Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-06-29 / 26. szám

(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JUNIUS 29 NO. 26. SZÁM VERHOVAY LELEK i Szivünkhöz fog nőni, lel­kűnkbe fog vésődni ez alatt a négy hét alatt ez a kép, melyen nem az alakok a leg­fontosabbak, hanem a fehéi tábla a “Verhovay Hospital Train, 5th . . . V—War Loan” felírással. Mert ez a vasúti kocsi és annak fel­írása a Verhovay teljesítmé­nyek hosszú utján egy uj mérföldkövet jelent. A Verhovay, mely 58 éves fennállása alatt annyit tett árvákért, özvegyekért, bete­gekért, csonkultakért . . . az óhazai magyarságért ... ár­vízkárosultakért . . . Vörös Keresztért . . . diákokért, iskolás gyermekekért . . . polgárjogért küzdő bevándo­roltakért ... ez a Verhovay most a szeretet tetteinek uj mezejére lépett, mikor gon­doskodását kiterjesztette a Sebesültekre s azokat ás felelősségének körébe vonta. A testvéri szeretet megnöve­kedett programmunkban. S az a lelkesedés, mellyel egye­sületünk tagsága felkarolta ezt az ügyet, azt mutatja, hogy nemcsak program­munkban, hanem tagsá­gunk szivében is megnöve­kedett a szeretet . . . mely most már nemcsak özve­gyekre, árvákra, öregekre, küzdő fiatalokra, hanem a sebesültekre is ráárasztja gondoskodásának meleg fé­nyét. Ma azonban nemcsak a vasúti kocsira nézek, hanem egyesületünk vezérkarának három egyéniségére, aki a vasúti kocsi előtt áll. Ben­­cze János, központi elnök, Ári Béla, a második gene­rációs álelnök és Falussy Alajos igazgató, az Amerikai Magyar War Bond Bizottság alelnöke. Három különféle ember . . . mindegyiknek más az arca, de mindegyik­nek arcán valami halvány mosoly játszik,_ melyen ke­resztül sugárzik ugyanaz a lélek, ami ezt a három kü­lönféle embert eggyéfor­­rasztja ... az, amit nem tudok másként nevezni, csak igy: VERHOVAY LÉ­LEK. Mert mind a három, kü-. lönféle arc, egy érzés bélye­gét viseli magán. Mind a há­romnak arcán látszik elő-»IIIIIWIIIIIII11IIIIIIIIH ************* BUY ixm WAR BONDS ********________ INIIIIIIIIIllllllllUIIIIIIIIUIIIilllllIHllJjilM szőr is a MEGHATOTTSÁG, mert hiszen megilletődés nélkül senkisem tud hazánk sebesültjeire gondolni, hát még az ö szállításukra ren­delt vasúti kocsi mellett megállni. Aztán látszik az arcukon az ÖRÖM, hogy ezekért a sebesültekért te­hetnek valamit, azért, hogy alkalmat kaptunk arra, hogy odaállhassunk mellé­jük, amikor a legnagyobb szükségük van e sebesültek­nek arra, hogy megérezzék nemzet-testvéreik szeretetét. Látszik arcukon a KO­MOLYSÁG, mely a földieké­nek minden oldalán folyó véres háborúnak árnyéka minden emberi szivén ma. Látszik arcukon az ELHA­TÁROZOTTSÁG, mellyel Amerika minden igaz pol­gára nemcsak, hogy meg­teszi, hanem megkeresi, megtalálja és elvégzi azt & kötelességet, mely reá vár. S végül látszik arcukon a BÜSZKESÉG, melynek for­rása az a tudat, hogy mö­göttük ötvenezer főből álló Verhovay hadsereg áll, mely ezt a mi külön Verhovay offenzivánkat diadalra fog­ja vinni. Mindezeknek az érzések­nek az összessége az, amit Verhovay Léleknek nevez­nek. Annak nevezem, mert tudom, hogy ezekben az érzésekben osztozik ezzel a három férfival minden egyes Verhovay tagtárs. ötvenezer lélek ötvenezer arc, ötven­ezer féle mosoly és sirás . . . de minden arc mögött ugyanaz a Lélek, mely meg­szerzi, megveszi s oda­állítja helyére sebesültjeink­ért A VERHOVAY KÓR­HÁZVONATOT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom