Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-11-11 / 46. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 3i *&/2 iJVOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 NOVEMBER 11 NO. 46. SZÁM Ellentmondásnák látszik a legnagyobb világháború kellős közepén fegyverszünetkötés emléknapját megünnepelni. Oly idejét multa megemlékezésnek látszik ez mintha valaki egy rombadőlt ház felavatásának emléknapját ünnepelné meg. November 11-ikének örömünnepét december 7-ikének gyászünnepe váltotta fel, amikor a békés égből egy uj világháború háláltszóró acélmadarai csaptak le Pearl Harborra. Jaj, csak ne lássunk az idén Armistice-Day parádét, mert ez a máskor díszes és ünnepi felvonulás csak nagyon keserű gondolatokat ébresztene. Felidézné annak a gondolatnak kísérteiét, melyet oly kétségbeesetten igyekszünk elhessegetni magunktól, — hogy mi lesz, ha ez a háború is úgy végződik, hogy majd 25 év múlva megint csak azt kérdezhetjük: “Minek kellett meghalni millióknak?” éjt Jaj, csak ne lássunk parádét, mert úgy is annyi felvonulást látunk naprólnapra ... mikor a családi életből kitépett fiatalemberek százai mennek végig az utcán, hogy harcoljanak egy uj fegyverszünet kötésének napjáig. Nem ünnep már a november ld, inkább csak a politikai rövidlátás és korlátoltság emléknapja. Az uj, az örökké emlékezetes nagy világháború nemzésének papja. Születésnapja egy hazugságban fogant uj versaiVesi és trianon világnak, melynek, mihelyst felnőtt, bombák robbanásától kellett összeomlania. j Inkább felejtsük el, mint egy nagy, keserves, végzetes tévedést, felejtsük el, hogy ne kisértsen vissza. Felejtsük el, hogy tudjunk abban hinni, hogy ez a háború .nekünk valóban lesz, aminek a múlt háborút is Ígérték: “az utolsó” háború, az a háború, melynek célja, hogy egyszer s mindenkorra végét vesse a háborúnak. Az egész ország tele van az e háborút követő béke “megnyerésének" hirdetésévél. Minden faluban ezen gyüléseznek, mint iskolában erről tanítanak, minden újságban erről imák és minden templomban erről prédikálnak. Csakhogy — a háborút nem a felük gyűlésein, nem az iskolákban, nem az újságokban, nem a templomokban csi' nálták. És a békét sem ott fogják csinálni. Mindez a sok konferencia, szabad forum, cikkezés, tanítás, prédikálás — csak kifejezése annak a nemzeti közakaratnak, hogy most már legyen egyszer vége annak, hogy bármelyik nemzet is fegyveres erőszakkal akarja megvalósítani akaratát. De vájjon számit-e eleget a mi akaratunk? Háború megindításához elég az egyik fél. A megtámadottnak védekezni kell. 'Amerika nem cJcar háborút. Ezt tudjuk. Talán ez az egyik oka annak, hogy annyira szeretjük ezt az országot és ezt a nemzetet. De vájjon a többi is akarja-e majd a békét? Va,gy egy másik 25 esztendő múlva megint lesz a földnek egyik pontja, ahol újból fellángol az örök emberi gyilkoló ösztön? És ha fellángol, mi, amerikaiak hiába akarunk békét. Megint csak ott leszünk, harcolunk, hogy az a láng át ne csapjon a mi hazánkba is. S ezért — ne sokat okoskodjunk azon, hogy mi lesz a háború után. A békét nem mi csináljuk. De akármilyen lesz is a béke, ezt a háborút meg kell nyerni. Győzni kell! És ha a béke megteremtésében nem is kapunk szerepet, a győzelem megszerzésében kaptunk. Mindannyian. Ez az első kötelesség. Ezt teljesítenünk kell. Mindanynyiunknak. Kivétel nélkül. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KÖZPONTI ELNÖKÉTŐL KERÜLETI GYŰLÉSEK A Verhovay Segély Egylet Alapszabályainak 8-ik pontja értelmében minden konveneós év novemberében kerületi gyűlések tartandók a konvenció évének november havában a nagygyűlés által eszközölt Alapszabályok módosításának elfogadása végett. Felkérem az összes kerületek elnökeit, hogy a kerületi jegyzők által 1943 november 28-ára hivják össze a kerületi gyűlést. A kerületi gyűlések dátumát nem lehetett korábbra tenni, mert a nyomdáknak ennyi idő kellett arra, hogy az Alapszabályokat elkészítsék. Az Alapszabály-tervezetek a jövő hét folyamán elkészülnek és azokat idejére megkapják az összes kerületek. Tagtársi tisztelettel: Pittsburgh, Pa., 1943 november 11. SZALAY JÓZSEF, kp. elnök, BENCZE JÁNOS, kp. titkár. Jogos büszkeség A Verhovay életben résztvevő tagtársakat általában jellemzi, hogy büszkék egyesületükre, öntudatos Verhovaysták. Kívül állók ezt sokszor nem is tudják megérteni. Miért lenne valaki olyan nagyon büszke arra, hogy ilyen Vagy olyan kötvénye van? Hát hiszen nem is arra büszke a Verhovay tagtárs, hogy “ilyen vagy olyan” kötvénye van, hanem arra, hogy tagja a Verhovay tábornak, ennek a nagy, közös akaratban összeforrt testvéri közösségnek. Kötvényében is arra büszke, hogy az a “mienk”, a mi pénzünkkel és a mi munkánkkal teremtett, nagyranőtt és tovább növekvő intézmény kötvénye. Lehet egy Verhovay tagnak tiz kötvénye is mindenféle biztositó társaságnál, a Verhovay kötvényére mégis más szemmel néz, más szívvel érez iránta, mert az a kötvény a magyar tudásnak és életképességnek oklevele. Ennek az érzésnek történeti alapja is van. Kevesen tudják ma már azt, hogy Amerikában a legelső testvérsegítő egyesület 75 évvel ezelőtt alakult, 1868-ban. Egy kis városkának egyik üzlethelyiségében alakította meg 14 egyszerű munkásember, azzal a céllal, hogy abban “az igazi testvéri érzést anyagi segítéssel kösse össze.” Álljunk csak meg itt egy percre, mert ebben a történeti adatban több dolog van, ami megragadja figyelmünket. Az első az alakulás éve. Rövid 18 évvel későbben alakul meg a Verhovay Segély Egylet. 174 ma meglévő nagyobb testvérsegitő egyesület közül csak 32 alakult meg a Verhovay Segély Egylet előtt és ennek a harminckét egyesületnek is a legtöbbje mindössze egy-két évvel alakult meg előbb, mint a mi Egyesületünk. E tekintetben igazán nem lehet azt mondani, hogy addig vártunk, magyar szokás szerint, mig csak le nem késtünk. A testvérsegitő egyesületek alapításában a magyar ott volt a legelsők között, nyomon követte a legeslegelsőt, melynek nyilván sokkal könnyebb dolga volt, mert az tisztára amerikaiakkal dolgezott. És mégis, bár az egész amerikai piac nyitva állt a legelső egyesület, az “Ancient Order of United Workmen of N. D.” előtt, annak még ma is csak 45 mil-