Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-09-23 / 39. szám

12-ik oldal 1943 szeptember 23 Verhovayak Lapja P rissen TARTJA AZ Alma "Méz" Az Old Gold zamatos dohányát, mely Latakia-t tartalmaz, Alma “Méz” páco­lással tartjuk frissen az önhöz való útjában. MINT HAT AZ ALMA “MÉZ” DOHÁNYRA . . . Az Old Gold dohány minden rétegére permetezve, az Alma “Méz” megvédi természetes nedvességét és frissességét. Semmi változást nem hoz létre az Old Gold izében! MIT TESZ AZ ALMA “MÉZ” önért . . . Ez az alkatrész védi az ön cigarettáját kellemetlen elszáradástól — nedvességét megőrzi — ügyel arra, hogy teljes élvezetet nyerjen az Old Gold belföldi és importált dohányai révén. Próbáljon meg egy csomag Old Gold — Alma “Méz”-zel védett cigarettát — még ma! Alsóbb Pártatlan vizsgálat eredménye, mint * Reader’s Dí^?9t közölte a múlt év juiliusában, az Old Gold: 10%-al KEVESEBB nikotinban 14%-al KEVESEBB «»tkot izgató szurok és gyantában, mint 6 más kipróbált gyártmány átlaga. CIGARETTÁK ♦Ez az uj nedvesítő alkatrész a U. S. Dept, of Agriculture keleti kerületi laboratóriumában jött létre. Teljesen íztelen — nem változtatja meg az Old Gold izét. Elneveztük Alma "Méz”-nek. HALLGASSA: Sammy Kaye bandáját és vendégeit, Szerdán 8:00 p. m. WJAS. kara Vasárnap 10:30 p. m. KDKA Bob Crosby és zene­NAGYON FONTOS ÜGYBŐL LESZ SZÓ... LECKE ALASZKÁBÓL Az Alaskába szolgálatra vonuló katonákat a hadve­zetőség egy kis könyvfel ajándékozza meg, mely m?g­­ismerteti őket az alaskái szokásokkal és körülmények­kel. Egyik érdekes intelme a könyvnek ez: “Sohse hazudj egy eszki­mónak. Az eszkimók min­dég igazat beszédek és el­várják, hogy flnás is igy tegyen” Lehet, hogy kul­túrában többre vittük itt Amerikában, de ebben az egy tekintetben nem ártana ha egy kis eszkimó-kultura örülne ide, főleg egyes ma­­gy&/, úgynevezett “irodai­nk" és “politikái” berkekbe. másik érdekessége énnek a könyvnek az, hogy arra inti a katonákat, hogy komolyan ne vegyék azt a mesét, hogy az -eszkimók szivesen kölcsön adják fe­leségeiket jóbarátaiknak. Ez a divat ott már régen ki­ment a divatból. — Úgy lát­szik Alaskából sikeresen importálták — Hollywoodba, ahol az újságok szerint a ‘‘csillagok” gyakrabban cse­rélgetik a házastársaikat, mint kesztyűjüket, — pe­dig azt igen gyakran cse­rélgetik. Ha a kis tankönyv igazat beszél, akkor meg­lehet, hogy katonáink két értékes tanulsággal meggaz­dagodva fognak hazatérni Alaskából. Az egyik az, hogy igazat beszélve is le­het élni. A másik pedig az, hogy az egynejüség még jnkidég beválik a föld egyes Országaiban. í --------------v-------------­IGY IS LEHET MONDANI. j _____ í Akik az úgynevezett “Első Világháborúban” katonás­kodtak, jól emlékezhetnek rá, hogy valahányszor a központi hatalmak seregeit Valahol elverték, a vereség hivatalos neve az volt, hogy “RückwertskonzentPii'ru'OÄj”. [(Hátrafelé való csapat össze­von ás.) Eleinte a közön­ség azt hitte, hogy valami ügyes stratégiai fogás van a kifejezés mögött, de ké­sőbb már kiábrándultak eb­ből a zengzetes szóból, mert rájöttek, hogy az bizony szakfcndományu kifejezése annak, amit a magyar igy fejez ki: “Szégyen a futás, de hasznos.” A mostani világháború tér mészetesen sokkal nagyobb, mint az első volt s igy nem csoda, hogy a németek is kibővítették szótárukat oly kifejezésekkel, melyek a sa­ját közönségük számára leplezni vannak hivatva azt a keserű valóságot, hogy őket bizony csúnyán elver­ték. így például Demyansknál ezt Írták a német lapok: “A várost kiürítettük az ellenség zavaró beavatkozá­sa nélkül.” Mikor Rzhez mellett elver­ték a németeket, ezt Írták: “A német hátvédnek sike­rült kibontakoznia anélkül, hogy az ellenség észrevette volna.” Egy másik városról ezt Ír­ták: “Átengedtük az ellenség­nek tervszerű, nem harci mozdulatok segítségével.” Ismét egy másik várost “kiürítettek, ellenséges nyo­más nélkül”. A vjazmai hadszínteret “kiürítettük tervszerű csa­­patátszállitásokkal, anélkül, hogy az ellenség megzavart volna.” Tuniszról még alig pár napja ezt Írták: “Állásainkat helyesbítet­tük, anélkül, hogy az ame­rikai csapatok észrevették volna valamit.” Egy svájci újság igy gú­nyolódik a németeken: “A németek túljárnak az ellen­ség