Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-27 / 17. szám
(Verhovay Journal) 1944 ÁPRILIS 27 you XXVII. ÉVFOLYAM NO. 17. SZÁM “HAZAVÁGYOM. Jöjjenek bár azok a levelek olasz földről, vagy Ázsiából, Alaskából vagy Angliából, Ausztráliából vagy Afrikából, mindegyikben refrénként tér vissza az állandó sóhaj: “hazavágyom . . írjon bár az a frontharcos a szüleinek, vagy a testvéreinek, feleségének vagy barátainak, minclen levelében, újra meg újra elismétli ezer formában ugyanazt az egy gondolatot: “hazavágyom . . Sok mindent írnak az újságok az amerikai katona elsőbbségéről. Azt írják, hogy az amerikai katona a VILÁG LEG-jobban fizetett, a VILÁG LEG- jobban öltözött, a VILÁG LEG-jobban ápolt, a VILÁG LEG-jobban felszerelt katonája és a sok “világ legjobban”-fához most már azt is hozzáteszik, hogy az amerikai katona A VILÁG LEGHONVÁGYASABB katonája. J Ez nem magától értetődő és távolról sem természetes dolog. A honvágy ugyanis azt bizonyítja, hogy a hazavágyó katona szerette otthonát, ragaszkodik szüleihez és családjához s a távolban hiányzik neki az a melegség, amiben otthon része volt. S épp ezért meglepő az amerikai katona honvágyassága. i Egyre többet imák ugyanis az újságok arról is, hogy az amerikai családi élet súlyos válságba került. A szülők nem hatnak a gyermekeikre és nem is fordítanak elegendő gondot nevelésükre. A szülők és fiák közötti korkülömbség indokolatlanul mély szakadékot vágott a két generáció közé, melynek két széléről megértés nélkül i és sok keserűséggel tekintenek egymás felé a szülők és fiaik. A méreteiben egyre nö! vekvő if júkori bűnözés okát a társadalmi élet kutatói a családi élet hiányosságaiban i látják s azt állítják, hogy az ifjúság azért züllik, mert a szülőktől nem kapta meg azt az otthoni családi életet, mely a magasabb erkölcsi élet alapja. Ha nem is ebben a formában, de a szülők és gyermekeik közötti szakadék fájdalmait az amerikai magyarság idősebb tagjai is átérzik s mindég is mondogatták, ! hogy Amerikában “más” a családi élet, mint az óhazában és pedig úgy “más”, \hogy nem jobb, hanem rosszabb. Szerették volna az öreg magyarok a gyermekeiket óhazai szellemben nevelni, de a legtöbb esetben megtört az igyekezet a fiatalok túlzott önállóságán, mellyel lenézték és kigunyolták a szülők “ókontris” gondolkozását. Tehát az öregek is úgy látják, hogy Amerikában valahogy baj van a családi élettel. ! S mégis, azt állítjuk, hogy nem a családi élettel van baj. Mert ha igazán úgy volna, ahogy Írják és mondják, akkor az amerikai katona nem vágyna haza abba a szülői fészekbe, mélyben állítólag nem lelte helyét. Ha esetleg a harctéri szenvedések miatt haza is vágyna, nem volna honvágyasabb bármelyik másik nemzet katonájánál. De egyöntetűen állapítják meg mindenhol azt, hogy az amerikai katona a VILÁG LEG-honvágyasabb katonája, amiből arra kell következtetni, hogy az amerikai katona sokkal bensőségesebb, sokkal mélyebb kapcsolatban van a családjával és otthonával, mint a világ bármily más nemzetiségű katonája. Az amerikai katona mélységes és szüntelen honvágyassága egyenes bizonyítéka annak, hogy az amerikai szülők nagyon is törődnek gyermekeikkel, jól nevelték őket és szeretetükkel eltéphetetlen kapcsolatot teremtettek a gyermekeikkel. Az amerikai katona összetartása, önfeláldozása, hazagondolása bizonyítja azt, hogy az amerikai szülők gyermekeiknek nagyszerű erkölcsi alapot adtak a nevelésben, melynek ereje épp a front megpróbáltatásaiban mutatkozik meg. Attól tartunk, hogy az idősebb nemzedék túlságos szigorúsággal ítéli meg gyermekeiben azt, ami nem más, csak az ifjúság természetes forrása. Attól tartuük, hogy az idősebb nemzedék sokkal hevesebben kritizálja az ifjabb generációt, mint ahogy az ifjúság bírálja az öregeket. S haez igaz, aminthogy minden tény ezt mutatja, akkor az is igaz, hogy az amerikai' if juság ÉRETTEBB gondolkozással Ítéli meg az öregeket, mint amily megítélésben részesül ő maga az idősebb generáció részéről. Ha van is hiba az amerikai családi életben, nem szabad azt elszigetelni a többi