Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-08-17 / 33. szám

1944 augusztus 17 ___________________Verhovayak Lapja ROOSEVELT PÁRTON KÍVÜL ÉS FELÜL Irta: YARTIN JÓZSEF A régi Magyarországon volt | egyszer egy idő, mikor a pártkötelékek nemcsak telje­sen meglazultak, hanem el is tűntek. Ez akkor volt, mikor az a rémhír döbbentette meg az országot, hogy Szegedet és egész környékét elöntötte az árviz. Mindenki az ország leg­első testületé felé, a képvise­lőház felé nézett s várta, hogy az mit fog tenni az árvízká­rosultak érdekében. S az tör­tént, amit mindenki várt. A képviselőház egy időre meg­szűnt szabadelvű, vagy füg­getlenségi lenni s egyesült a Szeged megmentésének nagy pártjává s az intéző bizott­ságban a kormányon kivül részvettek a minden politikai pártból megválasztottak. Most Amerikára szakadt rá roppant válságos idő. Az ál­lam hajóját biztos révbe kell kormányozni s ez most nem lehet belpolitikának, vagy pártállásnak, hanem egyedül az arravalóságnak a dolga. És már a dolgok természeté­ből folyik, hogy Roosevelt a legarravalóbb és legképesebb arra, hogy korunk feladatai­nak megfeleljen. Ezért min­den amerikai, aki tovább lát az orránál, örömmel fogadta azt a hirt, hogy Roosevelt újra vállalni fogja a jelölést. Örülünk neki, nem azért, mert ő a demokrata párt tag­ja, hanem azért, mert meg­győződésünk szerint ő az egyetlen amerikai, aki tudja, hogy mit kell tenni Amerika biztonsága érdekében. Vég­eredményben nem szabad el­felejteni, hogy évek során ke­resztül ő tárgyalt és állapo­dott meg Churchillel, Stalin­­nal és Kina vezérével s vilá­gos, hogy ezeknek a tárgya­lásoknak és megállapodások­nak a részleteit nem lehet egykönnyen átruházni egy uj elnökjelöltre. Nyilván, ezeket a tárgyalásokat meg kellene ismételni s nem bizonyos, hogy az eredmény ugyanaz volna, mint amit Roosevelt elér. S az átmenet ideje alatt mindnyájunk legfőbb ügye, a háborús érdek szenvedne halasztást. Nagyon valószínű, hogy ha másik elnököt választana Amerika népe, az nem tenne mindent magáévá, amit Roo­sevelt a Szövetséges Nemze­tek vezéreivel végzett, úgy, hogy ezeknek a vezéreknek első kérdésük az volna, hogy hogyan is állunk az uj el­nökkel a régi megállapodások érvényességének kérdésében. Eddig is folytak s jelenleg is folynak oly tárgyalások, me­lyeknek részleteiről és tartal­máról Amerika közönsége még eddig nem értesült, mert a hadiérdek megkívánja, hogy ezek a tárgyalások ti­tokban folyjanak le. Néhány nappal ezelőtt Roosevelt ál­lapodott meg DeGaulle-val s ha uj elnököt választana Amerika népe, akkor De Gaulle-nak nyilván újra el kellene jönnie, hogy meg­tudja, hogy az uj elnök is osztja-e a régi elnök nézeteit. A háború napról napra uj helyzeteket teremt, melyek­ben a további eljárás útját csak az tudja megtalálni, aki a kezdet kezdete óta ebben a munkában áll s betéve is­meri annak minden egyes részletét. Természetes, hogy amikor az események ily gyorsan peregnek, minden megakadna, ha egy uj elnö­köt kellene beavatni a világ­háború ezer vonatkozásainak ügyeibe s még ha a beavatás simán is menne, akkor is kétséges, hogy az uj elnök látná-e a dolgokat oly tisztán, mint Roosevelt, aki Amerika világpolitikájának minden szá lát a kezében tartja immár több, mint egy évtized óta. Ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyobb csapás nem érhetné Ameri­kát, mint ha a háború ideje alatt nem Roosevelt maradna az elnök. Mert most a háború megnyerése és Amerika biz­tonsága a legelső és legfőbb érdek, ami mellett el kell törpülnie minden más érdek­nek, személyi meggyőződés­nek és politikai pártkülömb­­ségnek. Ma minden belpoli­tikai kérdésnél fontosabb az, hogy legyőzzük az ellenséget s ezt csak az teheti, aki az ellenség összes mesterkedé­seit elsőkézből ismeri s ez nem lehet más, csak Roose­velt elnök, aki már akkor figyelmeztette Amerikát a háborús veszedelemre, amikor még senkisem hitt neki s igy bebizonyította, hogy jobban van értesülve, mint bárki más ebben az országban. A dolgok rendjéből követ­kezik, hogy most csak Roo­­seveltben bizhatunk, senki másban, mert ő az, aki úgy a szövetségesek, mint az el­lenség minden tervével tisz­tában van. Épp azért hálával tartozunk Rooseveltnek, hogy tovább is hajlandó vállalni a világ legnehezebb hivatalát, az Egyesült Államok elnök­ségének súlyos feladatokkal és felelősséggel terhes hiva­talát. Rooseveltnek sem te­kintély, sem vagyon szem­pontjából nincs szüksége arra, hogy vállalja az elnökséget. Áldozat az, hogy elfogadja a jelölést, áldozat a nemzet­nek, melynek ő az első kato­nája, legfőbb hadvezére, aki nem kívánja letenni a saját kezéből a fegyvert mindad­dig, mig hadseregünk egyet­len katonájának fegyverben kell lennie. Épp ezért kell őt segítenünk és támogatnunk háborús célkitűzéseinek meg valósításában, mert ez nem politikai, hanem amerikai ha­zafias kötelességünk. Amerika biztonságával igen közeli összefüggésben van a nácizmus ereje vagy gyenge­sége. így például az is, hogy tulajdonképpen mi van Hit­lerrel? Valóban él-e még, vagy meghalt a múltkori bombamerénylet következté­ben? Igaz-e vagy csak meg­tévesztés, ami a náci tábo­rokból kiszivárog? Göringet Hitler megtette diktátornak, holott ő maga absolut dik­tátor volt. De vájjon Göring kinek diktál? Hitlernek is? Vagy talán Hitler már nem is él? Nagy titkok húzódnak meg a nácik táborából ki­­szivárgó hírek mögött s az igazságot csak lassanként fog­juk megtudni, ha egyáltalán megtudjuk. Viszont azt tud­juk, hogy hazánk legfőbb hadvezére többet tud e dol­gokról, mint bárki más s épp azért kell meghagynunk az ország vezetését az ő kezében, mert jelenleg csak ő tudja, hogy mit mikor és hogyan kell tenni.----------V---------­IDEGEN SZÁRMAZÁSÚ AMERIKAIAK A VÖRÖS KERESZTÉRT Az Amerikai Vörös Kereszt Washington, D. C.-i köz­pontjának jelentése. Azok a milliók, akik az utolsó évek folyamán vala­miképen hozzájárultak ah­hoz, hogy a háború okozta szenvedéseket enyhítsék, most már megelégedéssel lát hatják fáradozásaik gyümöl­csét. Normandiában, Franciaor­szágban, a sebészeti kötsze­rek százezreit használták fel, amelyeket a Vörös Kereszt önkéntseinek ügyes és se­gítő kezei készítettek el. A borotválkozó, fésülködő, stb. készletek, amelyeket az ön­kéntesek állítottak össze, örömet szereztek a kórhá­zakban ápolt sebesülteknek. Végül pedig azok a mil­liók, akik a Vörös Kereszt utján vérüket ajánlották fel, büszkék lehetnek arra, hogy ezer és ezer katonánk mene­kült meg a korai és kegyet­len haláltól, a vérplazmák alkalmazásával, amit önfel­áldozásuk tett lehetővé. Az önkéntesek milliói kö­zött, rengeteg idegenszárma­­zásu akad. Templomokban, egyletekben, magánlakások­ban összegyűlt önfeláldozó, idegen származású ame­rikaiak buzgón dolgoztak azon, hogy a csatatereken küzdő fiainknak enyhülést szerezzenek. Kétségtelen, hogy kato­náink és tengerészeink há­lával tartoznak ezeknek a férfiaknak és nőknek, akik közül még sokat szoros kap­csolatok fűznek korábbi ha­zájukhoz, amelyeket sem a háború, sem a hosszú távol­iét nem lazított meg. Sokan ápolják szivükben szülő­hazájuk édes emlékeit. De mindannyiukat, akár ma­gyar, német, jugoszláv, vagy olasz származásúak is, az igazi amerikai szellem hatja át. Felismerték, hogy fára­dozásukra szükség van és ehhez képest dolgoztak, ál­dozatokat hoztak, hogy az amerikai fiuk a lehető leg­tökéletesebb orvosi kezelés­ben részesülhessenek. Ezek