Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-01 / 26. szám

4-Ik Oldal 1943 julius 1 Verhovayok Jhpja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave ~ Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO. Főszerkesztő Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők Editor's Office — Szerkesztősé*: 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH, PA.________ All articles and changes of address should be sent to the 346 FOURTH AVE.. PITTSBURGH, PA. VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 346 FOURTH AVE.. PITTSBURGH. PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: Foreign Countries $1.60 a year United States and Canada 11.00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZŐGYI) Box 7. Woolsey Station Long Island City, N. Y._______ Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit Michigan, under the Act of March 3. 1873. A VILÁGHÁBORÚ FORGATAGÁBAN ETIIDADA IfÉQ7IRI AZ INVÁZIÓRA. Nem tud­­täUBlUl A Ilku&iUL ni mikor és nem tudni hol, de az egyre erősbódő bombázások arra mutatnak, hogy rövidesen megkezdődik a szárazföldi támadás is. A ná­cik már azt hirdetik, hogy több mint ezer szövetséges hajó áll készen a Földközi tengeren arra, hogy Olasz­­oiszág partjaira szállitsa a katonaságot s állitólag már Mussolini is megirta a napi-parancsot arra a napra, mi­kor a Szövetséges haderők megtámadják az olasz földet. A napiparancs természetesen úgy szól, hogy az olaszok “mindhalálig” álljanak ellent. A nácik tovább mennek £ azt hirdetik, hogy az invázió julius 3-ára van tervezve, hogy így mintegy megajándékozzák Amerika közönségét egy julius 4-iki hirrel. Mindezek a hírek kissé együgyüek­­nek látszanak. Nem valószínű, hogy a Szövetséges had­­vczetőség ennyire a nácik orrára kötötte volna a terveit, hogy a nácik már a támadás helyét, napját és óráját is ladnák. Inkább az a látszat, hogy úgy a nácik, mint a Szövetségesek igyekszenek egymást megzavarni, bizony­talanságban tartani arra nézve, hogy mi is fog tör­ténni. De azt, ami valóban meg fog történni, majd csak akkor tudjuk meg, mikor a történés már javában folyik. Addig pedig egyre növekvő mértékben ’folyik a légi háború. A Ruhr vidéket ismét rettenetes légi táma­dások érték, melyek Krefeld városát, a nácik bevallása izerint teljesen megsemmisítették. Egy hónap alatt a Szövetséges repülők a Ruhr vidék hét városára húsz millió font súlyú bombát dobtak le. Ha meggondoljuk, hegy a Ruhr vidék körülbelül 40 mérföld szélességben és ugyanoly hosszúságban elterjedő területen épült ipari Városok szinte szakadatlan sora, akkor megértjük, hogy ízeknek a támadásoknak rendkívül súlyos hadi-ipari és harcászati jelentősége van. Itt van náci Europa kő­szenének több mint a fele, s itt termelik náci Europa vasának, acéljának több mint az egyharmadát. Közben az olasz légi frontot tovább döngetik a Szö­vetségesek. Szicília, Szardínia, Nápoly és Leghorn szen­vedtek újabb bombázó támadásokat. A7 00007 COnUTHII az elmult évekhez WL UnUo£ rnUlllUN képest csend van. Két hatalmas hadsereg áll egymással szemben óriási felszereléssel. Junius hava elmult és a nácik nem indí­tották meg a beígért júniusi offenzivát, pedig minden évben ily tájban indultak el Oroszország letörésére. En­nek a tartózkodásnak az egyik oka természeteesn az európai légi