Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-07-06 / 27. szám

2-ik oldal Verhovayak Lapja 1944 július ® Kemény György: Az Élet Könyve CHICAGÓI HÍREK Mint Noé bárkájának békegalambja az olajággal a csőrében . . . úgy jön hozzánk e vérzivataros időben a legrégibb, legidősebb amerikai magyar költőnak, Kemény Györgynek az “Élet Könyve” cimü uj kötete, melynek címlapja az amerikai magyarság kultur szere tétét hirdeti e szavakban: “Published by Magyars in America.” (Az amerikai magyarok kiadványa.) A Verhovay Segély Egy­let szeptemberi konvencióján egyhangú lelkesedéssel sza­vazta meg száz kötet megvásárlását s büszkék vagyunk erre a határozatra, mely egyesületünket ismét beleálli­­totta a magyar művészet és kultúra istápolóinak sorába. Vaskos, 240 oldalas, remek kiállítású könyv ez, mely persze a legnagyobb amerikai magyar költő Írásainak csak egy kis töredékét nyújtja. Mint maga a költő Írja bensőséges előszavában: “Az Élet Könyve csak egy mor­zsa mindabból, amit öntvenkét év alatt írtam versben és prózában, de ebben a morzsában is ott van az egész Lelkem, hogy köszöntse és magához ölelje jóindulatú em­bertestvéreimet.” Morzsának nevezi a költeményeit Kemény György, de aki e kötetet olvassa, mindegyiket inkább gyémánt­pornak nevezné, melyet az élet véres küzdelmei csiszol­tak le egy gazdag és nemes lélek hatalmas gyémánt­járól. Bizonyára megengedi a költő, hogy ebben az ismer­tető cikkben néhány rövidebb költeményét idézzük, mert úgy érezzük, hogy ezekkel csak felkeltjük olvasóink ér­deklődését a kincses kötet iránt és szolgáljuk azt a célt, hogy minden amerikai magyar család asztalán ott legyen ez a kötet, mely az amerikai magyarság sajátos, lelki­világának küzdelmeit, vágyait és érzéseit örökítette meg. Finomságában, alázatosságában meginditóan szép ez a kis költemény: A BABA Előttem: tiszta, fehér papírlap; toliamon: ragyog fekete tinta. Asztalomon: itt ugrál a baba s mozog az asztal, akár a hinta. ■ve<sfct V/ iien, ram nevei a oaöa; toliam megáll, mivel érzem én: a Világnak legszebbik versénélTM­egy kis baba sokkal szebb költemény. ■ ' i fi A költő sorsának megrázó képét adja a következő költemény, melynek lelki háttere hü tükörképe mind­annak a fájdalomnak, amiben az öreg, sokat küzdött amerikai magyarság él. KÖD A HEGYEN A feleségem tiz gyereknek adott éltet, én pedig százával tépek, mit lelkem nemzett: virágos verset. Bokrétába kötöm szépen lelkem szülötteit s rájuk csorgatom a szivem könnyeit. A gyerekek: elszélednek. Verseimet érző szivek kis árvákként befogadják, lelki párnán elaltatják. Akik szültünk s megőszültünk: úgy maradtunk árva-ketten, Mint bus köd a messzi hegyen. ★ * * Keserű élettapasztalatok, súlyos életigazságok rövid költői mondásokba sűrítve ebben a költeményben talál­tak kifejezést, melynek egyes versszakai alighanem köz­mondás formájában fognak élni amerikai magyarok ajkán. GONDOLATOK A KENYÉRRŐL. Kenyér: az Élet alapja és a forradalmak apja. Kölcsönadott kenyerek visszajárnak, de az adottnál ritkán puhábbak. Az imádságban kért kenyérdarab legtöbbször a Miatyánkban marad. A hitványság tarisznyájának sokszor kalácsot kínálnak. Ha kenyered felét másnak adod: Nagyobb lesz lelki kenyérdarabod. A kölcsönkenyeret visszaadják néha, de sohasem vajazzák. Mikor az ínség találkozik veled: Ne tarisznyát adj neki, de kenyeret. Anya: az örökerő teknője, s az életkenyér kel ki belőle. Barátság: éltető kenyér, amely*megvajazva többet ér. * * * Rövidségében lesújtó igazságot hirdet ez a kis vers: POGÁNYOK ÉS KERESZTÉNYEK. Amíg a magyarok pogányok voltak, másokkal vitézül hadakoztak, de amióta keresztények lettek: leginkább egymással verekedtek. * * * Minden amerikai magyarnak szivéből és szivéhez szólnak a következő sorok: SZIVKOPORSÓK. Mikor az ember megszületik: kis koporsót hoz mindegyik, aminek Szív nevet adnak s mibe sok Mig