Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-04-13 / 15. szám

(Ver hoy ay Journal) 31 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 ÁPRILIS 13 NO. 15. SZÁM A VerhovayO' katonai temető Öt sírkereszttel szaporodott meg e héten a Verhovay katonák temetője... Öt sír­keresztet állítunk fel fájdalmas emlékeink szomorú kertjében azokért, akik a Haza szol­gálatában elveszítették mindenüket... Van, akinek sírja ez Uj Hazában domborul... van, akinek egyszerű fakeresztje idegen föld gránát-tépte talajába van tűzve... van, akinek sírja helyét nem tudja senki, csak az irgalmas Isten... Lélekben — itt a sírjuk. Mert itt siratjuk meg őket, emlékük felett itt szakad meg annyi szív, hogy azoknak köny­­nye patakban ömlik az ismert katona ismeretlen sírjára. Szinte félünk leírni, hogy büszkék vagyunk rájuk. Büszkeségnek lehet helye ott, ahol egy-két fiatalember életét veszti egy nagy és szent eszme végső diadaláért. De mi­kor az életüket áldozottak emlékének ekkora sora vonul el előttünk, akkor a büszkeség helyét néma döbbenet foglalja el... megrázza lelkünket annak átérzése, hogy micsoda iszonyú ára van a Szabadságnak és a Győzelemnek... Nem lázongunk, hiszen az egész világ népei osztoznak velünk ebben a sorsban. De nem is lehetünk büszkék sem már... Csak néma szeretettel, e véres sorsközösség min­den terhének vállalására készen nyújtjuk kezünket e hős katonáink lesújtott hozzátar­tozói felé... és kérjük őket, hogy próbáljanak fájdalmukra enyhülést találni abban a tudatban, hogy ők megosztják az emberiséggel azt, amit a legnehezebb megosztani: a fájdalmat, a könnyt és a gyászt. Megosztják az emberiséggel e rettenetes nagy önfel­áldozás terhét, abban a bizonyos hitben, hogy ennyi vér nem folyhat el hiába ... ennyi véráldozatból egy jobb emberiségnek és egy jobb világnak kell megszületni. * Kály Lajos - Egyesületünk 33-ik hősi halottja Kály Lajos a Cleveland, O.-i 14-ik fiók tagja 21 esztendős korában halt meg 1943 december 27-én, súlyos betegségben, melyet katonai szolgálata teljesítése közben szer­zett. E derék tagtársunk itt halt meg, e Hazának földjén, a Washington, D. C.-i Walter Reed General Hospital-ban. Hozzátartozói visszakapták földi maradványait, melyeket itt helyeztek el, ez ország földjében, melyen megszületett. SANTA CLAUS "-VAGY EGYESÜLET? Sejtjük, hogy cikkünknek ez a cime meglepő lesz sok olvasóink számára. Ugyanakkor lesznek, akik már a címből megértik, hogy miről van szó. A meglepettek felvilágositá­­s?:ra először is egy kis nyelvi magyarázattal szolgálunk. “Santa Claus” az amerikai “Mikulás,” aki zsákban hoz­za az ajándékot, amit ingyen és bőkezűen osztogat a jó gyermekeknek. Sőt, még rosszaknak is. Igaz, hogy mig egyik kezében ajándékos zsák van, a másikban fenyegető virgá­csot is lóbál, de az inkább csak ijesztésre szolgál, nem ko­moly használatra, mert ugyan hol van az a rossz gyerek, a kinek karácsony estéjén ajándék helyett verést adnak? San­ta Claus az, aki ingyen ad; ad úgy, hogy a megajándéko­zottnak az nem kerül semmibe s mivel semmiből még soha­sem lett semmi, nyilvánvaló, hogy a Santa Claus mesebeli alak. A mese mögött a karácsonyi vásárlások számláitól megőszülő apa áll, akinek igenis meg kell fizetni az aján­dékért, amit a Santa Claus nevében ő vesz a gyerekeinek. Az “egyesület” szavában pedig több embernek egy cél megvalósitására irányuló és erejüket egybevető szövetséges egyesülése van kifejezve. Nyilván az egyesületnek semmi köze a Santa Claushoz, mert az egyesület egészen más fo­galom. Egy egyesületben sok ember szövetkezik arra, hogy EGYFORMÁN ÉS EGYENLŐ MÉRTÉKBEN dolgozva és áldozva érjen el oly eredményeket, melyeknek gyümölcsét csak EGYFORMÁN ÉS EGYENLŐEN, vagy pedig A SZÜKSÉGNEK ÉS IGAZSÁGNAK megfelelően élvezze. Az egyesületben tehát szó sem lehet arról, hogy bárki is kaphas­son valamit semmiért. Sőt, erről nemcsak az egyesületben nem lehet szó, hanem az élet semmiféle viszonylatában sem . mert hiszen az egyetlen, aki semmiért ad valamit, a Santa Claus, nem élő alak, hanem a -oesák megálmodott hindére. Ha a “Santa Claus”-nak és az egyesületnek semmi kö­zük egymáshoz, akkor hogy kerülnek mégis egymás mellé cikkünk címében? ' | Szabó Arthur - Egyesületünk 34-ik hősi halottja Szabó Arthur szintén a Cleveland, O.