Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-08-10 / 32. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 AUGUSZTUS 10 NO. 32. SZÁM JEGVERES.. Ilyesforma forró tüzii, kalászt érlelő napsütésben égő napok jártak falunkban, odaát a tengerentúl — akkor is. tide tavaszi esőkben megfogant az Élet és a forró nap tüzében éretté érlelődött a holnap mindennapi kenyere. A domboldalon a szőlőkben duzzadt fürtök ígérték a bort s minden jel arra mutatott, hogy abban az évben beteljesedik a magyar ember köszöntése, melyben bort, búzát és békességet kivan. Aratás előtt álltunk s féltő szemek aggódva szemlélték az ég sarkából felhuzódó fekete felhőt. Egyszerre beborult, egyszerre villám hasította ketté az ég szürke függönyét és a résen át nagy nehéz kalapálással nehéz eső zúdult a falura. Igen, bizony, kalapálással . . . Elszorult falunkban minden szív s önkénytelenül imára kulcsolódótt minden kéz és reszkető ajkak rébegték az imádságot: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma is!’’ Félóra sejn telt bele s a felhő eltűnt a dombok mögött, a nap újra kisütött s forró sugarai vidáman kacagtak végig a fehér házsorokon. Kinyíltak a kis kapuk s elindult aggodalomtól terhes szívvel a népvándorlás ki a földekre, ki a szőlőkbe . .. S ott álltak a gazdák, öregek, fiatalok . . . ott álltak mellettük feleségeik . . . ott állt velük papjuk, tanítójuk, jegyzőjük s pergő könnyekben elhomályosult szemmel nézte a földeket, nézte a szőlőket az a maroknyi nép, melynek könyörgésére uNem”-mel felelt az Isten. A jégverés nyomán ott feküdt a földön a Kenyér .... Nem volt már benne Élet, elmúlt az ígérete . . . kipergett szőlőfürtök ott hevertek az összezúzott szőlőtövek árnyékában . . . nem volt már bennük bor, nem volt már bennük vigasztalás . . . Elpusztult egy esztendő munkája, elpusztult egy esztendő drága reménye s a párolgó földekről sürü felhőkben szállt fel a megalázott telkekbe a közelgő tél fekete gondja . . . * * * 7 S most uj jégverés szánt végig az Isten földjének kalásszá érő termésén. A békés élet napsütését háborúk és katasztrófák fekete felhője takarja el, szörnyű villámok hasítják ketté életünk egének kárpitjait és a felszaggatott égből nagy csapásokban hull a halál. . , S mint egykor abban a faluban a gazdák . . . úgy állunk mi emberek a mi éle(Folytatása a 3-ik oldalon) Delegátus urak és hölgyek A BENCZE JÁNOS JUBILEUMI VERSENY hatalmas lendülettel indult meg. Háromszor hozza a posta naponta a leveleket a központi hivatalba és minden esetben a levelek nagy részében egy-két-három felvételi iv is érkezik. Volt olyan ügykezelő, aki augusztus havának első napján négy felvételi ivet küldött be, egyenként ezer dollárról — s igy indította meg központi elnökünk 15 éves központi tisztviselőségének jubileumi hónapját. Ebben a versenyben nagy szerepe van a tizenötös számnak. 1929 augusztus 15-én foglalta el Bencze János a központi titkári hivatalt. A hónap 15-ik napján. Most, e hónap közepén ünnepli meg tisztviselőségének 15-ik évfordulóját. És mivel versennyel ünnepeljük meg az évfordulót, a versenynek 15 nyertese lesz, akik között 15 értékes dijat osztunk szét. Biztosra vesszük, hogy az első nyertes olyan versenyző lesz, aki legalább 15 felvételi ivet küld be a hónap folyamán a központi hivatalba. A versenyről szóló első cikkünkben rámutattunk arra, hogy e versenynek résztvevői az ügykezelő és részidőt dolgozó helyi szervező tagtársakon kiviil a KONVENCIÓS DELEGÁTUSOK. Vannak közöttük ügykezelők, de vannak közöttük olyanok is, akik nem ügykezelők. Ezért lettek külön belevonva a versenybe. Ez természetes is. Mert hiszen, amikor központi elnökünk jubileumáról van szó, gondolataink önkéntelenül is azokra terelődnek, akik Bencze Jánost oly egyhangú lelkesedéssel választották meg központi elnöknek. Ebben a választásban nagy bizalom, nagy szeretet, őszinte ragaszkodás nyilatkozott meg. Ebben a versenyben alkalmat adunk a delegátus uraknak és hölgyeknek, hogy a konvención megnyilatkozott bizalmuknak és ragaszkodásuknak látható jelét és bizonyítékát adják. Bencze János mint egy félesztendeje tölti be a központi elnök felelős tisztjét. Most alkalom nyílik arra, hogy a választó delegátusok megerősítsék bizalmi szavazatukat azzal, hogy megajándékozzák Bencze János központi elnököt azzal, ami szivének a legkedvesebb ajándék: uj tagokban való megnövekedéssel. Van azonban még egy szempont, mely ebben a versenyben különösen a konvenciós delegátusokra tereli a figyelmet. A konvenciós delegátusok fiókjaik bizalmát birják. Ezért jöhettek el a konvencióra fiókjuk megbízásából. Eljöttek, hogy megalkossák az egyesület törvényeit és azokat a szabályokat, melyekhez az egyesület további vezetésében ragaszkodnia kell az egyesület vezetőségének. Ök döntötték el a tagszerzési és szervezési munkának kereteit is a következő négy esztendőre. Most alkalmuk nyílik a delegátus uraknak arra, hogy fiókjaik beléjük vetett bizalmának megfeleljenek és az egyesület növekedéséért folytatott munkával bebizonyítsák, hogy az egyesület érdeke valóban szívügyük. Az egyesület iránti szeretetet hangoztatni nem elég. Mint mindenben, úgy ebben is, a tett többet mond, mint a szó. És a konvenciós delegátusok most fogják megmutatni, hogy fiókjaik és kerületeik beléjük helyezett bizalmát meg is érdemelték. Alkalmuk nyílik arra is, hogy 'megmutassák, hogy az általuk lefektetett szabályok és törvények mellett lehet és kell is érdeményes munkát végezni. Tanácsot adni, törvényt szabni könnyű. De már nagyobb dolog megmutatni és bebizonyítani, hogy a tanács jó és a törvény helyes. A delegátus urak és hölgyek most alkalmat kapnak arra, hogy bebizonyítsák, hogy az általuk megszabott keretek megfelelnek a kor követelményeinek. A delegátus urak és hölgyek be fogják bizonyítani, hogy nemcsak tanácsot tudnak adni, nemcsak .törvényt tudnak alkotni, hanem eredményes munkát is tudnak végezni tanácsaik és törvényeik alapján. Mert minden szabály és törvény azon áll (Folytatása a 3-ik oldalon)
