Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-01 / 26. szám
3943 julius 1 9-ik oldal NEW YORK, N. Y. 83-ik fiók Tisztelettel értesítjük a 83-ik fiók össztagságát, hogy fiókunk ez évi nagyszabású kirándulását és piknikjét julius 25-én, vasárnap fogjuk megtartani a kies fekvésű Hoffman Casino Parkban, 1118 Havenmayer Avenue, Bronx. Ezt a parkot 5 centes Subway jeggyel New York bármely részéről el lehet érni. Hisszük és reméljük, hogy erre a kirándulásra fiókunk tagsága s ugyancsak a new york-i magyarság szívesen és örömmel eljön és segítségére lesz az előkészítő bizottságnak abban, hogy ez a mulatság minden tekintetben jól sikerüljön. Egyúttal kérjük azt is, hogy Verhovay tagtársaink hozzanak vendégeket magukkal. A baráti találkozás igen jó alkalom arra, hogy megmutassuk jóbarátainknak a Verhovay Segély Egylet testvéri közösségét és igy felkeltsük érdeklődésüket a Vegyen II41 horns Kötvényt Verhovayák Lapja «• Fontos Felhívás ügykezelőink és Titkáraink Figyelmébe Megjelent a Magyar Tábori Levelező és Szótár. Minden fiók ügykezelője vagy titkára kapott egy-egy mutatvány példányt. Ezzel kapcsolatban felkérjük titkárainkat és ügykezelőinket a következőkre: Ha valaki kéme ezekből a Tábori Levelező és Szótár-akból, szíveskedjenek irni a központi hivatalba'és jelezni, hogy hány példányra van szükség. Mi a kért példányszámot teljesen ingyen és bérmentve elküldjük tagtársaink és polgártársaink szolgálatára. Kérjük továbbá, hogy ha ismernek olyat, akinek fia vagy hozzátartozója katonai szolgálatot teljesít és akinek ennél fogva szüksége lehet erre a Levelező és Szótárra, szíveskedjenek meghozni azt az áldozatot és elmenni az illetőhöz vagy keresni a vele való találkozást és átadni egy példányt ebből a könyvből. Szolgálatot akarunk tenni ezzel a kis könyvvel a magyar származású amerikai polgárságnak. Minél több katonánk kezébe eljut ez a kis könyv, annál közelebb jutottunk az e könyv kiadásában kitűzött célhoz. Titkár és ügykezelő tagtársaink akkor fogják kitűzött célunkat megvalósítani, ha minél több “Tábori Levelező és Szótár” példányt osztanak ki azok között, akiknek arra szükségük van. Ennek a katonáink és szüleik lelki megerősödését szolgáló hazafias munkának teljesítéséért előre is köszönetét mondok minden ügykezelő és titkár tagtársamnak. Tagtársi tisztelettel DARAGÓ JÓZSEF, kp. elnök. Verhovay Segély Egylet működése iránt. Rövidesen részletesebb programmal szolgálunk. Addig is kérjük New Yorkban élő tagtársainkat, hogy figyeljék az Amerikai Magyar Népszavában megjelenő közleményeket e piknikre vonatkozólag. Tagtársi tisztelettel SIMKÓ JÓZSEF, titkár.--------------v-------------McADOO, PA. 11-ik fiók Értesítem a tagtársakat, hogy fiókunk 1943 julius 4-én fogja megtartani első félévi gyűlését a Szent István róm. kath. templom auditóriumában délután 2 órai kezdettel. Kérem a tagtársakat, hogy e gyűlésen a szokottnál nagyobb számban- szíveskedjenek résztvenni, hogy egyéb fontos ügyeinket is megtárgyalhassuk és elintézhessük. Tagtársi tisztelettel Mészáros Márton, titkár.--------------v-------------PASSAIC, N. J. 87-ik fiók Junius havi gyűlésünkön jelentettük a tagságnak, hogy fiókunk mily mértékben veszi ki részét a háború teremtette hazafias kötelezettségek teljesítéséből. Mivel munkája miatt sok tag nem jelenhetett meg, itt is közöljük ezt a jelentést, hogy fiókunk minden tagja értesüljön teljesítményeinkről. Tagtársaink közül 25 teljesít katonai szolgálatot. Fiókunk eddig vásárolt $200.00 War Bondot és a Vörös Keresztnek adótt $15.00-t. Fiókunk csak az ügykezelésből és a báli jegyek helyett befizetett 50 centekből tud hazafias célokra áldozatokat hozni. Épp azért kérjük a tagtársakat, hogy ezeket az ötven centeket fizessék be, hogy minél több szolgálatot tehessünk hazánknak. Gyűlésünket minden hó második vasárnapján délután tartjuk meg a 246— 3rd Street alatt, Márton József tagtárs termében. Tagtársi tisztelettel SZABÓ PÁL, titkár.