Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-04 / 18. szám
(Verhovay Journal) YOU XXVII. ÉVFOLYAM 1944. MÁJUS 4. NO. 18. SZÁM. — AZ AMERIKAI MAGYARSÁG EGYIK HŐSE —------------------------- PVT. LENGYEL A. BÉLA -A napokban ünnepelte Pittsburgh városának népe példátlan lelkesedéssel egyik hős katonáját, a kongresszusi medáliával kitüntetett Kelly őrmestert, aki az olasz fronton mutatott hősiességével 'még az első világháborúból emlékezetes * Sergeant York hőstetteit is felülmúlta. Kétségkívül megérdemelte azi a kitüntetést, melyet eddig negyven katona kapott meg a háború kezdete óta a kongresszustól, kik közül mindössze 15 van életben. Mikor Pittsburgh városa nagtj parádéval ünnepelte ezt a szerény fiatalembert, akinek kiválósága csak a harctéren mutatkozott meg, arra gondoltunk, hogy nekünk amerikai magyaroknak is vannak ilyen hőseink, akik York és Kelly hősiességével harcolnak s akik, ha talán kongresszusi medáiiát nem is kapnak, de az amerikai magyarság örök hálájának bizonyosságát mégis megszolgálták . . . sőt úgy érezzük, hogy nekünk, Magyarországból szárt mázott amerikai polgároknak talán f VALAMI MÓDOT KELLENE TALÁLNI ARRA, HOGY LÁTHATÓ ÉS MARADANDÓ FORMÁBAN IS KIFEJEZZÜK HÁLÁNKAT A MI SAJÁT HŐSEINK IRÁNT. Nem lehetne nekünk Verhovayaknak . . . vagy amerikai magyaroknak ... a háború után, mikor már újra felvették a civil ruhát ezek a fiuk, valami örök emlét két jelentő kitüntetést tűzni az ő mellükre, hogy lássák és tudják, hogy ha a I kongresszus talán nem is figyelt fel az ő hőstetteikre, mi, amerikai magyarok fel- I figyeltünk rá és emlékezni fogunk rá holtunkig? \ * * * Itt van PVT. LENGYEL A. BÉLA, a Johnstown, Pa.-i 8-ik fiók tagja, akinek hazatérésére epedve vár fiatal felesége Edith, és apja Lengyel István, 933 Virginia Ave., Johnstown, Pa.-i otthonában. A Johnstown-i újság igy számol be az anzioi frontról kapott közvetlen jelentés alapján az ő szerepléséről: “AZ ÖTÖDIK HADSEREGGEL, OLASZORSZÁGBAN. A Szövetséges ötödik hadsereg anzioi frontján váló nyolc heti folytonos harc betetőzéseként, Pvt. Lengyel A. Béla, gyalogos, Johnstown, Pa.-ból, legutóbb kiváló járőrségi ütközetben vett részt a német hadvonalakban. Miközben egy erdős völgykatlant megtisztitottak az ellenségtől, Pvt. Lengyel Béla és maroknyi társa a harmadik “Marne” Divízióból, két gépfegyver fészket lőttek szét, tiz németet agyonlőttek, többeket megsebesítetik és tizenkét foglyot ejtettek. Az egész haditettet négy órás vaksötétben hajtották végre. “Odafelé menet — mondja Pvt. Lengyel — hasunkon kellett csúszni, csaknem az egész utón, sokszor nyílt mezőkön keresztül több száz yardon át a sötétben. A káposztafejüek ugyan megvoltak lepve a völgykatlanban, mikor megláttak bennünket. Lelopakodtunk és többet közülük elcsíptünk, még mielőtt gödreikből kimászhattak volna. Egy esetben az egyik német feje fölül rántottuk le a rókaluk fedelét. Néhányon visszalőttek ránk, de ott helyben lelőttük őket. Alaposan megzavartuk a darázsfészket, úgy, hogy visszamenet megint csak a hasunkon kellett csúsznunk. hogy a gépfegyverek tüze alatt elférjünk. Az egyik foglyunk megugrott, de lelőttük. Egész idő alatt nem tudtam, hogy hány óra lehet, vagy hogy mennyi idő telt el. oly feszültek voltunk. Másnap olyannak tűnt fel az egész, mint egy álom.” “A veszedelmes küldetés sikeres végrehajtásáért a legnagyobb elismeréssel em(Folytatás a 2-ik oldalon) NÉZZÜK Á DOLOG MÁSIK OLDALÁT! Két hete irtunk arról, hogy egyesületünk fejlődésében odáig jutott immár, hogy vagyona elérte a HATODIK MILLIÓT. A fejlődésnek