Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-06-15 / 24. szám

8-Hc oldal 1944 junius 15 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) — Nini! Zebulon! — hangzik minden oldalról. Bizony Zebulon, de haraggal eltelve és kétségbeesés­sel; kopasz homloka, melyen a bagósüveg karimája széles veres nyomot hagyott, mint valami martyr-glóriát izzadt, kuszáit hajjal van teleragadva, szakálla, bajusza deres és jégcsapos, ahogy azt a zúzmara odakinn kandirozta; ar­cának minden izma el van szánva mentül több ráncot csoportosítani az orra körül, amivel exorbitans harag­nak és méltatlankodásnak kellene kifejezve lenni; — tö­kéletesen ellenkező siker mellett. Mikor minden ember úgy szereti, úgy nem fél tőle! — Nem kaptam utolsó stáción forspontot! E szavakkal motiválja üldöző fátumát! Az ifjabb vendégek felugrálnak előtte helyeikről, az idősebbek és tekntélyesebbek messziről beneventálják; vén hajdúk sietnek elvenni süvegét, téli keztyüit, még mosómedveprémes bekecsét is levennék róla, de azt már nem adja, mert nincs alatta más; az, ha kigombolja, szalonruha; ha begombolja, kijáró öltözet; ha lekefélik, diszköntös: a mire most nagy szüksége volna, mert a décbunda, amit az utón viselt, nagyon ereszti a szőrt; de most arra nincs idő . — Ide, ide! Az én helyemre, Zebulon! — kiáltának elé több oldalról — jóllakott vendégek; hanem mind­azok számára nincs Zebulonnak érzéke; ő meglátta és észrevette, hogy az administrator ur egy üresen álló székre invitálja, s annálfogva ő hozzá töri magát a többieken keresztül; fentartván számára azt a tiszteletet, hogy szakálla első zúzmaráit az ő arcára hinthesse egy baráti összecsókolásban. És akkor Zebulonnak eszébe jut a pillanat nagyszerű sége, nagyot sóhajt és az administrator kezeit megfogva kezeivel, nagy szomorú hangon igy szól: — így kellett nékünk találkozni! Ki elhihette volna eztet? Három órával hamarább nagyon oda illett volna ez a bánatos kifejezés a többiek közé, hanem a ménesi és a bordeauxi között épen nem talált az rokonszenves keblekre, i — Csak ülj le, Zebulon. Itt van egy üres szék. * Még Zebulon kívánt szolgálni egy pár zuzmarás csók­kal a közelebb találtaknak; mig nagy nehezen lenyomták az üresnek deklarált székbe. i — De kinek székét én most itt elfoglalok? — Ne aggódjál miatta, — szólt az administrator — Csak ülj oda. Az a pap széke. — Pap széke! — kiálta Zebulon s két tenyerét az asz­talnak feszité, hogy felpattanhasson helyéből, mivel e mű­tétre elzsibbadt lábai nem szolgáltattak kellő assistentiát. *— De pap székébe én nem ülöm le magamat. Én szent székbe le nem ülöm. Papnak helyit el nem foglalok. Lefogták, ott marasztották. —- Csak te ülj ott. Biztaíá halkan az administrator. Lesz azután még majd több üres szék is nemsokára. Valamelyik szomszédja megsúgta Zebulonnak, hogy ki az a pap? — Ahan! Mar az más, — dünnyögé erre megnyugtatva S azzal befészkelte magát kényelmesen a designált ülő­helybe s egész ügyismerettel gyüré be a széttárt asztal­kendő egyik csücskéjét nyakravalójába. Az inasok rendelet nélkül is tudták ez esetben teendő­iket, minden oldalról rohantak elé a serényen megfogyasz­tott tálak ételmaradékaival; egyik hozta a fogast, a másik a fácánt, harmadik a mártást, salátát, ötödik a puddingot s Zebulon hagyott magának izleni minden össze-vissza, amelyiket hamarább hozták, a borléhabot a sülthöz, a ma­deiramártást a palacsintához. Ki bánná? Egy gyomorba jjut. És a közben nem késett a gyászos keresztyén gyüle­kezetnek előadni azon hallatlan vele történt balesetet, mely­­lyel a sors csupán választott üldözöttéit képes megtisztelni. (Folytatjuk) Verhovayak Lapja MINÉL FRISSEBB, ANHÁLJOBK