--------------v-------------BUCKNER, ILL. 276-ik fiók Felkérem tagtársaimat és a tagtársnőket, hogy julius 4-én déli 12 órai kezdettel megtartandó gyűlésünkre szíveskedjenek eljönni, mert oly ügyek várnak elintézésre, melyekhez a tagságnak hozzá kell szólni. Tagtársi tisztelettel DURKOTA PÉTER, elnök, SERA JANOS, titkár. * 94 A SZAKADÉK A leány elmerengett. “Nagyon. Szüleim nagyon sokat meséltek nekem Daróczról...” “Daróczról?!” — vágott közbe a fiú csodálkozva. “Igen, Daróczról, mért csodálkozik?” “Képzelje, az én szüleim is Daróczrói jöttek.” Egymásra nevettek s egyszerre úgy érezték, hogy földik. Valami különös belső kapcsolatot, az egyetértésnek valami megmagyarázhatatlan érzését keltette bennük az a tudat, hogy mind a ketten ugyan annak az ősanya földnek porából származtak. Ebéd után felmentek a fedélzetre és a hajókorlátnak dűlve beszélgettek. “Mit dolgozik a maga édesapja?” — kérdezte tőle Jenő. “üzlete van Clevelandban. Élelmiszer üzlete”, — felelte a leány. “Jól megy?” “Most nem megy rosszul, de a depressziót megszenvedte ő is.” “És maga mit csinál?” “Én tanulok.” “Mit tanul?” “Tanítónőnek készülök. Tanítóképző College-ba járok.” “Ugyan?” — felelt Jenő és örült annak, hogy müveit, iskolázott utitársa akadt. Azzal is közelebb érezte magához. Hamar elmúlt az első nap, meg a második is. Beszélgetett sok mindenkivel, de valahogy mindég várta a találkozást Margittal. A leány nyugodt, kedves, derűs lénye úgy hatott rá, mint egy tiszta fürdő. Jó volt a közelében lenni. Harmadnapra nagy szél keletkezett. Egyesek viharnak nevezték, de a hajóstisztek csak mosolyogtak rajta. A hajó viszont nem mosolygott, hanem hányta magát keservesen s az utasokat hasonló sorsra kénysze-A SZAKADÉK 95 ritette. Janő igen restelte, hogy őt a hullámok oly hamar lekapták a lábáról. Hamarosan ott feküdt egy nyugágyon és érezte, hogy igen gyászosan nézett ki. Nem volt kiváncsi semmire és senkire sem. Az ebédre hivó harang hangja elég volt arra, hogy felforditsa a gyomrát. A leány viszont erősen állta a tengert. Nem gúnyolódott Jenőn, de nem is sajnálkozott rajta. Kicsit leült melléje, aztán odébbállt. Az egész nap nagyon keserves volt. Az idősebb asszonyok mind a fülkéikbe menekültek és a halálukra készültek. Rimánkodva kulcsolták össze a kezeiket és bánták, hogy elindultak ennek a fene nagy víznek. A férfiak meg hamar rájöttek, hogy ennek a hullámzásnak csak egy az orvossága, az ital. Igaz, hogy arra is rájöttek, hogy csak egy ideig. De hát elmúlt ez a nap is és vihar ide vagy oda, a hajó csak haladt a kitűzött utján és ezen a napon is letudta a maga hatszáz mértföldjét. Negyednapra mindenki nevette az előző nap jajgatását. A nap kisütött újra és a tenger mosolygott, mint aki a légynek se árt. Jenő is mosolygott, Margit is mosolygott. Estére nagy mulatság volt. Az utolsó este a hajón. Szólt a zene és a tenger csendességétől és a part közelségétől felvillanyozva még az összes nagymamák is csárdásra perdültek. Jenő csak Margittal táncolt. Mikor a valcert húzták, csak néhány pár járta. Jenő magához húzta a lányt és megfogta annak finom és mégis határozott fogásu kezét és úgy vezette. Jó volt vele táncolni. Úgy mozogtak, mintha egyek lettek volna és érezték, hogy a zene és a tánc ugyanazokat az érzéseket kelti bennük. A jó öreg zarándokló magyarok mosolyogva nézték őket. A lány vette észre a nagy jóakaratot és elpirulva kérte: “Menjünk fel a fedélzetre, jó?” Felmentek. Valahogy szótlanok voltak. Pedig ittak is egy keveset és a tánctól is megrészegedtek. De va-
