Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-07 / 41. szám
1943 október 7 5-ik oldal rendszerek CLEVELAND, 0. 361-ik fiók .Verhovayak Lapja Most, hogy a jövedelmi adó mindenkinek a keresetéből lenyirbál egy jócska darabkát, érdekes visszaemlékezni arra, hogy régen milyen ' alapon adóztatták meg az uralkodók a polgárokat. Nyolcadik Henrik, angol király például a szakállas embereket adóztatta meg és az adó összege a szakáll nagy ságától függött. Erzsébet királyné odamódositotta ezt a törvényt, hogy a megadóztatható szakállnak legalább két hetesnek kellett lenni. Egyébként Erzsébet királyné volt az, aki megadóztatta azokat, akik a templomból elmaradoztak. Ausztriában egy évszázaddal ezelőtt vagy négy cent értékű adót kellett fizetni annak, aki este 10 óra után házon kivül járt. Az olasz kormány a nemesi cimeket árusitja s igy gazdagítja az állampénztárt. A hercegi cim ára $7,500, mig a bárói cim ennek csak egyharmadába kerül. Bulgáriában ma is évi két dollár agglegényadót fizet az, aki nem nősül meg. A 18-ik században Angliában az ablakokat adóztatták meg. Az adó nagysága attól függött, hogy kinek-kinek a házán hány ablak volt. Nem valami higiénikus törvény, mert nyilván arra vitte az adófizetőket, hogy minél kisebb és kevesebb ablakkal lássák el házaikat. A 17-ik században pedig a csecsemőket adóztatták meg. Nemes ember száz dollárt érő adót fizetett, mig a közönséges polgártól csak 50 centet vettek. Ha visszatekintünk az adófizetés történetének e részleteire, akkor elmondhatjuk, hogy a világ mégis csak nagyot haladt azóta, hiszen a jövedelmi adó a legtermészetesebb és legigazságosabb adó.--------------v--------------A BORBÉLYNÁL. Bemegy egy ur s hajat vágat. Félrövidre, mondja. Elvégzi a borbély a mesteri műveletet s azután tükröt ad az ur kezébe s igy szól: — Jó lesz igy a hajvágás? Nézi a vendég a haját, azután visszaül a borbélyszékbe s igy felel: — Nem kérem, egy kissé hosszabbra szeretném. A Verhovay 361-ik női osztály játékdélutánt rendez október 17-én, vasárnap, a Verhovay Otthonban, a Buckeye Road-on. A jövedelem felét a mentőautóra gyűjtő bizottságnak adjuk át. Kérjük a tagtársakat és a jóakaróinkat, hogy jöjjenek el és pártolják ezt a nemes ügyet. Védnököket is keresünk ez alkalomra és szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének e tisztség elfogadására. Aki erre az összejövetelre a védnöki tisztséget és címet elfogadná, az szíveskedjen felhívni Mrs. Vassyt, SK 3162 és értesíteni szándékáról. Tagtársi tisztelettel: Phan Jánosné, elnök, Vassy Lajosné, társelnök. ■—:----------v--------------EGY VÉLEMÉNYEN Szerelmes János ábrándozik: “óh Katicám, ha mi öszszeházasodunk, mi mindég egy véleményen leszünk, ugy-e?” “Mindég — bólint rá engedékenyen Katica” — az én véleményemen.” BEAVER FALLS, PA. 39-ik fiók Értesítem a tisztelt tagtársakat, és tagtársnőket, hogy hadbavonult tagtársaink tiszteletére katonai emléktáblát fogunk felvatni ünnepélyes keretek között a Szent László Hitközség pince-termében október 10-én, vasárnap este 7 órakor. Teaestélyünk lesz ez alkalomra, melyre belépti dij nincs. Szeretettel hívunk mindenkit erre a hazafias ünnepségre. Tagtársi tisztelettel: BÖLLER ANDRÁS, titkár.--------------v-------------AZT A PAPAM TUDJA. Egy családnál vendégség van és a kis Tomy hencegve mondja egyik vendégnek: — Én és a papám mindent tudunk: — Úgy? — mosolyog a vendég elnézően — akkor mond meg nekem, hogy mennyi tizenkétszer huszonhat? Mire a kis Tomy igy válaszol: — Ezt a papám tudja. YOUNGSTOWN, O. ‘ 108-ik fiók ; Értesítem a tagtársakat, hogy fiókunk októberi gyűlését e hó 10-ikén este 7 órai kezdettel tartja meg. Kérem a tagtársakat, hogy a hosszú nyári szünet után jöjjenek el a gyűlésre és mutassa nak érdeklődést nagy egyesületünk ügyei iránt. Abban a reményben, hogy vasárnap számosán vesznek részt a gyűlésen, maradok tagtársi tisztelettel TURNER JÓZSEF, titkár.