peregnek életorsók: váltig telnek vzivkovorsgk; telnek, telnek, úgy migtelnek, hogy mikor a holt Ébbernek megnyílik a temetőkert: szive régen temető lett s abban sirhant immár annyi: nem is óhajt feltámadni! * * * Nem állítjuk, hogy a legjobb költeményeket választot­tuk ki szemelvényeknek. Csak innen-onnan, találomra vettünk ki egy marékra valót a lélek gazdag aratásából. De úgy éreztük, hogy, mint Verhovayak, tartozunk azzal a magyar kultrának, különösképen pedig az amerikai magyar kultúrának, hogy e könyv megjelenésének irodalmi ese­ményére felhívjuk tagtársaink figyelmét. Sőt, tovább megyünk és arra kérjük a tagtársakat hogy kövessék a konvenció példáját s rendeljék meg t maguk számára is ezt a könyvet, mely gondolat gazdag­ságában értékes szellemi táplálékot és érzelmi mélységé­ben vigasztalást és örömet fog nyújtani azoknak, akik olvassák. A könyv megrendelését szívesen közvetíti központi hivatalunk, de a szerzőtől magától is megrendelhető az, s következő címen: 14920 Stahelin Avenue, Detroit (23) Michigan. Kemény György Írásai nemcsak magyar nyelven él­nek. Ebben a verseskötetben is szerepel néhány költe­ménye angol fordításban. A\fordítást Kikrconnel Watson, kanadai egyetemi tanár végezte különlegesen mély költői érzéssel és tudással. E fordítások révén alkalmunk lesz arra, hogy második generációs tagságunknak is bemutas­suk az amerikai magyarság büszkeségét, a gazdog tollú, mély lelkű magyar költőt: KEMÉNY GYÖRGYÖT. Chicagói 164-ik fiók VEGYEN HÁBORÚS KÖTVÉNYT Közel 35 éve, hogy a néhai Szabó Pál, Feifár Alajos, Kish Ferenc, Dobis András és társai megalapították a 164-ik fiókot. Az alapítók éveken át dolgoztak a fiók és azzal Egyletünk érdekében és munkájuk eredménye az, hogy ma közel 700 főnyi össz­­tagsággal rendelkezik a 164-ik fiók. Alapi tó tagjaink közül ma Feifár Alajost, a mi öreg Louinkat emeljük ki. 35 év­vel ezelőtt vette szivébe az ő Verhovay Egyletét és ez a melegség, ez az érdekeltség áthatott egész családjára. Természetesnek láttuk, hogy legközelebbi családtagjait és ebbe az unokákat is beszá­mítva, behozta fiókunkba. Unoka fivérét, Feifár Vilmost első hetes amerikás korában vette fel Verhovay tagnak azzal a megjegyzéssel, hogy a munkát most már az foly­tassa. Feifár Vilmos rövide­sen az öreg Loui nyomdokába lépett. Dolgozott erősen a tagszerzés terén, társadalmi megmozdulásainkban lehetet­lennek látszó dolgokat bo­nyolított le.- Éveken át pénz­tárnoka, majd az 1939 évben konvenciós delegátusa volt a 164-ik fióknak. És jött a há­ború. Fiai az elsők között voltak, kik a haza védelmére fegyvert fogtak és a mi Fei­fár Vilmosunk visszavonult I Indiana állami farmjára. Visszavonult, de azt a Ver­hovay szeretetet, melyet Fei­fár Alajos, az alapitó tag, át­plántált Feifár Vilmos szivé­be, tovább gondozta. Az öt­yen ezer Verhovay tag közül ő volt azon néhánynak egyi­ke, ki az 1943 évben külön üdvözölte a nagy konvenciót, Isten áldását kérve annak munkájára. Visszavonult indianai farm­jára Feifár Vilmos, de most alig néhány hete újra meg­mutatta, hogy a Verhovay szeretet és uj hazája iránti kötelesség ott él lelkében. Hosszú évek munkája után SÍkerÜIt édes bátyját és só­gornőjét Mexicoból behozni az Egyesült Államokba. Egy vagy két heti pihenés után már ment a két felvételi iv a központba és ma már a 164-ik fiók ügykezelője író­asztalán fekszik a 107 dollá­ros check a két uj kötvény teljes évi havidijainak fede­zésére és egy ötven dolláros War Bondra, hogy az a Ver­hovay kórházvonat hamaro­san készen álljon. Mi büszkék vagyunk alapí­tó tagunkra, Feifár Alajosra, volt pénztárnokunkra, Feifár Vilmosra, a Feifár katona fiukra, az alig egy hónapos amerikás, de már War Bon­­dot vásárló Feifár Józsefék­­ra és arra a 30 tagra, kik a Feifár család környezetébe tartoznak. Kunstadt Ernő, ügykezelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom