Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-08-03 / 31. szám
VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 AUGUSZTUS 3 NO. 31. SZÁM Beborult a Magyar Napnak... Távolból cikkázó, vöröses szürke színben játszó, viharterhes felhők alatt gyűl egybe az iáén a MAGYAR NAP közönsége Amerika szerte. A tradíció most is él s a magyar telepek külömböző bizottságai most is készülnek a Magyar Napra, a meghívók most is szétmennek, a konyhákban most is meggyujtják a tüzet a hatalmas üstök alatt ... de akármilyen szép is lesz az idő a Magyar Napra . . . mégis, bizony — beborult a Magyar Napnak. A Magyar Napok legigazibb, eredeti megünneplöi azok a harminc-negyven éves amerikások voltak, akik immár elérték azt a kort, amikor szívesebben üldögélnek az árnyékos fák alatt, semhogy a cigány muzsikájára derékon kapják a szakácsnőket s velük járják a csárdást kivilágos virradatig. Elérték azt a kort is, melyben évről-évre egyre többen hiányoznak közülük. ők a nagyapjai az amerikai magyarságnak, akik e vérzivataros időben még egyszer nekifeszitették reumás testüket a gyári munkának, amitől bizony sokan közülük úgy kifáradnak, hogy már Magyar Napra sincs kedvük kimenni. Kimennek, igaz, kimennek, akiket hajt a vágy, a hagyomány, a régi szokás, de szemükből hi ányzik az a mosoly, az a villogás, mely még egy évtizeddel ezelőtt a jókedv rakétás tüzeit gyújtotta meg a Magyar Napok sürü tömegei között . . . ma már fáradtak . . . betegek és szomorúak. Szomorúak azért, mert lám már az idén nem jöhetett el a Jani sem, meg a Józsi sem, meg a Mihály sem . . . De szomorúak azért is, mert hiányzik. Magyar Napjukból az, ami a magyar öregnek legkedvesebb mulatsága volt mindég: gyönyörködni a fiatalok mulatságában. Mert bizony ebben sem sok része van az amerikai magyarság pátriárkáinak. A félig telt tánctermekben lelkesedés nélkül huzza a táncot a cigány . . . hogy is húzná lelkesedéssel, mikor legtöbbször ő is a gyárba kényszerül . . . Aki nappal a vaskalapácsot forgatja, éjjel ugyan nehezen huzza a vonót ... De még ettől talán tudná lelkesedéssel huzni, ha nem látná azt, ami minden cigánynak legnagyobb fájdalma . . . hogy hiába huzza. Táncos alig van ... a teremben itt-ott két lány táncol együtt . . . Ugyan ki látott lányt lánnyal mulatni... De ki tehet róla, ha egyszer a fiuk nincsenek otthon . . . S amott még az amerikai magyarság nagyanyái törülgetik a szemeiket. Hogy is ne törülgetnék, mikor eszükbe jut, hogy amig itt a lányok fénytelen, fakó arccal járják a magyar csárdás elamerikaisodott válfaját, addig fiaik, unokáik a föld túlsó oldalán hiába vágyódnak epedve arra, hogy itt lehessenek . . . nekik nem cigány huzza a nótát és a táncuk haláltánc ... Van cigány, van nóta, van étel, ital, van vendég ... de valami hiányzik. Hiányzik a magyar lélek legyőzhetetlen jókedvének ragyogó napsütése ... az amerikai magyarság szivében beborult a Magyar Nap. Talán egyszer majd kiderül ... ha hazajönnek a fiuk és újra ők járják majd a táncot a lányokkal . . . talán kiderül, ha elmúlik a lelkekről a nagy aggodalom és fájdalom ... De mire kiderül . . . ismét kevesebben leszünk ... Az amerikai magyarság egyre több régi tölgyfája dől kiaddigra ... A magyar szó egyre gyérebb lesz ... s a cigánynak is meg kell tanulni a rumbát huzni, ha élni akar. De bár igy van, szükség van mégis e Magyar Napokra. Talán soha nagyobb szükség nem volt rájuk, mint most, amikor e Magyar Napok annyi szomorúsággal terhesek. Hiszen temetésre még az is elmegy, aki életében sohasem nézte meg azt, akit temetnek . . . s az amerikai magyarság ünnepnapjainak évek óta folyó lassú temetésére annál inkább el kell