Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-04-13 / 15. szám

2-ik oldal 1944 április 13 lekről, munkaképtelenekről, munkanélküliekről . . . egy szó­val az egyesület adjon, adjon, adjon! MINDENNEK FEJÉBEN ugyanaz a tagság elvárja, hogy az egyesület szállítsa le még jobban a rátákat, me­lyeknél alacsonyabbat már igy sem találnak — emelje fel az osztalékot — rövidítse meg a havidijak fizetésének tar­tamát — fizesse meg az öreg tagok havidijait egészen — és egyáltalán ne várjon a tagságtól mindannak fejében, amit kíván, semmi fokozatos hozzájárulást. Ezeknek a kívánságoknak még a világ leggazdagabb nagybácsija, Uncle Sam sem tud megfelelni. Még ő is, ha segíteni akar, úgy segít, hogy azt amit ad, adó formájában elveszi attól, akinek van mit adnia: de nem annyit vesz el, amennyit ad, hanem lényegesen többet, mer. hiszen Uncle ■Sam kezelési költségei is irtózatos összegre rúgnak» Az ily kivánalmaknak csak Santa Claus tudna megfe­lelni. De mivel Santa Claus nincsen, azért ezeknek a köve­teléseknek megfelelni nem tud senki más, CSAK A TAG­SÁG MAGA. Ha valakinek akarunk adni, akkor azt, amit adunk, el kell venni valakitől. Vagy önmagunktól, vagy mástól. Itt van pl. az osztalékok kérdése és a katonák megsegí­tésének kérdése. Nem lehet megvalósítani mind a kettőt, azt megmondja a tagságnak nem az egyesület vezetősége, hanem a törvényes biztosítási hatóságok, akik többet érte­nek e kérdésekhez, mint bárki más. Ha osztalékot akarunk adni, el kell venni a katonáktól. Ha a katonáknak akarunk adni, el kell venni az osztalékból: vagyis azoknak kell le­mondani, akiknek osztalék jár. Persze, sokan vannak, akik az ügykezelési alap kimerít­hetetlenségében hisznek. Vannak, akik azt hiszik, hogyha megszüntetjük az ügykezelési alapnak semmi LÁTHATÓ jövedelmet nem hozó kiadásait, akkor abból minden kíván­ságot ki lehet elégíteni. Nem lehet. A mindenféle kívánsá­goknak tizedrészét sem lehetne megvalósítani abból. De ezeknek a kiadásoknak megszüntetése egyetlen év alatt meghozná a tagcsökkenésnek azt az eredményét, mely tel­jesen lehetetlenné tenné azt, hogy az egyesület a tizedré­szét is adja annak, amit ma ad testvérsegitésre. Ne kergessünk délibábokat. Az egyesület oly szövetke­zés, melyben mindenkinek jogában áll a maga jogait vé­deni, de úgy, hogy a köz érdekét is szem előtt tartja. A vi­lág legrégibb és legtökéletesebb szociális intézménye az egyesület. Vagyonának felhasználásban és hovafordításában egyesületünk vezetősége és igazgatósága érvényesíti Ame­rika öszes egyesületeinek és biztositó társaságainak másfél évszázad alatt összegyűjtött tapasztalatait. Több száz intéz­ménynek másfél évszázad alatt leszűrt tapasztalatával nem szállhat versenybe oly ember, aki csak egy emberöltőt élt es abban sem tett szert biztosítási szakértelemre. Ne felejtsük el, hogy egy-egy embernek a szabályokon túllépő kívánságát még csak meg lehetne valósítani, bár a törvény még abba is beleszólna. De amikor ezer és ezer tag ezer és ezerféle igénnyel lép fel, akkor egyik lábunkkal a mindenkit egyformán szerető testvériség elvén s a másikkal az üzleti józanság tapasztalatain kell szilárdan megállnunk, mert ha minden egyes, egyébként érthetőnek látszó kívánsá­got teljesítene az egyesület, akkor a tagságnak az