Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-23 / 39. szám
12-ik oldal 1943 szeptember 23 Verhovayak Lapja P rissen TARTJA AZ Alma "Méz" Az Old Gold zamatos dohányát, mely Latakia-t tartalmaz, Alma “Méz” pácolással tartjuk frissen az önhöz való útjában. MINT HAT AZ ALMA “MÉZ” DOHÁNYRA . . . Az Old Gold dohány minden rétegére permetezve, az Alma “Méz” megvédi természetes nedvességét és frissességét. Semmi változást nem hoz létre az Old Gold izében! MIT TESZ AZ ALMA “MÉZ” önért . . . Ez az alkatrész védi az ön cigarettáját kellemetlen elszáradástól — nedvességét megőrzi — ügyel arra, hogy teljes élvezetet nyerjen az Old Gold belföldi és importált dohányai révén. Próbáljon meg egy csomag Old Gold — Alma “Méz”-zel védett cigarettát — még ma! Alsóbb Pártatlan vizsgálat eredménye, mint * Reader’s Dí^?9t közölte a múlt év juiliusában, az Old Gold: 10%-al KEVESEBB nikotinban 14%-al KEVESEBB «»tkot izgató szurok és gyantában, mint 6 más kipróbált gyártmány átlaga. CIGARETTÁK ♦Ez az uj nedvesítő alkatrész a U. S. Dept, of Agriculture keleti kerületi laboratóriumában jött létre. Teljesen íztelen — nem változtatja meg az Old Gold izét. Elneveztük Alma "Méz”-nek. HALLGASSA: Sammy Kaye bandáját és vendégeit, Szerdán 8:00 p. m. WJAS. kara Vasárnap 10:30 p. m. KDKA Bob Crosby és zeneNAGYON FONTOS ÜGYBŐL LESZ SZÓ... LECKE ALASZKÁBÓL Az Alaskába szolgálatra vonuló katonákat a hadvezetőség egy kis könyvfel ajándékozza meg, mely m?gismerteti őket az alaskái szokásokkal és körülményekkel. Egyik érdekes intelme a könyvnek ez: “Sohse hazudj egy eszkimónak. Az eszkimók mindég igazat beszédek és elvárják, hogy flnás is igy tegyen” Lehet, hogy kultúrában többre vittük itt Amerikában, de ebben az egy tekintetben nem ártana ha egy kis eszkimó-kultura örülne ide, főleg egyes magy&/, úgynevezett “irodaink" és “politikái” berkekbe. másik érdekessége énnek a könyvnek az, hogy arra inti a katonákat, hogy komolyan ne vegyék azt a mesét, hogy az -eszkimók szivesen kölcsön adják feleségeiket jóbarátaiknak. Ez a divat ott már régen kiment a divatból. — Úgy látszik Alaskából sikeresen importálták — Hollywoodba, ahol az újságok szerint a ‘‘csillagok” gyakrabban cserélgetik a házastársaikat, mint kesztyűjüket, — pedig azt igen gyakran cserélgetik. Ha a kis tankönyv igazat beszél, akkor meglehet, hogy katonáink két értékes tanulsággal meggazdagodva fognak hazatérni Alaskából. Az egyik az, hogy igazat beszélve is lehet élni. A másik pedig az, hogy az egynejüség még jnkidég beválik a föld egyes Országaiban. í --------------v-------------IGY IS LEHET MONDANI. j _____ í Akik az úgynevezett “Első Világháborúban” katonáskodtak, jól emlékezhetnek rá, hogy valahányszor a központi hatalmak seregeit Valahol elverték, a vereség hivatalos neve az volt, hogy “RückwertskonzentPii'ru'OÄj”. [(Hátrafelé való csapat összevon ás.) Eleinte a közönség azt hitte, hogy valami ügyes stratégiai fogás van a kifejezés mögött, de később már kiábrándultak ebből a zengzetes szóból, mert rájöttek, hogy az bizony szakfcndományu kifejezése annak, amit a magyar igy fejez ki: “Szégyen a futás, de hasznos.” A mostani világháború tér mészetesen sokkal nagyobb, mint az első volt s igy nem csoda, hogy a németek is kibővítették szótárukat oly kifejezésekkel, melyek a saját közönségük számára leplezni vannak hivatva azt a keserű valóságot, hogy őket bizony csúnyán elverték. így például Demyansknál ezt Írták a német lapok: “A várost kiürítettük az ellenség zavaró beavatkozása nélkül.” Mikor Rzhez mellett elverték a németeket, ezt Írták: “A német hátvédnek sikerült kibontakoznia anélkül, hogy az ellenség észrevette volna.” Egy másik városról ezt Írták: “Átengedtük az ellenségnek tervszerű, nem harci mozdulatok segítségével.” Ismét egy másik várost “kiürítettek, ellenséges nyomás nélkül”. A vjazmai hadszínteret “kiürítettük tervszerű csapatátszállitásokkal, anélkül, hogy az ellenség megzavart volna.” Tuniszról még alig pár napja ezt Írták: “Állásainkat helyesbítettük, anélkül, hogy az amerikai csapatok észrevették volna valamit.” Egy svájci újság igy gúnyolódik a németeken: “A németek