Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-03-23 / 12. szám
2-ik oldal 1944 március 23 Verhovayak Lapja aki a feltételeknek egyébként megfelel és tanulmányait akár az elmhursti, akár a bloomfieldi College-ban végzi, a részére megszavazandó tanulmányi segélyt nem kölcsönképen, hanem AJÁNDÉKBA adja. Ezzel is könnyebb lesz a sorsa azoknak a segélyre szoruló diákoknak, akik tanulmányaikat e két főiskola egyikében folytatják. Az igazgatóság a Verhovay Segély Egylet kultur-programjának megbecsüléséről tett bizonyságot, mikor ily határozatot hozott, mely a magyar bevándorlottak leszármazottainak iskolázását könnyiti meg s ezáltal az amerikai magyarság kulturszinvonalát emeli. KATONÁINKÉRT . . . A konvenciót követő kerületi gyűlések alkalmával több fiók és kerület birálta meg a XX. konvenciót azért, hogy nem gondoskodott a háborúból hazatérő katona tagtársaink megfelelő segélyezéséről. Nyomatékosan kérték határozataikban az igazgatóságot, hogy tegyen lépéseket, hogy a konvenció mulasztásait e téren jóvátegye. Az igazgatóság a tagság köréből érkezett kívánságokat a magáévá tette és két fontos határozatot hozott. Az első határozat a betegsegélyző osztály katonai szolgálatra bevonult tagjainak visszahelyezésére vonatkozik. Kimondotta az igazgatóság, hogy mindazok a katonai szolgálatot teljesített tagtársak, akik 1944 január 1-seje előtt lettek a betegsegélyző osztály tagjai s a katonai szolgálatból bármikor elbocsájtattnak — ha az egyéb visszahelyezési feltételeknek megfelelnek — visszaállíttatnak régi jogaikba, melyek szerint 65 ÉVES KORUK UTÁN IS jogosultak a betegsegélyre, mindaddig, mig csak a betegsegély összegét fel nem vették, vagy — életük végéig. Ennél azonban még messzebb megy és nagyobb jelentőséggel bir a második, katona tagtársaink érdekében hozott határozat. Ennek a fontos határozatnak meghozatalában az igazgatóság figyelembe vette az egyesület actuary-fának véleményét, a pénzpiac mai nehézségeit, a befektetések csökkent kamathozadékát és a háború következtében ránkszakadt kiszámíthatatlan haláleseti kockázatot és ezzel kapcsolatban, a háborúból hazatérő katonák megsegítését sürgető közkivánságot. Mindezeknek a véleményeknek, kívánságoknak és körülményeknek alapos megvizsgálása és megfontolása után az Igazgatóság úgy határozott, hogy ebben az évben nem fogja kifizetni az osztalékot, hanem annak összegéből külön tartalék-alapot létesít, amelyből a háborúból hazatérő katonákat, ha arra rászorulnak, segíti és ha a viszonyok megengedik, a háború után kifizesse az osztalékot. Erre az alapra az Igazgatóság $40,000-t tett félre. E határozathoz az Igazgatóság hozzáfűzi, hogy hiszi és reméli, hogy egyesületünk tagsága ennek a tartalékalapnak létesítését megéréssel fogja tudomásul venni. Hiszen katonáinkról van szó, akik egészségüket és életüket kockáztatják és vérüket ontják értünk és helyettünk. Mindnyájunk óhaja, hogy az egyesület legyen készen arra, hogy segíteni tudjon rajtuk, ha annak ideje elérkezik. Ha a sors kedvez egyesületünknek, akkor e tartalék alap legnagyobb részére nem lesz szükség és a.háború után ki tudja fizetni egyesületünk a fagságnak az egész oszta-' lékot. Ha az alap egyik részére szükség lesz, akkor csak a megmaradó rész arányában részesedhetünk az osztalékban. Hogy hogyan lesz, azt csak a jövő tudja megmondani. Egy bizonyos s ez az, hogy az osztalék a tagságé és hogy valamilyen formában a tagság fogja azt megkapni. Nyilvánvaló, hogy ha hazatérő katonáinknak szüksége lesz támogatásunkra, akkor minden egyes tagtársunk szívesen meghozza azt az áldozatot, hogy az idei osztalékokból segítsük azokat, akik mindenüket feláldozzák értünk. AZ ÜGYKEZELŐKÉRT . . . Egyesületünk derék és bizony, a legtöbb esetben fáradhatatlan ügykezelői ügyében is sok levél érkezett az Igazgatósághoz. A konvenció ugyanis az ügykezelő tagtársak javadalmazása terén jószándéku határozatot hozott, de bizony sok fiók úgy értelmezte a határozatot, hogy ezentúl a központi hivatal fogja teljesen magára vállalni az ügykezelők javadalmazását és azért a fiók beszüntette, vagy lényegesen csökkentette a saját pénztárából az ügykezelő javadalmazását. Ennek következtében sok ügykezelő tagtársunk rosszabb helyzetbe jutott a konvenció óta, ahelyett, hogy a helyzete javult volna. A