Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-12-23 / 52. szám
(Yerhovay Journal) 31 72 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 DECEMBER 23 NO. 52 SZÁM BOLDOG KARÁCSONYT M “BÉKESSÉG A FÖLDÖN!” — hirdette a szent estén az angyalok kara. De nem lett békesség . . . • Alig, hogy megszületett a Békesség Fejedelme, a hatalmi mámorban megszé; dűlt Heródes király elküldte katonáit, hogy mészárolják el az ártatlan kis gyér ' mekeket. Karácsony örömét gyermekvérbe, anyakönnybe fojtotta. . . Nagypénteken aztán megfeszítették a Békesség fejedelmét is. És négy évtizedre rá az ellenség elpusztította Jeruzsálemet, megölte lakóit s ' akik megmaradtak, elszéledtek az egész világra. . . . •;jut■* De a békesség ellenségei még sem győztek. Kétezer év telt el csaknem azóta s minden évben újra elhangzik ugyanaz az égi ígéret: “Békesség a földön!” Békességet akar adni az Isten. Békességet akar találni az ember. És ez a hatalmas, kettős békevágy Karácsonykor találkozik ... í Megismétlődött a történelem. Hitler hóhérai gyermekek vérébe, anyák könynyébe fojtották a földnek istenadta békéjét. Akik jobban hisznek a harc istenében, mint a Béke Istenében, felgyújtották a földet, hogy ebben a világtüzben elégessék mindazt, amit Krisztus kétezer év alatt felépített közöttünk és belevésett a szivünkbe. I De nem sikerül nekik! Pusztítani, rombolni, gyújtogatni, gyilkolni tudnak. Megölt gyermekek, kivégzett vérranuk vére, elüldözött milliók könnyes kiáltása az . égbe kiált. '. De nem győznek. Ezen a karácsonyon újra csak felhangzik a kétezer éves, elnémithatatlan ígéret: “BÉKESSÉG A FÖLDÖN”. Ez az ígéret túlélt kétezer évet és . kétezer évnek minden háborúját, minden földrengését, minden dögvészét, minden népvándorlását, forradalmát. Túl fogja élni ezt is. Túl fogja élni, mert előttünk van . ennek az ígéretnek a teljesedése. És ezen a karácsonyon azt hisszük, azt reméljük és azt kívánjuk, hogy végre beteljesedjen a kétezer éves ígéret. Kívánjuk, hogy e . véres háborúból szülessen egy újkor, a “jóakaratu emberiség” kora. Szülessen meg az az emberiség, melynek megteremtése a Krisztus célja volt. Szülessen meg az a felebaráti szeretet, mely mindörökre leteszi a fegyvert s amelyben az ökölbe szorult kéz megtanulja az áldó simogatást. •• És reméljük, hisszük, kívánjuk, hogy fiaink erre a békességre jöjjenek hazajöjjenek haza egy szebb korba, egy boldogabb életbe. Jöjjenek vissza ebbe a szabad . hazába, mely nem fogja cserben hagyni azokat, akik érette vérüket hullatták. És ha igy lesz, akkor azok, akik ott maradtak . . . nem háltak meg hiába. :A Ebben a reményben kíván Egyesületünk minden tagjának, családjának, hozzátartozójának jó barátjának és minden katona fiának és leányának BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET SZALAY JÓZSEF, elnök ÁRI BÉLA, álelnök BROGLEY FERENC LÁNG ISTVÁN CSÖMÖR MÓZES BENCZE JÁNOS, kp. titkár LUKÁCS ISTVÁN, MACKER GYULA KELEMEN P. JÁNOS Ifj. DOBOS ANDRÁS igazgatók RÉVÉSZ KÁLMÁN, KŐRÖSFŐY JÁNOS DR. PRINCE JÓZSEF KUN BERTALAN SIKET IMRE VÍZI LAJOS SZALÁNCZY JÁNOS, kp. pénztáros BALOGH ISTVÁN, kp. számvevő HERNITZ LAJOS, az Ellenőrző Bizottság tagjai IGAZI KARÁCSONYI GONDOLAT A YOUNGSTOWN, O.