Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-29 / 30. szám
i I 1943 julius 29 BETHLEHEM, PA. 98-ik fiók Tisztelettel értesítem tagtársaimat, hogy fiókunk elhatározta, hogy ez évben nagyszabású piknik keretében fogja megünnepelni fiókunk 35 éves fennállásának jubileumi ünnepét. A jubileumi pikniket a Varjas farmon tartjuk meg (Hellertown-ban) augusztus 1- én, a hó első vasárnapján, délután 3 órai kezdettel. Belépti dij férfiaknak $1.00, nőknek 75 cent. Ebben az ital ára bennfoglaltatik. Kitűnő zenéről Szalontay József zenekarának leszerződésével a rendezőség már gondoskodott. A rendező bizottság tagjai: Ritter Béla, Demkó Gyula, Wallner Ferenc és a női osztály részéről: Mrs. Máté, Mrs. Gross, Mrs. Demkó, Mrs. Tóth, Mrs. Sák, Mrs. Kovács, kik a legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal készülnek a jubileumra. Egyúttal felhívom a tagtársakat, hogy jelenjenek meg julius 11-én délután 2 órakor a magyar római katholikus templom gyűléstermében, hol a 98-ik fiók gyűlését tartjuk meg, melynek tárgya a konvenciói delegátusok megválasztása, az alapszabályok módosítási Verhovayak Lapja és más a konvencióra vonatkozó ügyek. A kerületi gyűlés fontossága megkívánja, hogy minden tagtársunk résztvegyen ezen a gyűlésen. Tagtársi tisztelettel TÓTH PÉTER, kerületi elnök, LANG ISTVÁN, kerületi jegyző.-----v----MAYNARD, O. 5-ik fiók V a 1 a mikor Maynard-on közel száz magyar család lakott. Ma már csak öt család maradt ezekből s igy ebben a kis magyar kolóniában kétszeres fájdalom ér valamennyiünket, ha közülünk valakit elszólit az élet és halál Ura. Ily fájdalom érte most is a maynardi kis magyar kolóniát, mikor annak egy fiatal tagját, e fiók titkárának nővérét, hirtelen halál szakította el szerettei köréből. Mrs. Chini Károlyné, született Shádi Etelka (2734 East 92-ik utca, Cleveland, O.), aki húsz éve volt tagja a Maynard, O.-i 5-ik fióknak, a clevelandi polyklinikán julius 3-án hunyt el orvosi műtét után. Császárvágást kellett rajta végezni junius 30-án, azonban a nagy műtét sem az édesanyát, sem gyermekét nem tudta megmenteni. A kisgyermeket a clevelandi Mt. Calvary temetőben helyezték el, mig az édesanyát hazavitték Maynard, O.-ba. hcl a Watson temetkezési intézetből temettük el julius 5-én. Julius 7-én tartott szent misét lelkiüdvéért a Maynard-i Szent Szaniszló templomban Ft. Brown Róbert plébános. Az elhunyt földi maradványait a St. Clairsville-i Union temetőben helyeztük el örök nyugalomra. Gyászolja férje, Chini Károly, édesanyja Mrs. Shadi Klára, aki nyolc évvel ezelőtt temette el férjét, az elhunyt édesapját. Gyászolják továbbá testvérei: Mrs. Mary Matta (Cleveland) Julia Shadi, Shadi Erzsébet, Mrs. Sliva Helen (Cleveland), Shadi Róza és fivére Shadi Gyula (Maynard) . Mrs. Chini Ethel Maynard, O.-ban született 1911 augusztus 21-én, iskoláit is ott végezte. 1941 augusztus 30-án ment férjhez Chini Károlyhoz, Bannock, O.-ból. Ez alkalommal zsúfolásig megtelt a templom jóbarátaival, kik néki hoszszu életen át tartó boldogságot kívántak és nem sej-7-ik Oldali ÉRTESÍTÉS A TÁBORI LEVELEZŐ ÉS SZÓTAR ÜGYÉBEN Egyesületünk az “Angol Magyar és Magyar Angol Tábori Levelező és Szótár” cimü könyvecskéből 6.000 példányt adott ki. A könyvecskének páratlan sikere volt és rengeteg kérelem érkezett be hozzánk. Néhány hét alatt teljesen elfogyott ez a kiadás, úgy, hogy a legutóbbi napokban beérkezett kérelmeket már nem tudtuk teljesíteni. Kérjük a titkár urakat és a tagtársakat, hogy figyeljék lapunkat e könyvecskére vonatkozó híradás ügyében. Igazgatóságunk megszavazta egy uj kiadás megjelenését, a rendelést a nyomdának átadtuk és mihelyst az igy megszavazott uj kiadás megjelenik, a kérelmeket azonnal teljesítjük. Tagtársi tisztelettel DARAGÓ JÓZSEF, kp elnök. tették, hogy a halál ennek a boldogságnak ily hirtelen és ily korán fog véget vetni, Temetésekor ugyanazokkal telt meg zsúfolásig a templom, akik igy bizonyságot tettek arról, hogy mily sokra becsülték azt a kedves tagtársunkat, akinek korai halálával pótolhatatlan veszteség ért mindannyiunkat. Béke poraira. Tagtársi tisztelettel SHADI GYULA, titkár. AKIT SOKAN KÉRTEK MEG Szabóék már megint veszekesznek és Szabóné kijelenti, hogy akármit is mond a férje, neki annyi kérője volt már, hogy minden ujj ára tiz esik. “Hej — sóhajt a férje —. bár mentél volna hozzá a legelső marhához, aki megkért!” Mire az asszony elszólja magát: “Azt tettem!” 