magyar népben él Kossuth lelke és csak alkalomra vár, hogy fegyvertfogjon és lerázza magáról a rabbilincseket. S jelét kapjuk ezzel annak is, hogy a magyar nemzet, mint a múltban is annyiszor, kettészakadt. Egyik oldalon állnak azok, akik a némettel való együttműködéstől várták a magyar igazság feltámadását s szövetséget kötöttek a némettel, melyből most már ha akarnak sem tudnak kibújni . . . mig a másik oldalon állanak azok, akik a némettel való szövetségtől kezdettől fogva idegenkedtek s akiknek idegenkedését igazolták ennek a sátáni szövetkezésnek véres következményei. A magyar nép örökké büszke lehet arra, hogy a Kossuth rádió szerint a magyar “parasztság”, tehát a falu népe, ebbe a csoportba tartozik. A múltban is de sokszor szakadt igy ketté a magyar nemzet! De sokszor álltak az egyik oldalon a közigazgatás vezéralakjai, a földesurak, tőkések és a rendelkezésükre álló csendőri és rendőri hatalom, kik okosnak vélt politikájukban a látszólag erősebb fél mellé álltak abban a hitben, hogy ezzel nagyobb bajtól mentik meg Magyarországot ... mig ugyanakkor a magyar föld egyszerű fiai ösztönös igazságérzéssel sejtették meg, hogy az ördöggel szövetkezni nem lehet s keblükben az elfojtott lázongás izzó zsarátnokával az első hivó szóra, az első biztató jelre fegyvert fogtak, hogy letörjék a csuklójukra vasalt rabláncot. Vannak Kossuth lelkének örökösei, természetesen a többi társadalmi osztályban is, aminek épp a Kossuth rádió létezése a bizonysága. Bizonyos, hogy a polgári és Uuri” osztályokban is sokan vannak most is úgy, mint 96 évvel ezelőtt, akik Széchenyi gondolkozásának hátat fordítva Kossuth leikéhez húznak. De bizonyosnak látszik az, hogy a magyar feltámadás reménysége és őre a magyar paraszt . . . ami nem is csoda, mert hiszen évezredek óta azt az anyaföldet az ő verejtéke termékenyítette meg, ha a termésből nem is sokat látott azután. A jubileumi verseny közepén egyesületünk központi szervezője egy rövid körlevelet küldött szét az ügykezelő és konvenciós delegátusoknak, melyben rámutatott arra, hogy La minden egyes ügykezelő és konvenciós delegátus két üj tagot ima fel, akkor ebben a hónapban ezer uj tagot számlálhatnánk a Verhovay Segély Egylet egyre növekvő táborában. Ennek a körlevélnek visszhangjaként irta egyik ügykezelőnk, mikor három uj tag felvételi ivét küldte be: “Ajándékom Bencze urnák jubilemára e mellékelt három uj tag felvételi ive . . Hát ez az a testvéri lélek, mely naggyá tette és még sokkal nagyobbá teheti egyesületünket. Az a lélek, mely kedves ajándékkal jutalmazza meg hűséges munkásait. Az a lélek, mely jutalmat és ajándékot lát abban, amikor a tagtársak hűséges munkával gyarapítják egyesületünk tagjainak számát. © O G “Ajándékom a Verhovaynak” — irta ezen a héten egy tagtársunk, a Cleveland, O.-i “ÚJSÁG” szerkesztője, Tárcái Lajos, “hálából a “Magyarság és a zsidóság” cikkért, mely e Verhovaynak lapjában jelent meg”. ... az, hogy az “Újság” ötven uj tagot szerez a Verhovaynak, akiknek ünnepélyes beikatatására bankettet rendez, melyre ünnepi szónoknak hivja meg egyesületünk jubiláló elnökét . . . Ez még szebb ajándék, s mikor megilletődötten várjuk ennek a szép ígéretnek a megvalósulását, akkor arra gondolunk, hogy milyen széppé, testvériessé, összefogó jóakaratban gazdaggá válik az emberiség mindjárt, ha igazságos érzéssel és testvéri szeretetben indulunk el utunkon. Az ellenségességet jelentő válaszfalak elolvadnak, mint a hó a tavaszi napsütésben s a kölcsönös jóakarat azt is, aki adja s azt is, aki kapja, gazdagabbá teszi. De ez áll a Verhovay testvérekre is. Itt is igaz az, hogyha igazságtalan kritika helyett igazságos elismerést adunk, akkor egyszerre megnyílnak a szivek s az eredményt produkáló munkának az ajándéka gazdagabbá teszi azt is, aki végzi, azt is, akinek végzi. Ha összefogunk és együtt küzdünk valamilyen derék célért — legyen az akár egyesületünk további megerősítése, akár a magyar nemzet elnyomottjai érdekében való.megmozdulás — az összefogásban és együttműködésben egyszerre jobban megismerjük egymást, felfedezzük egymásban az igazi értékket és ebben a felfedezésben lélekben gazdagabbá válunk. ( © © © E sorokat augusztus 18-án Írjuk s ez ideig tiz hijján 400 felvételi iv érkezett be a központi hivatalba. Több száz ezek közül érkezett be oly kísérőlevéllel, mely lényegében ezzel a mondattal kezdődik: “Ajándékom Bencze urnák . . .” Jól tudja, aki e sorokat Írja, hogy ez eszmei ajándék.Egyesületünk központi elnöke nem viszi magával otthonába e felvételi iveket emléknek. Ezekből az ivekből kötvények lesznek. Az ajándék nem az Ívben van, hanem abban, hogy aki ezt írja, megmutatja, hogy kész munkáján val segíteni az egyesület elnökét abbati, ami élete főmunkája: egyesületünk megerősödésében. Az ajándék az együttműködés, a közös cél elfogadása, a munka s ezeknél szebb személyes ajándék nincsen. S ezért szeretnénk, ha ebből a mostani versenyből egyetlen egy sem maradna ki, mert aki nem dolgozik, nem ad semmit ennek a célnak a megvalósításához s annak öröme sem lesz abban, ha a célt elérjük, mert közös megmozdulásokkal mindég úgy van, hogy azok sikere csak annak öröm, aki maga is segített . . . mig az, aki tétlenül magába húzódott, durcás keserűséggel tudja csak birálgatni azt, amit mások odaadással és testvéri együttműködéssel építettek.