oly fontos pontja ez, hogy érdemes vele még foglalkozni, már csak azért is, hogy tagságunk tiszta képet nyerjen arról, hogy mit is jelent és mennyit is ér ez a hat millió dollár. Hat millió dollár ugyanis rengeteg pénz, nem is hiszszűk, hogy amerikai magyarok-között valaha is akadt volna, akinek ennyi lett volna birtokában. Könnyen feltámadhat tehát az a kisértés, hogy valami nagyot és merészet akarjunk megvalósítani ezzel a hatalmas vagyonnal. Hiszen annyi minden volna, amit szeretnénk tenni! Annyi öreg tagunk van, akinek többet szeretnénk adni! Annyi értékes ügykezelőnk van, aki munkájáért több jutalmat érdemelne! Annyi betegünk van, akinek valahogy szeretnénk többet juttatni, mint amire kötelesek vagyunk! És ugyanakkor annyi kívánság fejeződik ki ily irányban is a tagság részéről. Annyian vannak, akik úgy érzik, hogy többet várhatnának attól az egyesülettől, melynek megnöveléséért életük legszebb, legjobb éveit áldozták oda! Most ime itt van: a Verhovay Segély Egylet vagyona elérte a HATODIK MILLIÓT! S az, aki nem ismeri a DOLOG MÁSIK OLDALÁT, ugyancsak könnyen jut abba a kisértésbe, hogy azt mondja: miért nem valósítjuk meg tehát mindezt? Mért nem gyakoroljuk a testvérsegitést még nagyobb mértékben, mint amint most tesszük? Már a múlt héten irtunk AZ ELŐRELÁTÁSRÓL. Irtunk arról, hogy egyesületünk vagyonát előrelátással kell kezelni. Katona tagjaink halálozási eshetőségei, a pénzpiac bizonytalanságai s hasonló körülmények rákényszeritenek arra, hogy előrelátással biztosítsuk a jövendőt. De van a kérdésnek MÉG EGY MÁSIK OLDALA s ezt is figyelembe kell venni. Rámutattunk már arra, hogy mialatt egyesületünk vagyona egy millió dollárral szaporodott, ugyanakkor egyesületünk taglétszáma négyezerrel növekedett meg. Ez a négyezer taggal való növekedés az érvényben lévő biztosítások összegében megközelithetőleg, három és fél millió dolláros növekedést jelent. Ez a két adat világosan mutatja tehát, hogy a vagyon gyarapodás nem tiszta hasznot jelentő tőkenövekedést jelent, mert hiszen a vagyon gyarapodásával együtt gyarapodott a tagok száma és a nekik egykoron kifizetendő biztosítások összege is. Meg is fordíthatjuk ezt a megállapítást s azt mondhatjuk, hogy a tagok gyarapodásával lépést tartott a vagyon gyarapodása is. Több a vagyonunk, de nagyobb a család is, melynek sorjában igénye lesz erre a vagyonra. Hála Istennek és azoknak, akiknek kezébe van letéve az egyesület vagyonának kezelése, a vagyon gyarapodás megfelel a Verhovay család növekedésének, sőt, bizonyos mértékben felül is múlja azt. Bár megnövekedtünk tekintélyesen tagok számában, az egyesület vagyonában való növekedés felülmúlta a tagság növekedésével járó terhet s igy azt mondhatjuk, hogy pénzügyi biztonság tekintetében egy tekintélyes lépéssel haladtunk. Nem jelenti tehát a feljődés feletti örömnek csökkenését az, amikor azt írjuk, hogy a megnövekedett vagyonnal megnövekedett kötelezettségek is járnak. Öt millió dolláros vagyonúnknak 46,000 tulajdonosa volt, hat millió dolláros vagyonúnknak pedig 50,000 tuajdonosa van. Ahogy szaporodik a vagyon, úgy szaporodik azoknak a száma is, akiknek követeléseit egykor e vagyonból kell kifizetni. Reméljük, hogy megfelelő idő múlva 55,000 tagtársunk lesz s a vagyonunk hét millió dollár lesz. Ha úgy lesz, akkor egyesületünk megmaradt azon az utón, melyen a tagság gyarapodása és a vagyon növekedése egészséges arányban állnak egymáshoz, úgy, hogy a vagyon mindég valamivel nagyobb lépésekben fejlődik, mint az egyesület taglétszáma. Ha azonban az egyesület vagyoni növekedése