eszén. Kényszerítik, hogy városokat harc nélkül foglaljon el, amikor kemény ellenállásra van felkészül­ve.” Hát — igy is lehet mon­dani! Majdnem általános az a panasz, hogy a tagság nem érdeklődik a gyűlések iránt, azokra se szivesen hivó, se kérve könyörgő szóra nem jön el. Legalább is igen sok helyen igy van ez, bárha nem is minden fióknál. Sokszor kerestük ennek a jelenségnek az okát, sokszor találtunk is okokat és azok­nak megvilágításával igye­keztünk az egyesületi élet újra élesztősét és fellendíté­sét munkálni. Most is erről van szó. Meg­figyelve a tagságot, a fiók életet és a tisztviselőket, azt állítjuk, hogy a tagság ér­deklődés nélküliségének az egyik kiemelkedő oka a cím­ben leirt mondat: “NAGYON FONTOS ÜGYRŐL LESZ SZÓ...” Kevés dolog van, amivel annyit vétettek volna az egyesületi élet ellen,’ mint ezzel a mondattal. Ez is olyan jelszó, mint sok más, amit az emberek politikai, nemzeti és egyesületi életben egyaránt használnak, ha leplezni akarnak valamit, ami egyenlő a semmivel. Lejáratták ezt a mondatot; semmivé csépelték. Valami­kor, évtizedekkel ezelőtt, mikor a titkár azzal hivta össze a gyűlést, hogy “NA­GYON FONTOS ÜGYRŐL LESZ SZÓ...” — a tagság tódult a gyűlésre, mert ez a hirdetés felkeltette érdek­lődését és felelősség érzését. Ezt a titkárok és elnökök észrevették és mikor — jóval később — a tagság gyéreb­ben kezdte látogatni a gyű­léseket, akkor, jobb hijján, ehhez a csalogató kijelen­téshez folyamodtak a tag­ságot toborzó tisztviselők: “NAGYON FONTOS ÜGY­RŐL LESZ SZÓ.” Csakhogy ez a kijelentés akkor már nem takart semmit sem. A tagság elment s kisült, hogy az a nagyon fontos ügy csak valami társegyleti meghivó, vagy a pincelépcső kijaví­tása volt, amit a tisztviselők a saját felelősségükre is meg­csinálhattak volna, mert hiszen azért választották őket. Néha-néha még bele­harapott a tagság a kido­bott csalétekbe és eljött, ha azt olvassa, hogy “nagyon fontos dologról lesz szó”, de aztán elérkezett az a nap, mikor meg kellett fizetni ennek a mondatnak a lejára­tásáért. A tagság nem ment el többet. Rájöttek arra, hogyha a gyűlést úgy hir­detik, hogy “nagyon fontos dologról lesz szó”, akkor ezen a gyűlésen nem lesz szó semmiről, mert ha volna, akkor a titkár vagy elnök kihirdette volna, hogy mi is lesz az a “nagyon fontos dolog.” S ezzel megérkeztünk a dolog érdemi részéhez. Ma­gyaroknak az a hirük, hogy rendkívül fejlett jogi érzé­kük van és hogy a történe­lem évszázados gyakorlata révén nagyon kifinomult parlamentáris hajlandóság fejlődött ki bennük. Ha ez igaz volna, akkor tudnánk, hogy amikor gyűlést hívunk össze, akkor annak “tárgyát” határozottan és nyíltan kell megjelölni, nem pedig a túl­sókat sejtetni akaró és épp ezért semmit sem mondó “nagyon fontos dolog” jelzés alá bujtatni. Ha arról van szó, hogy a fiók a Vörös Ke­resztet támogassa, akkor tessék kiirni, hogy a gyűlés tárgya a Vörös Kereszt tá­mogatása. És ha nem is fog eljönni mindenki, mégis el fog jönni az, akit a Vörös Kereszt igazán érdekel és ilyen sokkal több tag van, mint olyan, akit a “nagyon fontos dolog” érdekel. Ha bál rendezéséről van szó, akkor valljuk be nyíltan. A törvény szerint egy gyűlés­nek nemcsak idejét, hanem tárgyát is előre kell megha­tározni és az, hogy “nagyon fontos dologról’’ tárgyalunk, az nem megjelölése a tárgy­nak. Próbáljuk meg egy ideig őszintén bejelenteni azt, hogy mi lesz a gyűlés tárgya és hagyjuk el a “nagyon fon­tos dolog” megjelölést. Meg fogják látni a titkár urak, és az elnök urak, hogy sok­kal több tag érdeklődik egy bizonyos megfogható dolog iránt, mint ahányan érdek­lődnek a “nagyon fontos do­log“ iránt. '-----------V----------­AKÁR HISZI, AKAR NEM . . . a világ legfiatalabb öreg­embere hét éves korában halt meg az aggkori végel­gyengülés tüneteivel. Char­­lesworth Károly, Angliában született 1829-ben. Négy éves korában felnőtt, ba­jusza, szakálla volt. Hét éves korában hajlott hátú öreg emberré vált, kinek megroggyant járása, sípoló hangja, ráncos arca és vér­eres, bütykös kezei egy het­ven éves aggastyán látsza­tát keltették. Az orvosi könyvek “időelőtti öregség­nek” nevezik ezt a jelen­séget. Vegyen War Beadót

Next

/
Oldalképek
Tartalom