túljárnak az ellenség eszén. Kényszerítik, hogy városokat harc nélkül foglaljon el, amikor kemény ellenállásra van felkészülve.” Hát — igy is lehet mondani! Majdnem általános az a panasz, hogy a tagság nem érdeklődik a gyűlések iránt, azokra se szivesen hivó, se kérve könyörgő szóra nem jön el. Legalább is igen sok helyen igy van ez, bárha nem is minden fióknál. Sokszor kerestük ennek a jelenségnek az okát, sokszor találtunk is okokat és azoknak megvilágításával igyekeztünk az egyesületi élet újra élesztősét és fellendítését munkálni. Most is erről van szó. Megfigyelve a tagságot, a fiók életet és a tisztviselőket, azt állítjuk, hogy a tagság érdeklődés nélküliségének az egyik kiemelkedő oka a címben leirt mondat: “NAGYON FONTOS ÜGYRŐL LESZ SZÓ...” Kevés dolog van, amivel annyit vétettek volna az egyesületi élet ellen,’ mint ezzel a mondattal. Ez is olyan jelszó, mint sok más, amit az emberek politikai, nemzeti és egyesületi életben egyaránt használnak, ha leplezni akarnak valamit, ami egyenlő a semmivel. Lejáratták ezt a mondatot; semmivé csépelték. Valamikor, évtizedekkel ezelőtt, mikor a titkár azzal hivta össze a gyűlést, hogy “NAGYON FONTOS ÜGYRŐL LESZ SZÓ...” — a tagság tódult a gyűlésre, mert ez a hirdetés felkeltette érdeklődését és felelősség érzését. Ezt a titkárok és elnökök észrevették és mikor — jóval később — a tagság gyérebben kezdte látogatni a gyűléseket, akkor, jobb hijján, ehhez a csalogató kijelentéshez folyamodtak a tagságot toborzó tisztviselők: “NAGYON FONTOS ÜGYRŐL LESZ SZÓ.” Csakhogy ez a kijelentés akkor már nem takart semmit sem. A tagság elment s kisült, hogy az a nagyon fontos ügy csak valami társegyleti meghivó, vagy a pincelépcső kijavítása volt, amit a tisztviselők a saját felelősségükre is megcsinálhattak volna, mert hiszen azért választották őket. Néha-néha még beleharapott a tagság a kidobott csalétekbe és eljött, ha azt olvassa, hogy “nagyon fontos dologról lesz szó”, de aztán elérkezett az a nap, mikor meg kellett fizetni ennek a mondatnak a lejáratásáért. A tagság nem ment el többet. Rájöttek arra, hogyha a gyűlést úgy hirdetik, hogy “nagyon fontos dologról lesz szó”, akkor ezen a gyűlésen nem lesz szó semmiről, mert ha volna, akkor a titkár vagy elnök kihirdette volna, hogy mi is lesz az a “nagyon fontos dolog.” S ezzel megérkeztünk a dolog érdemi részéhez. Magyaroknak az a hirük, hogy rendkívül fejlett jogi érzékük van és hogy a történelem évszázados gyakorlata révén nagyon kifinomult parlamentáris hajlandóság fejlődött ki bennük. Ha ez igaz volna, akkor tudnánk, hogy amikor gyűlést hívunk össze, akkor annak “tárgyát” határozottan és nyíltan kell megjelölni, nem pedig a túlsókat sejtetni akaró és épp ezért semmit sem mondó “nagyon fontos dolog” jelzés alá bujtatni. Ha arról van szó, hogy a fiók a Vörös Keresztet támogassa, akkor tessék kiirni, hogy a gyűlés tárgya a Vörös Kereszt támogatása. És ha nem is fog eljönni mindenki, mégis el fog jönni az, akit a Vörös Kereszt igazán érdekel és ilyen sokkal több tag van, mint olyan, akit a “nagyon fontos dolog” érdekel. Ha bál rendezéséről van szó, akkor valljuk be nyíltan. A törvény szerint egy gyűlésnek nemcsak idejét, hanem tárgyát is előre kell meghatározni és az, hogy “nagyon fontos dologról’’ tárgyalunk, az nem megjelölése a tárgynak. Próbáljuk meg egy ideig őszintén bejelenteni azt, hogy mi lesz a gyűlés tárgya és hagyjuk el a “nagyon fontos dolog” megjelölést. Meg fogják látni a titkár urak, és az elnök urak, hogy sokkal több tag érdeklődik egy bizonyos megfogható dolog iránt, mint ahányan érdeklődnek a “nagyon fontos dolog“ iránt. '-----------V----------AKÁR HISZI, AKAR NEM . . . a világ legfiatalabb öregembere hét éves korában halt meg az aggkori végelgyengülés tüneteivel. Charlesworth Károly, Angliában született 1829-ben. Négy éves korában felnőtt, bajusza, szakálla volt. Hét éves korában hajlott hátú öreg emberré vált, kinek megroggyant járása, sípoló hangja, ráncos arca és véreres, bütykös kezei egy hetven éves aggastyán látszatát keltették. Az orvosi könyvek “időelőtti öregségnek” nevezik ezt a jelenséget. Vegyen War Beadót