-I 108-IK FIÓK PÉLDÁTADÓ HATÁROZATTAL VETI MEG A HÁBORÚ UTÁ> HAZATÉRŐ KATONÁINK BOLDOGULÁSÁNAK ALAPJÁT Mindnyájan csak szeretettel, tisztelettel és hálával gondolunk hős katonáinkra, akik ifjúságukat, épségüket és életüket áldozzák oda azért a szabadságért, mely amerikai égetünk legdrágább kincse. A Verhovay tábor tagsága lelkesedéssel veszi ki részét minden oly megmozdulásból, melynek célja katonáink felfegyverzése, megvédése é; megmentése. War Bondok, Ambulánce-ok, USO és Vöröí Kereszt javára való gyűjtések és a véradások . . . mind ezek a mozgalmak katonáinkat és az ő fegyvereik győzel mét szolgálják. Ugyanakkor azonban, midőn e mozgalmakban erőnk tehetségünk szerint részt veszünk, mindnyájunk szivéber ott él az aggodalmas gondolat: Mi lesz a mi katonáinkkal ha majd hazatérnek? Hogy fognak elhelyezkedni? Lesz-e számukra tartós munkaterület? Vissza tudnak-e majd illeszkedni a polgári életbe s annak egészen másirányu felelősségeibe? Természetes gondolat ez, melynek érthető aggodalom képezi hátterét. Egész Amerika népe kívánja és elvárja hogy a kormány találjon médokat annak biztosítására hogy azok a katonák, akik majd visszatérnek a polgári életbe, ne légüres térbe essenek, ne arra jöjjenek vissza, hogy munkájukra, tehetségükre nincs szükség. Amerika népe semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy katonáinak majd csalódást kell, hogy okozzon. Ez a gondolat s ez a kívánság még a Verhovay konvención is felmerült. Határozott javaslattá is formálódott, mikor arról volt szó, hogy az osztalékokból egy hazatérő katonák megsegítésére is felhasználható alap létesitessék. A javaslat nem talált visszhangra és elmerült. De a gondolat, katona tagtársaink féltő aggodalma nem merült el. Innen is, onnan is jönnek a konvenció magatartását bíráló hangok, melyek szemére hányják a konvenciónak, hogy a hazatérő katonákért nem tett semmit. Bírálni könnyű. De a bírálatnak erkölcsi értéke csak akkor van, ha az építő, tettrekész akaraton alapszik. És ebben a tekintetben előljár a Youngstown, O.-i 108-ik fiók, melynek érdemes titkára, Turner József, egyesületünknek január l-étől kezdve igazgatója is, a következő jelentést küldte be: “A 108-ik osztály december 14-ikén, vasárnap megtartott gyűlésén elhatározta, hogy a háború végével a fiók pénzéből EGYEZÉRÖTSZÁZ DOLLÁRT ($1500) fog szétosztani a fiók mindazon tagjai vagy azok örökösei között, akik legalább három hónapig szolgáltak az Egyesült Államok hadseregében.” Ez az ötszáz tagot számláló fiók egy nagyszerű cselekedettel vetette meg hazatérő katonáink boldogulásának alapját. Nem tudjuk, hogy mennyi esik majd egy-egy katonára. De nem is az összeg számit most, az eszme elindulásának napján, hanem a szándék, mely nemes tetté érett. Az a jószándék számit, mely kézzelfogható valósággá váltja a testvérsegités annyit hangoztatott gondolatát. Az a szándék számit, mely az aggodalmas jövőbenézésből elhatározást merit egy nagy áldozatra. Mert bármennyi essék is egyre-egyre, bizonyos, hogy $1500 nagy pénz és azok, akik ezt elhatározták, megmutatták, hogy a szivük a helyén van. Karácsonyi ajándék ez az $1500, melyet a 108-ik fiók félretesz arra az időre, amikor annak a katonának, civil-