--------------v-------------HOMESTEAD, PA. 89-ik fiók FELHÍVÁS Mivel a 89-ik fiók ebben az évben már csak két gyűlést fog tartani, felkérem tagtársaimat, hogy erre a két gyűlésre feltétlenül jöjjenek el, mert oly fontos ügyek várnak elintézésre, melyekben a tisztikar nem intézkedhet a tagság hozzájárulása nélkül. Tagtársi tisztelettel: Finkelstein lgnátzt titkár. $ 24 KÖDÖS ÉVEK eset után kis zsebtükröt vásároltam egy bosnyáknál s egyre gyakrabban pillantgattam bele, leginkább, ha egyedül maradtam a félreesőn, guggolva, elandalodva s belefeledkezve fizimiskámba. Olga és Klári gyakran bújtak össze a hosszú udvar végében álló filagóriában, Ilyenkor mindig arra akadt tennivalóm s közben hallgatóztam! többnyire fiukról beszéltek, összedugva fejeiket, susmotolva, viháncolva. Valami Herceg nevű fodrászsegéd volt közös ideáljuk. A bádogosokról lekicsinylőén beszéltek, piszkos, csúnya, veszélyes mesterség; a fodrász, az igen, az mindig frissen .borotvált, otkolónos, jószagu és szellemes. Hercegnek göndör szőke haja volt, sasorra és nyáron is keménygallért viselt; mindezt anélkül tudtam róla, hogy láttam volna egyszer is. Tudom, nagyon irigyeltem Herceg urat, főképen Klári rajongása miatt s elhatároztam: vagy Klárit bírom jobb belátásra a bádogosszakma iránt, vagy pedig elmegyek én is fodrásznak. 7. A csehekkel abban az időben nem volt sok bajom; alig jutott időm, hogy észrevegyem őket. Ha el kellett szaladnom bejelentővel a rendőrségre, igy kezdtem mondókámat: “prosim vás”, aztán magyarul folytattam. Jól emlékszem pán Vytlacsilra, a bejelentő-osztály pipás legionistájára, aki egyszer azt mondta nekem; “büdüs magiar!”, de azért lepecsételte lapomat. A “fcüdüs magiar” előbb apró kuncogást ugrasztott ki belőlem. A folyosón aztán megszagoltam ruhámat; bizony az eléggé büdös volt a firnájsz és miniumtól. Hazafelé menet eszembeötlött, hogy azt kellett volna mondanom, pán Vytlacsilnak, hogy Masaryk is kovácsinas volt valamikor, valószínűleg az ő ruhája is olajos és büdös volt, a munka nem szégyen, nem lehet mindenki “urednik”, mert akkor ki fedné be bádoggal a bejelentőhivatal tetejét; eső idején bőrig ázna, pane Vytlacsil, hát ne csufolkodjon... Igen, ezt kellett volna válaszolnom, ha KÖDÖS ÉVEK félfüllel figyeltem ezeket az érdekes kalandokat: irigyeltem a kis puklis Smrek urat, mert szombaton este egy cigánylánnyal simizett a Böszörményi-kocsmában s utána elmentek mangálni. Azóta se hallottam ezt a kifejezést, de tudtam körülbelül mit is jelenthet. Zolti ur, széleseket, kéjesen röhögött a kalandokon, bibircsókjai úgy virítottak sárga arcán, mint a pipacsok a búzában. Tizenhét esztendős bőre rügyezésnek indult a lefojtott vágyaktól és bírókra kelt a segéd urakkal bő vére miatt. A kis Smrekkel könnyen elbánt, de Svoboda úgy odateremtette a bankra, csakúgy nyekkent belé. A játék hevében olykor engem is elkaptak s megropogtatták szikkadó csontjaimat. “Blaskárinas dobrepinas”, mondta Svoboda ur ilyenkor, ma sem tudom, milyen célzattal s értelemmel. Gyakran voltunk távol a műhelytől, épületeket fedtünk: toronymagas állványokon mászkáltam, cipeltem a sok pl éhet, esőcsatornát, feljáróablakot. Poros padlásokon fújtam a forrasztókályha faszén-tüzét s görnyedten matattam a sötétben. Az orsolyarendi két emeletes ház tetején császkáltam, rongybacsavart cipőben, miniurnoztam a forróra hevült tetőt nyárderekán. A firnájsz szaga jóétvágyat csinált: a kéménynek dőlve ettem ebédszalonnámat, magasan az emberek felett. A megrágott szalonnahéjat ledobtam az emberek kalapjára. Egy ízben majd lehuppantam az apácák közé a tetőről; megcsusszant alattam a firnájsz, az esőcsatornába kapaszkodva láttam magam alatt a kertben zsolozsmázó apácák rémült arcát. Pillanatra eszembe jutott, mi lenne, ha égi csodaként közéjük hullanék, mint a manna? Jablonka Feri jutott eszembe s olyan erősen tartottam az esőcsatornát, mint az öngyilkos revolvere agyát. A pukiis Smrek ur a kéményre erősített kötélen s “szorítsd, szorítsd!” biztatással kúszott utánam s mentett meg ennek a világnak. Aznap nem tudtam tovább dolgozni, mert szüntelenül összeverődtek térdeim, mint a villamos-ütközők. Bámuel ur pedig másnap lekent egy ha-