mennünk, mert egyre kevesebben vagyunk, akik ott lehetünk. . . . TOBORZO — AZ AMERIKAI MAGYARSÁGHOZ — TAGSZERZÉSI VERSENYT rendez egyesületünk augusztus havában BENCZE JÁNOS KÖZPONTI ELNÖK központi tisztviselői működésének 15-IK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL. Ebben a mozgalomban mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a nevét: TAG-szerzési verseny. Nem BIZTOSÍTÁSI verseny. Nem KÖTVÉNY ÁRUSÍTÁSI verseny. Hanem —» TAGszerzési verseny. Igaz, hogy e tagszerzési munkában biztositási kötvényről van szó. De ez a kötvény tulajdonképen nem más, mint tagsági diploma. Oklevél, mely bizonyltja, hogy tulajdonosa TAG-ja annak a baráti és testvéri szövetkezésnek, melynek 13 bányász közel hat évtizeddel ezelőtt a VERHOVAY nevet adta. Egy biztositó társaság kötvénytulajdonosát nem érdekli más, csak a kötvény dija és a kifizetésre kerülő biztositási összeg. De AZ EGYLET TAG-ját ez csak annyiból érdekli, mert ezáltal lesz tagja a Verhovay egyesületnek. Mint ahogy az orvos örül, ha hosszú tanulmány után megkapja a diplomáját, mely feljogosítja hivatása szabad gyakorlására, úgy örül a Verhovay tag is a kötvényének, mert az feljogosítja arra, hogy a tag jogait és elhivatásának kötelességeit szabadon gyakorolhassa. Az végeredményben igazán mindegy, hogy ki hol van biztosítva, amig jó helyen van biztosítva. Igaz, hogy a mi kötvényeink olcsóbbak, de hát erről most nem beszélünk. Arról beszélünk, ami még annál is fontosabb. Arról, hogy nálunk a kötvénytulajdonos “TAG-TÁRS”... tagja a Verhovay tömeg testének... eleven tagja, mely épp úgy szerves része az egésznek, mint ahogy az ember testének eleven, vérében, táplálékában, pihenésében és munkájában osztozó tagja a keze, a lába, a füle vagy az orra. Aki a Verhovay Segély Egylet tagja lesz, az beleolvad ebbe a hatalmas, élő testbe, beleolvad annak vérkeringésébe, ügyes eszköze lesz a test fejéből áradó gondolatok megvalósításának ... egyszóval élő tag... nem száradt, beteg tag, mely elsorvad... nem olyan, mint a száraz faág, mely az őszi szél első mérges fuvallatára letörik... hanem eleven, egészséges tag, mely ha egyszer Verhovay tag lett, nem hull le annak testéről, mint ahogy a leprás kezéről lehull az elrohadt ujj... És nemcsak TAG a Verhovay kötvénytulajdonos, hanem tag-TÁRS is ... társ-tulajdonosa hat milliós vagyonnak .... munkatársa a Verhovay segítő programnak... örömtársa több, mint félszázezer tagnak és gyásztársa mindazoknak, akik mellől sirba hull, vagy ágynak dől az, aki nekik a legkedvesebb... Mikor az Egyesület TAGSZERZÉSI VERSENYT rendez, a cél nem az, hogy minél több, minél magasabb öszszegről szóló kötvényt árusítsunk... hanem az, hogy minél több ... szívesen csatlakozó, egészséges gondolkozásu, melegszívű TAGOT ÉS TÁRSAT szerezzünk a Verhovay társadalomnak. Tagokat és társakat, tehát TAG-TÁRSAKAT TOBORZUNK ebben az augusztusi versenyben. És szeretettel hívjuk az amerikai magyarságnak még eddig a táborunkon kívül álló tagjait a csatlakozásra. Aki a Verhovayhoz csatlakozik, nem vészit, nem fizet rá, nem hoz pénzbeli áldozatot. Kötvénye olcsó, biztos, vagyona szilárd, jövője megingathatatlan. Biztosításra mindenkinek szüksége van ... ha biztosítást köt. a Verhovay készen áll arra, hogy szolgáljon. De aki Verhovay kötvényt szerez, az legyen tisztában azzal, hogy itt többről van szó, mint kötvényről. Társat keresünk AMERIKAI HAZÁNK SZOLGÁLATÁBAN végzett munkánkhoz... A HÁBORÚ MEGNYERÉSÉÉRT folytatott tömeges megmozdulásainkhoz... A VÖRÖS KERESZT embermentési munkájának közöttünk való terjesztéséhez s a mi hozzájárulásunkkal való megnöveléséhez... ELNYOMOTT MAGYAR HAZÁNKBAN SINY-
