Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-20 / 3. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JANUÁR 20 NO. 3. SZÁM Pusztítani és menteni kell! “1 \ (. e; \ II \ M” AMERIKA NÉPE a világ legépitőbb nemzete. Sehol egy évszázad alatt annyi vasutat, felhőkarcolót, iskolát, kórházat, kultúrintézményt nem építettek a világon, mint a mi hazánkban. Amerika mindég épiteni, haladni, alkotni akar. Lelke tele van az újnak keresésével, a haladás szomjazásával, a fejlődés követelésével. Az amerikai sohasem köti meg magát a tradíció horgonyával, a haladásnak sohasem állja útját a hagyományokra való hivatkozással. A sors gonosz játéka ezt az épiteni szerető nemzetet a pusztítás szerepére kényszeritette. Tokiótól—Berlinig meg kellett mutatnia a fegyvereiben elbizakodott ellenségnek, hogy pusztítani épp úgy tud. ha kell, mint épiteni. S ma minden amerikai tudja és minden bevándorlóit amerikai vallja, hogy katonáinknak pusztítani kell, hogy őket ne pusztítsák el. A pusztítás drága mesterség. Rájövünk, hogy pusztítani költségesebb, mint épiteni. Emberéletben, felszerelésben és költségben oly ára van a pusztításnak, amilyet soha még nemzet építésre költeni nem volt hajlandó. November havában kizárólag háborús költségeink közel 8 billió dollárt tettek ki. Csaknem hétszáz millió dollárral többet, mint októberben. És az összeg hónapról-hónapra növekszik. Ötven évvel ezelőtt az Egyesült Államok kormányának évi költségvetése négyszáz millió dollárt tett ki. Ebben az évben a költségvetés 107 billió dollárról szól. És ebből az összekből még a rendkívül magas adók mellett is rrAdössze 33 billió dollár fog befolyni. A fenmaradó kétharmadrész, 74 billió dollár hazánk adósságát fogja növelni. A NEGYEDIK WAR BOND KAMPÁNY, mely -január 19-én kezdődik, 14 billió dollár kölcsönt kér Amerika polgárságától. Rengeteg pénz ez, közel ötször annyi, mint az Egyesült Államok jövedelmi adóterhe a béke utolsó évében. De ha figyelembe vesszük azt, amibe a háború kerül, ez a 14 billió dollár nem sok. Hiszen alig két hónapra fedezi csak a háború költségeit. Ez a 14 billió dollár azt jelenti, hogy hazánk polgársága minden egyes tagjának, a csecsemőtől az aggastyánig, fejenként egy száz dolláros bondot kell vennie a január 19-ét követő hónapban, a rendes, heti részletre vásárolt bondokon kívül. És ez azt jelenti, hogy a Verhovay Segély Egyletnek, fiókjainak és tagjainak összesen öt millió dollárt érő Hadikölcsönt kell venni ahhoz, hogy ennek a kvótának megfeleljenek. Mi, bevándorolt polgárok sem szeretünk pusztítani. Azért jöttünk ide, mert épiteni szeretünk. Szabadságban, függetlenségben. A Verhovay Segély Egylet intézménye a magyar épiteni akarás egyik büszke eredménye. Most rombolni kell. Rombolni a japán repülőtereket, sülyeszteni a japán hajókat, lelőni a japán repülőket. Bombákkal porba dönteni a német városokat, felrobbantani a német fegyvergyárakat, porrá zúzni a fiainkkal szembenéző német védelmi állásokat. Ehhez most, egy hónapban, fejenként egy száz dolláros bond kell. Nem mindenki fogja ezt megtenni tudni. Nem teheti meg a nyolc-gyermekes családapa, hogy 800 dollárért vegyen War Bondot. Ezért kell annak, aki teheti, többet tennie. S ezért kell a fiókoknak és testületeknek pótolni azt, amit egyes tagtársak a legjobb akarat mellett sem tehetnek meg. SZERVEZZÜK MEG a negyedik War Bond mozgalmat minden Verhovay telepen. És törekedjünk arra, hogy hadikölcsönkötvényben előteremtsük azt az összeget, ami a telep