-i 14-ik fiók tagja, aki ugyancsak ez országban lelte halálát, a Little Rock, Arkansas-i Robinson kiképző táborban, katonai baleset kö­vetkeztében, szolgálatának teljesítésében, 1944 március 16-án, 26 esztendős korában. Az ő élete is a nagy harcra való készülés hatalmas erőfeszítésének esett áldozatul, még mi­előtt az ellenséggel szembe került volna. Kovis Donald - Egyesületünk 35-ik hősi halottja Kovis Donald, a Joliet, Ill.-i 127-ik fiók tagja, az ausztráliai szigetvilágban, a japá­nok elleni véres küzdelemben veszítette el életét, fiatalon, 22 esztendős korában. Csa­ládja 1943 november 20-án értesítést kapott a hadvezetőségtől, melyben közölték, hogy Kovis Donald ütközetben elveszett. Csaknem négy hónapra rá érkezett meg a követ­kező értesítés, melyben a hádvezetőség azt közölte, hogy tagtársunk meghalt. Lökös József - Egyesületünk 36-ik hősi halottja Lökös József a Nettleton, Pa.-i 347-ik fiók tagja, az Aspinwall, Pa.-i veterán kórház­ban halt meg, 22 esztendős korában, 1944 március 28-án, trópusi éghajlaton szerzett sú­lyos betegségben, mely erőt vett rajta és idő előtt kioltotta fiatal életét. Sgt. Varga J. István - Egyesületünk 38-ik hősi halottja Sgt. Varga J. István, a Massilon, O.-i 360-ik fiók tagja, 1943 november 15-én, Olasz­országban ütközetben elesett 29 esztendős korában. Áldozata lett annak a rettenetesen véres és szívós harcnak, mely Cassino és Anzio körül folyik s amelyben már annyi ame­rikai és angol vér folyt el. * öt uj keresztje van a Verhovay katonai temetőnek. Immár 38 kereszt áll benne. Harmincnyolc Verhovay katona, aki a szolgálatnak teljes mértékét adt* meg és az ön­(Folytatás a 2-ik oldalon) Ennek ; látszólagos értelmetlenségnek magyarázata az, hogy sok egyesületi tag elgondolásában összezavarja az egyesület fogalmát a “Santa Claus” fogalmával és azt hiszi, hogy az egyesületnek a “Santa Claus” szerepét kell betöl­tenie. f. Ez nem Verhovay jelenség, hanem általános, minden egyesületben észlelhető jelenség. Sőt, tovább megyünk és azt mondjuk, hogy nemcsak az egyleti életben, hanem a pol­gári élet minden ágában érvényesül ez az elgondolás, mely; Santa Claus-1 délibábokat kerget. Az emberek, főleg a nők, megrohanják az áruházakat! a “special sale” alkalmával, mert azt hiszik, hogy valamit kapnak, ami többet ér, mint mit fizetnek érte. — Sokan vannak, akik azért kardoskodnak amellett, hogy az állam vegye kezébe az élet, betegség és baleset biztosítást, mert azt hiszik, hogy kapnak valamit semmiért. Pedig a meghá­romszorozódó adókban kétszer is meg fogják fizetni azt, a mibe ugyanazok a dolgok kerülnek nekik most. Az egyleji életben idetartoznak azok az égmagasságig tornyosuló kívánságok, melyekben a tagság azt kívánja, hogy az öreg tagok ne fizessenek havidijakat — beteg ta­gok kapják meg betegsegélyük kétszeresét — gyermekszü­léskor fizesse meg az egyesület az egész kórházi költséget — ügykezelők kapjanak oly fizetést, amiből minden más jö­vedelemről lemondva is meg lehessen élni — emelje fel aa egyesület a kommissiókat a kétszeresére, háromszorosára — ne kelljen a tagoknak többet gyűlésen fizetni, hanem men­jen el a kollektor, ha kell kétszer, háromszor, négyszer —< emelje fel az egyesület a kötvények kölcsön értékét — kész­pénzértékét — gondoskodjon az egyesület katonákról, civU

Next

/
Oldalképek
Tartalom