egyesület vagyonát ezerfelé tépni kívánó egyrésze félév alatt szét­szedné az egész egyesületet és testvéri támogatás nélkül hagyná a tagságnak azt a túlnyomó nagy részét, mely meg­elégszik a szerződésekben lefektetett feltételekkel és elis­meréssel fogadja el azt, amit az egyesület azon felül nyújt a tagjainak. Verhovayak Lapja A Verh«vay katonai temető (Folytatás az első oldalról) feláldozásnak teljes mértékéig elment. Mikor emlékeink e keresztekben egyre gazdagabb temetőjében járunk s áhitatos lélekkel megállunk mindegyik sirnál, megtelik a szív fájdalommal, részvéttel... Próbáljuk kifejezni, próbáljuk megtalálni a vigasztalás fáj­dalmakat enyhítő szavait... de nem találjuk. Őket, akik már túljutottak mindenen, sza­vunk elérni nem tudja. S hozzátartozóik gyásszal burkolt szivéhez nem igen tud hozzá­férni a legmelegebb szóval sem az, aki kivUláll... aki nem tartozik a közvetlen családhoz. Nem tudunk mást mondani, csak azt, hogy fáj ... Fáj, hogy elmentek oda, ahonnét nincs visszatérés... Fáj, hogy itt kellett hagyni az övéiket úgy, hogy többet e földön nem találkozhatnak velük. S nem tudunk mást írni, csak- azt, hogy áhitatos tisztelettel áldjuk az emléküket. Áldjuk őket azért a példáért, amit nyújtottak hősi életükkel, hősi halálukkal. Megmu­tatták nekünk a kötelességteljesitésnek a végső mértékig való teljesítését. Megmutat­ták nekünk, hogy nagy eszméket nem lehet fél szívvel és fél élettel szolgálni. Egészen odaadták magukat az Ügynek és meghaltak ebben az odaadásban. Ma, az önérdek hajhászásának korában, ezek a fiatal emberek megszégyenítő példát mutatnak nekünk arra, hogy hogyan lehet egy nagy eszmének a szolgálatában INGYEN odaadni MINDENT! Bár minél többen volnának, akik megtanulnák az ő hősi halottaik emlékéért az eszmék szolgálatának ugyanezt az odaadó módját. Minél előbb tanuljuk meg, minél többen követjük őket ezen az utón, annál előbb fog megvalósulni a győze­lem s végeredményben annál kevesebb lesz katonai temetőink sírkeresztjeinek száma. Viszont minél többen lesznek itthon, akik hasznot akarnak huzni ugyanabból az eszméből, amiért amazok mindenüket odaadták, annál tovább fog tartani a háború, annál drá­gább lesz a győzelem, annál nagyobb lesz a katonai temető... Gyász idején közelebb húzódnak egymáshoz a gyász-sujtotta család tagjai. 38 ka­tonánk hősi halála kell, hogy közelebb sodorja egymáshoz a Verhovay testvérek nagy családját. S ahogy nő hősi halottaink száma, úgy kell, hogy nőjjön közöttünk az össze­tartás és a testvéri összetartozás egyre melegebb érzése. Mert hős katonáink halálából nemcsak fájdalom, nemcsak szomorúság származik ránk, hanem teher is és felelősség, melyet elhordozni és teljesíteni csak akkor tudunk, ha mi is vállaljuk a kötelességtelje­­sitésének, a lemondásnak, az áldozatkészségnek együttesen hordozott terhét, melyet előt­tünk már oly dicsőségesen hordoztak az emberi erő és hősiesség tökéletességével a mi katonáink és egyesületünk 38 HŐSI HALOTTJA. Legyen emlékük áldott mindenkor! , Magyar képviselőjelölt Márton G. Lajos Cleveland egyetlen magyar republiká­nus képviselőjelöltje Márton G. Lajos, közismert clevelandi magyar ügyvéd, a Cleveland, O.