az idegenszármazásu csoportok nemcsak munká­jukkal járultak hozzá, hogy a Vörös Kereszt emberbaráti célkitűzéseit megvalósíthas­sa. Nagylelkű pénzadományok lehetővé tették a Vörös Ke­reszt embereinek, hogy fiain­kat a frontokra kisérhessék, hogy a kórházakban a sebe­sülteket és betegeket ápol­hassák és hogy a katonákat szórakoztathassák, amikor néhány napi szabadságot él­veznek a Vörös Kereszt klubjaiban — a világ leg­­külömbözőbb részein. Hogy ezeknek az önkénte­seknek a munkáját a kato­nák nagyrabecsülik, az elis­merő levelek tízezrei bizo­nyítják, amelyek mostaná­ban hazaérkeznek. A nor­mandiai invázió első napjai­ban a levelek a sebészeti kötszerek bőségét és kiváló minőségét magasztalták. A vérplazmák rengeteg éle tét mentettek meg, különö­sen azért, mert a Vörös Ke­reszt emberei mindjárt a csatatereken alkalmazhat­ták a vérátömlesztést. Ezek az emberek segítettek a se­besülteket felszedni, frissítő­ket osztottak szét köztük s a kórházakba érkezve, szétosz­tották a kis csomagokat, amelyek a csatában elveszett eredeti felszereléseket pótol­ták. A Vörös Kereszt ez ember baráti szolgálatait nem tel­jesíthette volna, ha az ott­hon frontján fáradozó mil­liók ez év márciusában fel­ajánlott nagylelkű adomá­nyai nem álltak volna ren­delkezésre. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Vegyen Védelmi Bondot mmmmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiim 7-ik oldal Fiók-hírek ______ i 8-IK FIÓK. — JOHNS­TOWN, PA. — Tisztelettel felkérem a 8-ik fiók minden tagját, hogy. augusztus 20-án megtartandó gyűlésen mind­nyájan jelenjenek meg, mert ezen a gyűlésen a mi katonai szolgálatot teljesítő tagtársa­ink érdekében megindítandó mozgalomról fogunk tárgyal­ni. Kérem tehát különösen azokat a tagtársakat, akiknek fiai vagy leányai az Egyesült Államok hadseregében telje­sítenek szolgálatot, hogy je­lenjenek meg, vegyenek részt ezen a megbeszélésen és te­gyék lehetővé egy minél szebb és nemesebb tervnek a kiala­kulását. , Ugyanakkor felkérem azo­kat a tagtársakat, akiknél megbetegedés fordul elő, hogy azt jelentsék be AZONNAkJ a megbetegedés napján egy póstakártyán az alábbi címre. Alapszabályaink értelmében a megbetegedés kezdetéül csak a bejelentés napját fo­gadhatja el központi hivata­lunk. Önmagát károsítja meg, aki nem jelenti be a megbe­tegedést azonnal. Tagtársi tisztelettel: ERDÉLYI BÁ­LINT ügykezelő, 423 Beatrice Ave., Johnstown, Pa. . y _ _ * í 26-IK FIÓK. — SHARON, PA. — Tisztelettel értesítem fiókunk tagságát, hogy augusztus havától kezdődőleg, a családomban bekövetkezett haláleset miatt a havidijakat azoktól, akik azt a gyűlésen befizetni nem tudják, a hó 20-ig a lakásomon, 799 Bald­win Ave., Sharon, Pa. estén­ként 6 órától 8 óráig átve­szem. Kérem a tagtársakat, hogy ezt a bejelentésemet ve­gyék tudomásul és havidijaik fizetésére csak ebben az idő­tájban szíveskedjenek jelent­kezni. .1 Tagtársi tisztelettel Kuti Tamás, ügykezelőd -------­CLEVELAND, O. — AZ ÖSSZES CLEVELANDI FIÓ­KOK. — Az összes clevelandi fiókok egy közös bizottságot alakítottak egy 1944 szeptem­ber 17-én, vasárnap este > Vcrhovay Otthonban megtar­tandó, műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁG megren­dezésére, melynek jövedelmét a Crile kórházban felállítan­dó VERHOVAY SZOBA be­rendezésére fordítjuk. » Tekintettel a nemes célra, felkérünk minden Verhovay tagot és általában az ossz* magyarságot, hogy legyen se­gítségünkre e célkitűzés meg valósításában. A beléptijegy megváltásán kivül önkéntes adományokat is hálásan foga­dunk és hivatalosan nyug­tázunk. Köztudomású dolog, hogy a Crile kórház gyermekeink ró­(Folytatása a 8-ik oldalon). .

Next

/
Oldalképek
Tartalom