bombázásokban és az invázió veszedelmében Kereshető. Hitler kénytelen volt 1000 repülőt elvinni az oi ősz frontról és azokat a Földközi tenger vidékén el­helyezni. Az invázió veszedelme tehát az oroszokkal szembenálló német haderőt gyengíti. Stalin azonban, állitólag ezzel nincs megelégedve. Újból követelte a második front megnyitását. S sokan úgy magyarázzák azt, hogy az oroszok sem kezdenek Verhovayak Lapja offenzivát, hogy az oroszok majd csak akkor fognak cífenzivába fogni, ha a Szövetségesek megkezdik az in­váziót. Ezekre a magyarázatokra sem kell azonban adni semmit. A valószínűség amellett szól, hogy Stalin és a üzövetséges hadvezetés között teljes a megértés. A há­borút nemcsak lőszerekkel folytatják, hanem szavakkal, híresztelésekkel és propagandával is. AZ ITTHONI FRONTON 2STVSS szenvedett s ezt Lewisnak köszönheti, aki politikájával elérte, hogy a Connally-Smith-féle törvényjavaslatot az elnök vétója ellenére törvénybe iktatták. így Lewis csak áitott a bányászoknak és ugyanakkor lejáratta az el­nököt is, akinek tekintélyét veszélyezteti az a tény, hogy vétóját mindkét Ház leszavazta s igy az elnök íáltakozása ellenére iktatták törvénybe ezt a javaslatot. Pedig az elnöknek igaza volt, mert a Connally-Smith-féle törvényjavaslat egy össze nem függő irásmü, melyben több oly paragrafus is van, melynek semmi köze sincs a háború alatti sztrájkok ügyéhez. Ugyanakkor a tör­vénynek az a része, mely a háború alatti sztrájkokkal foglalkozik, tulajdonképen nem foglal magában oly rend­szabályokat, melyek a sztrájkokat meggátolnák. Nagy kérdés, hogy a törvény fogja-e szolgálni a háborús ter­melést azzal, hogy sikeresen végét veti a sztrájkoknak. Roosevelt elnök szerint nem. Az egész törvény inkább csak egy haragos fenyegetés a bányászok felé, akiket viszont elkeserít az, hogy a kongresszus az elnök tilta­kozása ellenére is elfogadta azt. A világháború győzel­mes lefolytatása és az utána következő béketárgyalások sikere érdekében nagyon fontos, hogy a nemzet elnökünk mögött álljon. A kongresszus ez esetben megtagadta az elnököt, bizalmatlanságot szavazott ítélőképességének tr. ezzel felidézte a múlt világháborút követő események :zomoru emlékeit, amikor kisült, hogy Wilson elnök és a kongresszus nem értenek egyet és Wilson minden mun­káját tönkretette a kongresszus. Nemzetközi politikai érdekből sem lett volna szabad a kongresszusnak e kü­­lömben demokratikus jogával élni, már azért sem, mert Roosevelt elnöknek teljesen igaza van abban, hogy a Connally-Smith-féle törvényjavaslat a céljának nem felel meg s azt jobbal kellett volna pótolni. Az ország lakossága sztrájk-ellenes törvényt követelt s a kongresz­­ozus el volt rá szánva, hogy még az elnök ellenére is ele­get tesz a népszerű követelésnek. A kongresszus győzött, de egyébként mindenki veszített: Roosevelt elnök is, Lewis is és — a bányászok is. Pusztulunk, Veszünk! Id. Hardy Géza emlékére irta Puskás Sándor, a New Brunswick, N. J.-i 52-ik fiók elnöke Negyvenegy éve járom az Egyesült Államokba szakadt kivándorló életének rögös útjait és ez idő alatt sok­szor olvastam a magyar új­ságokból ezt két szót. Könny csordul a szememből, mikor magam is leirom, hogy “pusztulunk, veszünk.” Fáj­dalmas temetés volt a New Brunswick, N. J.