-i 14-ik fiók tag­ja, az egyetlen magyar kép­viselőjelöltje a republikánus pártnak. Ezekben a mai idők­ben különösen fontos az, hogy az egyes államok képviselői között magyarok is legyenek, akik alkalomadtán fel tudják emelni szavukat úgy az ame­rikai, mint a súlyosan meg­próbált óhazai magyarság vé­delmében is. Éppen ezért fon­tos, hogy a clevelandi ma­gyarság pártkülönbségre va­ló tekintet nélkül e derék magyar ügyvéd mellé álljon, hogy oly állásba emelje őt, melyben még többet tud ten­ni nemzetsége érdekében, mint mostani hivatásában. Márton G. Lajos minden tekintetben megérdemli, hogy a magyarság pártolja. Válto­zatos élettörténete megmu­tatja, hogy egyike azoknak a pionérlelkü egyéneknek, akik ezer akadályt legyőzve 'üz­­dötték magukat föl. Márton G. Lajos szülei Magyarorszá­gon születtek s ott született ő is. Rokonai részint gazda­sági, részint szellemi pályán működnek: családja több ki­váló tanítót, ügyvédet és lel­készt adott az óhazának. Ő naga szüleivel együtt 1907- ben jött Amerikába s Paines­­ville-ben telepedett le. Már fiatalon munkába állt. Először a “Baltimore and Ohio” vas­útnál dolgozott, mint moz­dony tisztogató s később a műhelyben a kovácsmester­séget tanulta ki. Ezután Geu­­ga megyében vett a családja farmot s ott dolgozott több éven át. Azután mint tenge­rész dolgozott a Great Lakes hajóin és igy segítette szü­leit a farm kifizetésében. Mi­kor már nem volt szükség a támogatására, tovább folytat­ta a kovácsmesterséget, majd saját műhelyt nyitott. Éveken át folytatott nehéz munkával gyűjtött annyi pénzt, hogy tanulni kezdhe­tett. Miközben nappal dolgo­zott, este magántanitók veze­tése mellett tanult s oly nagyszerűen haladt, hogy ha­marosan főiskolára került s nemsokár tanársegéddé ne­vezték ki. Két évig működött itt s akkor átment a North­western Egyetemre s rövid négy évvel azután, hogy el­­iagyta falusi kovácsmühelyét, megszerezte az egyetemi ok­levelet. Egy évig tanult ez­után a jogi fakultáson s ek­kor, mert elfogyott a pénze, tanítói állást vállalt Chicagó­ban s ugyanakkor folytatta ügyvédi tanulmányait a Lo­yola egyetemen. Majd visz­szatért Clevelandba, édesany­jához s ott végezte el az ügy­védi szakot is. Egy ideig ügy­védi irodában dolgozott s vé­gül saját ügyvédi irodát nyi­tott s azóta úgy az ügyvédi pályán, mint a közéletben ki­váló tevékenységéért számos elismerésben részesült. Csodálatosan szép élettör­ténet ez, mely megmutatja ennek a kiváló tagtársnak szép jellemvonásait és hatal­mas akaraterejét. Tiszteletet érdemel azért, hogy szüleit annyi szeretettel támogatta, elismerést azért, hogy oly ki­tartással futott a cél felé és csodálatot azért, hogy a leg­szerényebb munkás sorsból ennyire feldolgozta magát. Aki ily életpályát futott be, az csak becsületes politikus lehet. Nekr’v',k Verhovayak­­nak annál is inkább köteles­ségünk melléje állni, mert tagtársunk, aki minden Ver­hovay tagtárs elismerését és jóakaratát a legteljesebb mér­tékben megérdemli. Megvá­­l-sztatá'-ához sok sikert kí­vánunk!----------V---------­MIÉRT KEVÉS A GAZOLIN? Az OPA szerint az “A” jegyek értékét 25%-al fel lehetne emelni, ha véget tud nának venni a gazolin ada­golási jegyek hamisításá­nak. Ezek a hamisítvá­nyok NAPI két és fél mil­lió gazolint vesznek el ha­zánk törvényesen jogosult autóhaj tóitól! BUY U.S. WAR SAVINGS BONDS

Next

/
Oldalképek
Tartalom