létszámának megfelel. DE MENTENI IS KELL. A pusztulás munkájában fiaink közül sokan megsebesülnek. Sokan hadifogsába esnek. Sokan — elesnek és utánuk hadiárvák sírnak. (Folytatás a 3-ik oldalon) fő* BULLETS mow AMD BREAD LATEM Különös, törökösen hangzó név ez, s a magyar származású amerikai polgárok között nem sokan ismerik. Pedig ennek a névnek gazdag magyar vonatkozásai vannak. Ingraham D. Natániel kapitány hajóparancsnok amerikai ember volt, Charlestonban született 1802-ben s ott is halt meg 89 évvel későbben. A “St. Louis” nevű kis amerikai hadihajónak volt a parancsnoka, mely 1853-ban Smyrnában kötött ki. A smyrnai kikötőben időzött ugyanekkor a “Huszár” nevű osztrák hadihajó, melynek kapitánya fogva tartotta a hajón KOSZTA MÁRTONT, a negyvennyolcas magyar szabadságharc egyik hősét, aki ekkor már amerikai polgár volt. Koszta Márton amerikai polgársága késztette Ingrahamot arra, hogy cselekedjen. Tengeri ütközet kockáztatásával szabadította meg Kosztát az osztrák hadihajóról és visszavitte őt fogadott hazájába. Ingraham kapitánynak nem volt erre a lépésre semmi felhatalmazása: teljesen egyéni akció volt ez, melyben kis hajójával tekintélyes osztrák hadihajó haddal szállt szembe. Azonban az Egyesült Államok kormánya teljes tekintélyével mögéje állt és jóváhagyta Ingraham eljárását. Sőt. hazatérése után a kongresszus kitüntette őt érte és egy aranyérmet készíttetett, melyet ünnepélyesen adott át annak a kiváló kapitánynak, aki az Egyesült Államok szabadság-eszméit oly kiváló bátorsággal képviselte a smyrnai öbölben. Azóta a történelmet ismerő magyarság számára Ingraham neve kedves név: mert annak bátor viselője síkra szállt egy magyar szabadsághősért és megmentette őt az elnyomó osztrák hatalom bosszújától. Egy amerikai hadihajó viselte egy évszázaddal később Ingraham kapitány nevét. Ezt a hajót üzemen kívül helyezték 1936-ban, majd egy évvel később elsülyesztették. Helyébe építettek egy másik hadihajót, az INGRAHAM No. 444-et, mely már ebben a háborúban játszott szerepet. 1942 augusztusában, az északi Atlanti Óceánon vezetett convoy-ban összeütközött és elsülyedt. És most megépítették a harmadik INGRAHAM nevű hadihajót. Január 16-án bocsájtották vízre a Kearny, N. J.-i hajógyárból. A vizrebocsájtás ceremóniáján hivatalból- vett részt AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG küldöttsége. A küldöttség feje: Dr. Szappanyos Béla, a Szövetség elnöke volt s vele voltak a következők: Dr. Kerekes Tibor, a Szövetség titkára, BENCZE JÁNOS, a Verhovay Segély Egylet központi elnöke, RÉVÉSZ KÁLMÁN, az Egyesület központi titkára, ÁRI ALBERT, az Egyesület alelnöke, Walkó János, a Bridgeporti Szövetség titkára, Nt. Vasváry Ödön, Nt. Borshy Kerekes György, Ft. Chernitzky István, Nt. Kosa András, Dr. Márk Béla, Nadányi Pál (Amerikai Magyar Népszava). E küldöttség jelenlétében avatták fel az INGRAHAM termében a következő (angol) szövegű emléktáblát: ‘Magyar származású amerikai polgárok szentelik ezt az emléktáblát Ingraham Duncan Natániel kapitány, USN, 1802—1891, emlékére, aki mint a U. S. St. Louis hadihajó parancsnoka, 1853 julius 2-an, a smyrnai kitötőben, tengeri ütközet kockáztatásával, megszabadította a “Huszár’ nevű osztrák hadihajóról Koszta Mártont, az 1848—49 magyar szabadsagharc egykori tisztjét, az Egyesült Államok honosított po gárát. “Az ő Kosztához intézett szavai: “Óhajtja az Egyesült Államok védelmét? Meg fogja kapni. És erre mindenkor fognak emlékezni (Folytatás a 8-ik oldalon)