nyilvánvaló bajoktól s minden rossznak gyökerét abban keresni. Baj van nemcsak a családi élettel, hanem az egyházi és egyleti élettel is. Az iskolai oktatás és nevelés rengeteg kívánni valót hagy hátra. Baj van a kereseti lehetőségekkel, a tőkés rendszerrel, a munkásság helyzeténél, a középosztály helyzetével, a politikai és társadalmi helyzettel. Egy óriási társa(Folytatás a 2-ik oldalon) ELŐRELÁTÁS Egy amerikai közmondás azt mondja: “Akkor menjünk át a hídon, ha már odaértünk.” Vagyis, nem érdemes a jövő kérdéseivel előre foglalkozni, csak akkor, mikor a jövő már jelenné vált. Sokan fogadják el ezt élet-hitvallásnak, mert elfelejtik, hogy ez a közmondás csak oly kérdésekre vonatkozik, melyeket még csak mérlegelni sem lehet előre, mert megoldásuk nagyban függ a jövő bizonytalan körülményeinek kialakulásától. Látjuk, hogy hazánk kormánya már nyakig elmerült a jövő terveinek kiformálásában, mert nyilván, a háború utáni gazdasági helyzet irányításának elgondolásait nem lehet elhalasztani akkorra, mikor ezek a kérdések már aktuálissá váltak. Még a háború kezdetén vagyunk csak s mégis már formálódnak a béketervek. A háborús termelés még teljes gőzzel halad, de már alakulnak a békebeli ipar termelési tervei. Katonáink nagy része még ki sem ért a frontra s már hatalmas bizottságok tárgyalják azokat a kérdéseket, melyek a visszatérésük utáni időre vonatkoznak. Ennek igy kell lenni. Előrelátás nélkül összedőlne minden, amit nagy küzdelemmel elértünk. Minden értelmes munka és terv előrelátáson alapszik. Maga a testvérsegitő egyesület is egyetlen egy gondolaton, az előrelátáson épült fel. És az előrelátó, előre gondoló emberek csatlakoztak az egyesülethez, mert a jól menő munka és a biztos kereset napjaiban előre látták azokat az időket, mikor munka nem igen lesz és a kereset vagy megcsappan, vagy megszűnik. Életbiztosítás, balesetbiztosítás, betegsegély — ezek mind az előrelátás bölcsességéből megszületett segédeszközök, melyek ezer és ezer családot segítettek át oly katasztrófákon, melyeken csak az előrelátás tudott segíteni. Életbiztosítást senki sem vehet á halálos ágyán, betegsegélyre biztosítást nem köthet a betegágyon és baleset biztosítást nem lehet akkor kötni, mikor valakinek már a fejére esett a tégla... mindezeket, előrelátással, akkor kell megszerezni, amikor a baj még csak nem is látható! Nincs egyetlen egy üzleti és ipari vállalkozás sem, mely ma, a proszperitás napjaiban nem látná ELŐRE a depressziós időket és ne igyekezne arra elkészülni. Nincs egyetlen biztosító társaság sem Amerikában, mely ma, mikor több biztosítást adnak el, mint valaha, nem látná ELŐRE a nehezebb időket és ne létesítene rendkívüli alapokat, melyek a háborús kockázat és a háború utáni gazdasági megrázkódtatások lökéseit felveszik. Most volt Bridgeporton az egyletközi értekezlet és a nagy magyar egyesületek vezetői és biztosítási szakértői megegyeztek abban, hogy egyesületeinknek ugyanígy az ELŐRELÁTÁS utján kell járniok. Bármily jó most a helyzet, bármily erősek vagyunk is egyenként és együttvéve, a jövő bizonytalan. Nem elég rendszabályokat hozni majd akkor, mikor nagyobb katonai katasztrófák következményei már a nyakunkon vannak. Nem elég akkor kapkodni, mikor a pénzpiac esetleg bekövetkezhető megrendülései megrendítik az intézményeinket is. Előre kell látni. Most, amig van, kell gondolni arra az időre, mikor majd nem lesz. Most, amig jól megy dolgunk, kell készülni arra az időre, amikor majd baj is lesz. Az Egyesület ügyeinek vezetésében csak UGYANAZT AZ ELVET kell érvényesíteni, amit minden tagtársunknak hangoztatunk, mikor arra szólítottuk fel, hogy csatlakozzék egyesületünkhöz. Eső után a köpönyeg nem sokat ér! Előtte kell azt megszerezni. Sok ember van, akit megszédit a jó kereset. Nem tesz félre, biztosítást sem köt. Addig költ, amig van. A holnapra nem gondol ma, majd csak holnap. Az ilyen ember a biztos bukás felé megy. Ugyanígy a biztos bukás felé megy az az intézmény, mely elbizza magát a jó napokban s akkor kapkod, amikor bejön a hét szűk esztendő.