110 A SZAKADÉK épp úgy, mint anyáik és apáik harminc évvel azelőtt... Jenő azt hitte másnap, hogy nehéz lesz elszöknie a rokoni körből, de meglepetéssel látta, hogy mindenki ment a munkája után és a nagymamám kívül nem törődött vele senki. Elmesélte a mondanivalóit, nem is lett volna más mondanivalója; az óhazai magyar kevés beszédű még ma is, nem tanulta meg a szót szaporítani, mint Amerikába ment testvére. A templom előtt találkoztak össze és együtt kimentek a szőlők felé. Innen is, onnan is, intettek rájuk vidám köszöntéssel és ők meg visszaintettek és mentek tovább egymás szive közt hordozva életük drága örömét. Kiértek a szőlőkből is, az erdő alá. Ott leültek a fűbe és lenéztek a falura, a piros háztetőkre, a karcsú toronyra, arra az egész zölddel beszegélyezett nagy falusi békességre ... “Milyen szép is ez a mi falunk”, — mondta a leány. “Ugy-e szép — felelte a fiú — milyen békés, nyugodt, csendes itt minden.” “Bizony, — felelte a leány — ennek az itteni életnek is tenger szépsége van. Igaz, hogy nincs itt autó, fürdőkád, rádió, legfeljebb talán itt-ott, de azért ezek n 1 is lehet az ember élete szép, tiszta, gazdag és bo.uog.” “Egy szobában alszik az egész család — folytatta a fiú, — de azért épp úgy szeretik egymást és azt hiszem, hogy ez a legfontosabb.” “Mondja — kérdezte a lány — nem gondolja, hogy most, hogy láttuk a falunkat és beszéltünk a rokonainkkal, még jobban értjük és szeretjük a szüleinket?” “Én is erre gondoltam; — felelt a fiú, megint csak örülve annak, hogy egy gondolatban találkoztak — most hogy itt jártam, valahogy meg tudom érteni, hogy az anyám mitől sir olyan könnyen s hogy az apám mitől ilyen nyugodt, megfontolt, dolgában biztos ember.” “A falu valami olyan nagy biztonságot, szilárdságot ad az embernek, nem?” — szólt a lány. A SZAKADÉK 111 “Igen — felelte a fiú — azt hiszem, mi városi emberek soha úgy meggyökerezni valamiben nem fogunk, mint a falu népe. őnekik a házuk a hazájuk; a föld a talajuk és a szőlő a virágoskertjük.” “Szeretne itt maradni? — kérdezte a leány. “Azt hiszem, hogy nem — felelte a fiú. — Nekem már Amerika a hazám. De mintha most, hogy itt jártam, azt is jobban érteném, hogy mi az, ami nekem van Amerikában. Mintha a két ország ismerete által csak gazdagabb lett volna a lelkemben mind a két ország. Magyarország szebb, mint gondoltam, a magyar föld drágább, mint sejtettem volna és a magyar ember mélyebb és bölcsebb, mint valaha is képzeltem volna. Ugyanakkor jobban látom azt is, ami Amerikában jó és fenséges és szép. Nem különös? Mind a két ország és mind a két nép megnőtt a szememben, azzal hogy megismertem.” “Most maga mondott valami szépet” — mondta a lány és közelebb húzódott a fiúhoz. Olyan szép volt most a fűben, hogy a fiút egészen meghatotta. A friss zöld fü lett a leány képének élő kerete. A lombos, susogó fák mögött lettek a háttér. És a lábainál feküdt a falu fehér és piros, élénk foltjaival. És mindennek közepe ő volt: a napban csillogó szőke hajával és az éggel vetekedő kék szemével és a bárányfelhőket megszégyenítő üde bőrével. -.. “Szeretnék még valami szépet mondani...” — mondta a fiú izgalomtól megrekedő hangon. “Mondja Jenő — felelte a leány halkan — sok szépet mondjon.” “Most hogy itt vagyunk szüléink földjén, s előttünk van az a falu, melyből származott mindkettőnk élete, úgy érzem, hogy kell még valamit mondanom, ami teljessé tenné az egésznek szépségét...” Elhallgatott. A lány ránézett. Most olyan kék volt a szeme, mint egy mély hegyi tó vize. “Mondja...” “Most majd visszamegyünk Amerikába...*’