ÖN, TERMÉSZETESEN, JÓ DO­HÁNYT AKAR. De azt akarja, hogy friss legyen. Az almaméz, az Apple “Honey” az, amely meg tartja az Old Golds finom dohá­nyának termé.retes frisseségét.., “Valami újat adtak hozzá” ehhez a dohányhoz. Ez a Latakia, a nagy költséggel importált levél, amely dusabb zamatot ad. Pró­bálja meg az Old Golds-ot. Vásároljon több hadikölcsönt, mint amennyit gondol, hogy vá­sárolhat. Hogy Uncle Sam-nek hadianya­got megtakarítson, Old Golds a nyári időszakra levette a cellofán takarót. ****** Almamez tartja frissen azOLDGOLDS-ot Uj mentőrepülő mozgalom Pittsburgh és vidékén Ismételten kérő szóval for­dulunk magyar testvéreink­hez, jóbarátainkhoz. Kéré­sünk egy minden tekintetben időszerű, gyönyörű célt szol­gáló ügy érdekében történik. Most vesszük a hirét annak, hogy a Nyugat Pennsylva­niai Amerikai Magyar Hadi­­kölcsön Bizottság egy újabb “repülő-kórház” megvásárlá­sát tűzte ki célul az ötödik hadikölcsön kampány során. A gyönyörű cél érdekében, a két pittsburghi magyar bódé, a Pittsburgher Hotel­ben és a “McCrory’s” tiz cen­tes üzletben lévő, valamint a Homestead, Duquesne és Mc­Keesport városokban szépen munkálkodó bódék és a Ver­­hovay hölgyek csoportja fo­gott össze. Az ötödik hadikölcsön kam­pány junius 12-től julius 8-ig tart. A' repülő-kórház árába azonban a junius 1-én s az azóta vásárolt bondok és bé­lyegek már számítanak. Csak a legnagyobb elisme­rés hangján emlékezhetünk meg erről az igazán időszerű mozgalomból, melyet Mazura Istvánné, a női csoport elnöke jelent be lapunk utján. A megkezdődött invázió igazán mindenkinek szívügyévé teszi ezt a mozgalmat. Mindent meg kell tennünk, a háború mielőbbi győzelmes befeje­zése érdekében s ennek egyik módja az, hogy hadikölcsö­nök vételével, harcoló fiaink­nak megadjunk mindent, ami­re szükségük van. A harctéren egy pillanatra sincsen megállás. Az itthoni fronton is mindent meg kell tennünk a háború érdekében. Fiaink, szeretteink, a hozzánk közel állók joggal várják el tőlünk, hogy egy perc meg­állás nélkül tejesitsük köte­lességeinket s ezek sorában az első, a részükre szükséges harci és sebeket enyhitó esz­közök előteremtését. És en­nek egyetlen módja az, ha bondokat veszünk, ha min­den pénzünket hadikölcsön­­be fektetjük. Kérve-kérünk minden ame­rikai magyart, hogy bondj át vegye meg haladéktalanul. Egy napot se várjon, egy na­pot se késsen! És a bond vá­sárlását igazoló nyugtát küld­je be Mrs. Stephen Mazura, 1104 Wood Street, W'ilkins­­burg, Pgh. 21, Pa. cimre. Mrs. Mazura ennek a kam­pánynak a vezetője. A bondokat árusító, magyar fa-sátorok (booths) vezetői a következők: Kucher Lajosné Pittsbur­gher Hotel; Rick Sándorné McCrory’s 5 és 10 centes. Stipkovitz Fredné és Jania Lajosné McKeesport. Philipp Györgyné Home­stead, Sabo Sue, Duquesne. Schwab Erzsébet, Verho­­vay Hölgyek. Ha mozgalmunkból min­denki részt kér és mindenki megteszi a magáét, akkor a siker nem maradhat el! Mazura Istvánné, a női bizottság vezetője.----------V----------. AHOL NAGYOBB SZÜKSÉG VOLNA RÁ . . . Az atyafi elvesztette a pő­rét, pedig igaza volt. De hát az igazság lelkét sokszor el­fojtja a törvény betűjének hatalma. Busan ballag ki az igazságszolgáltatás büszke épületéből s a kapu alatt megáll, egy kezében mér­leget tartó bekötött nő szob­ra elptt. Két ügyvéd beszél­get ott éppen s az atyafi megszólítja őket: “Kérem, mondják meg ne­kem,' hogy kinek a szobra ez?” “Ez kérem — feleli az egyik ügyvéd áhitattál — az Igazság szobra.” “Jó volna, ha bevinnék innen a tárgyalóterembe — jegyzi meg erre az atyafi — ott nagyobb szükség volna rá, mint idekint!” Sací Me ff ff act? S EXTRA PBONPS

Next

/
Oldalképek
Tartalom