-i 52-ik fiók­nál junius 17-én, amikor fió­kunknak egy harmincnégy év óta hűséges tagját, fió­kunknak 19 éven át volt pénztárnokát, az áldott em­lékezetű id. Hardy Gézát, baj társamat, tisztviselőtár­samat búcsúztattuk, aki rö­vid két heti betegség után visszaadta lelkét a teremtő­nek. A Verhovay 52-ik fiók egyik csendes, de annál munkásabb tagját, egy hét­tagú Verhovay család fejét veszítette benne, akinek el­költözése táborunknak pó­tolhatatlan veszteséget je­lent. Id. Hardy Géza nem volt ugyan fiókunknak alapitó tagja, de bízvást elmondhat­juk, hogy annál több volt. Mert ő volt aki, akinek orosz­lánrésze volt a fiók újjászer­vezésében akkor, amikor azt tagjainak nagy része a kor szerinti fizetési táblázat el­fogadása miatt elhagyta. Bí­zott a Verhovayban, harcolt érte és amikor mások elfor­dultak tőle, ő öt gyermekét beíratta s igy tett bizony­ságot a Verhovayba vetett bizalmáról. Elmulhatatlan érdemeit nem felejtette el az azóta sokszorosan meg erősödött tagság, mely múlt év máju­sában ünnepelte kiváló tiszt­viselőjét, amikor az Igazga­tóság megbízásából Ári Béla igazgató-alelnök, és Lang István igazgató adták át neki az igazgatóság kitünte­tését. A fiók tisztviselő-kara egy hatalmas koszorút helyezett el ravatalánál, ezzel a fel­­irással: “Felejthetetlen tiszt­viselő-társunknak, a Verho­vay Segély Egylet 52-ik fiók­ja tisztviselői.” Id. Hardy Géza népszerű­ségét semmi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy temetésén a tagság és a magyarság oly hatalmas tö­megben vett részt, hogy ek­kora temetési közönséget húsz év óta nem láttunk vá­rosunkban. Hardy Géza Vinár község­ben született, Veszprém me­gyében 1883 november 2-án. 1902-ben jött Amerikába s előbb Alpha, N. J.-ben tele­pedett le, majd három évvel később New Brunswickba költözött. Éveken át a Miche­lin gumikerék gyárban dol­gozott. 1910 október 10-én vette nőül Kovács Veronát, aki hároih fiúval és két leánnyal ajándékozta meg. Időközben szorgalmával és takarékosságával annyira vitte, hogy élelmiszer üzletet vett, melyet hosszabb ideig vezetett, majd később cipő­üzletet nyitott, mig később legidősebb fia kívánságára dohányárusitó üzletet nyi­tott, melyet aztán haláláig vezetett. Szorgalmával szép kis vagyont szerzett, pedig a gyermekeinek a taníttatásá­ra sokat költött, hiszen egyik leányát tanítónőnek képeztette, egyik fiát orvos­nak, mig a kisebbik leánya colleget végzett s jelenleg a városházán működik. Id. Hardy Géza mindezek ellenére szerény, hallgatag ember volt, aki az egyesületi életben is közbecsülést szer­zett magának engedékenysé­gével, végtelen türelmével. Temetését Ft. Bódy Kapisz­­trán János plébános végezte a Szent László róm. kath. templomból, aki gyönyörű beszédben méltatta az el­hunyt egyéniségét. Halottvivők voltak az 52-ik fiók részéről: Puskás Sándor, Perduk György, a New Brunswick-i Szent Imre Egy­let részéről Kupién János és Szabó Bálint, s a Jézus Szent Szive társulat részéről Gyar­­mathy Lajos és Cirok Ká­roly. Hamvait a Szent Péter temetőben helyeztük el örök nyugalomra. Áldott legyen emlékezete! Úgy a gyászoló család, mint a Verhovay Segély Egy­let nevében köszönetét mon­dok a tagtársaknak azért, hogy a temetésen való töme­ges részvételükkel megmu­tatták az elhunyt és gyá­szoló családja iránti szerete­­tüket. PUSKAS SÁNDOR Vegyen Háborús Kötvényt

Next

/
Oldalképek
Tartalom