Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-03-30 / 13. szám
* Missing in Action... Eltűnt... Három angol szó, mellyel egyre több amerikai szülő ismerkedik meg, s fájdalmas értelmét egyre többen értik meg azok közül is, akik ennek az uj hazának a nyelvét nem tudták elsajátítani. Missing in action . . . eltűnt . . . Mikor a szülők megkapják a hadvezetőség levelét, mely azzal kezdődik, hogy “mélységes sajnálattal tudatjuk, hogy fia . . .” akkor már feljajdul a megütött szív és amikor elér a mondatnak ahhoz a részéhez, mélyben közlik, hogy a fiú “missing in action” — ütközetben eltűnt — akkor a szülői szív a legszörnyübb bizonytalanságba hullik. Napokon át, 'heteken át, sokszor hónapokon át kell várniok a következő levélre, melyet reszkető kézzel bontanak fel, mert jaj, vájjon mi van benne: az-e, hogy megkerült? Vagy az, hogy fogoly? Vagy az, hogy — elesett? Megkülönböztetett részvéttel vagyunk azok iránt a családok iránt, melyeknek tagjai a bizonytalanságnak e rettenetes érzésében élnek heteken, hónapokon át. Ők még az elesett katona után váló gyász fájdalmát is megtetőzik a balsejtelemnek szüntelen gyötrelmével. Kétszeres félelem, kétszeres kin jut nekik osztályrészül. S mi e fájdalmas szivü testvéreinknek néma kézszoritással kívánják, hogy Isten adjon nekik erőt e bizonytalanság bizalommal való elviselésére . . . * * * Hárman vannak e héten Verhovay katonák, akiknek hozzátartozói azt a levelet kapták a hadvezetőségtől, mely arról értesíti őket, hogy a fiuk eltűnt. “Missing in action . . .” Valahogy ez a kifejezés megmondja azt is, hogy miért tűntek el. Eltűntek, mert ott harcoltak, ahol kevesen voltak, olt harcoltak, ahol a túlerő közrefoghatta őket: az első sorokban, ott, ahol a legnagyobb a veszedelem, ahol legbőségesebben arat a halál s ahol legerősebb az ellenség. Vitézek ők, elsőrendű hősök, akik nem ismerik a megfutamodást s nem tudnak hátrálni, csak előretörni, megbízatást végrehajtani, akármibe kerüljön is az! * ❖ * RÁKOS ISTVÁN, a Berwick, Pa.-i bányászvároskában lévő 29-ik fiók tagja, ki bevonulása előtt hires labdajátékos volt azon a vidéken, másfél éve vonult be s a haditengerészethez került. Kiképzése után kereskedelmi hajóra helyezték és konvoy-szol gálatot teljesített. Tudni kell, hogy a konvoy-szolgálat kereskedelmi hajón nagyon veszedelmes szolgálati ág. A kereskedelmi hajók rendesen lőszert, robbanó anyagokat, gazolint visz nek, s ugyanakkor nagyon gyengén vannak felszerelve tengeri ütközetre. Rendszerint csak egy-két kisebb ágyúval vannak ellátva s ezeket kezeli néhány tengerészkatona. Ezeknek élete szüntelen veszedelemben forog. Egy eltévedt golyó lángba tudja borítani pillanatok alatt a hajót . . . Rákos István már forgott halálos veszedelemben. Pearl Harbor évfordulóján, 1943 december 2-ikán hajója sziklára ment. Bár a hajó pillanatok alatt elmerült, a kisérő hajónak sikerült megmenteni a legénységet, köztük Rákos Istvánt is. A haditengerészet most arról értesítette szüleit, id. Rákos Istvánt és nejét, hogy "fiuk, Rákos G. István, hajókormányos, kötelességének teljesítése és hazája szolgálata közben eltűnt. Az ügyosztály mélységesen átérzi aggódásukat, de részletek még nem érkeztek és számítani kell arra, hogy azok kézhezvétele késni fog. Nehogy ellenségeinknek esetleg segítséget nyújtsunk, kérjük, hogy ne említse hajójának nevét, sem állomását.” Rákoséknak tehát várni kell, gyötrő bizonytalanságban, nem tudva, hogy a bizonyosság. ha majd megérkezik, gyászt fog.e hozni, vagy örömöt, vagy talán további bizonytalanság aggodalmát? * * * TOKOS KÁROLY (Pfc.) az R. D. 2, New Brighton címen lakó Mr. és Mrs. G. Tokos egyetlen fia, február 12-ikén veszett el ütközetben az olasz fronton. Egy éve lépett a hadsereg kötelékébe s már hat havi kiképzés után átvitték az olasz frontra Azóta ott harcolt s most “missing in action.” Az európai háború legelkeseredettebb harcai folynak Cassino és Anzio táján. E két front valamelyikén esett alighanem fogságba derék tagtársunk. Tálán megsebesült s úgy került fogságba, talán épségben van s bekerítették. Ezekben a harcokban sokszor nagyon messzire előre merészkednek hős katonáink s bár elvégzik a rájuk bízott feladatot, szabadságukkal fizetnek érte. (Folytatás a 3-ik oldalon) * * * AMERIKA MAGYARSÁGÁHOZ AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG NYILATKOZATA TESTVÉREK! Veletek együtt minket is megdöbbentettek a származásunk földje felől érkező hirek. Érdeklődés él és aggodalom ég bennünk! Szeretnénk tisztán látni s annak megfelelően tájékoztatni titeket. Az eddig érkezett hirek azonban annyira ellentmondók, hogy higgadt állásfoglalás alapjául nem szolgálhatnak. Tanácsosnak látjuk bevárni az időt mig a helyzet jobban feltisztul és alkalmassá lesz megfelelő cselekvésekre. Türelemre kérünk tehát benneteket. Adig is azonban emlékezzetek arra, hogy már 1941 január 7-ikén kibocsátott első deklarációnkban, a U.S.A. alkotmánya, szelleme szerint lekötöttük magunkat, az épitő amerikai magyarság részéről, az emberi szabadság és nemzeti függetlenség eszméi mellett. Ez az álláspontunk ma is változatlan! És most, amikor a magyar nép szabadsága s az ezeréves nemzet függetlensége, zsarnokság martaléka lett: az ellenállás felől szivárgó hirek megerősithetnek bennünket a magyar nép szabadságszeretetébe vetett eddigi hitünkben. Az ellentállást bátoritani tehát kötelességünk! A jelen körülmények között epnyi az, amit veletek közölni tudunk. Legyetek türelemmel, ébren vagyunk. Amerikai hazánk mindenek előtt! Nem felejtjük azonban, hogy a legázolt magyar nemzet helyett is nekünk kell a történelmi lelkiismeret szavát hangoztatnunk. % Washington, D. C. 1944 március 25. DR. SZAPPANYOS BÉLA, Országos elnök DEZSŐ JÁNOS, Igazgatósági elnök Dr. KEREKES TIBOR, Ügyvezető titkár ,.......................Mm . . . -. ..... \ .