jegyzőkönyvben is meg fog jelenni az alábbi pont, de itt is leközöljük. Talán ha kétszer olvassák a tagtársak, jobban megértik és inkább a szivükhöz szól az a magyarázat, amit az Igazgatóság fűz a konvenció határozatához (Folytatása a 3-ik oldalon) Haszon vagy áldozat? (Folytatás az 1-ső oldalról) Szükebb téren megtaláljuk ezt a háborús hiénaságot azon a téren is, ahol eleddig mindég a testvéri szeretet és áldozatkészség zászlaját lobogtatták: az egyleti élet terén. t Az egyleti életnek is kettős tartalma van, akár a demokráciának. Itt is, ott is szó van — megélhetésről, pénzről, de szó van ezen kívül egy magasabb eszmetartolómról is. Az amerikai demokratikus polgári élet legfőbb értéke nem a pénz. Ha aS volna, akkor egyetlen katonánk se volna hajlandó csak egy karcolásnyi sebet is elszenvedni. A demokratikus élet ESZMEI tartalma az, ami öntudatlanul is lelkesíti és hősökké formálja azokat, akik a csillagsávos lobogó alatt harcolnak. Ugyanígy az egyleti élet sem pusztán biztosítás. Ha csak az, akkor nincs teremtett ember, aki hajlandó volna akár ingyen, akár olcsón is dolgozni érte. A biztosításon felül van az egyleti életnek magasabb eszmei tartama, ami az egyleti élet tulajdonképeni értékét megadja s amit a “testvérsegítés” fogalmával fejezünk ki, belefoglalva ebbe az egy szóba mindazt, amit másokért tenni tudunk. Testvért segíteni csak addig tudunk, amig lesznek, akik — akárcsak a katonák — áldozatot hoznak: harcolnak, dolgoznak, szenvednek, izzadnak és véreznek, bár vagy nincsenek vagy csak nagyon kevéssé vannak megfizetve érte. Mihelyst nem lesznek ily katonáink, mihelyst az egyesület munkásai csak órabérre, busás fizetésért lesznek hajlandók dolgozni, megszűntünk demokratikus eszmékkel telitett egyesület lenni, átváltoztunk száraz, rideg, lelketlen business-é, mely feladta és eldobta önmagából azt, ami életet és értéket adott neki. NEM ZSOLDOSOK KELLENEK, HANEM ÖNKÉNTESEK! NEM ÜGYNÖKÖK, HANEM MUNKÁS TESTVÉREK! Ahogy Amerikában minden tizedik ember harcol azért a kilencért, aki itthon van és ahogy a katonaságnál is csak minden ötödik ember harcol azokért, akik helyett a tüzvonalba kerül — igy van mindenhol, ahol eszmék megmaradásáért küzdeni kell: igy van az egyleti életben is. * * * Mióta egyesületeink megerősödtek és a közösség jólétének szilárd végváraivá váltak, kezd itt-ott elharapózni az egyletek tagsága körében a zsoldos szellem: mely áldozatot nem hajlandó hozni, csak hasznot akar látni minden kézmozdulatából, minden lépéséből. Vannak — szerencsére csak elvétve — egyleti helyi tisztviselők, akik KÉTSZER ANNYI fizetést követelnek, mint amennyit bármelyik tisztességes amerikai üzleti biztositó intézmény képes fzetni szakképzett, tapasztalattal rendelkező ügynökének! S ez csak azért van, mert nem tudják meglátni az egyleti munkának eszmetartalmát, mely teljesen azonos azzal, amiért katonák százezrei vérüket hullatják — megfizetetlenül, megjutalmazatlanul. # * * Franciaország és Norvégia azért buktak el, mert a lakosság nagyrészéből kihalt az áldozatkészség lelke s helyét elfoglalta az éhes haszonlesés hiénás gondolkozása. Mindenki csak a maga hasznát, a maga jólétét, a maga kényelmét nézte. Nem csoda, hogy a náci vasököl egyetlen villámcsapására szétesett az egész szerkezetük. igy fog szétesni a testvérsegitő egyesületek egész szerkezete a balsors egyetlen ökölcsapása alatt — ha csak fel nem támad minden fiókban és minden csoportban, legalább néhány elszánt tagban ugyanannak az áldozatkészségnek lelke, mely katonáinknak a meg jutalmazása reménye nélkül is hajtja előre a vérmezőn át a győzelembe vagy halálba. j Ez a háború nagy és komoy lecke kellene, hogy legyen minden egyleti vezetőnek és közkatonának. Katonáink hősies harca kell, hogy megmutassa mindnyájunkank az utat az itthoni élet frontján úgy, mint az egyleti élet frontján. Katonáink felbecsülhetetlen áldozata kell, hogy megértesse velünk azt az igazságot, hogy az értékeinket csak addig tudjuk megőrizni, amig jutalom nélkül is tudunk értük dolgozni. Ha erre nem vagyunk hajlandók, értékeinket elveszítjük, de, hogy mit veszítettünk, azt úgy, mint a franciák és norvégek, csak akkor fogjuk megérteni, ha már késő lesz. Hkíha 7Jtem tfomeSbm&t BUY BONDS Vegyen Védelmi Kötvényt minden Verhovay tagtárs!
